DR. SCHIFFER ANDRÁS
DR. SCHIFFER ANDRÁS
DR. SCHIFFER ANDRÁS (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Ha megnézzük ennek a törvénynek a címét: “A kormány és a vidékfejlesztési miniszter munkáját támogató kormányzati testületekkel kapcsolatos egyes törvények…”, nyilván a cím hallatán a tévénézők is elkapcsolnak, és azt gondoljuk, hogy egy teljesen érdektelen, technikai, szakmai törvényjavaslatról van szó.
A tét viszont sokkal nagyobb, mint néhány kormány közeli testület hegesztgetése és néhány jogszabály harmonizációja. A tét kettős. Egyrészt az, hogy fennmarad-e Magyarország vetőmag- és élelmiszer-önrendelkezése, a másik pedig arról szól, hogy ebben az országban a politikacsinálás, a jogalkotás továbbra is oligarchák fogságában marad-e, vagy pedig az állampolgárok vissza tudják perelni az illetékességüket az őket, az ő életüket, a jövő nemzedékeket közvetlenül érintő kérdéseket illetően.
Ez a törvényjavaslat arról szól, hogy a kormány a Vidékfejlesztési Minisztérium felelősségi körébe tartozó javaslattevő, véleményező vagy tanácsadói tevékenységet végző testületek eddig törvényi szinten való szabályozását alacsonyabb szintre helyezi: kormányhatározati szintre. Azaz kiveszi ezeket a testületeket, így a géntechnológiai bizottságot - amiről szeretnék külön szólni -, az Országos Erdő Tanácsot, a nemzeti környezetvédelmi program bizottságát vagy az Országos Halászati Bizottságot a parlament fennhatósága alól, így csökkentve azok jelentőségét.
A törvényi szintű szabályozás megszüntetését az LMP különösen sérelmezi a géntechnológiai bizottság esetén. Mi lehet az oka annak, hogy a kormány külön beleírja a módosítóba, hogy a géntechnológiai hatóság az engedély iránti kérelmet a géntechnológiai bizottság véleménye ellenére is elutasíthatja vagy az engedélyt megadhatja? Az, hogy mától semmit nem fog számítani egy tudósokból, szakértőkből álló bizottság véleménye? Mi más lehetett az oka annak, hogy egy ilyen fontos munkát végző bizottságot alsóbb szintre delegáljanak? Miért kell a jelenleginél kevesebb nyilvánosság a géntechnológiában? Ezután, ha a géntechnológiai hatóság úgy dönt, akkor engedélyt kaphatnak a vetőmagmultik a kísérletezésre? És azt gondolom, itt van a kutya elásva.
Arról van szó, hogy önök azt gondolják: azzal, hogy beletettek - nagyon helyesen beletettek - az alaptörvénybe egy rendelkezést, amely elvileg hivatott azt biztosítani, hogy Magyarország GMO-mentes terület marad, elintéztek mindent. Szó sincs erről. Ezzel a törvényjavaslattal önök újfent, egy újabb területen bizonyítják azt, hogy durván hazudtak az elmúlt években; ennyit ér önöknek Magyarország GMO-mentessége. Arról van szó, hogy abban az esetben, ha a géntechnológiai bizottság véleménye ellenére is például egy multinacionális cég engedélyt kaphat egy vetőmagkísérletre, egy ilyen kísérletezés során rögtön kijuthatnak a környezetbe azok a GMO-k, amelyek utána elszennyezik a magyar termőföldet.
Arról van szó, hogy a földspekulációhoz hasonlóan a kormány felemás harcot hirdetett a génmanipuláció ellen is. Beleírják egyfelől az alkotmányba a GMO-mentességet, de ugyanakkor ezzel a törvénnyel a vetőmaglobbi felé tesznek egy gesztust, és ezen nincs mit csodálkozni, hiszen hatalmas bizniszről van szó. Ezek az élelmiszer-terrorista világcégek, amelyek szerte a földön fenyegetik az emberek jogát az élelmiszer-önrendelkezéshez, fenyegetik az emberek jogát ahhoz, hogy rendelkezzenek azzal a termőfölddel, ahova születtek, ahova a gyökereik őket fűzik, ezek a hatalmas világcégek már ott vannak az európai döntéshozatali fórumoknál. Ezt láthattuk a múlt héten, amikor az Európai Bizottsággal elfogadtattak egy olyan döntést, amely alapvetően veszélyezteti Magyarország vetőmag-önrendelkezését, veszélyezteti a magyar tájfajtákat.
