DR. SÓS TAMÁS
DR. SÓS TAMÁS
DR. SÓS TAMÁS (MSZP): Folytatva a gondolatkört, úgy gondolom, hogy elő kellene venni a törvény 5. §-át, és föl kellene idézni, hogy miről is van szó, itt valójában milyen feladatról van szó. Ugye, úgy szól az 5. § a szakképző iskola fenntartása és a térségi integrált szakképző központ feladatköre kapcsán, hogy a szakképző iskola állami, önkormányzati fenntartója szakképzési feladatait egyetlen szakképző iskola fenntartásával látja el, kivétel a (2), (3) bekezdés.
Már akkor, amikor ez az előterjesztés született, komoly észrevételek, kritikák fogalmazódtak meg, s tulajdonképpen ott voltunk az oktatási bizottsági ülésen, most nézem, a teremben hárman vagyunk itt, és ott is azért szóba került, úgy gondolom, mind a két oldalról, kormánypárti és ellenzéki részről is, hogy azért ez a kérdés mégiscsak végiggondolásra kellene hogy kerüljön. Mert ugyan most a bizottsági ülés rövidsége miatt nem került kifejtésre, de mondjuk, amikor 2011-ben vitatkoztunk erről a kérdésről, akkor arról beszéltünk, hogy nem kellene humanoid robotokat képezni, tehát nem nagy gigarendszereket létrehozni, mert ebben pont a lényeg, a gyerek veszik el, pont a pedagógiai módszerekre fordítódik sokkal kisebb figyelem, mint kellene. És ez a kérdés, mintha nem is lenne, önök ezt szóba se hozzák.
Tehát gyakorlatilag itt egy formai kérdéssel lerendezik ezt a dolgot, utána pedig tartalmi dolgokról beszélnek. Virtuálisan kezelik önök ezt a kérdést, tehát elmondanak egy hurráoptimizmust, gyakorlatilag pedig ez szervezeti kérdés, és tulajdonképpen azt, amit önök elterveztek, azt nem tudják végrehajtani. Az iskolákban kaotikus állapotok vannak, mint ahogy a mai nap folyamán a szóbeli kérdésnél is föltettem, hogy hogy a csudába’ fordulhat az elő, hogy még mondjuk, egy héttel ezelőtt 700 vizsgahelyen nincs vizsgabizottsági elnök, nem rendezettek a vizsgával kapcsolatos kérdések, és ahogy figyeltem államtitkár úrnak a mai válaszát, az is felért egy beismeréssel, ahogy a választ felolvasta, a szakapparátus által leírt választ, tehát nem nagyon tekintett ki belőle.
Ezzel számomra el is ismerte ön is, hogy itt van komoly gond, és tulajdonképpen nem kellően volt végiggondolva ez a kérdés. Tulajdonképpen a tanulóktól, az oktatóktól, a tanároktól, a szülőktől veszik el azt a lehetőséget, hogy mégiscsak egy szakmunkásvizsga, az egy ünnep, egy felemelkedettség, és tulajdonképpen nincs előkészítve, nem adják meg a módját. Tulajdonképpen a tanulótól veszik el a sikerélmény lehetőségét. Mindaz, amiről önök beszélnek, hogy önök megújították ezt a képzést, és hogy milyen nagyszerű dolog… Tulajdonképpen úgy gondolom, hogy itt egy visszafejlesztés történik, és ez a konkrét példa is ezt mutatja.
(21.00)
De hogy folytassam a sort, most az említett szakképzési törvény 5. § (2) bekezdését hoznám szóba. Ha az állami önkormányzati fenntartóként számított szakképzési iskola tanulói létszáma az adott fenntartó esetében meghaladja a 10 ezret, akkor az állami önkormányzati fenntartó több szakképző iskola fenntartásával is elláthatja a szakképzési feladatokat úgy, hogy valamennyi szakképző iskola tanulói létszáma az 5 ezer főt meghaladja. A (3) bekezdés pedig úgy hangzik, hogy ha a (2) bekezdés szerinti tanulói létszám megegyezik a szakképző iskolai osztályban tanulók három tanítási év átlagában számított hivatalos októberi statisztikai létszámával, a tanulói létszám megállapításánál az esti és levelezői oktatás munkarendje szerinti oktatásban részt vevő tanulók létszámát kettővel kell elosztani. De még a (4) bekezdés is jelentős tanulói létszámokról beszél. Azzal a kérdéssel kellene foglalkozni, hogy itt mit terveznek.
