DR. GAUDI-NAGY TAMÁS
DR. GAUDI-NAGY TAMÁS
DR. GAUDI-NAGY TAMÁS (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Most már régóta folyik ez a vita, de azt hiszem, hogy fontos és megkerülhetetlen, hogy még egyszer visszaidézzük azt, hogy a mostani büntetőtörvény-csomagban melyek azok a legfontosabb rendelkezések, amelyek egyáltalán méltók és érdemesek arra, hogy a Ház tárgyalja, melyek azok, amelyeknek semmi keresnivalója nincs ebben a javaslatban, és miért kellett volna azt tennie inkább a kormánynak, hogy - komolyan véve a népi kezdeményezést - csak és kizárólag a népi kezdeményezésre fókuszáló törvényjavaslat formájában hozza a Ház elé a családon belüli erőszak elleni önálló büntető törvénykönyvi tényállás vitáját.
Ez lett volna a feladata a kormányzatnak, hiszen tavaly szeptemberben - elmondták már többen az előzményeket -, különös fordulatok után végül is az Országgyűlés megszavazta, támogatta azt a népi kezdeményezést, amely Halász Pálma által került elindításra, akit én magam is tisztelettel köszöntök itt a páholyban, ahonnan figyeli a vitát. Érdekes az országgyűlési vitarend ennek a népi kezdeményezésekkel kapcsolatos törvényjavaslatnak a vitájában, hiszen neki most nincs lehetősége arra, hogy kifejtse az álláspontját. Ezt - megmondom őszintén - méltánytalannak tartom, és szerintem sokan egyetértenek velem abban, hogy egy ilyen esetben mindenképpen lehetőséget kellett volna - legalább bizottsági szinten - találni arra, hogy megszólalhasson, de emlékszünk, hogy még a népi kezdeményezésről szóló vita idején sem kapott szót a bizottsági vitában. Akkor még úgy gondolták a kormányzó pártok, hogy nagyon gyorsan túl lehet lenni ezen a kérdésen, és szőnyeg alá lehet söpörni a problémát, azt a problémát, amely immáron tényleg évtizedek óta és most az utóbbi időkben pedig folyamatosan erősödve mérgezi a családok életét, mérgezi a kiszolgáltatott emberek, nők életét.
Miről van szó igazából? Amikor a törvényjavaslat előterjesztése így történt meg, hogy összecsomagolták ezt a rendkívül fontos népi kezdeményezés által eldöntött vagy meghatározott irányt, akkor egyrészt megpróbálták más témák hozzácsapásával az ügyet jelentékteleníteni, másrészt pedig azért az alapvonala ennek az egész ügynek alapvetően a nők elleni bántalmazás kérdésköre, a nők elleni erőszak kérdésköre volt, és láttuk azt a folyamatos törekvést, hogy megpróbálják egy kicsit kiterjeszteni ezt a problémakört. Kétségkívül így van, tehát valóban vannak kiszolgáltatott, családon belül élő személyek, gyermekek, idősek, nagyon ritkán férfiak, de a fő szabály sajnálatos módon a nők elleni erőszak és a gyermekek elleni erőszak. Tehát nagyon jó volna, ha tisztán és egyértelműen szembesülnénk azzal, hogy mi a helyzet, és mit írnak elő a nemzetközi egyezmények.