Ne legyen illúziónk: ezek a nagy cégek betették a lábukat Magyarországon is - úgy látszik - a különböző döntéshozók folyosóira. Arról van szó, hogy itt egy gigantikus bizniszt folytatnak ezek a társaságok, és ezek a szóban forgó multik túl sok energiát feccöltek már eddig a génmanipulációba, túl sok dollár csúszott be ilyen-olyan tisztviselők zsebébe a világon ahhoz, hogy föladják ezt a küzdelmet. Sorra hódoltak be a világ - és köztük sajnos Kelet-Európa, Közép-Európa - kormányai; úgy tűnik, hogy ezek szerint, minden alaptörvényi rendelkezés ellenére, a magyar kormány sem lesz képes keresztülhúzni a számításaikat.
Igazuk van-e ebben ezeknek a cégeknek? Nagyon is indokolt lenne a fokozottabb óvatosság a géntechnológiával szemben, mert elég aggasztó a magyar vetőmagpiac képe. Mára egyeduralkodóvá váltak a multinacionális vetőmagcégek a magyar mezőgazdaságban, a gazdák többsége nem tudott ellenállni az iszonyatos erővel nyomuló ügynököknek. Így történt a hazai kukoricatermelőkkel is, akik ma leggyakrabban az amerikai Pioneer, illetve a Monsanto magjait vetik. Köztudott, hogy a Pioneer és a Monsanto fő profilja külföldön nem a hagyományos vetőmag, hanem a génmanipulált áru.
(11.30)
Ezen a ponton egy elég érdekes és aggasztó történetre, azt gondolom, érdemes felhívni a figyelmet. Sajtóinformációk szerint az egyik legnagyobb amerikai GMO-cég, a Monsanto, 2006-ban, tehát még a megelőző kormány idején szerződést kötött az MTA martonvásári mezőgazdasági kutatóintézetével arról, hogy a vállalat szabadalmaztatott transzgénjeit beültetik a magyar kukoricafajtákba, ami azt bizonyítja, hogy a már akkor is egyértelműen GMO-ellenes kormányzati szándékok dacára a magyar tudóstársadalom egy részében megvolt és megvan a hajlandóság a GMO-cégekkel történő együttműködésre. Ezt a szakértők már akkor is egyfajta trójai falónak tekintették, hiszen ha úgymond “magyar” GMO-kat sikerül engedélyeztetni, akkor percek alatt a multik GMO-i átveszik a hatalmat.
A következő évben pedig az is felmerült, hogy a Monsanto megveszi a martonvásári intézettől a tápiószelei agrobotanikai kutatóintézetet és vele a magyar kultúrnövények génkészletét. És itt álljunk meg egy pillanatra! Arról van szó, hogy ha nincsen hatékony tűzfal az ilyen cégek nyomulása ellen, akkor Magyarországon a legkülönfélébb tájfajtáknak, hungarikumoknak reszeltek. Ezek a cégek veszélyeztetik ennek az országnak az alapvető értékeit, veszélyeztetik a magyar vetőmag- és élelmiszer-önrendelkezést, veszélyeztetik azt, hogy Magyarországon a magyar emberek azt vethessenek, aminek a tudását megörökölték az eleiktől, veszélyeztetik azt, hogy kontrollálni tudjuk Magyarországon azt, hogy mi kerül a tányérunkba.
Arról van szó, tisztelt képviselőtársaim, hogy a nyomás a különböző ilyen cégek részéről és a veszély változatlanul jelentős, ilyen körülmények között pedig rendkívül fontosak lennének a törvényi garanciák, a szakmai testületek, ahol megjelennek az érintett társadalmi csoportok képviselői is, ezeknek a szerveknek a kontrollszerepe és a parlamenti nyilvánosság ereje.