A fővárosban komoly beszédtéma, hogy búvópatak módjára történik a tagiskolai rendszer kialakítása. Rendkívül komoly felháborodást vált ki a pedagógusok, az oktatók, a szülők, a gyerekek körében, ami azt jelenti, hogy a térségi integrált szakképző központ gesztoriskolája lesz maga az iskola, a többiek pedig tagintézmények lesznek. Valójában azt tervezik, de erről nemigen beszélnek a nyilvánosság előtt, hogy megszűnik ezeknek az iskoláknak az önállósága. Ha jól emlékszem, ebben az esetben 61 intézményről van szó. Az érintetteket nem vonják be az előkészítésbe, nem beszélik meg ezeket a kérdéseket.
Megkérdezem azokat a képviselőtársaimat, akik az előterjesztést beterjesztették, hogy az érintettekkel mikor konzultáltak. Talán a hétvégén? Kara Pál még legalább aláírta az előterjesztést, amikor fölkerült a honlapra, önök, mondjuk, a mai nap írták alá a csatlakozást. Nem tudom, volt-e idejük, hogy az érintettekkel szót váltsanak. Tartok tőle, hogy nem. Ezekkel a kérdésekkel is foglalkozni kellene. Javaslom, hogy a következő esztendőben ezeket tegyék már meg, mert fontos lenne, hogy a különböző szakszervezetekkel, érdekképviseletekkel, szakmai szervezetekkel ilyen típusú konzultációkat folytassanak, hogy bevonják őket, és érdemben partnerként kezeljék ezeket a szervezeteket.
Véleményem szerint valójában a szakképzés megújítása siklik el. Olyan kérdéseket nem tudnak megoldani, hanem csak kipipálnak, továbblépnek, és nem foglalkoznak vele, mint például a cégek ösztönzése. A cégeknek mindössze a 2 százaléka foglalkozik ezzel. Mindenféle multiellenes hangot ütnek meg minden kérdésben, közben pedig a különböző rendeletekben mégiscsak odakedveznek, hogy aki 45 tanulóval rendelkezik, az bizonyos kedvezményekhez jut, például a saját dolgozói képzésnél.
De azt is elfelejtik a nyilvánosságnak elmondani, hogy a Szakképzési Alapból több milliárdot kivontak, egyes becslések szerint 6 milliárdot, mások szerint 8 milliárdot. A torta sokkal kisebb lett, egy picit másképp osztották el. Ez is azt bizonyítja, hogy sokkal kisebb súlya van a szakképzésnek, mint a korábbi időszakban. Itt olyan nagyszerű dolgokról lehetett beszélni, hogy a tanulás, oktatás megerősítése erről szólt.
Azért bátorkodtam ezeket a tartalmi kérdéseket én is idehozni, mert az az állítás, ami a bevezetőben, az expozéban elhangzott, nem állja meg a helyét, mert itt nem a tanulás, az oktatás megerősítéséről van szó, de nem is a szakképzés megerősítéséről. Önök csupán egy határidőt módosítottak, de a tartalmi kérdésekkel nem foglalkoznak. 530 szakképző iskoláról van szó, várják, hogy tartalmi kérdésekben is történik változás, de nem történik változás. Az pedig nem megoldás - amikor kiemeltem a vizsgáztatás kérdését -, hogy bizonytalanságban tartják a rendszert. Ez igenis tükrözi a rendszer helyzetét, mindazokat az ellentmondásokat, amelyekről már az elmúlt alkalmakkor is beszéltünk. Úgy gondolom, hogy a napi munkában is nagyon sok tennivaló van. Amire ez az átalakított rendszer vállalkozott, akár a kamara, akár az érintettek, azt a feladatot nem tudják maradéktalanul teljesíteni. Látszik, hogy kaotikus állapotok vannak, az elmúlt hónapok ezt megmutatták, és a mostani helyzet is ezt tükrözi.
Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)
