DR. BÁRÁNDY GERGELY
DR. BÁRÁNDY GERGELY
DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Elnök Úr! Nagyon szépen köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Azt gondolom, hogy ha a mennyiségét nézzük a beterjesztett törvényjavaslatokban annak, hogy mekkora részét teszi ki a családon belüli erőszak az elénk terjesztett törvényjavaslatnak, akkor talán 3-4 százalékra becsülném ezt. Azért vettem én is ezt előre, mert a mi meglátásunk is az, hogy műfajilag szerencsésebb lett volna, hogyha a kormány ezt a törvényjavaslatot, már ami a hozzátartozók bántalmazásáról, a családon belüli erőszakról szól, nem egy büntetőjogi tárgyú salátatörvény részeként nyújtja be, hanem egy olyan javaslatcsomag részeként, amelyik a családon belüli erőszakot nemcsak a büntetőjog eszközeivel, hanem más jogterületre tartozó eszközrendszerrel is kezelni próbálja.
Azaz - és erről szólt a mi határozati javaslatunk is - a családon belüli erőszak szélsőséges formái ellen természetesen a büntetőjog eszközrendszerével is fel kell lépni. Ebben egyébként a szakemberek között semmiféle vita nem volt; majd kitérek arra, hogy esetleg miben volt. Azonban a problémát nemcsak ezen az úton, hanem más jogterületekre tartozó törvények módosításának az útján keresztül is kell kezelni. Én ezt láttam volna szívesen egy csomagban. Azt gondolom, hogy sokkal szélesebb körű és komolyabb vitát lehetett volna folytatni erről a témáról, hogyha a kormány így terjeszti elő a javaslatot.
A többi része ennek a büntető tárgyú törvénycsomagnak gyakorlatilag a nemzetközi bűnügyi jogsegélyegyezményről szóló rendelkezések módosításáról szól, egyébként zárójelben mondom, alapvetően elhanyagolható súlyú módosításáról. Ahogy láttam, a joggyakorlat során felmerült egyéb problémákat is kezelni próbálja az elénk terjesztett törvényjavaslat. Ez egyébként egy félévente, évente szokásosan a Ház elé kerülő büntetőjogi tárgyú törvénycsomag, és ez így rendben is lenne, mondom, kivéve ezt az egy elemet, amit - azt gondolom - külön kellett volna választani.
Éppen ezért kérem, engedjék meg nekem is azt, hogy ne a többi részéről beszéljek ennek a javaslatnak, hanem erről az egy, százalékos arányban kicsi részét kitevő, de jelentőségét tekintve a túlnyomó többségét jelentő rendelkezésről, a családon belüli erőszakról. A többi vonatkozásban pedig én hiszek és bízom a kormányban, hogy a nemzetközi jognak megfelelően és a gyakorlat által javasolt módon terjesztette elő a rendelkezéseket.
Szakemberek között valóban heves vita folyt arról az elmúlt időszakban, talán az elmúlt időszakot lehet évekre is érteni, hogy szükség van-e a büntető törvénykönyvön belül egy önálló tényállásra, ami a családon belüli erőszakot kezeli. A vita - és ezt nagyon szeretném hangsúlyozni - nem arról szólt tehát, hogy a családon belüli erőszak egyes megnyilvánulási formáit kell-e büntetőjogban szabályozni, azaz bűncselekménnyé tenni vagy sem, hanem a vita arról folyt, hogy ezt más bűncselekmények részeként, esetleg minősített eseteként kell-e megtenni, vagy pedig egy tényállást kell erről alkotni, aminek az elnevezése is az, hogy családon belüli erőszak. Ez a vita, azt gondolom, egy legitim vita a mai napig a szakemberek között.
A parlamenti képviselők között azonban ma már nem legitim vita. Azért nem, mert az Országgyűlés elfogadta azt a népi kezdeményezést, amely arról szól, hogy a családon belüli erőszakról önálló sui generis büntetőjogi törvényi tényállást kell alkotni. Éppen ezért azt gondolom, hogy parlamenti képviselőként, és itt nemcsak magamról, hanem mindenki másról is beszélek, egyetlen dologról tudunk igazából vitatkozni, arról, hogy mi a legmegfelelőbb megfogalmazása egy ilyen új törvényi tényállásnak, egy ilyen új bűncselekménynek.
Két követelmény van, amikor erről gondolkodunk. Azt gondolom, az egyik az - amire egyébként Lendvai Ildikó képviselőtársam és Ertsey Katalin képviselő asszony is utalt -, hogy a speciális élethelyzetekben gyakran előforduló, erkölcsileg súlyosan elítélendő cselekményeket hogyan lehet a büntetőjogban szabályozni, méghozzá olyan cselekményeket, amelyek eddig nem kerültek szabályozásra a büntetőjogban. Természetesen ennek az egyik útja lehet az, hogy már meglévő bűncselekményekhez kreálok minősített eseteket, ezt teszi egyébként most a kormány javaslata, és lehet az is, hogy új, egyébként erkölcsileg elmarasztalható magatartásokat emelek be - mint új bűncselekmények - a büntető törvénykönyvbe. Ez a másik út.
