DR. LAMPERTH MÓNIKA
DR. LAMPERTH MÓNIKA
DR. LAMPERTH MÓNIKA (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az államtitkár úr szemmel láthatóan megsértődött. Pedig szerintem ez nem helyes dolog. Amikor az Országgyűlésben egy törvényjavaslat vitája folyik, akkor lehet persze az egy politikai stratégia vagy taktika, hogy az ellenzék érveit nem érdemben vizsgálja az államtitkár és a kormányoldal, hanem elkezd “zelmúltnyolcévezni”. Ez három év kormányzás után már, megmondom őszintén, szerintem nem nagy hatású.
(A jegyzői székben Göndör Istvánt Szilágyi Péter váltja fel.)
De beszéljünk a dolog lényegéről, mert azért mégiscsak azt várják tőlünk a választók, no pláne azok a szerencsétlenek, akiknek el kellett szenvedniük családon belüli erőszakot, hogy mit tudunk tenni érdemben annak érdekében, hogy kisebb legyen a veszély, és nagyobb legyen a visszatartó erő. Megmondom őszintén, hogy a mi kormányzásunk alatt valóban kevésbé az önálló büntetőjogi tényállásban gondolkodtunk, de nagyon sok minden másban igen.
(13.30)
Mert államtitkár úr, ha ön korrekt akart volna lenni, és nem kezd el itt duzzogni, hanem komolyan végiggondolja, hogy itt mi történt - ha már éppen ezzel akar foglalkozni, és nem a jövővel -, azért egy dologra szeretném emlékeztetni önöket. Amikor 2002-ben elkezdtem dolgozni belügyminiszterként, akkor a rendőrség éppen abban az álláspontban leledzett, hogy csak akkor megy ki családon belüli erőszakhoz riasztás esetén, amikor vér folyik; ez volt a közhiedelem. Akkor az én utasításomra kiadásra került egy országos rendőr-főkapitányi utasítás, amely szabályozta azt, hogy a végrehajtásban hogyan kell eljárni a bűnüldöző hatóságnak, és mit kell tenni annak érdekében, hogy nagyobb védettséget nyújtson.
Ezen a logikán indult el akkor a távoltartás intézményének bevezetése és ez a változtatás, ami nem mondom, hogy megoldotta a problémát, de hogy közelebb vitt ehhez a gyakorlatban, az egészen bizonyos.
Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)
