HEGEDŰS LORÁNTNÉ
HEGEDŰS LORÁNTNÉ
HEGEDŰS LORÁNTNÉ (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Előterjesztők! Arra a vitára majd vissza fogok térni a hozzászólásomban, amelyet az előbb Babák Mihály és Kovács Tibor képviselőtársaim folytattak, mert azt gondolom, hogy sok olyan félreértelmezés van, amit majd helyre kell tenni. De kezdjük az elején a salátatörvény elemzését.
Az előző napirend kapcsán már utaltam arra a visszásságra, hogy a tisztelt Ház két egymást követő napirendben módosítja ugyanazt a törvényt. Számomra egészen eszméletlen és értelmezhetetlen, hogy lehet ennyire fésületlen és összevissza a jogalkotás, még akkor is, ha nem a kormányzat, hanem kormánypárti képviselők nyújtják be, de nyilvánvalóan a kormány egyetértésével. Mindenesetre ennél színvonalasabb törvényalkotási munkára lenne szükség.
Salátatörvényről beszélhetünk, hiszen jó pár, egymással nem összefüggésben lévő törvényt kíván módosítani az előttünk fekvő javaslat. Így elsőként például azt, hogy az ingatlanközvetítői, ingatlanértékelői, illetve a társasház-kezelői, ingatlankezelői tevékenységet végző szervezeteket ezentúl nyilvántartásba kívánja vétetni, és ennek különböző elemeit emeli be a törvénybe. Azt gondolom, hogy az ezeket a tevékenységeket végző szervezetek, különösen az ingatlanértékelői szervezetek az elmúlt időszakban, az elmúlt években igencsak lejáratták a saját szakmájuk becsületét, és a társadalmi megítélésük a mélyekben van.
Tudjuk, hogy nagyon sok esetben olyan ingatlan-értékbecslések készülnek megrendelésre, amelyeknek semmi közük a valósághoz, a valós piaci értékhez, és ezt sok esetben sajnos önkormányzatok teszik. (Babák Mihály: Ezt már elmondta!) Nem baj, most is elmondom, hiszen ehhez a napirendhez tartozik. Tehát sok esetben az önkormányzatok, amikor a vagyonukat kívánják elidegeníteni, akkor törvény szerinti kötelezettségük, hogy ezt egyrészt pályázat útján tegyék, másrészt pedig hogy előzetes értékbecslés legyen számukra.
De hallottam olyan egészen elképesztő példáról is, amikor ezt úgy tették meg, hogy három árajánlatot vettek figyelembe egy olyan portálról, amely ingatlanértékesítéssel, ingatlanközvetítéssel foglalkozik. Ezt a három árajánlatot korábban az általuk megbízott cég tette fel, mélyen piaci érték alatti árakat tartalmazott, és erre hivatkoztak, hogy mivel ilyen jellegű árak vannak a piacon azon a környéken, abban a nagyságrendben, ezért ők is ilyen alacsony szintre állítják be az általuk elidegeníteni kívánt ingatlan értékét.
Szükség volna e tevékenységi kör megújítására és a szakmai becsületük visszaállítására. Az, hogy nyilvántartásba lesznek véve, nem hiszem, hogy bármit fog segíteni. Én azt szoktam ajánlani minden esetben a képviselőknek, akik hozzám fordulnak, talán az segít ebben az esetben, ha igazságügyi ingatlan-értékbecslőt kérnek fel, mert annak a véleménye a bíróság előtt is felhasználható, és talán ez már önmagában egy olyan korlátozó kitétel, amely eleve egy minőségi kritériumot is biztosít.
A második pont, amiről szeretnék beszélni, a kisajátításról szóló rész, amelyik nagy vihart kavart az előzőekben. Először is arról, hogy ezentúl országgyűlési képviselők, illetve a hivataluk elhelyezésére ki lehet majd sajátítani egyes ingatlanokat, gondolom, Budapest belvárosában, illetve a Parlament környékén, mivelhogy ezentúl ez is közérdekű célnak fog számítani. Azt gondolom, hogy amikor Magyarországon a különböző közvélemény-kutatások szerint az egyik legkevésbé értékelt és a többség számára leginkább elítélt foglalkozás úgymond a politikusi szakma - sajnálatos módon, ahelyett, hogy ennek lenne a legmagasabb presztízse, mondhatjuk, hogy ennek van a legkisebb presztízse az emberek szemében, ha egyáltalán presztízsről beszélhetünk; tudjuk, hogy ennek voltak előzményei, voltak olyan politikusok, akik sokat tettek azért, hogy ez a szakma lejáratódjon -, akkor egy ilyen extra jogosítványt vagy jogosultságot adni országgyűlési képviselőknek, illetve az ő nevükben eljáróknak, hogy ha a környéken járva-kelve megtetszik nekik egy ingatlan, rámutatnak, és azt közcélból ki lehet sajátítani, nem gondolom, hogy ez a presztízsnövelés érdekeit szolgálná. Nagyon veszélyes tendenciának tartom, a társadalmi üzenete pedig kifejezetten káros.
