DR. GYÜRE CSABA
DR. GYÜRE CSABA
DR. GYÜRE CSABA (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Az előttünk lévő törvényjavaslat néhány olyan jogszabályt módosít, amelynek büntető tárgyú tartalma van. Ezek közül néhány fontosabb, és néhány kevésbé fontos.
Az első, amiről már Staudt Gábor képviselőtársam is beszélt, az interneten keresztül elkövethető bűncselekmények. És itt ezzel kapcsolatban azt szeretném elmondani, hogy ami az indokolásban szerepel, nagyon szép, nagyon jó. Szerintem nincs olyan párt, amelyik ne értene ezzel egyet, ne mondaná azt, hogy valóban szükség van az internetnek ezzel kapcsolatos korlátozására. Valóban legyen lehetőség, hogy az interneten terjedő tartalmakat valamilyen módon szorítsuk kordába, és korlátozzuk a hozzáférését. Tökéletesen egyetértünk vele, hiszen amikor az indokolás a gyermekek elleni szexuális problémákról ír, ezek internetes felhasználásáról, a világháló felhasználásáról, amikor terrorcselekmények előkészítéséről, amikor a fogyasztók megtévesztéséről, amikor a személyes adattal való visszaélésről, amikor szerzői jogok megsértéséről, akár a rasszista cselekményekről. Ez mind nagyon szép, nagyon jó, és azt mondanánk, hogy na, ez egy olyan kérdéskör, amit mindenkinek követni kell, ezt mindenkinek el kell fogadnia.
Mindez nagyon jó, és nagyon szépen van megfogalmazva. Csakhogy itt sokkal mélyebbre kell látni. Azt kell látnunk, hogy itt igazából a törvényalkotónak valószínűleg nem ez az elsődleges célja. És miért nem? Ha megnézzük a büntető törvénykönyvet, megvizsgáljuk annak tartalmát, és egy kicsit visszamegyünk a történelembe, és szinte úgymond történelmi távlatból kezdjük el nézni a büntető törvénykönyvet, akkor azt kell lássuk, hogy a szocializmus időszakának büntető törvénykönyve tartalmazott bizonyos olyan elemeket, amelyek nem kifejezetten kriminológiai eseményekhez, cselekedetekhez kötődtek, hanem politikai tartalmat, politikai elkövetési módot kriminalizáltak, azt tették bűncselekménnyé.
1988-ban megindult egy nagyon pozitív folyamat Magyarországon, amely dekriminalizálta a politikai cselekedeteket, ezek kikerültek a büntető törvénykönyvből. Hiszen amikor a halálbüntetésről szóló vitát folytattuk a parlamentben, akkor éppen fölmerült, hogy a szocializmus idején hány politikai bűncselekmény volt, ami miatt akár a halálbüntetést is ki lehetett szabni, amivel nyilván senki nem tud, reméljük legalábbis, hogy ebben a Házban nincs, aki egyet tudna érteni, hogy bármilyen politikai tettért is halálbüntetést kéne kiszabni. Sőt, odáig jutottunk 1989-re és ’90-re, hogy a büntető törvénykönyvből gyakorlatilag teljes mértékben kikerültek a politikai cselekménnyel kapcsolatos kriminalizált tényállások, és nem volt olyan politikai cselekedet, ami bűncselekménynek minősült volna. Így gyakorlatilag eljutottunk oda, hogy politikai foglyok Magyarországon nem voltak, politikai elítéltek Magyarországon nem voltak.
Ez ebből a büntetőjogi szempontból nézve pozitív időszak volt, ezt mondhatom, úgy 17 év időszaka körülbelül. Hiszen 2006-ban jutunk el oda, amikor ez a kegyelmi állapot gyakorlatilag megszűnt Gyurcsány Ferenc elhíresült balatonőszödi beszédével. Amikor is az a változás állt be, hogy hirtelen az alapvető emberi szabadságjogok, alapvető emberi jogi értékek kezdtek újra visszaszivárogni a büntető törvénykönyvbe, illetve ezek gyakorlása kezdett visszaszivárogni, egyrészt a szabálysértési törvénybe, másrészt a büntető törvénykönyvbe. Nyilván tudjuk, hogy mi ez; akkor, amikor Magyarországon 2006. szeptember 17-től bekövetkezett az a változás, hogy Magyarországon a szabad véleménynyilvánítást, annak egy jó részét tiltották, a szólásszabadság, a gyülekezési jog, az egyesülési jog, a legalapvetőbb, alkotmányban biztosított emberi jogok korlátozása történt meg.
