HARANGOZÓ GÁBOR
HARANGOZÓ GÁBOR
HARANGOZÓ GÁBOR, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! A most előttünk fekvő, együttesen tárgyalt két előterjesztés igen vegyes érzelmeket kelt az emberben. Egy nemzetközi szerződést kihirdető törvény az egyik és egy politikai nyilatkozat a másik dokumentum. Ezek kapcsán a nemzetközi együttműködés iránti elkötelezettség érzésére telepszik rá egy politikai maszlag, ami újabb állampárti kísérlet az igazság elfedésére.
Tisztelt Ház! Írország 1937-ben vívta ki a függetlenségét, ugyanebben az évben fogadták el az állam alkotmányát. Húsz felett van azóta az alkotmánymódosítások száma. Több módosítás is érintette az ír alkotmánynak a magzati élet védelméről szóló 40. cikkét, a család védelmét rögzítő 41. cikkét, az oktatásról szóló 42. cikkét, valamint a lelkiismereti és vallásszabadságra és az egyházak támogatására vonatkozó 44. cikkének érintett rendelkezéseit is. Írország alkotmányának a személyhez fűződő jogokról szóló fejezetében található rendelkezésekről van szó.
Az ír alkotmány a 40. cikk (3) bekezdés első két pontjában a következőket rögzíti, idézem: “Az állam biztosítja, hogy törvényeiben elismeri és a lehetőségekhez mérten védi és érvényesíti az állampolgár személyhez fűződő jogait. Az állam, különösen a törvényeken keresztül jogtalan támadás esetén védi az állampolgárok élethez, személyiséghez, jó hírnévhez és tulajdonhoz fűződő jogait.” A bekezdés 3. pontja a nyolcadik módosítással került az ír alkotmányba. Először 1983-ban, majd aztán 1992-ben is sor került módosításra. A 40. cikk (3) bekezdés 3. pontja védi meg a meg nem született magzat élethez való jogát, az anya élethez való egyenlő jogával együtt. A meg nem született magzat élethez való jogával összefüggésben ugyanakkor kimondja a kiegészítés, hogy az nem korlátozza az utazáshoz való jogot, és nem korlátozza az információs szabadság jogát sem arra vonatkozóan, hogy milyen szolgáltatásokat lehet más államban igénybe venni.
Nem részletezem tovább sem a rendelkezések tartalmát, sem a módosítások folyamatát, de egy biztos: a módosításokkal a magzati élettel kapcsolatos vitatott kérdések alkotmányos szinten nyugvópontra jutottak Írországban.
Egyszerűbb a kérdés az ír alkotmány 41. cikke esetében, amely a család védelméről rendelkezik: a családot a társadalom természetes, elsődleges és alapvető közösségének tekinti, az állam és a nemzet jólétének alapjaként nevezi meg. A család alapja az ír alkotmány szerint a házasság. Akárcsak nálunk - kiálthat fel csillogó szemekkel a kormánypárti képviselő, aki már belefáradt annak magyarázatába, miként lehet, hogy a magyar alkotmány szerint az élettársi kapcsolatban élő két felnőtt az egyikük gyermekével együtt jogilag nem alkot háromfős családot.
Tisztelt Képviselőtársak! Ezek olyan példák, amelyek megítélésében világnézeti, értékrendi, nemzeti, családi hagyományok szerint teljesen jogosan sokféleképpen gondolkodunk. Ezekben az ügyekben fontos és hasznos a politikai és társadalmi vita. Nyilvánvalóan máshogy gondolkodhat egy liberális vagy egy konzervatív ember a házasság intézményéről, a család fogalmáról. Ezért az ilyen vitákat le kell folytatni, és végül a társadalmi többség akaratának megfelelő változatot kell a közös normáinkat rögzítő alapdokumentumban rögzíteni. Ha valamit meg lehetne tanulni az írektől, akkor az pont az, hogy bármi lenne is egy ír alkotmánymódosításban, az csak akkor léphet hatályba, ha népszavazás megerősíti. Amellett tehát, hogy az ír alkotmány csak különleges eljárásban módosítható, végső soron a nép dönt az alaptörvény tartalmáról.
Tisztelt kormánypárti Képviselőtársaim! Jó lett volna, ha az ír alkotmányból más példát vagy más mintát is átemel a magyar alkotmányozó hatalom; mondjuk, az ír alkotmány 44. cikk (2) bekezdésének 3. pontját, amely - idézem - így szól: “Vallás, hivatás, hit vagy jogállás alapján az állam nem tesz különbséget.” Ha a magyar alkotmányozó ezt a példát vette volna át az írektől, akkor ma nem érné annyi jogos bírálat a magyar egyházügyi szabályokat. Említhetnék egy másik példát az ír szabályozásból. Az ír állam biztosítani törekszik, hogy az anyák gazdasági okokból kifolyólag ne kényszerüljenek munkába állni. Ez összhangban lenne, tisztelt képviselőtársaim, a tízmillió munkahely meghiúsult ígéretével is.