(Az elnöki széket Jakab István, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
Elsődlegesen szeretnék néhány gondolatot tolmácsolni Halász Pálmától, akinek, ahogy említettem, nincs lehetősége ebben a vitában megszólalni. Ő kifejezetten azt szorgalmazza és azt kéri a kormányzattól, hogy elsődlegesen tegye meg a kormányzat azt, hogy haladéktalanul kezdeményezi az Európa Tanács által 2011. május 11-én aláírásra megnyitott egyezménynek - amely a nők elleni erőszak, illetve a párkapcsolati erőszak minden formája elleni hatékony fellépésről szól, és amelyet 15 Európa tanácsi tagállam már ratifikált, ami a Magyar Országgyűlésre váró feladat -, rövidebb nevén isztambuli egyezménynek a Ház elé kerülését. Ennek az elfogadását a magunk részéről teljeskörűen szorgalmazzuk, támogatjuk, ugyanis ez az alapfeltétele annak, hogy ebben a témában, tehát a családon belüli erőszak elleni büntető törvénykönyvi tényállás megalkotásánál jó úton járjunk. Ugyanis, ahogy ezt már többen a képviselőtársaim közül is említették a kritikáikban, ez a most beterjesztett, hozzátartozó bántalmazása névre keresztelt tényállás nem fedi le azt a jelenséget, amely valóban sok esetben eljut a terror, a terrorisztikus bánásmód szintjéig. Ilyen a fizikai erőszak mellett a tartósan visszatérő verbális bántalmazás, illetve a tartósan visszatérő gazdasági kiszolgáltatottság, kiszolgáltatottá tétel és ilyen állapotban tartás, a saját társadalmi kapcsolatrendszerből való elszigetelés, egy teljes körű alávetett állapot hosszú távon történő fenntartása.
Ebben a körben már többször utaltam a parlamenti vitákban arra, hogy Magyarországon folyó kutatásokban számos szakmunka eddig még ezt nem tárta föl, a legjelentősebb munka ebben a körben Morvai Krisztina Terror a családban című munkája, amely a mai napig irányadó módon, mindenki számára ajánlhatóan foglalja össze azokat a legfontosabb tanulságokat, amelyek ezt a témakört jellemzik. Úgy tűnik, hogy ezt a mai napig nem tekintették át a kormányzat oldalán, és nem ennek a feltárt társadalmi problémának a teljes vertikumát szerették volna lefogni, hanem úgy érezzük, és úgy érzi Halász Pálma is, hogy igazából nem mutatkozik valós szándék, egy erőteljes, elhatározott szándék arra, hogy ezt a problémát teljes egészében próbálják felszámolni.
Arra is utal a jelenlegi törvényi szabályozással kapcsolatban, amely rendelkezésre áll, hogy már sokszor elmondták a vitákban akkor is, amikor arról volt szó, hogy egyáltalán kell-e önálló törvényi tényállás, hogy nem kell, hiszen már rendelkezésre áll a távoltartás vagy önálló büntető törvénykönyvi tényállások. De azóta végül is bebizonyosodott, hogy elsősorban azért hangozhattak el ilyen vélemények, mert a jelenlegi rendszerben, tehát a jelenlegi - úgymond - jelzőrendszerben, a jelenlegi felelősök hálózatában, mondhatjuk így tulajdonképpen most az aktuális esetre is visszautalva, hogy egyfajta vak komondorok ülnek, akik egyszerűen az intézményesített bántalmazás védelmezőiként, vagy legalábbis bűnös passzivitással tekintő alanyként figyelik az eseményeket, és a magyar állam régóta bűnös mulasztásban van.
Erről szólt az az ENSZ CEDAW-bizottsága által készített ajánlás 2007-ben, amely részletesen feltárta ezeket az összefüggéseket, és felhívta a magyar államot arra, hogy most már határozottan lépjen fel a családon belüli erőszak minden formája ellen, és egyrészt tegye meg, hogy önálló büntető törvénykönyvi tényállást elfogad, másrészt pedig a gyakorlatban, a teljes intézményhálózat minden szereplőjének bevonásával, tehát a gyermekvédelem, a rendőrség, a szakpszichológusi hálózat, illetve természetesen az igazságszolgáltatás minden szereplője - ügyészségek, bíróságok - bevonásával legyen képes arra, hogy az ilyen ügyeket felismerje, felismerje ezeknek az ügyeknek azt a jellegzetességét, ami miatt semmiképpen nem fogadható el az, hogy ezt a hagyományos büntető törvénykönyvi keretek közé helyezzük. Hiszen mit látunk az ilyen esetekben? Perelhúzás, pervezetési hibák, a bírák szinte menekülnek a felelősség elől, és sok esetben a teljes kiszolgáltatottságba és hallgatásba taszításhoz lényegében egyfajta segédkezet adnak.
