MILE LAJOS
MILE LAJOS
MILE LAJOS (független): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Egy jegyzőkönyv kihirdetéséről van szó, és tapasztalhatjuk, hogy egy ilyen kihirdetéshez szokatlan terjedelmű és olykor vehemenciájú vita társul, ennek vagyunk most éppen a cselekvő alanyai és szemtanúi is egyben, hiszen megszokhattuk azt, hogy egy kihirdetés általában egy olyan formális kötelezettség, ami a ratifikáláshoz szükséges, és amin minél hamarabb szeretne túl lenni a Ház, vagy legalábbis ennyire elhúzódó vitát és ilyen vehemens diskurzust nem nagyon szokott okozni.
(16.20)
Nem akarom most, semmiféleképpen nem tisztem a különböző vitákat minősíteni, de mondjuk, ez a KGST kontra Európai Unió felvetés, azt gondolom, hogy nem a legszínvonalasabb szembeállítások között fog megjelenni a magyar szellemtörténetben. De mi is az oka annak, hogy ilyen terjedelmes és vehemens vitát generált ez az egyszerű kihirdetés, ja, teszem hozzá, és a hozzá kapcsolódó politikai nyilatkozat természetesen?
Az egyik a dolog tartalma. Erről majd érdemes lesz egypár szót váltani, hiszen ez egy kicsikét mintha feledésbe merült volna itt az utóbbi időszakban, tehát, hogy mit is tartalmaz ez a jegyzőkönyv, és mi ennek az eseménytörténete. A másik pedig - és azt gondolom, hogy ez még inkább lényeges -, hogy hogyan is tálalta a magyar kormányzat, a magyar Külügyminisztérium ennek a törvénynek a kihirdetését, és a hozzá kapcsolódó politikai nyilatkozatot. Sajnálom egyébként, hogy a Külügyminisztérium részéről senki nem vesz részt itt, az általános vitának ebben a szakaszában, hiszen akkor kíváncsi leszek az összegzésre.
Tehát nézzük meg, hogy hogyan is írhatók le gyorsan ezek az aggályok, amelyek kiváltották ennek az először határozati javaslatnak, utána jegyzőkönyvnek az elkészülését! Egyrészt kimondja ez a bizonyos európai tanácsi határozat, amit 2009. június 18-19-én hoztak, hogy az ír alkotmánynak az élethez való jogra, a család védelmére és az oktatásra vonatkozó rendelkezéseit semmiféleképpen nem befolyásolja a Lisszaboni Szerződés. Ez az egyik, tehát itt alkotmányos jogokról van szó, és itt valóban az önrendelkezést messzemenően figyelembe veszi. A következő elem, hogy az adózásra nem terjedhet ki a szerződés semmilyen formában, és a biztonság- és védelempolitika a következő elem.
Tehát látni kell, hogy itt arról van szó, hogy semmiféle új elem nem jelenik meg, semmiféle új kötelezettséget nem ró ki, sem az írekre, sem az Európai Unióra, ránk meg főleg nem. Tehát ebből a szempontból vicces is lenne, ha nem akarnánk támogatni magát a törvényjavaslatot, hangsúlyozom. És valóban fontos az, amit államtitkár úr mondott, hogy tartalmazza a hatáskörök megosztásának kötelezettségét, ami természetesen garanciális elem, a nemzeti önrendelkezés egyik garanciális eleme lehet. Ez így mind nagyon helyes.
Miért is volt erre szükség, ezt is többen felelevenítették. Tudjuk jól, hogy a Lisszaboni Szerződés elfogadásához népszavazást írtak ki az írek, ami bizony-bizony sikertelen volt. Nyilván ezek voltak azok a pontok, ahol veszélyeztetve érezték a saját nemzeti önrendelkezési jogukat, és ekkor történt az meg, hogy az állam- és kormányfők egy ilyen határozatot hoztak, és gyakorlatilag ezek ígéreteket is tartalmaztak, vagyis ígéreteket tartalmaztak arra nézvést, hogy ilyenfajta beavatkozás a nemzeti önrendelkezésbe nem történhet meg, és ennek is köszönhetően a második népszavazás már sikeres volt Írországban. Tehát itt végül is azt kell mondani, hogy volt egy folyamat, ami látszik, hogy másutt is hasonló módon zajlott, hiszen azért ennek a Lisszaboni Szerződésnek az elfogadtatása nem volt mindenütt zökkenőmentes.
Ami végeredmény - és ez nagyon fontos lesz majd a mondandóm befejezésénél -, hogy eldöntötték, hogy a határozat rendelkezéseit jegyzőkönyv formájában csatolni fogják az Európai Unióról szóló szerződéshez és az Európai Unió működéséről szóló egyezményhez, amit aztán 2011. július 20-án az állam- és kormányfők döntésének megfelelően az ír kormány meg is tett, vagyis írt egy javaslatot az alapszerződések ilyen értelmű módosítására. Tehát azért ez jelzi, hogy van mozgástér, vannak lehetőségek, akár még az alapszerződések vonatkozásában is.