Ha mindenáron politikai nyilatkozattal akarunk példát állítani magunknak, fel lehetne vetni, mondjuk, a szociális megállapodások rendszerét 1987-től, ami a kelta tigrishez vezetett, és ahol a kormány a munkáltatók és a munkavállalók, más szóval a szakszervezetek egyeztek meg. Mert az ír kormány felismerte, hogy a nép nélkül és ellenében nem tud kormányozni, mert a megosztottság sehova nem vezet, mert nem kreálni kell talpnyaló és bornírt festménymegrendelő, naposcsibe-osztogató szervezeteket, hanem valódi képviseletekkel kell szóba állni. Valóban, az írek közmegegyezéséről példát lehetne venni.
Tisztelt Képviselőtársaim! Nem hozok további példákat. Ehelyett arról kell beszélni, ami a legmagasabb szintű jogforrások, az alaptörvények közötti lényeges különbség Írországban és Magyarországon. Magyarországon 38 órás parlamenti vita után megszületett egy olyan alaptörvény, amelynek társadalmi támogatottsága nyilvánvalóan hiányzik. Egy olyan alaptörvény, amelyet először az átmeneti rendelkezésekkel, azután még négyszer módosítottak. A negyedik módosítás a hazai demokratikus ellenzék és a nemzetközi szakmai közvélemény éles kritikáját váltotta ki.
Miért is végtelenül hamis az orbáni autokrácia építését érő kritikák esetében az ír példára hivatkozni? Egyrészt azért, mert a demokrácia leépítése nem világnézeti kérdés - mint ahogy az ír példa az. Az ír kivétel nem a jogállamiság sárba tiprásáról szól. Nem arról van szó, hogy hatalmával visszaélve bárki olyan alkotmányos kereteket alakított ki Írországban, ahol az állam szabadon elveheti bárki megélhetését, hogy odaadhassa politikája kiszolgálóinak, elveheti a rokkantnyugdíjakat, nyugdíj-megtakarításaikat anélkül, hogy lenne bármilyen védelme az érintetteknek a kormány útonálló politikájával szemben, mint ahogy az Magyarországon zajlik. És azért sem, mert mint már mondtam, bármi is lenne egy ír alkotmánymódosításban, az csak akkor léphet hatályba, ha népszavazás megerősíti. Így végső soron a nép dönt az alkotmány tartalmáról.
Mondanom sem kell, hogy Magyarországon csak egy jelszó létezik, ez a “csak a Fidesz”. Nem pusztán az alkotmányos szintű szabályokba betonozza bele a Fidesz saját politikai akaratát, hanem a sarkalatos törvényekbe is. A család védelme, a rejtélyes mezőgazdasági integráció, az egyház jogállása kétharmados törvényhozási tárgykör. A sztrájkjog persze feles törvényi tárgykör lett, bár egyébként mindegy, mert a szabályok eleve lehetetlenné teszik egy sztrájk megtartását.
És, tisztelt képviselőtársaim, mit tesz a külügyminiszter úr jelen esetben? Politikai nyilatkozatot benyújtva asszisztál ehhez a szégyenhez. Már az is meglepő, hogy egy politikai nyilatkozat tervezetét a külügyminiszter terjeszti az Országgyűlés elé. Több mint furcsa, hogy a külügyminiszter kapta a feladatot: találjon valamilyen ürügyet arra, hogy felerősítsék a szabadságharcos retorikát.
(10.30)
Úgy gondolom, szánalmas ötlet, hogy kétharmados nyilatkozatba véssék bele azt, amit senki sem hisz el a magyar kormánynak, aki az Európai Unió jogával csak egy picit is tisztában van. A politikai nyilatkozat ugyanis olyan rendelkezésre hivatkozással próbálja védeni a Fidesz-mundér becsületét, aminek érvényesítésével a magyar jogállamiság lebontása nem igazolható. Kétségtelen, hogy az Európai Unióról szóló szerződés 4. cikke szerint az Unió tiszteletben tartja a tagállamok egyenlőségét és nemzeti identitását. A tagállam joga, hogy alkotmányos szabályozását megállapítsa, tiszteletben tartva az ország alkotmányos hagyományait. Ez rendben is van. Csakhogy itt nem erről van szó.
Arról van szó, hogy ugyan az alkotmányos rendszer kialakítása a tagállam joga, de ennek során sérthetetlen keretet tartalmaz a tagállami alkotmányozás számára az Európai Unióról szóló szerződés 2. cikkelye, amely rögzíti, hogy az Európai Unió a szabadság, a demokrácia, az emberi jogok és az alapvető szabadságjogok tiszteletben tartása és a jogállamiság elvein alapul, amely alapelvek közösek a tagállamokban. Az Európai Unió kétségkívül az egyik olyan térség a világon, ahol a demokrácia és az alapvető jogok a legmagasabb szintű védelemben részesülnek, főként a nemzeti jogrendszereknek és különösen az alkotmánybíróságoknak köszönhetően.