A soronkívüliség lett volna az egyik legfőbb cél, amit még a 45/2003. országgyűlési határozat megcélzott. Ez az országgyűlési határozat egy nagyon jó irányt szabott a családon belüli erőszak elleni nemzeti stratégiának, azonban azt látjuk, hogy azóta ezek a lépések messze elmaradtak, amelyeket meg kellett volna tenni, többek között azokban az ügyekben, ahol a bántalmazott bántalmazása folyamatosan fennáll. Tehát hiába bátorítjuk őt arra, hogy tegyen feljelentést, a megindult eljárásban azzal kell számolnia, hogy amikor adott esetben hazamegy, és próbálja valahogy tartani az állásait, és megpróbál szembemenni azzal a folyamattal, azzal a terrorral, ami zajlik otthon, újra meg kell tapasztalnia ezt a bántalmazást. Ilyen esetben döntő jelentősége lenne annak, hogy ezek az ügyek soron kívüli eljárásban folyjanak.
(15.10)
Tehát mi az állam feladata? Egyrészt az, hogy ezt a bizonyos isztambuli egyezményt mielőbb írja alá, mielőbb álljon föl a nemzeti stratégia kibontásán alapuló teljes ellátórendszer és védőrendszer, hozza létre természetesen az Országgyűlés ezt a büntető törvénykönyvi tényállást, amelyről most vitázunk, és akik ilyen bántalmazásból fakadóan károkat szenvedtek, azok végre kapják már meg azt a kártérítést, amit az ENSZ CEDAW-bizottsága szorgalmazott, és a mai napig abban a konkrét ügyben ezt még mindig nem adták meg.
2007-ben született egy ORFK-utasítás, erről már volt szó, amely meghatározta, megpróbálta meghatározni a családon belüli erőszak fogalmát, és ott közel 30 büntető törvénykönyvi tényállást sorolt föl, illetve idevette még a szabálysértési kódex egyes elemeit, például a veszélyes fenyegetés, a gyermekkel való koldulás vagy a becsületsértés szabálysértési alakzatát is. Azonban látni kell, amikor konkrétan megnézzük a most beterjesztett javaslatot, akkor ez ehhez az ORFK-utasításhoz képest egy nagyon jelentős visszalépés. Tehát ami egyébként most a rendőrség számára még mindig egy követendő, alkalmazandó gyakorlat, hogy hogyan kell fellépni az észlelt eseteknél, amelyeknél tényleg nagyon nehéz megfelelő képzettség és odafigyelés nélkül eljárniuk, akkor arra kell felfigyelni, hogy itt most már csak négy büntető törvénykönyvi tényállás jelent meg mint különösen védett és sokkal súlyosabban büntetendő alakzat.
Tehát magyarul, itt arról van szó - és itt ezzel szintén tolmácsolom szintén Halász Pálma véleményét -, hogy lényegében nem önálló, tehát nem a szó szerinti megvalósítása történt a népi kezdeményezésben foglaltaknak, tehát nem önálló törvényi tényállás született, hanem a már meglevő tényállásoknak, és ebből is csak négynek a kvázi minősített esetét fogalmazták meg. Azért gondolkozzunk el, hogy jelent-e valójában igazából elrettentő hatást, mondjuk, egy olyan bántalmazóval szemben egy három évig terjedő szabadságvesztéssel való fenyegetés, aki tényleg úgy jár el, ahogy azt szintén többen már említették, hogy látlelet felvételére nem alkalmas bántalmazásokat követ el, de ezek nap mint nap ismétlődő, a lelki terrorral, a verbális bántalmazással és egyben a gazdasági kiszolgáltatottsággal is párosuló jelenségek.
Ebben az esetben nyilván mindenképpen üdvözölni kell azt, hogy legalább eljutottunk oda, hogy nem magánindítványosok lesznek ezek az ügyek, tehát közvádassá válnak ezek a cselekmények, ez mindenképpen nagy áttörésként értékelhető. Azonban értékelhető természetesen az is, hogy bővül, az új büntető törvénykönyv kormányzat által előterjesztett változatához képest bővül a hozzátartozói kör, bővül a bántalmazás időtartama is, hiszen már nemcsak a jelenleg fennálló kapcsolatokban történt bántalmazásra terjed ki, hanem a már megszűnt együttélési időszak egyik szereplőjével szembeni bántalmazásra is kiterjed. Azonban összességében a két legdöntőbb jelenségre, amit egyébként az említett isztambuli egyezmény is egyértelműen, definitíve jelez, hogy mit tekint családon belüli erőszaknak, mégpedig azt, hogy a fizikai bántalmazás mellett a lelki bántalmazás és a gazdasági kiszolgáltatottság, erre a kettő másik elemre egyáltalán nem ad választ a törvényjavaslat.