Azt sem igazán értem, hogy miért van ilyen nagy, égető szükség például az Országgyűlés Hivatalának az elhelyezésére, amikor, tudjuk, a következő ciklusban pontosan fele ennyi képviselő lesz. Tehát igazából nem indokolt, hogy a jelenleg rendelkezésünkre álló Képviselői Irodaházon fölül még további ingatlanokat ilyen módon szerezzen meg az Országgyűlés Hivatala, az Országgyűlés képviselői. Még egyszer mondom, ennek a társadalmi üzenete rendkívül negatív.
Ezenkívül megmondom őszintén, amikor a frakciónkban beszéltünk erről a törvényjavaslatról, akkor képviselőtársaim fantáziája meglódult, és azt mondták, hogy nagyon szűkkeblű a kormányzat. Miért csak ingatlanokban gondolkozik? Terjesszük ki a kisajátítási eljárást más egyéb dolgokra is. Miért csak ingatlanokra? Miért nem gondolkodunk nagy összegű vagyontárgyakban is? Ha már lúd, legyen kövér, ahogy a népi mondás tartja. Ha egy képviselő az utcán járva-kelve meglát egy szép autót, egy jó nagy autót, legyen arra is kiterjeszthető a közérdekű kisajátítás köre.
De továbbmegyek: vannak más olyan jogszabályi lehetőségek, amiket még tovább lehetne bővíteni. De valóban érdemes? Jó ez az út? Célravezető ez? A nemzetünk érdekét szolgálja? Semmiképpen nem gondolnám ezt.
Ezenkívül pedig, ha már itt tartunk, akkor beszéljünk egy kicsit a kisajátítás fogalmáról is. Talán oda kellene visszamenni, hogy hogyan jött létre ez a jogi fogalom a magyar jogrendben. Az államosítás, a kisajátítás volt a vita alapja, és elég nehezen megmagyarázható a köz számára, hogy mi a különbség a kettő között. Nos, megpróbálok rávilágítani erre a dologra, teljesen nyilvánvalóan és egyértelműen.
Az építési törvény határozza meg azokat a sajátos jogeszközöket, amelyeket a településrendezési feladatok megvalósítása érdekében használhatunk. Ez azt jelenti, hogy be lehet vezetni bizonyos tilalmakat, korlátozásokat, kötelezéseket, változtatási tilalmat és így tovább bizonyos településrendezési feladatok megvalósítása érdekében.
(13.10)
Ezeket a bizonyos feladatokat a településrendezés eszköztárában fel kell tüntetni. Mondok egy konkrét példát.
Ha lejegyzésre szánt út van valahol egy önkormányzat területén, akkor azt a helyi építési szabályzatban, illetve az ahhoz kapcsolódó szabályozási tervben fel kell tüntetni, annak megvan a maga rajzi lehetősége, hogy hogyan kell feltüntetni. Egy pontosan ugyanilyen sajátos jogeszköz a kisajátítás jogeszköze. Tehát, hogy milyen cél érdekében lehet egyáltalában ezt a jogeszközt alkalmazni, azt az építési törvény számunkra teljesen nyilvánvalóan és egyértelműen megmutatja.
Azt is, hogy mivel ez annyira bonyolult és szerteágazó problémakör, ezt nem az építési törvény részletezi tovább, hanem egy külön további jogszabály, nevezetesen a kisajátításról szóló törvény tartalmazza. Azt, hogy mik lehetnek ezek a bizonyos településrendezési feladatokat megvalósító közcélok, igen hosszan sorolja a kisajátítási törvény. Ebbe illesztődik bele az előterjesztés szerint egy további o) pont, tehát mondom, a)-tól már, nem tudom, meddig, n)-ig már megvannak a különböző konkrét feladatok, amiket ezen az úton lehet megvalósítani, na, most lesz egy további o) pont is. Nem igaz az, ami itt az előbbiekben elhangzott, hogy nem tudom, milyen garanciák meg fognak maradni, és… - pillanat! Próbálom idézni, mert valahova fel is írtam; mindegy, nem találom… A lényeg az, hogy merthogy ezeket a bizonyos előírásokat majd csak extra esetekben lehet használni.
