DR. JÓZSA ISTVÁN
DR. JÓZSA ISTVÁN
DR. JÓZSA ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Az ajánlás 1., 2. és 3. pontjához kapcsolódik a hozzászólásom, mert azt képviselőtársaimmal együtt adtuk be.
Az 1. ajánlási pontban azért gondoltuk, hogy ajánljuk az előterjesztő figyelmébe, hogy legyen egy olyan is, amit el lehet fogadni, ugyanis ez a módosító javaslat azt célozza, hogy a törvényjavaslat szövege pontos legyen, tekintettel arra, hogy az általunk elhagyni javasolt rendelkezés a törvényjavaslat 9. § (2) bekezdésében is szerepel. Tehát ezt azért kértük, hogy mégis lássák a gondosságot, amivel mi ezt áttanulmányoztuk.
A további módosító javaslataink, a 2-es és a 3-as tartalmi vonatkozásúak, tehát nemcsak szövegpontosítási céllal születtek, ugyanis ebben mi egy sorrendváltoztatást javasolunk, hogy az útdíjbevétel - ide nem értve a (3) bekezdésben foglalt külső költség díjbevételt - milyen sorrend figyelembevételével, a mindenkori szakmapolitikai döntésekkel összhangban legyen felhasználható.
Önök itt első helyre teszik az útdíjszedési, útdíj-ellenőrzési, az útdíjellenőrzés-támogatói rendszer működtetése és fenntartása, valamint az azokhoz kapcsolódó, különösen a műszaki, szakmai, pénzügyi, számviteli és jogi tevékenységek pénzügyi fedezetének biztosítását.
Államtitkár úr, ez nagyon hasonlít a felszámolási törvényre. A felszámolási törvényben is első helyen a felszámolóbiztos kaphatja meg a költségeinek a fedezetét. Mi úgy gondoljuk, hogy ezt a működési dolgot, tehát hogy ne az legyen a látszat, amit önök is képviseltek még a kampányban, hogy nehogy azért mehessen ki egy munkaügyi hatóság bírságolni a munkahelyre, hogy a saját működési költségeihez szükséges bírságokat beszedje, tehát ez a kettő filozófiailag is váljon szét egymástól, hogy nem azért van az útdíjszedési rendszer, hogy a működéséhez szükséges fedezetet beszedje, ezért mi javasoljuk, hogy egy más sorrendiség alakuljon ki.
(18.40)
Tehát a javaslatunknak az a célja, hogy a megtett úttal arányos útdíjból származó költségvetési bevételek felhasználási sorrendjénél a társadalmi hasznosság kerüljön előtérbe, és ezt az fejezi ki, hogy az eredetileg második helyen b) pontban szereplő cél ugorjon az első helyre, nevezetesen a díjköteles országos közúthálózat üzemeltetése és fenntartása, valamint az azokhoz kapcsolódó, különösen műszaki szakmai, pénzügyi, számviteli és jogi tevékenységek pénzügyi fedezetének biztosítása. Mert úgy gondoljuk, hogy ha az az út, amin való közlekedés után önök útdíjat akarnak szedni, nincs olyan állapotban, hogy egyáltalán használható legyen, vagy azt a szolgáltatást tudja nyújtani, ami után egyáltalán útdíjat lehet szedni, akkor a teljes útdíjszedési rendszer fölösleges, mert életbe lép az az 1. számú módosítónkban szereplő pont, hogy nem kell útdíjat fizetni a közút lezárása vagy forgalmi korlátozása miatt, tehát ami javítás alatt van, és nem alkalmas arra, hogy szállítási célt szolgáljon. Tehát mi úgy gondoljuk, hogy mindig az eredendő, a társadalmilag elfogadott cél kerüljön az első helyre, és csak utána a fizetési rendszer körüli célok kielégítése.