Tehát minden olyan módosító indítvány, amely arra irányul, hogy ez a tényállás egészüljön ki ezekkel az elemekkel, az helyeselhető, mi magunk is elő fogunk terjeszteni ilyet, de arra kérjük a kormányzatot… - ugyan még nem írta alá ezt az egyezményt a Magyar Országgyűlés, tehát nem ratifikálta, de tekintsük úgy, hogy olyan állam vagyunk, ahol nem lehet az állam semmilyen formában, sem passzív eltűrője, sem akár bűnös mulasztással előmozdítója annak, hogy ezek a bántalmazási formák éljenek és mérgezzék az emberek egészséges fejlődését, életét, hiszen az lenne a célunk, hogy egy olyan nemzetté váljunk, ahol emberi méltósággal rendelkező személyek nem lehetnek kiszolgáltatottságban sem az államnak, sem bármely közösségnek, sem pedig éppen abban a kapcsolatban, abban a viszonyrendszerben, amelyben élnek, és amelyhez érzelmileg kötődnek, és ezért nagyon nehéz sokszor a fellépés, a jog segítségül hívása az ilyen bántalmazással szemben.
Tehát amellett, hogy kritikáimat elmondtam a most előterjesztett javaslattal szemben, mindenképpen üdvözölnünk kell, hogy a Ház elé került, azonban, ahogy elmondtam, a legfontosabb az lenne, hogy ezt a szabályozási kört egyszerűen válasszuk le erről a csomagról. Méltatlan az, tényleg, ahogy több képviselőtársam utalt már rá, a véleménynyilvánítás szabadságának korlátozására irányuló nagyon durva és elfogadhatatlan javaslatokkal párosítva jelenik meg ez a teljesen más dimenzióban vizsgálandó ügy. Ugyanolyan fontos egyébként, tehát azért azt visszautasítjuk, hogy itt egyes internetes honlapok védelméről volna szó. Itt minden olyan portál védelméről szó van, amikor megszólalunk a véleménynyilvánítás szabadsága érdekében, és tiltakozunk a jogsegélyszabály alkalmazása ellen, amely egyértelműen alkalmas arra, hogy Magyarországot elmozdítsa egy olyan ország irányába, ahol megmondják azt, tiltják azt, hogy mit lehet elmondani, és mit nem.
Tehát összességében az a határozott álláspontunk - egyperces meghosszabbítást, ha szabad, én is kérnék -, hogy ez a hozzátartozók bántalmazása elnevezésű Btk.-tényállás így, ebben a formában kevés, a népi kezdeményezésben foglalt törekvéseket teljeskörűen nem teljesíti ki. Nagyon kérem, hogy ebben az egyeztetésben, ami most elindult, ebben a vitában most már valóban vegyék figyelembe a népi kezdeményezést elindítók szempontjait, hiszen a tárgyalások során, amik folytak, az volt észlelhető, hogy nem törekedtek a teljes körű konszenzusra, nem törekedtek a teljes körű meghallgatásra, és emelődjenek be azok a hiányzó elemek - a lelki bántalmazás, a gazdasági kiszolgáltatottság -, és tegyük teljessé ezt a rendszert úgy, hogy nemcsak Btk.-tényállást fogadunk el, és kipipáljuk úgymond a problémát, hanem ennek teljes vertikumában a társadalom minden szereplőjét megvédjük a hatékony intézményrendszer felállításával. (Az elnök csenget.)
Ez lehet az egyedüli elfogadható feladat és cél, csak ehhez adjuk mi is a támogatásunkat. (Taps a Jobbik soraiban.)