Az Európai Bizottság szerint a közös értékek valamely tagállam általi súlyos és tartós megsértése az Európai Uniót alapvetően rendítheti meg. Az Európai Unió ezért nemcsak akkor léphet fel, ha a közös értékek megsértése a korlátozott hatókörén belül történt, hanem, államtitkár úr, abban az esetben is, ha a közös értékek megsértésére olyan területen kerül sor, ahol a tagállamok önálló hatáskörrel járnak el. Ha a közös értékek súlyos megsértésének egyértelmű veszélye áll fenn, a tagállamnak kötelessége elhárítani ezt a veszélyt és orvosolni a szerződések megsértését. Az Uniónak tehát van hatásköre arra, hogy beavatkozzon, ha egy tagállamban a közös értékek megsértése vagy annak veszélye az egyedi helyzeten túlmutat, azaz rendszerszerű; ha a politika maffiaszerűen kezd működni, és a hatalom arra használja törvényalkotó többségét, hogy legalizálja mindezt, ami normál európai demokráciában elfogadhatatlan.
Tisztelt Képviselőtársaim! Akár sajnálhatnánk is a kormányt, hiszen egy 2009-ben született példa mögé bújva próbálja most igazolni magát. A mai napirend egy előrángatott ok arra, hogy bizonyítsa a kormányzat, mindenki félreérti a magyar alaptörvényt, meg aztán számolni sem tudnak, akik a sarkalatos törvényi tárgyköröket sokallják, és persze az Alkotmánybíróság hatáskörét sem csökkentették, csak úgy látszik. Az Európai Bizottság, az Európa Tanács, a Velencei Bizottság, de még a mai előterjesztő, a külügyminiszter által felkért alkotmányjogász-testület, a Trócsányi-bizottság sem így látja a magyar helyzetet. És a helyzet nem is összehasonlítható. Mert amíg az írek az Európai Unió alapvető értékeinek messzemenő tiszteletben tartásával alkotmányoztak, és az alkotmány tartalmát az ír nép népszavazással alakította ki, addig Magyarországon egy arrogáns hatalmi elit erőlteti rá alaptörvényét az országra.
Egy olyan alaptörvényt, amely a negyedik módosítással Európa-szerte a jogállam lebontásának szimbólumává vált. Egy olyan alaptörvényt, amelynek a megalkotására vezető folyamat kapcsán az Alkotmánybíróság kijelentette, idézem: “Az alkotmány sorozatos aktuálpolitikai érdekek és célok megvalósítása, elérése érdekében történő módosítása rendkívül aggályos a demokratikus jogállam követelményei, különösen az alkotmányos jogrend stabilitása, kiszámíthatósága, a széles körű társadalmi legitimitás, az alkotmányos jogrendszerbe ellentmondásmentesen történő beépülése szempontjából.” Még egyszer mondom, ezt nem az Európai Unió, hanem a magyar Alkotmánybíróság mondta.
Egy olyan alaptörvényről beszélünk, amelyről a Velencei Bizottság - alkotmányjogászokból álló nemzetközi testületként - pár napja a véleménytervezetében megállapította: minél nagyobb hatalommal rendelkezik egy intézmény, annál erősebb kontrollmechanizmusokra van szükség, továbbá az alaptörvénynek politikasemlegesnek kell lennie. Ehhez képest a magyar alaptörvény negyedik alkotmánymódosításába foglalt intézkedések összességében támadást jelentenek az alkotmányos igazságszolgáltatás ellen, és szembemennek még az alaptörvényben lefektetett alapelvekkel is. A Velencei Bizottság legfőképpen azt hangsúlyozta, hogy a magyar alaptörvény nem lehet, tisztelt képviselőtársaim, az önök politikájának az eszköze.
Tisztelt Országgyűlés! Nem kétséges, hogy az ír népet alkotmányos értékeinek megőrzése és a közös uniós értékek tiszteletben tartása miatt is elismerés illeti. Ezt az uniós intézmények sem vonják kétségbe, szemben a magyar kormánnyal, amely minden eszközt felhasznál az ellenzéki és a nemzetközi kritikák elhallgattatására és elfojtására. Azt javaslom, hogy a mellébeszélés helyett a Fidesz-KDNP-pártszövetség térjen vissza a jogállami keretek közé, teremtse meg újra a hatékony, utólagos normakontroll lehetőségét. Ne regulázza a médiát, és a gyűlöletkeltésen kívül ne korlátozza a szólásszabadságot, felejtse el az alkotmányozás politikai eszközként való felhasználását! Ne alkalmazza a közjavak lenyúlására a törvényalkotás eszközét, tartsa tiszteletben az ország alkotmányos hagyományait és vállalt nemzetközi kötelezettségeit! Végül: 2014-ben tisztességes választásokon mérettesse meg magát!
Az MSZP a nemzetközi szerződést kihirdető törvényt meg fogja szavazni, azonban a hamis politikai nyilatkozatot meghagyja a kormánypártok újabb szégyenfoltjának.
Tisztelt Képviselőtársak! Köszönöm, hogy meghallgattak. (Kovács László tapsol.)