Ez egy kiindulópont, amiről 2010-ben azt gondoltuk, hogy ezeket a módosításokat újra le fogjuk törni, együtt, azok, akik ezt másként gondolják itt a parlamentben. És aztán kiderült, hogy ezt a Fidesz és az MSZP is azonos módon gondolja, amivel mi messzemenőkig nem tudunk egyetérteni. Sőt, azt láttuk, hogy a Fidesz ezeken még túllépett, és nemhogy lebontotta volna ezeket a visszalépéseket, hanem még tovább lépett ezeken, és ugyanúgy megmaradt bizonyos korlátozás a véleménynyilvánításban.
(14.50)
Sőt, folyamatosan kapjuk ezeket a szűkítéseket, mint például az alaptörvény negyedik módosítása, amelyek mind-mind fokozatosan szűkítik a szabad véleménynyilvánítás jogát, a szólásszabadságot, az egyesülési jogot, a gyülekezési jogot és mindent. Ezt a gyakorlatban is tapasztaljuk, hiszen akár a miniszterelnök úr is mondta már, amikor egy teljesen szabályos gyülekezési jog bejelentése alapján, egy tudomásul vett rendezvény alapján teljesen törvénytelenül rendelte el ezeknek a gyülekezési jog hatálya alá tartozó eseményeknek a betiltását.
Tehát amikor itt állunk, akkor azt látjuk, hogy sajnos 2006 óta a Szocialista Párt tevékenységével beindult a jogállamiságnak egy bizonyos fokú lebontása Magyarországon, ami még egyelőre enyhe fokú, de ha tovább haladunk ezen az úton, akkor sajnos ez már egy közepes fokú lebontásba fog belemenni. Hogy jön ez ide? Hogy kerül a csizma az asztalra?
Úgy kerül az asztalra, hogy ezzel a törvénymódosítással, ami most itt előttünk van, gyakorlatilag ez is erre vonatkozik, a véleménynyilvánítás szabadságának, a szólásszabadságnak egy bizonyos korlátozására; akkor, amikor az adott esetben a hatalmon lévő osztály tudja meghatározni azt, hogy az interneten keresztül milyen tartalmak jussanak el az emberekhez, és amikor neki nem tetsző tartalom fog odakerülni, akkor bizony azt mondja, hogy megálljunk. Mert abban az esetben, amikor olyan tényállásokat emelnek be a büntető törvénykönyvbe, ami nem egy klasszikus kriminalizált tényállás, hanem akár egy politikai jellegű véleménynyilvánítást tesznek a büntetőjog hatálya alá tartozó tényállásnak, akkor bizony tudnak hivatkozni a bűncselekmény elkövetésére, és abban a pillanatban be tudnak avatkozni az internet tartalmába, abban az esetben tudják blokkolni az internet tartalmát, és hatósági úton fogják ezt tenni, ahogy láttuk ezt a szabályt, ezt a szabályozási tervezetet, amikor majd megkeresik a külföldi hatóságokat.
Nagyon jól tudjuk, hogy mi történik akkor, amikor egy külföldi hatóságot megkeresünk, hiszen számtalanszor van ilyen a viszonosság jegyében, amikor a bíróság is megkeres egy külföldi társhatóságot. Mit tesz? Hat hónapra határidőbe teszi az aktát, mert tudja, hogy hat hónapig semmi nem fog történni, hiszen felküldi majd az Igazságügyi Minisztériumba, az Igazságügyi Minisztérium megküldi majd a másik igazságügyi minisztériumnak, az majd le fogja fordíttatni, az majd ki fogja adni a megfelelő szakhatóságnak, az majd oda fog jutni körülbelül nyolc hónap múlva, és akkor majd hoznak valami döntést. Itt is egy ilyen történik, amikor nagyon jól tudják azt, hogy 30 napon belül gyakorlatilag lehetetlen bármilyen eredményt elérni a társhatóságnál, itt 30 nap múlva központilag, államilag fogják blokkolni azt az internetes szolgáltatót, illetve azt az internetes tartalmat, ami oda bekerült.
