DR. SÓS TAMÁS
DR. SÓS TAMÁS
DR. SÓS TAMÁS, az oktatási, tudományos és kutatási bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Elnök Úr! Előterjesztők! Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Mint ahogy már a bevezetőben itt képviselőtársam utalt rá a többségi véleménynél, valóban, a kisebbségi véleménynél az került megfogalmazásra, hogy ez a dolognak csak az egyik lába, és tulajdonképpen ezzel több dolgot elismertek.
Jó lett volna, ha itt kimondták volna azt is, hogy akkor, amikor 2011-ben, már Kucsák képviselőtársam utalt rá, hogy mennyi kritika hangzott el az előterjesztés kapcsán, valami olyasmit mondtak volna, mondjuk, idáig a hozzászólók kormánypárti oldalról, hogy elnézést, nem mértük föl jól a helyzetet, nem fogadtuk meg azokat a kritikákat, amik akkor megfogalmazódtak, és gyakorlatilag kaotikus állapotokat alakítottunk ki az iskolákban. Ezt el kellett volna mondaniuk, mert ha ma elmentek volna egy szakképző iskolába, vagy mondjuk, egy technikumba, akkor azt tapasztalták volna, hogy van olyan hely, ahol nem érkezett meg a vizsgabizottság elnöke, és van olyan hely, ahova nem érkezett meg a kamara képviselője, mert nem kérték föl időben. No, hát erre nem lehetnek, úgy gondolom, büszkék.
A dolognak a másik lábáról, amivel szintén gond van, erről megint nem beszélnek. Rendben van, és itt körbedicsérték egymást, hogy milyen klassz, milyen nagyszerű, hogy egy évvel halasztanak. Kérdezem én: arról nem kellene önöknek beszélni, hogy ebben a következő egy esztendőben, azon túl, hogy milyen nagyszerű dolog, hogy ezt elhalasztják, hogy mi a csudát fognak még annak érdekében tenni, hogy kiküszöböljék mindazokat a hiányosságokat, ami az elmúlt egy évben, illetve most már lassan két esztendőben a törvény bevezetése után történt? Mert nem lehet mondani, hogy hurráoptimizmussal lehetne beszélni a szakképzés megújításáról, hacsak nem a visszaszervezésről kívánnának itt dicshimnuszokat mondani. Ilyen Patyomkin-faluhoz hasonlít mindaz, amit önök építenek, és amiről gyakorlatilag itt a nyilvánosság előtt beszélnek.
Hadd mondjam el, hogy az előterjesztésben azért kritikusabb, önkritikusabb a megnyilatkozás, mint amit most itt önöktől hallottunk, hisz azért az általános indoklásban önkritikusabbak a megállapítások. Azok így hangoztak, hogy nem tudja kellően előkészített módon végrehajtani a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ a hatályos rendelkezést. Azt gondolom, ez több mindent elárul.
A másik, egy szintén önkritikusabb mondat, mint ami itt elhangzott: az átvétel gyakorlati megvalósítása jelentősen elhúzódott. Hogy ennek mi volt az oka, és hogy átgondolatlanul fogtak hozzá több dologhoz, erről ugye nem beszélnek. Részben itt szóban elhangzott, de az előterjesztésben is szerepel, hogy a megyei szakképzési fejlesztési tervek előkészítése még folyamatban van. 2011-ben már tudták, hogy itt milyen határidők vannak, miért ne kellett volna azokat előkészíteni?
Vagy külön átszervezést igényel a Vidékfejlesztési Minisztérium fenntartásába kerülő intézményekkel kapcsolatos átadás. Erről elég kevés szó hangzik; mondjuk, inkább szakmai berkekben beszélgetnek erről, ahol gyakorlatilag nem lehet tudni, hogy mi történik, mert további intézmények a meglévőkön túl kerülnek ide, és körülbelül 40 intézményről van szó összesen. Erről itt nem igazán beszélnek.
És talán arról is kellene szólni, hogy ha egy évvel meghosszabbítódik a határidő, akkor mi a garancia arra, hogy megalapozottabb döntés fog egy év múlva születni. Tulajdonképpen semmi nem akadályozza azt, hogy átgondolják az eddigi hiányosságokat, és egy esztendő múlva vagy ez idő alatt több módosítást, több korrekciót hajtsanak végre. Úgy gondolom, hogy ezekről is kellene szólni, mert így elég féllábas ez az előterjesztés. Ráadásul, ahogy az előterjesztés is most született, ez tipikus példája annak, hogy nem kellően alaposak az előkészítések. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Köszönöm szépen.