Az engedélyezésben, ami nemcsak a szabadföldi termesztésre, hanem a kevésbé szigorúan kezelt kísérletekre is kiterjed, gyakran előfordul olyan helyzet, hogy a részt vevő kutatóknak a saját intézetük projektjéről kellene véleményt mondani. Az ilyen összeférhetetlen szituációk is gyakoribbá válhatnak, ha a véleményező testület tevékenységét nem törvény, csupán egy rendelet szabályozza.
Arra kérem tehát a kormánypárti képviselőket, hogy gondolják végig, hogy mekkora engedményeket tesznek a globálisan terjeszkedő vetőmaglobbinak, ezeknek a különböző élelmiszer-terrorista világcégeknek. A gazdasági szabadságharcot ne a képzeletükben vívják meg, hanem ott is, ahol ez valójában indokolt, a globális nagytőkével szemben. Ez forog most kockán. Szabadságharcról nem szájalni kell, hanem amikor konkrét lépéseket kellene megtenni, akkor nem behódolni kell a globális nagytőkének, hanem világos tűzfalakat kellene felhúzni. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Így van!)
Ha Magyarországon olyan törvényeket lehet életbe léptetni, ami gyakorlatilag szabad utat enged annak, hogy egy civil részvétellel is működő géntechnológiai bizottság véleménye ellenére lehessen kutatási engedélyeket kiadni, az azt jelenti, hogy Magyarország behódolt az ilyen világcégek előtt, ez pedig azt jelenti, hogy Magyarország minden alaptörvényi deklaráció ellenére feladta az élelmiszer-önrendelkezését, feladta a vetőmag-önrendelkezését.
És lássuk, hogy ha Magyarország, a magyar kormány, a magyar parlament ebben nem eltökélt, akkor ez a mérkőzés elveszett, hiszen hangsúlyozom még egyszer, éppen a múlt heti európai bizottsági döntés mutatja azt, hogy ezek a cégek nem szégyellősek és gyakorlatilag ott vannak már az európai döntéshozatali fórumokban.
A másik ága ennek a törvényjavaslatnak, amire szeretném felhívni a figyelmet, az pedig az, hogy a felsorolt, illetve a több képviselőtársam már ismertetett különböző véleményező, tanácsadó testületek nem véletlenül jöttek létre. Ezeknek pontosan az a jelentőségük, hogy akkor, amikor a környezethasználatról, vadászatról, halászatról, erdészetről beszélünk, akkor azok a társadalmi csoportok, azok a közösségek, amelyek ezeket a foglalkozásokat űzik, akiknek a birtokában erdők, tavak, folyóvizek vannak, ahol tudják ezeket a tevékenységeket folytatni, érdemben tudjanak beleszólni a szabályozási kérdésekbe.
Ezen a ponton arra is fontos emlékeztetni, hogy az LMP már annak idején, két vagy három évvel ezelőtt a jogalkotási törvény vitájában kezdeményezte azt, hogy a jogalkotási folyamat egésze alakuljon úgy át Magyarországon, hogy legyenek hatékony garanciái az állampolgári részvételnek. Az állampolgári részvétel pedig különösen fontos akkor, amikor a saját életvilágunk kialakításáról, a saját természetes környezetünk használatáról van szó. Ha ezeket az intézményeket leépíti a törvényhozás, ha a különböző állampolgári közösségeknek nincsen érdemi beleszólásuk abba, hogy az erdészeti, halászati, vadászati tevékenység hogyan folyik, hogy a különböző környezethasználati tevékenységek hogyan folyhatnak ebben az országban, akkor ne legyen illúziónk, azok a csoportok fogják megint csak eldönteni azt, hogy a vizeink, a termőföldünk, erdőink hogyan kerülnek felhasználásra, akiknek több pénzük van.