Mondom: mindaddig, amíg az indokolásban lévő célokra használnák ezt, tehát kizárólag ezekre a célokra használnák, addig semmilyen probléma nincs vele. De abban a pillanatban, ahogy 2006-tól kezdődően és jelenleg is zajlik az a folyamat, amikor politikai cselekedetek kerülnek kriminalizálásra, abban a pillanatban ez a véleménynyilvánítás szabadságát, a szólásszabadságot, a legalapvetőbb demokratikus jogállami értékeket fogja korlátozni Magyarországon.
Staudt Gábor képviselőtársam nem véletlenül hivatkozott Kínára e tekintetben, hogy ugyanaz a rendszer fog megvalósulni, ami Kínában van, gyakorlatilag egyedülálló, korlátozó rendszer fog megvalósulni.
Azzal is egyet tudunk érteni, hogy azok, amelyek egyébként az indokolásban vannak, ezek a tényállások maradjanak, valóban lehessen ezeket a tartalmakat blokkolni, csak ne kerüljön bele a politika, ne kerüljön bele a szabad véleménynyilvánítás, és ne kerüljön bele a szólásszabadság.
Tehát ilyen formában nem tudjuk támogatni. Amennyiben erre garanciát kapunk, abban az esetben tudjuk csak ezeket támogatni. Ameddig erre garancia nincs, márpedig az elmúlt három év azt mutatta, hogy erre semmilyen garanciát nem kapunk, hiszen a Fidesz-KDNP kétharmada pont az ellenkezőjét bizonyította, sőt itt már a kutatás szabadsága is megkérdőjelezhető 2013. július 1-jével, az új büntető törvénykönyv hatálybalépésével. Tehát olyan súlyos alkotmányos értékeket sért a Fidesz-KDNP, illetve a korábban kormányzó MSZP, ami miatt gyakorlatilag ez a része nem támogatható.
A másik nagyon fontos része ennek a törvényjavaslatnak a családon belüli erőszak. Ebben a vonatkozásban az Országgyűlés nagyon komoly vitákat folytatott le, és a magunk részéről üdvözöltük azt, amikor az új büntető törvénykönyv egységesen, valóban új rendszerben, új szám alatt került elfogadásra. Akkor az első tartalomban szerepelt a családon belüli erőszak és annak is egy speciális esete, mégpedig a lelki bántalmazás, a pszichés terror. A Jobbik Magyarországért Mozgalom kiállt amellett, hogy ez kerüljön bele az új büntető törvénykönyvbe, főleg Gaudi-Nagy Tamás képviselőtársam volt az, aki egyébként is már harcolt e tekintetben a családon belüli erőszak ellen, és együtt üdvözöltük azt a törvényi tényállást, amit a kormány tervezete beemelt az új büntető törvénykönyvbe.
Ezzel szemben, bár mi elmondtuk és sokan mások is megfogalmazták azon igényüket, hogy erre milyen nagy szükség lenne, hogy bekerüljön az új büntető törvénykönyvbe, mindezek ellenére a kétharmados többség végül is egy módosítóval, vagy ha jól emlékszem, egy kapcsolódó módosító indítvánnyal kihagyta és törölte ezt a passzust. Majd újra visszakerült ugyanez az Országgyűlés asztalára akkor, amikor országgyűlési határozatról kellett döntenünk, hogy legyen-e országgyűlési határozat a tekintetben, hogy a családon belüli erőszak kerüljön bele a büntető törvénykönyvbe egy módosítással. A H/7685. számú országgyűlési határozattervezet volt az, ami behozta ide, az Országgyűlés asztalára, és újra kifejtésre kerültek azok a nézetek, hogy miért fontos az, hogy átfogóan kerüljön szabályozásra a családon belüli erőszak, és ezen belül kapjon kiemelt helyet a lelki erőszak, a pszichikai terror kérdése.
