PÁL BÉLA
PÁL BÉLA
PÁL BÉLA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Előterjesztők! Előzetesen engedjenek meg két megjegyzést. Az egyik megjegyzés arra vonatkozik, bár én a módosító javaslatról szeretnék beszélni, hogy ez a most kibontakozó vita is mutatja azt, hogy mekkora igény lenne arra, hogy országos szinten is átnézzük azokat az értékeinket, legyen az ipartörténeti, kultúrtörténeti vagy más műemlék, amelyeknek helyük van a nemzeti vagyonkörben. Javaslom a kormánynak, hogy ezt majd előbb-utóbb tegyék meg. De lehetőleg ne most folytassuk le ezt a vitát.
A másik megjegyzésem pedig arra vonatkozik, hogy én egyetértek mindazokkal, akik örülnek annak, hogy ezt a közös előterjesztést milyen sokan támogatjuk. De akkor ne rontsuk el azt a pillanatot, amikor angyal száll közénk, megnézni, hogy jé, a tisztelt Házban van olyan is, amikor egyetértünk, ne rontsuk el azzal, hogy az egyik oldalnak csak jót, a másik oldalnak pedig csak rosszat tulajdonítunk. Azért sem, mert a természettudósok már évekkel ezelőtt rájöttek arra, hogy ha például kisüt a nap, az nem egy kormány érdeme, hogy most süt a nap, az nem a Fidesz-KDNP-kormány érdeme. És ha netán elromlik az idő, azt nem a gonosz szocialisták hozták össze, hanem azok meteorológiai törvényszerűségek.
Ugyanúgy folytatva ezt a gondolatot, azt gondolom, hogy például ennek a két vasútvonalnak, amiről beszélünk, elég hosszú és hányatott a története ahhoz, hogy legalább tiszteljük meg egymást azzal és annyira, hogy elismerjük, nem kell itt baloldali kormányokról meg egyebekről beszélni. Mert a vasútvonalak megmentése érdekében, én pontosan tudom, mindegyik oldal megtette a magáét, pontosabban: mindegyik oldal helyi képviselői megtették a magukét azért, hogy ezek a vasútvonalak fennmaradjanak.
E két megjegyzés után engedjék meg, hogy konkrétan a módosító javaslatról szóljak. Veszprémi és Veszprém megyei képviselőként nagymértékben egyetértek azzal, és a Magyar Szocialista Párt is egyetért azzal, hogy ez a módosító javaslat az állam kizárólagos tulajdonában lévő vagyoni körbe kívánja emelni a műemlékké nyilvánított Veszprém-Bakonyszentlászló vasútvonalat is magába foglaló Győr-Veszprém vasútvonalat, valamint a szintén műemléki védettséget élvező Kisirtás-Nagyirtás erdei vasútvonalat magába foglaló nagyirtás-nagybörzsönyi vasútvonalat.
(10.20)
Veszprémi és Veszprém megyei képviselőként hadd beszéljek kicsit részletesebben a győr-veszprémi vasútvonalról, annak is hányatott történetéről. Az messze nem igaz, hogy a baloldali kormányok be akarták zárni, a jobboldaliak pedig meg akarták őrizni. Engedjenek meg ebben egy pontosítást, hiszen elég részletesen ismerem a történetet. Az kétségtelen, hogy folyamatos viták övezték a vasútvonal fennmaradását, hiszen az egyik oldal állandóan azzal érvelt, hogy gazdaságtalan a fenntartása, hiszen kevesen használják a vonalat, több az üzemeltetés költsége, mint a jegyekből származó bevétel, mindannyian ismerjük ezeket az érveléseket. Helyi képviselőként, amikor a MÁV vezetői ezzel az érveléssel szüntettek meg járatokat és próbáltak még nagyobb számban megszüntetni, magam is a Cuha-völgyi Bakonyvasút Szövetség információira támaszkodva próbáltam érvelni és érveltem annak érdekében, hogy fennmaradjanak a járatok és ne zárják be a vasútvonalat.
Ez 2004-ben merült fel először, elsősorban azzal indokolták, hogy gazdaságtalan a fenntartása és bizony sokan voltak azon az oldalon is, akik ezt képviselték. Mások azonban velem együtt és a helyi képviselőkkel együtt, Kovács Zoltánnal, Lasztovicza Jenővel vagy éppen Navracsics Tiborral a másik oldalról, de idesorolhatom Völner Pált is, a regionális területfejlesztési tanács tagját, azt képviseltük, hogy ez egy páratlan turisztikai érték, turisztikai műemlék egyébként, olyan egyedi sajátosságaink közé tartozik a Bakony, Balaton térségében, amelynek az üzemeltetése, működtetése mindannyiunk közös feladata. 2004-ben, amikor ezek a viták elindultak, mint ahogy említettem, például Medgyasszay László, akit most még nem említettünk, de hadd mondjam ki a nevét, Medgyasszay László interpellált annak érdekében, hogy maradjon fenn a vasútvonal. Azután 2004. szeptember 29-én Bakonyszentlászlón jelentette be a MÁV vezérkara, hogy a Győr-Veszprém vasútvonalat nem szüntetik meg. Ez is a valósághoz tartozik. Hogy ki ne felejtsem, biztosan Ékes Józsefnek, Gőgös Zoltánnak vagy Deák Istvánnénak ugyanígy szerepe volt abban, hogy ezt bejelentették.