Ugyanakkor hozzátenném, hogy meglátásunk szerint ez az egész felsorolás valahol filozófiai, mert nem úgy fog működni ezeknek a pénzeknek a felhasználása, hogy ha az első helyen lévő teljes mértékben kielégítésre került, akkor léphet be a következő. Ez egy szempontrendszer, egyfajta megközelítés, de természetesen a döntéshozónak, a költségvetés készítőjének, a bevétel felosztójának ez csak egy útjelző, hogy mi alapján biztosítson felhasználási lehetőséget ebből a bevételből. De meglátásunk szerint kötelező jelleggel ez nem szabad, hogy megkösse a kezét, különben előállhatna az a helyzet, ami kézenfekvő, hogy a díjköteles országos közúthálózat üzemeltetése és fenntartása teljes egészében felemészti az útdíjbevételt. (Dr. Völner Pál: Ez csak az előző kormány idején volt így.) De hát mi úgy gondoljuk, hogy a megtett úttal arányos útdíjrendszer esetén az alapvető követelmény, hogy ezeket a szempontokat egy kicsit átrendezzük.
A másik a koncessziós szerződés keretében üzemeltetett útszakaszok rendelkezésre állási díja kifizetésének kötelezettsége. Mi úgy gondoljuk, hogy ez is a társadalmi hasznosság szerint egy kicsit hátrább van. Ezt például megelőzi az, ami az önök előterjesztése szerint közvetlen mögötte van, az országos közúthálózati elemek meglévő kapacitásának bővítése és új hálózati elemek kiépítése. Tehát mi ajánljuk figyelmükbe, hogy a társadalmi hasznosság és a szakmai elfogadhatóság, azaz a szakma igényei szerint, hogy alapvetően a szolgáltatás feltételeinek a biztosítása az elsődleges, és azt követően az erről beszedhető díjak technikai rendszere. Ezt vegyék figyelembe a törvényjavaslat 13. § (2) bekezdésén belül a sorrendiség megváltoztatásával.
A harmadik javaslatunk egy törlést javasol. Bár az előterjesztés helyesen idézi az alaptörvényt, hogy más alapvető jog érvényesülése vagy valamely alkotmányos érték védelme érdekében a feltétlenül szükséges mértékben az elérni kívánt céllal arányos, az alapvető jog lényegének, tartalmának tiszteletben tartásával korlátozható, sajátos módon egy, a legutóbbi alaptörvény-módosítás által hatályon kívül helyezett alkotmánybírósági határozatra, a 19/2004. (V. 26.) Ab-határozatra hivatkozva, ennek a követelménynek nyilvánvalóan nem tesz eleget ez az előterjesztés, és lényegében egy totális ellenőrzés megvalósítását alapozza meg az érintett útszakaszra a teljes erőszakszervezet számára.
Bár a törvényjavaslat 17. § (1) bekezdés c) pontja helyesen előírja, hogy az útdíjszedő kizárólag a nem jogosult úthasználatra vonatkozó adatokat adhatja át az útdíjellenőrzésre jogosult hatóság számára, a törvényjavaslat elhagyni javasolt - erről szól a 3. módosító - 23. § (17) bekezdése mindenfajta korlátozás nélkül tenné lehetővé az adatátvételt az útdíjrendszerből egy sor hatóság, a bíróság, az ügyészség, a nyomozó hatóság, a nemzetbiztonsági szolgálatok - bár ilyen nincs, mondanám inkább úgy, hogy titkosszolgálatok -, valamint a szervezett bűnözés elleni fellépés koordinációjáért felelős szervezetek számára úgy, hogy még a bírói kontroll előírása sem szerepel.