Amikor erről beszéltünk, akkor itt is túlnyomó többségében, messze, nem azt mondom, hogy kétharmad, inkább háromnegyed részben támogató hozzászólások hangzottak el, és ehhez képest meg is szavaztuk ezt az országgyűlési határozatot, és vártuk azt, hogy mikor teszi le elénk a kormány az asztalra ezt a büntetőtörvénykönyv-módosító javaslatot, illetve hogyan fogalmazza meg azt a tényállást, amiben majd ezt benne fogjuk találni. Ezzel szemben azt láttuk, hogy nem találtunk benne ezzel kapcsolatban semmit, illetve a családon belüli erőszakról kaptunk tényállást, de azt már több országgyűlési képviselőtársam itt kifejtette, hogy az miért jó, én azt nem kívánom megismételni. De azt azért láttuk benne, hogy ez nem egy új törvényi tényállás, hanem tulajdonképpen négy korábban megfogalmazott törvényi tényállást emel be a sorozatos ismétlődés esetén a családon belüli erőszak fogalmába, törvényi tényállásába. A becsületsértés, a személyi szabadság megsértése, a kényszerítés került bele ebbe a kategóriába, amivel tulajdonképpen egyet tudunk érteni, csak önmagában ezt mi rendkívül kevésnek tartjuk. És nem került bele az, amit itt két vitában is külön-külön megbeszéltünk, és nagyon építő jellegű hozzászólásokkal, illetve a magunk részéről, ha jól emlékszem, módosító javaslatokat is csatoltunk be; a pszichikai terror, a kényszerítés, a lelki kényszerítés teljes mértékben kimaradt. Ezt mindenféleképpen hiányoljuk ebből a törvényjavaslatból.
A harmadik dolog, amiről még beszélnék, amit Staudt Gábor képviselőtársam is említett, ez pedig, visszatérvén egy kicsit az elektronikus adatok végleges hozzáférhetetlenné tételének az átadása, átvétele 7., 8. §-ához, mégpedig ezzel kapcsolatban kiemelném, hogy megkaptuk az alkotmányügyi bizottsághoz írt levelét dr. Handó Tündének és Mátrai Gábornak, akik az Országos Bírósági Hivatal nevében, illetve a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság nevében foglaltak állást ezekkel a törvényekkel kapcsolatosan, amiből is megtudhattuk azt, amit egyébként is tudtunk, hogy a 83/2012-es kormányrendelet 61. §-a nagyon szigorú szabályokat alkalmaz az elektronikus nyilvántartással, az elektronikus adatkezeléssel kapcsolatosan, és kimondja azt, hogy a biztonságos kézbesítési szolgáltatás esetében legalább fokozott biztonságú elektronikus aláírást kell igazolni, az üzenetek átvételét kell igazolni elektronikusan, hogy ez ne legyen megváltoztatható, s a többi, s a többi; ezt a kormányrendelet meghatározza.
Leírja a két hatóság azt, hogy gyakorlatilag a mai rendszer nem tudja végrehajtani azt a törvényt, amit most készülünk elfogadni.
(15.00)
(Az elnök felé:) Kaphatnék egy percet? (Jelzésre:) Köszönöm szépen, mert azzal be tudnám fejezni. Köszönöm szépen.
Ezzel kapcsolatban olyan javaslatot tesz a két hatóság, amelyben kimondják - és elsősorban erre a 7., 8. §-ra élezik ki, illetve a T/11105. számú törvényjavaslatra -, hogy ez végrehajthatatlan a jelen körülmények között, nincsenek meg a megfelelő technikai feltételek ennek a végrehajtására, és ők a maguk részéről 2014. július 1-jében határozzák meg azt az időpontot, amikor legkorábban be lehet ezt vezetni. Én kérem a törvény elfogadásánál, hogy erre is legyünk figyelemmel, hogy azok is, akiknek ezt végre kell hajtani, vagy a végrehajtás elrendeléséről kell dönteni, határozatot hozni, tudják meghatározni; ha képtelenek végrehajtani, attól, hogy törvényt hozunk róla, még nem leszünk előrébb, tehát erre is legyünk figyelemmel akkor, amikor a jogszabályt elfogadjuk vagy nem fogadjuk el.
Köszönöm szépen a figyelmet, és köszönöm szépen, elnök úr, az egy percet. (Taps a Jobbik soraiban.)