Ez nem igaz, tudjuk, hogy a jelenleg előttünk fekvő törvényjavaslat 6. § (3) bekezdésében azt olvassuk, hogy nem kell alkalmazni a kisajátítási törvénynek azon paragrafusát, amely megmondja, hogy pontosan melyek azok a szempontok, amikor a kisajátítást lehet alkalmazni mint jogeszközt. Tehát ezt a pontot meghatározza, és ebbe illeszti bele ezt az új o) pontot, amely tehát arról szól ugye (Babák Mihály közbeszól.) - pillanat, idézem! -, hogy a lakosság életminőségének javítása céljából, a település klimatikus és ökológiai viszonyainak megőrzése, javítása, védelme és így tovább.
Tessék már nekem megmondani, hogy szerte kis hazánkban melyik épület az, amire ezt nem lehetne ráfogni! Melyik épület vagy bármilyen építmény az, amire ezt nem lehetne ráfogni? Hát megmondom én önöknek: a Tesco parkolója bárhol Magyarországon, az pontosan megfelel ennek a kisajátítási közcélnak, nevezetesen, ha ezeket a Tescóval egyetemben eltüntetjük, akkor az javítani fogja a település klimatikus és ökológiai viszonyait. Éljen! Alkalmazzuk! Követelem, hogy alkalmazzuk, mert ezek valóban olyan pontjai a településeinknek, amelyek ilyen jellegű problémát okoznak. Csak az a baj, hogy sajnos nemcsak ezekre lehet ráfogni, hanem gyakorlatilag bármilyen további épületre.
Az indoklás egyébként önmagában is tartalmazza azt, hogy általában a nagyvárosokban van ilyen jellegű probléma, tehát gyakorlatilag azt mondhatjuk, hogy általában a nagyvárosokban lehet majd ezt a pontot alkalmazni, ezt a bizonyos o) pontot, úgy, hogy mondom, semmilyen további korlátozás nem vonatkozik rá. Például az sem, hogy… - egy pillanat! (A képviselő a jegyzeteiben keres.) -, akkor van a kisajátításnak helye, ha a közösség előnyei jelentősen meghaladják a tulajdonelvonással okozott kárt. Tehát magyarul nem kell, hogy jelentősen meghaladják, tulajdonképpen egyáltalában nem is biztos, hogy a közösségnek bármifajta előnye kell hogy származzon ebből a dologból. Egyáltalán nem biztos.
Ezen pont szerint lehet bármelyik házra, épületre, építményre rámutatni, és lehet azt mondani, hogy ha azt eltüntetjük a föld színéről, vagy valami mást építünk a helyére, az teljesíti azt a követelményt, hogy az ökológiai szempontok jobban érvényesülnek, és nem kell tudni bemutatni, hogy a közösség előnyei jelentősen meghaladják az okozott kárt. Ilyen egyszerű. Ez van az önök által előterjesztett törvényjavaslatban.
Aztán itt fölmerült az, hogy melyik az a konkrét eset, amelyben ezt a jogszabályt önök alkalmazni kívánják, úgymond, de az előzőekben kifejtettem, hogy én nem vagyok benne teljesen biztos, nem vagyok száz százalékig meggyőződve a tekintetben, hogy ténylegesen csak ezen, mondjuk, MTESZ-székház esetében fogják alkalmazni, viszont az biztos, hogy látszik, hogy egyfajta eset kapcsán gondolják ezt az új előzetes eljárás jogintézményét megalkotni önök. Tehát nagyon jól körbeírható az a probléma, tehát nyilvánvaló az eset, amire önök ezt alkalmazni kívánják.
Ugyanakkor ebben van egy nagyon érdekes pont. Nevezetesen az, hogy építési tilalom is bevezethető lesz ezen érintett ingatlanok esetében. Ha már a kisajátításról mint olyan jogeszközről beszéltem, amit az Étv., tehát az építési törvény ad számunkra mint sajátos jogintézményt, akkor hadd mondjam el, hogy az építési tilalom is egy pontosan ugyanilyen sajátos jogeszköz. És mivel a helyi építési szabályzatban az építési tilalmat vagy a változtatási tilalmat föl kell tüntetni, vagy külön rendeletben kell ezt megalkotni, mondjuk, változtatási tilalmat jellemzően külön rendeletben szoktak (Az elnök a csengője megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) megalkotni önkormányzatok… Ooops! Látom, letelt az idő. Egy percet még tessék adni, elnök úr! Jó?