A következő, ami nagyon fontos ránk nézve, az az, hogy ha ez így mind rendben van… - mert itt most azért vitatkozunk erről a dologról, és ezért került a Ház napirendjére, mert a ratifikáláshoz, a hatályba léptetéshez szükséges a Magyar Országgyűlés döntése, hogy ezt törvény formájában foganatosítja, ez így teljesen rendben van, semmi baj nincs vele. De hát itt ugye, a vita ezen túlnőtt, ha úgy tetszik, sőt sokszor olyan területekre tévedt, amelyek azért olyan szervesen nem tartoznak ehhez a dologhoz.
Nagyon sok mindenről szó volt, én ezt nem kívánom most feleleveníteni, mert főleg nem szeretnék indulatokat sem gerjeszteni, de lássuk be, hogy jobb lett volna egy kicsikét tárgyszerűbben közelíteni ehhez a dologhoz. De azon túl, hogy most kinek milyen a vérmérséklete, és mennyire teszi belpolitikai szembenállások vagy belpolitikai csatározások elemévé egy ilyen kihirdetés tartalmát, ha úgy tetszik, legyen mindenkinek ez az egyéni karakteréből származó megjelenése, avagy legyen a pártok közötti vitának tárgya. Én még talán azt sem bánom, de az előterjesztésnek van problémája, nevezetesen: ez a bizonyos politikai nyilatkozat, ami csatlakozik ehhez a törvényjavaslathoz.
Az európai ügyek bizottságában olyan szavazás történt, ahol is magát a törvényjavaslatot egyhangúlag támogatta a bizottság, viszont ezt a politikai nyilatkozatot már korántsem ilyen arányban találta általános vitára alkalmasnak a bizottság. Mert mit is lehet levonni, ha összevetjük, egymással összehasonlítjuk ezt a két indítványt? Először is derék nép az ír. Oké. Ebben nincs vita. Ez itt már nagyon sokszor elhangzott, teljesen rendben van. Aztán ebben az összevetésben, összehasonlításban már elég sok erőltetett dolog is megjelent. Tehát olyan párhuzamokat véltünk felfedezni az ír sors és a magyar fátum között, ami néha talán komikusnak is mondható, de alaptalan. Sőt, olyan karakterológiai egybeeséseket láttunk már, ami szinte néplélektani mélységekig hatolt. Ezek a túlzások nem kellenek azért ide.
Ezen túlmenően, mondom, minden tiszteletem az övék, tehát nagyon derék atyafiak ezek az írek, senki nem vitatja az ő kiállásukat, de ezek a párhuzamok egy kicsikét olykor erőltetettek. Már-már az önrendelkezés, sőt a magyar önrendelkezés védőszentjeként jelennek meg alkalmasint, tehát eszményként, példaként, akire nekünk föl kell nézni. Ezt úgy igazán megint csak nem értem. Egyébként, amikor a népszavazásra elmentek az írek, akkor az én megítélésem szerint - vegyük akár az elsőt, akár a másodikat - mérsékelten gondoltak szerintem a mi nemzeti önrendelkezésünk sérülékenységére. Tehát valószínűleg, hogy ez nem volt megfontolás tárgya náluk, amikor a döntést hozták.
Ezek a párhuzamok és ezek az eltúlzott eszményképzések egy nagyon erős önigazolást rejtenek. Az államtitkár úr expozéjában el is hangzott, és arra nagyon fölkaptam a fejemet: kéri a támogatását a tisztelt Háznak, kéri a támogatását a törvényjavaslathoz, és kéri a támogatást a politikai nyilatkozathoz, és kéri ezáltal a magyar alaptörvény megerősítését. Na hát, itt van egy nagyon erős problémám a dologgal. Tudniillik először - és ez az expozéban hangzott el - keveredtek össze a fogalmak. Tehát egy ilyen eseménytörténetből, egy ilyen tartalmú indítványból azt leszűrni, hogy ha ezt támogatja valaki, akkor megerősíti a magyar alaptörvényt, ez teljesen hamis, torz és félrevezető, és nehéz helyzetbe hozza akár még az ellenzéket is, mert becipeli ebbe a vitába azokat a belpolitikai elemeket, amelyekről vagy már vitatkoztunk, vagy még mindig a belpolitikai csatározások középpontjában állnak.
Nagyon jól lehetett látni a reflexiókon, hiszen Harangozó képviselő úr tartott egy elég komoly alkotmányértelmezési és alkotmány-összehasonlítási eszmefutamot, hogy miért is kellene az ír alkotmányt akkor nekünk eszményként kezelni vagy követendő modellként, egészen annak a népszavazással való megerősítéséig, egészen odáig, hogy ezen túlmenően szinte az összes olyan belpolitikai elem megjelent ebben a vitában, ami ide nem való, vagy nem itt kellene ezeket megvitatni.
Egyébként, ha magával az EU-val is van problémánk - márpedig van, nekünk, a Lehet Más a Politikának is van problémánk, és vannak fenntartásaink -, akkor azt nem itt kell megnyitni. Ez nem az a fórum, ahol erről érdemben beszélni lehet.