Majd 2007-ben a megyei közgyűlés képviselő-testülete, amelynek Kovács Zoltán, Lasztovicza Jenő és jómagam is tagja voltunk, közösen tiltakozott azért, hogy a járatokat megszüntessék, és közösen emelte fel a hangját azért, hogy a vasútvonal fennmaradjon. Így aztán 2008-ban a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal ideiglenes védettség alá helyezte ezt a vasútvonalat. Ez tény és ez az igazság, hiszen ennek a hírnek Sólyom László akkori köztársasági elnökkel együtt örült a térség vasútvonal megőrzéséért megmozduló lakossága és mások is, akik odajöttek turistaként erre a rendezvényre, Sólyom László köztársasági elnök is hét unokájával együtt ünnepelte ezt a tényt.
Majd 2009-ben újra felmerült, illetve felelevenedett - inkább ezt mondom - a vita a vasútvonalat megőrizni és megszüntetni szándékozók között. Tehát ez differenciáltabb volt annál, mintsem bárki is azzal a jelzővel illesse, hogy a baloldali kormányok be akarták záratni, a jobboldaliak ki akarták nyitni. 2009-ben, amikor újra felmerült ez a vita a bezárást akarók és a bezárást ellenzők között, akkor a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal 2010. augusztus 12-éig meghosszabbította a műemléki védettséget. Tehát ezek a dolgok is a tényekhez tartoznak, azt gondolom. Ha igazat akarunk mondani, márpedig az lenne a jó, ha a tisztelt Házban minél többször ezt tennénk, akkor ezekről is kell szólni.
Engedjék meg azt is, hogy emlékeztessek rá: 2010 márciusában számoltunk be arról a regionális fejlesztési tanács nevében, amelynek, mint említettem, Völner Pál, Kovács Zoltán és Lasztovicza Jenő is tagja volt, hogy a vasúti örökség Európában elnevezésű uniós pályázaton Magyarországról egyedüliként a regionális fejlesztési ügynökség és a MÁV elkészítésében a Veszprém-Győr vasútvonalat neveztük be egy kétfordulós pályázatra. E kétfordulós pályázaton 60 millió forintot lehetett volna elnyerni a vasúti szakasz korszerűsítésére, amelyhez 5 millió forint önrész szükségeltetett volna. El is készült ez a pályázat, benyújtottuk, hiszen ha nyertünk volna ezen a pályázaton, akkor lehetőség lett volna egy megvalósíthatósági tanulmány elkészítésére, amely tartalmazza a vasútvonal hosszú távú működtetésének feltételeit. Tartalmazta, hogy miként lehetne egy nosztalgiavonatot működtetni ezen a vasúton, hiszen ez mindenképpen hosszú távú cél kell hogy legyen, és tartalmazta azt is, hogy milyen költségekkel és eszközökkel lehetne minél nagyobb ismertséget biztosítani a vasútvonalnak, hiszen ez is éppen úgy hozzátartozik a működtetéshez, a fenntartáshoz, mint bármi más.
Ennek az első fordulója májusban, második fordulója ősszel volt. Ez a pályázat sajnos nem nyert, de ezt azért mondtam el, mert ma is keresni kell majd a lehetőségeket, hogy lesz-e olyan európai uniós pályázat vagy éppen olyan magyar költségvetési forrás, amely lehetőséget biztosít a továbblépésre ezen túl, hogy az állam kizárólagos tulajdonában lévő vagyoni körbe kívánja emelni a műemlékké nyilvánított Veszprém-Bakonyszentlászló vasútvonalat is magában foglaló Győr-Veszprém vasútvonalat, vagy a Kisirtás-Nagyirtás erdei vasútvonalat. Erről is mielőbb gondoskodni kellene, hiszen ez jelentené a vasútvonalak működtetésének a garanciáját.
És helye van annak természetesen, hogy megköszönjük Berki Zoltánnak, Kancsal Károlynak és Bödecs Barnabásnak, volt képviselőtársunknak azt a munkáját, amelyet a Cuha-völgyi Bakonyvasút Szövetség élén a vonal megmentése érdekében végzett. Csak hadd jegyezzem meg, hogy az az elismerő oklevél, amelyet például én személyesen tőlük kaptam a vasútvonal megmentése érdekében végzett munkámért, nemcsak személyesen engem illet, hanem mindazokat, akik ezért tettek közösen és összefogtak, ezt annak idején éppen Bödecs Barna adta át.
Most azoknak a nevében szóltam, akik közreműködtek a vasútvonal megmentésében, bár a nevüket nem említették, és azoknak a nevében szóltam, akik nem csak pártpolitikai ügynek tekintik ezt az egészet, nem úgy tekintik, hogy a baloldali kormány be akarta záratni, a jobboldali kormány ki akarta nyittatni, még akkor sem, ha Navracsics Tibor képviselő úr, miniszterelnök-helyettes egy nagyvonalú gesztussal úgy csinált, mintha kinyitotta volna 2010-ben. Maximum a vonatajtót kellett kinyitnia, mert a vasútvonalat nem zárták be, csak a forgalmat csökkentették. Azt gondolom, hogy itt, a tisztelt Házban sincs szükség arra, hogy egymással szembeállítsunk ebben dolgokat, ügyeket. Elismerjük mindenkinek a fáradozását, a ténykedését.
Én ezt egy kiváló módosító indítványnak tartom, és nagyon örülök baloldali képviselőként annak, hogy jobboldali képviselőként benyújtották. Egészen biztos vagyok abban, hogy támogatni fogunk minden olyan törekvést, amely a Veszprém-Győr vasútvonal nemcsak nemzeti vagyon körében tartását, hanem a további fejlesztését is érinti.
Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiból.)