Ilyen kiterjedt, általános formában az állampolgári jogok korlátozásával kapcsolatos arányosság és szükségesség teljesítése egyértelműen kétséges, ugyanis egy útdíjfizetési kötelezettség elmulasztása nem tekinthető arányosnak azzal, amit önök itt kérnek a 26. § (10) bekezdésében, hogy a büntetőeljárásról szóló törvény szerinti nyomozó hatóságok és a rendőrségről szóló törvényben meghatározott belső bűnmegelőzési és bűnfelderítési feladatokat ellátó, valamint terrorizmust elhárító szerv, továbbá a nemzetbiztonsági szolgálatok - egyébként ez is furcsa, mert nemzetbiztonság helyett önök már alkotmányvédelmi szolgálatot neveznek, de a törvény neve valószínűleg még megmaradt ennek, mert a jogalkotási munkában meglehetősen kaotikus állapotok vannak, mint az előző napirendnél már láttuk, és kormányoldalról ezzel nem értettek egyet, de itt is látszik, hogy nem teljesen konzekvens a szóhasználata -, tehát felsorolva, hogy ki mindenki jogosult még, az útdíjköteles elemi útszakaszon közlekedő járművek díjszedési jellemzőit, így különösen az úthasználat helyét, idejét, a gépjármű vagy gépjárműszelvény forgalmi rendszámát és a díj mértékének megállapítása során jelentőséggel bíró jellemzőit, mondjuk, a vezető adatait az útdíjrendszer igénybevétele útján megfigyelhetik, az onnan származó adatokat, következésképpen az összes adatot tárolhatják. Mi úgy gondoljuk, hogy az újdíjhoz mérten ez egy aránytalanul nagy jogosítvány, az állampolgárok mozgásának, személyiségi jogainak olyan mérvű sértését teszi lehetővé, ami nem arányos az útdíj megfizetésének vagy meg nem fizetésének a szabálysértésével, mert ezek egyértelműen büntetőjogi kategóriák.
Szeretném még elmondani, elsősorban az 1. módosító javaslat kapcsán, hogy a fizetendő díj mértéke hiányzik ebből a javaslatból. Az, hogy majd a törvény felhatalmazása alapján miniszteri rendelet állapítja meg, mindenkor változtatási lehetőséggel, és hogy majd rendelet tartalmazza a díjkategóriákat is, mi úgy gondoljuk, hogy egyfajta jogbizonytalanságot eredményez.
(18.50)
Általában kritika Magyarországgal szemben a befektetők részéről, hogy erős jogbizonytalanságban érzik magukat, hogy a kormány a kétharmados többség alapján egyik napról a másikra megváltoztathatja az őket húsbavágóan érintő jogszabályokat. Itt pedig már eleve a törvénybe azt írják bele, hogy majd a minisztérium ezt elrendezi.
Nem tudom, készültek-e hatástanulmányok. Ha készültek, akkor szeretnénk látni, majd intézek írásbeli kérdést miniszter asszonyhoz, hogy juttassa el hozzánk is ezeket a hatástanulmányokat, mert a szakma visszajelzései szerint azért brutális díjemelésről van szó. Vannak becslések, miszerint az úthasználati díj - mert azért most is kell fizetni valamit a matricás rendszerben - 8-10-szeresét kell majd megfizetniük az útdíjarányos rendszer keretében. És a tranzitutasokért, a külföldi autósokért olyan különösebben nem aggódunk, bár az sem biztos, hogy jó, ha elkerülik teljesen az országot, de az, hogy a hazai fuvarozók költségei jelentősen megnőnek - és ezt szeretnénk látni, hogy az önök hatástanulmánya meg a mi számításaink mennyire vannak összhangban -, azzal a veszéllyel fenyeget, hogy jelentősen megnőnek a szállítási díjak, és ez át fog menni a szállított termékek árába. Következésképpen, amit az energiaáraknál mondtunk, a zsömle árában meg fogjuk fizetni ezt az útdíjat is. Mert végül is minden állami bevétel végső soron a fogyasztóktól származik, mert az államnak saját jövedelemképessége nincs, csak elvont jövedelme van, amit az állampolgáraitól, a fogyasztóktól von el, tehát mi aggályosnak tartjuk, hogy ilyen mértékű felhatalmazást kap a szaktárca, és jobbnak tartanánk, hogyha ez törvényi felhatalmazás alapján történne.
Arról már nem is kívánok szólni, hogy hogyan lesz ebből a kkv-szektor szereplői számára kezelhető díjrendszer, mert úgy gondoljuk, hogy a hazai kisfuvarozókat valamilyen módon kompenzálni kellene benne, mert félő, hogy nagyon sokan tönkremennek az útdíjarányos díjfizetési rendszer következtében.
Köszönöm, elnök úr, a lehetőséget.
