KLINGHAMMER ISTVÁN
KLINGHAMMER ISTVÁN
KLINGHAMMER ISTVÁN, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Úr! Kedves Tanár Úr! Az Akadémián magam is ott voltam, részt vettem, hallottam miniszterelnök úr szavait, és meglepődve tapasztaltam, hogy ön a kettő között valamilyen korrelációt vél felfedezni. Miniszterelnök úr másról beszélt, a tudásról. Ön pedig arról beszél, hogy a fiatalságunk - aki az általános iskolai tanulmányait befejezi - középiskolai tanulmányokat hol folytasson.
Kötelességem elmondani, hogy középiskolai tanulmányokat szakközépiskolában és gimnáziumokban is lehet folytatni. Mind a két helyen - bár most az adatokat fejből mondom, hiszen abból, amit ön kétperces hozzászólásban föltett kérdésnek, nehezen jöttem rá, hogy mi lesz a kérdés tartalma, de azt kell mondanom - jelenleg körülbelül a fele a gimnáziumban tanulók és a szakközépiskolában tanulók száma. A szakközépiskolában tanulók számánál az van, hogy lehetősége van, hogy szakmai irányba - közvetlenül az érettségi után - el tudjon indulni, s kenyérkeresethez jusson, hogy könnyebben tudjon elhelyezkedni. Azt hiszem, mindnyájunknak, még a szülőknek is érdeke az, hogy becsüljük meg a kétkezi munkát is, és akinek inkább ahhoz van tehetsége, hogy a manualitása nagyobb, ott boldoguljon, hiszen az esélyegyenlőség azt jelenti, hogy mindenki arra kapja meg az esélyt, amihez a legnagyobb tehetsége van.
(15.30)
Amit ön felhozott, így kiragadott számokat, nem hiszem, hogy bárkit bármiben akadályozna, hogy a tehetségét valamilyen módon valóra váltsa; de még egyszer mondom, a manualitás területén, a szakközépiskolákban is. És mindenki előtt ott áll a felsősoktatás, aki motivált, és teljesíteni tud, az előtt nyitva áll. Tehát bevallom őszintén, kicsit meglepett a kérdése, és megnyugtatom a szülőket, mindenkit, hogy a kettő között nincs korreláció. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