Egyre kell figyelni, és ez a dilemma másik része, hogy egy alkalmazható és a visszaélésszerű joggyakorlást a lehető legkevésbé lehetővé tevő jogszabályt kell megfogalmazni. Ezért ütközik a jogalkotó nagyon sokszor abba a problémába, hogy amit mondjuk, civilek, szociológusok, akár kriminológusok nagyon egzakt és kiváló módon tudnak megfogalmazni a saját szakterületükön, ezeket hogy lehet a büntetőjog nyelvére lefordítani. Hogy lehet a büntetőjog terminológiájába illeszteni úgy, hogy egyébként a bíróság alkalmazni tudja, hogy az önkényes jogértelmezésre ne adjon alapot, hogy az Alkotmánybíróság azon kívánalmának, miszerint is a jogi normának egzaktnak és egyértelműen értelmezhetőnek kell lenni, szintén megfeleljen. Hát ez a nehézség, amikor megalkot az ember vagy a megalkotásán gondolkodik egy ilyen jogszabálynak.
Éppen ezért gondolkodott a jogalkotó eddig úgy, hogy azokat az élethelyzeteket, amelyek a családon belüli erőszak témakörébe vonhatóak - és egyébként a magam megítélése szerint is az egyik legkomolyabb társadalmi problémát jelentik ma Magyarországon -, hogyan lehet elhelyezni a Btk.-ban. Eddig olyan megoldást talált, hogy egyrészt minősített esetekké tette ezeket. Ez megtörtént egyébként az első Orbán-kormány idején is, és megtörtént az előző 8 évben is, a másik út pedig az volt, hogy próbál olyan tényállásokat kreálni, amelyek a családon belüli erőszak egyes megnyilvánulási formáit önálló bűncselekményként határozzák meg.
Ilyen volt az általam említett és az előző felszólalásban már idézett zaklatás, amelyik éppen a családon belüli erőszak egyik nagyon gyakran megnyilvánuló formáját tette bűncselekménnyé, és azt gondolom, ha az ember a parlamenti vitát nem is olvassa, mert kevesen vannak, akiknek ez a perverziójuk, de megnézi magát a büntető jogszabályt, akkor látja azt, hogy éppen a minősített esetek között szerepel az, ami miatt elsősorban beemeltük ezt a tényállást a büntető törvénykönyvbe. Ugyanis minősített esetnek minősül, aki a zaklatást házastársa, volt házastársa, élettársa, volt élettársa sérelmére követi el, vagy a nevelése, felügyelete, gondozása vagy gyógykezelése alatt álló személy sérelmére követi el. És itt a Fidesz-kormány egyébként betett egy javaslatot, mi is támogattuk ennek a kiegészítését az elmúlt, valamikori két évben, hogy a hatalmi vagy befolyási helyzetével visszaélve, ha jól tudom, itt az én egyik módosító javaslatomat is elfogadta a pontosítás kedvéért, úgyhogy én azt gondolom, hogy ez egy helyes törekvés volt eddig.
Pár héttel, hónappal ezelőtt arról határozott a Ház, hogy emellett egyébként kell egy speciálisan erre alkotandó büntetőtörvényi tényállás. Viszont ha már így van, tisztelt képviselőtársaim, akkor azt gondolom, hogy nem helytelen egy ellenzéki párt részéről az, hogy azt mondja, hogy amellett, hogy egyébként támogatom - és ezt szeretném hangsúlyozni: amellett, hogy támogatom -, hogy azok a cselekmények olyan büntetési tétellel, ahogy azt a kormány javasolja, részeivé váljanak a büntető törvénykönyvnek, keressünk még olyan lehetőségeket, olyan élethelyzeteket, amelyeket adott esetben az ezzel foglalkozó civil szervezetek javasoltak, és egyébként a büntetőjog fogalomrendszerébe, egyáltalán a büntetőjog rendszerébe beilleszthetőek.
(14.30)
Ezzel próbáljuk meg tovább bővíteni azt a kört, amit a bűncselekményi körbe vonunk. A mi javaslatunk erről szól, tisztelt képviselőtársaim. Az a problémánk a kormány javaslatával, amit egyébként Ertsey Katalin is megfogalmazott, hogy alig több, mint látszat, már ami az új tényállást illeti, hiszen tartalmilag nem vezet be új büntetendő magatartást, hanem azt mondja, hogy ha a testi sértést, a kényszerítést, a személyi szabadság megsértését vagy a becsületsértést egy, a most meghatározott speciális kör sérelmére követik el, akkor az súlyosabban minősül.
Tisztelt Képviselőtársaim! Ha ez a cél, akkor ez nem más, mint hogy a testi sértésnek csinálok egy új minősített esetet, hogy a kényszerítéshez illesztek egy minősített esetet; hogy a másik két bűncselekményhez ugyancsak illesztek egy-egy minősített esetet - de nem jelent igazán újat.
