KOVÁCS LÁSZLÓ
KOVÁCS LÁSZLÓ
KOVÁCS LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! A szocialista frakció egyetért azzal, hogy az Országgyűlés fejezze ki elismerését az ír népnek azért, hogy az Európai Unió közös értékrendjét kétségbe nem vonva és a közös érdekeket nem veszélyeztetve szerzett közösségi garanciákat szuverenitásának megőrzésére.
Az elismerés annál inkább is jogos és kijár, mert az ír kormány nem hirdetett szabadságharcot az Európai Unió ellen, egyetlen ír kormány sem.
(16.00)
Nem vonta kétségbe az Európai Bizottság jogát arra, hogy mint a szerződések őre, számon kérje a közös normák betartását; az ír politikusok soha nem sértegették az Európai Unió intézményeit és annak tisztségviselőit; nem mondtak mást Brüsszelben, mint Dublinban, az ír fővárosban. Én azt gondolom, mi azt gondoljuk, hogy az Orbán-kormánynak érdemes lenne ezt a példát így követni.
Érdemes lenni követni az ír példát abban is, hogy miként kell demokratikus módon alkotmányozni, alkotmányt elfogadni és azt, amikor indokolt, módosítani. Nem álszent módon, nemzeti konzultációnak nevezett színjátékkal, amelynek során 8 millió kérdőívre összesen alig több mint 900 ezer válasz érkezett, tehát alig több mint 10 százaléka válaszolt a megkérdezetteknek; és a mai napig nem tudja senki más, csak a kormány illetékesei, hogy ezek a válaszok tulajdonképpen mit tartalmaztak. Hanem úgy érdemes alkotmányozni, ahogy azt Írországban tették: népszavazással. Ezért az ír alkotmány nem is biztosít fékek és ellensúlyok nélküli túlhatalmat a kormánynak, és nem vizsgálja az Európai Parlament, az Európai Bizottság, a Velencei Bizottság azt sem, hogy vajon az ír alkotmány mennyire van összhangban az európai uniós normákkal.
(Az elnöki széket Jakab István, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
Azt gondolom, érdemes lenne az ír példát abban is követni, hogy miként kell az egyházak elismerésének és működésének szabályait a politikától illő távolságban tartani. Írország nem arra példa, hogy miként lehet a közös értékrendet és normákat önös érdekből megsérteni, hanem arra, hogy miként lehet a nemzeti érdekeket a közösségi érdekekkel összhangba hozni.
Amikor 2008 őszén az Egyesült Államokból kiinduló és hamarosan Európát is elérő pénzügyi válság megjelent, az ír bankok azonnal reagáltak, mégpedig azzal, hogy kijelentették, vagy ha úgy tetszik, bejelentették, hogy az ír bankokban lévő betéteket teljes összegükben garantálják. Igen ám, csak órákon belül elindultak a betétek a brit bankokból az ír bankok felé, teljesen érthető megfontolásból, és bizony felvetődött az uniós bankrendszernek egyfajta összeomlása. Az Európai Bizottság azonnal szót emelt, és érdemes elmondani, hogy az ír pozíció az első szóra megváltozott, leállt ez a folyamat, és megvárta, míg a Bizottság javaslatával a pénzügyminiszteri tanács, az Ecofin egyetértve egy közös értéket határozott meg, amely minden uniós tagország valamennyi bankjára érvényes, hogy meddig lehet garanciát vállalni anélkül, hogy egymás bankjait lehetetlen helyzetbe hoznák. Amikor ez megtörtént, az ír kormány, az ír közvélemény nem vádolta az Európai Bizottságot és a pénzügyminiszteri tanácsot beavatkozással, nem vitatták ezeknek az intézményeknek a jogát a közös lépés megtételére, nem hivatkoztak ősi kelta hagyományokra, hanem tudomásul vették a közös érdekek elsőbbségét a nemzeti önzéssel szemben.
Az Orbán-kormány és a kormánypártok előszeretettel hivatkoznak a Lisszaboni Szerződésnek a nemzeti szuverenitás védelmére vonatkozó 4. cikkelyére, és érthető ez a hivatkozás. De az már kevéssé érthető, hogy elfeledkeznek arról, hogy ugyancsak a Lisszaboni Szerződés 2. cikkelye szerint a tagállamok szuverenitásának a közös kereteit és közös korlátait az Európai Unió értékrendje, a közös normák és szabályok alkotják. Ezek átlépése esetén nemcsak lehetőség, de a szerződésből adódó kötelessége is az Európai Bizottságnak a fellépés.
Tisztelt jelen nem lévő külügyminiszter úr és államtitkár úr, tisztelt jelen lévő kormánypárti képviselő hölgyek és urak, azt javaslom, hogy ne ringassák magukat hamis illúziókban, és ne tápláljanak hiú reményeket ezzel a politikai nyilatkozattal kapcsolatban. Mert semmilyen politikai nyilatkozat nem igazolja az Európai Unió ellen meghirdetett abszurd szabadságharcot, az uniós értékrend, a közös normák és szabályok megsértését, a demokrácia és a jogállam lebontását, a fékek és ellensúlyok felszámolását. Semmilyen politikai nyilatkozat nem használható védőpajzsként a jogos kritikákkal szemben, akár az Európai Bizottság, akár az Európai Parlament, akár a Velencei Bizottság részéről fogalmazódnak meg ilyen közös kritikák. Ez a politikai nyilatkozat nem leplezni, hanem sokkal inkább leleplezni fogja a kormányoldal szándékát a kötcsei beszédben annak idején meghirdetett centrális politikai erőtér megteremtésére.
A szocialista frakció ezért csak a jegyzőkönyv kihirdetéséről szóló törvényjavaslatot fogja megszavazni, azt jó szívvel fogja tenni, a politikai nyilatkozatot azonban nem.
Köszönöm a figyelmet.