Ha azokat a testületeket leépíti az Országgyűlés, ahol az érintett emberek beleszólhatnának hatékony eszközökkel abba, hogy milyen szabályozások alakulnak ki, azzal egyszersmind igent mond arra az Országgyűlés, hogy innentől kezdve a különböző nagytőkés csoportoknak szabad az út a közigazgatási nyomásgyakorlás előtt. Ha nincsen hatékony garanciákkal megtámasztott állampolgári részvétel, az zöld utat enged annak, hogy különböző nyomásgyakorló csoportok gyakorlatilag maguk alá seperjék az egész közigazgatást. Ezért hangsúlyozzuk azt, hogy nem visszalépni kellene ezeknél a különböző véleményező, tanácsadó testületeknél, hanem előre kellene lépni. Az LMP ezért kezdeményezte azt már három évvel ezelőtt a jogalkotási törvény vitájában, hogy olyan hatékony eszközöket kellene adni az ilyen testületek kezébe, hogy például az ő véleményük ismertetése nélkül ne lehessen az adott területen törvényt alkotni a parlamentben, adott esetben, ha az ő véleményük ellenére vagy az ő megkerülésükkel érdemi indoklás nélkül kerül elfogadásra az adott területen egy jogszabály, ez vezessen közjogi semmiséghez.
Vegyük észre, hogy ezeken a területeken iszonyatos nyomás nehezedik a jogalkotó testületekre, a parlamentre, a kormányzatra. Ha nem adunk kellő eszközt, “fegyvert” az emberek kezébe annak érdekében, hogy a saját életviláguk alakításába hatékonyan szólhassanak bele, azzal igent mondunk arra, hogy a politika, a szabályozás az oligarchák játékszere. Ezen a ponton csatlakoznék ahhoz, amit Ángyán professzor úr az imént elmondott. Ennél a törvényjavaslatnál különösen feltűnő az, hogy az NFA-törvény a Birtokpolitikai Tanácsot illetően nem kerül tárgyalásra.
Az LMP kezdeményezte annak idején azt is, hogy a Birtokpolitikai Tanács érdemi testület legyen arra, hogy a helyben élő gazdák, a helyi közösségek hatékonyan tudjanak beleszólni például az állami földpályázatok értékelésébe, a helyi birtokviszonyok alakításába. Nyilvánvaló, hogy a kormányzat ebben nem érdekelt. Nyilvánvalóan nem érdekelt, hiszen ha valójában az lenne a cél, amit a nemzeti vidékfejlesztési stratégiában, illetve azt megelőzően a kormányprogramban meghirdettek, hogy a helyben élő embereket juttassák földhöz, hogy a föld legyen valóban azé, aki megműveli, akkor nem arról szólna a birtokpolitika immáron két éve, hogy a saját klienseiket, a saját oligarcháikat akarják feltőkésíteni.
A Birtokpolitikai Tanácsot kellene kinyitni és megerősíteni jogosítványokkal annak érdekében, hogy a birtokpolitika a helyben élő gazdák, a helyi közösségek, közbirtokossági társulások ellenőrzése alá kerüljön. Nem ez történik. Visszalépés történik. A többi területen azokat a testületeket fokozzák le, amelyek adott esetben az állampolgári vélemények becsatornázásával ellent tudnának állni a különböző gazdasági érdekcsoportok nyomulásának.
Végezetül szeretném újra aláhúzni azt, hogy ennél nagyobb ráadásul a veszély, nem pusztán egy belpolitikai problémáról vagy belpolitikai vitáról van szó. Ha a Géntechnológiai Bizottság esetében ilyen visszalépés történik, ha a Géntechnológiai Bizottság véleménye megkerülhető lesz, akkor az azt jelenti, hogy a magyar kormány kitűzte a fehér zászlót az élelmiszer-terrorista világcégek felé, az azt jelenti, hogy gyakorlatilag az alaptörvényi rendelkezés egy írott malaszt marad, mert bármikor kísérletezésre minden jól felfogott érdekünk ellenére ki lehet majd adni az engedélyt ezeknek a cégeknek, és onnantól kezdve nem lesz megállás. Ez a tétje ennek a törvényjavaslatnak.
Köszönöm szépen.