Én képviselőtársammal megpróbáltam a civil véleményekből egy-két olyan elemet kiemelni, amit úgy gondoltam, úgy gondoltunk, hogy meg tudunk fogalmazni olyan terminológiával, ami a büntetőjogon belül, a büntetőjog rendszerén belül értelmezhető, alkalmazható és egyértelmű. Az egyik ilyen pont, amiről többen szóltak már - Lendvai képviselőtársam is, Ertsey képviselőtársam is -, amikor a gazdasági helyzetét felhasználva lehetetleníti el az élettársat, a házastársat. Éppen ezért mi ennek a büntetőjogi értelemben vett legsúlyosabb formáját mindenképpen bűncselekménnyé javasoljuk tenni. Tehát azt, amikor a kormány által meghatározott - és ezen nem módosítottunk semmit - sértetti kör sérelmére a bűncselekményt a gazdasági javak elvonásával, a sértett alapvető szükségletei kielégítésének veszélyeztetésére alkalmas módon követi el. Magyarán szólva úgy vonja el a közös vagyont, hogy az a sértett megélhetését veszélyezteti. És direkt fogalmazunk így, mert nem arról van szó, hogy azt lehetne büntetőjogi úton szankcionálni, ha abban a félévben nem kap egy új nercbundát valaki, hanem azt, amikor az alapvető életfeltételeit nehezíti el. Azt gondolom, hogy erre más példa is van a büntető törvénykönyvön belül, például a tartási kötelezettség elmulasztása. Tehát azt a bírói gyakorlatot és azt a terminológiát lehet alkalmazni erre az esetre is.
A másik ilyen esetkör, amit a magam részéről tudtam alkalmazni, és valóban nem jutott eszembe korábban, el kell ismerni, hogy jó ötletet adtak itt a civilek ebben a vonatkozásban: amikor a sértettek sérelmére abból a célból tanúsít valaki ismétlődő erőszakos magatartást vagy von el tőle gazdasági javakat, hogy őt megalázza. Azt gondolom, hogy ez az esetkör szintén megfogható a büntetőjogi terminológiával, a büntetőjog eszközrendszerével. Tehát itt már egy picit többről van szó, mint az alapvető életfeltételek kielégítésének veszélyeztetéséről. Itt arról van szó, hogy megalázási célból von el anyagi javakat vagy tanúsít visszatérően, ismétlődően erőszakos magatartást az elkövető. Egy harmadik esetkört is idevonnék, amikor az erőszakos elem kiesik ebből, viszont bejön a súlyos szócska, ami konkrétan így hangozna: a sértettel szemben egyéb módon súlyosan megalázó magatartást tanúsít.
Ezek azok az esetek, amelyek, azt gondolom, újat jelentenének a jogi szabályozásban, amelyek nem csupán arról szólnának, hogy már létező törvényi tényállásoknak a minősített esetkörét kell bővíteni. Én magam is egyébként ebben gondolkodtam, mert nem tudtam kitalálni ennél jobbat, de azt tudom mondani, hogy ezek a javaslatok megvalósíthatóak a büntetőjogban, és elismerem, hogy ezek jó ötletek. Ezeknek a beemelése, azt gondolom, büntetőjogászként is, hogy nem rontaná le a büntetőjog egzakt rendszerét. Azt pedig, hogy emellé milyen büntetési tételeket kell rendelni, a büntetőjog koherens egységében kell meghatározni.
Én jelen pillanatban képviselőtársammal azt a büntetésitételkeret-rendszert vettem át, amit a kormány egyébként javasolt, és éppen azért, mert nem szeretnénk gyengíteni ezt a javaslatot. Ennek ellenére, természetesen ha valaki úgy látja, hogy ez módosítandó akár lefelé, akár fölfelé, akkor mi nyitottak vagyunk e vonatkozásban.
A másik, amivel ki szeretném egészíteni és egy perc hosszabbítást kérnék, elnök úr - nagyon szépen köszönöm -, hogy ha már a becsületsértésnél meghatározunk minősített esetet az ilyen sértetti kör sérelmére elkövetett cselekményeknél, akkor miért nem határozunk meg a rágalmazás esetén is ugyanilyet. Ugyanis azt gondolom, hogy éppannyira lehet, sőt jobban lehet tényállítással sérteni valakit, mint sima, a tényt nélkülöző, a becsület csorbítására alkalmas kifejezéssel. Ha tehát az egyiket szankcionálom súlyosabban, akkor ennek a párját is szankcionálni kell. Éppen ezért tehát a mi javaslatunk arra irányul, hogy a mostani sui generis tényállásban szereplő cselekményeket helyezzük oda - dogmatikailag helyesebb -, ahol az egyes bűncselekmények minősített eseteiről rendelkezik a törvénykönyv, és az új tényállásba a valóban új elkövetési magatartásokat emeljük be. Ehhez kérjük az önök szakmai megfontolását és támogatását, hiszen a céllal mindannyian egyetértünk.
Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)
