DR. RÉTVÁRI BENCE
DR. RÉTVÁRI BENCE
DR. RÉTVÁRI BENCE közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! Azért szerintem lenne mit eredményként felmutatni, és lenne minek örülnünk is, túl azon, hogy nyilvánvalóan ez egy nemzeti gyásznap, ahogy ezt nagyon sokszor elmondtuk, a XX. század legnagyobb csapásainak egyike, ami Magyarországot érhette, az, hogy a magyarság harmada a határon túlra került, és a magyar állam területe pedig visszaszorult korábbi területe egyharmadára, és volt olyan ország, amely többet kapott Magyarországból, mint amennyi Magyarországnak végül is területként megmaradt és mind a mai napig létezik.
Azért azt eredményként igencsak nehéz lenne eltagadni, hogy 440 ezren kérték a kettős állampolgárság megadását, és ebből 360 ezer emberrel már nagyobb is a közjogi közösségünk, hiszen ennyien megkapták a kettős állampolgárságot.
Szintén fontos elmondanunk, hogy a Magyar Állandó Értekezlet újra működik, a szakbizottságai újra felálltak. Létrejött a Magyar Diaszpóra Tanács. A nemzeti regiszteren, hírlevélen keresztül immáron sokkal többen értesülnek magyarul is, angolul is a Magyarországon történő eseményekről, így nincsenek annyira elszakítva, még ha több száz vagy több ezer kilométerre élnek is Magyarországtól, a magyarországi hírekről értesülni tudnak, ha ők ezt kérik és igénylik.
Fontos a külhoni magyar óvodák éve, hiszen ezzel sikerült többeket rávenni arra, hogy magyar óvodába írassák a gyermekeiket. Fontos a külhoni magyar egyetemek támogatása. Fontos volt a MOGYE ügyében a határozott kormányzati fellépés. Fontos a Határtalanul-program, amelyben évente körülbelül 17 ezer magyar fiatal látogat el egy határon túli magyar közösséghez tanáraikkal együtt. Szintén több ezer tanár volt már így határon túli, székelyföldi, felvidéki, vajdasági vagy más magyar közösségeknél. Ez szintén jobban összefogta a magyar nemzetet, még szálakat épített ki a nemzeti összetartozásban. És nyilvánvalóan ezeknek a látogatásoknak egy részét viszonozták is.
Fontos volt a határozott magyar kiállás a vajdasági magyarok ügyében a kárpótlási törvénynél, hiszen mondjon egy másik példát, tisztelt képviselő úr, az elmúlt 23 év magyar történetében, amikor egy magyar kormányzat ilyen élesen állt ki, és ilyen, viszonylag gyors eredményt tudott elérni, mint ott a magyar kormány, amelyik azt mondta másfél évvel ezelőtt decemberben, hogy amennyiben nem rendezi ezt a kérdést Szerbia, és nem törli azt a jogszabályt, amely kizárta a magyarokat mint ott megbélyegzett kollektív bűnösöket a szerbiai kárpótlási folyamatból, nem támogatjuk az Európai Unióban Szerbia tagjelölti státusát.
Magyarország egy nagyon erős lehetőségével élt akkor az Európai Unión belül, és ez a lehetőség végül megváltoztatta a szerb álláspontot is, és a magyarok számára is kiterjesztette a kárpótlás lehetőségét. Én ugyan nem emlékszem, hogy lett volna hasonló erélyes kiállás határon túli magyar közösségekért, mint itt, de ha a képviselő úr tud, akkor mondja el, mert szerintem mindannyian örülnénk, ha több ilyen lenne.
Az alapkérdésével kapcsolatban, tisztelt képviselő úr, nyilvánvalóan egy Karinthy-idézet is eszembe jutott: “Magyar az, akinek fáj Trianon - a többi csak állampolgár!” Öten csak állampolgárok voltak ma reggel és nem voltak magyarok, ha Karinthy Frigyes szavait így rájuk vetítjük. Nyilván Gyurcsány Ferencre és párttársaira vagy tettestársaira gondoltam, akikkel kivonult az imént. De ettől függetlenül szerintem nemcsak az a jó, ha a múlton búslakodunk; a múltunkat meg kell ismerni, nyilván tanulni kell belőle.
(9.40)
Szerintem ön is, én is és az itt lévők többsége is, aki politikai pályára ment, a történelem iránt igencsak fogékony és fokozottan érdeklődik. Nyilván mindenki számára jó, hiszen a múltból tud tanulni, a múlt alapján tudja a jelen politikai helyzeteket, közállapotokat is jobban értelmezni, tudja értékelni, hogy a magyar politikai élet lehet, hogy megosztott, de azért hasonló golyónyomok nem ütődnek a szószékbe, mint ami itt van most ebben az ülésteremben.
Ugyanakkor nem lehet szó nélkül elmenni amellett, hogy mindennek ellenére itt egy olyan Magyarország létezik, amely - ahogy már elmondtam a korábbi felszólalásomban is - tudományban, sportban, művészetben igencsak sokat letett az asztalra. Nem lehet elmenni anélkül, hogy az elmúlt 93 évben számtalan magyar nemzettársunk, aki állampolgártársunk nem volt, mert a határokon túl élt, és vállalta a magyarságát, ő ezért akár kész volt szankciókat is vállalni, kész volt a karrierjét derékba törni, kész volt az anyagi jólétét veszélyeztetni, mert büszke volt a magyarságára, és a nemzeti összetartozás annyira fontos volt számára, hogy ezért akár az anyagi jólétről vagy az anyagi lehetőségekről is lemondott vagy a társadalmi presztízsről, és vállalta akár a bebörtönzést is vagy a megvetést is.
Ezeket az embereket a nemzeti összetartozás napján, ezeket a bátrakat ünnepelnünk kell, ezért a megemlékezés és valóban a szomorú tények és a gyásznap megemlékezése mellett 93 év magyarságért kiálló büszke magyarjait érdemes ünnepelnünk a nemzeti összetartozás jegyében.
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