(16.30)
A következő viszont, ami miatt annyit emlegettem, hogy ezt a bizonyos jegyzőkönyvet, ugye, úgy szól a rendelkezés, hogy a következő belépésnél, bővítésnél foganatosítani kell vagy hatályba kell léptetni, tehát ezt a jegyzőkönyvet csatolni fogják az alapszerződéshez, tehát alapszerződés-módosításként is értelmezhető, ha úgy tetszik. Ha már a nemzeti érdek itt ilyen sokszor szóba került, nem is állítom, hogy jogtalanul, akkor azon azért a magyar kormányzatnak érdemes lenne elgondolkodni, tudom, hogy fölvetődött itt a vezérszónoki hozzászólásokban, hogy mondjuk, hogyan lehetne megszüntetni azt a helyzetet, hogy a termőföld a tőke szabad áramlásának kategóriájában szerepel. Mert mód van a szerződés módosítására. Van rá lehetőség. Ha ez az ismét csak sokszor emlegetett szabadságharc, most mindegy, hogy milyen éllel hangzott el, egy ilyen törekvést takarna, jelentene, akkor, egyrészt, ha komoly vita előzi meg, és érdemben hozza ide a Ház elé a kormányzat, a Lehet Más a Politika támogatására számíthatna.
Ilyen helyzetekben érdemes lenne valóban a nemzeti érdeket előtérbe helyezni, és ilyen esetben lenne érdemes vigyázó szemünket az írekre függeszteni, hogy más-más területen ugyan, de az önrendelkezés érdekében milyen lépéseket tettek meg. Ezt a fajta bátorságot viszont nem tapasztaljuk, ezt nem látjuk. Inkább hangzatos kijelentéseket hallunk. Fölösleges kackiáskodást olykor, aminek sok értelme nincs. Hiszen nincs annyi hozadéka. Tehát azt megint csak nem állítanám, hogy az EU-hoz való viszonyunk valamiféle követendő példa lenne Európa számára, és hogy a megítélésünk úgy változott volna, hogy egyszer csak fölismerte Európa, hogy miféle nagyszerű emberek is vagyunk mi; azok vagyunk egyébként, de hogy eddig a felismerésig csak most jutottak el, miután belátták, hogy ez a mentalitás mennyire értékes és mennyire követendő. Hamisak ezek az illúziók, ne ringassuk magunkat ilyenekbe! Maradjunk tárgyszerűek, és maradjunk kritikusak saját magunkkal szemben is, hogy én is már ilyen pedagógiai fordulatokkal éljek.
Tehát ebben az esetben, ami miatt ez a törvényjavaslat és ez a jegyzőkönyv fontos lehet, az kimondottan az, hogy nézzük meg, hogy a különböző szerződésekkel, akár a csatlakozási szerződésről is beszélhetek, de az alapszerződéseket is idevehetem, a szerződésekkel való bánásmódban, a hozzájuk való viszonyunkban hol vannak olyan lehetőségek, hogy például a termőföldet ki tudjuk venni a tőke szabad áramlása alól. Hiszen ez a probléma előbb-utóbb… Egyébként nem is tudom, hogy került bele, tehát ez egy elég hamis megoldás volt, elég torz megoldás, de a következményei eztán lesznek érzékelhetők.
Hiszen az, hogy mindig a moratórium meghosszabbításában bízunk, csak a dolog elodázása. Miért nem volt a kormánynak egy ilyen kezdeményezése? Miért nem volt a kormánypárti képviselőknek ilyen természetű kezdeményezésük? Hiszen oly sokszor éltek az önálló képviselői indítvány eszközével. Miért nem? Három esztendő elmúlt. Tehát nem csak akkor kellene, és nem önigazolásképp kellene az ilyen eseményeket megjeleníteni, fölemlegetni itt a tisztelt Házban, hanem ezeket a tanulságokat levonni.
Azt a gyakorlatot is nagyon-nagyon aggályosnak látom, hogy politikai nyilatkozatokkal próbáljunk belpolitikai haszonra szert tenni egy-egy ilyen nemzetközi kihirdetés alkalmával. Ne folytassuk ezt a gyakorlatot! Szegénységi bizonyítvány egyébként, ha ilyen eszközökre szorul rá a kormányzat.
A Lehet Más a Politika meg fogja szavazni a jegyzőkönyv kihirdetésére vonatkozó törvényjavaslatot, természetesen. Nincs észok, ami miatt ezt ne tennénk meg. De a hozzákapcsolódó politikai nyilatkozatot egészen biztosan nem fogjuk megszavazni. Még egyszer kérem önöket arra, hogy azt nézzék meg reálisan, józanul, hogy a későbbieket tekintve milyen lehetőségeket jelent ez a fajta megoldás, amit az írek is követtek, milyen jogi lehetőségeket, és ne essünk túlzásokba. És ami belpolitikai küzdelem, azt folytassuk le azokon a fórumokon, azokon a terepeken, amelyek erre alkalmasak, és nem ilyenkor.
Köszönöm a figyelmet. (Dr. Lenhardt Balázs tapsol.)
