DR. STAUDT GÁBOR
DR. STAUDT GÁBOR
DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Én egy kicsit duzzogtam, bevallom őszintén így felszólalásom elején, hogy végig kellett hallgatnom ezt a kétperces cunamit. (Babák Mihály: Nem látszik.) Köszönöm szépen Babák képviselőtársamnak, hogy nem látszik rajtam, eszerint kötélből vannak az idegeim. Komolyan mondom, egy filozófustalálkozón éreztem magam; ez a “felszólalok, tehát vagyok” kategória, ami itt elhangzott.
Vissza szeretnék a dolog érdemi részéhez kanyarodni, bármennyire is furcsa, és nem a mi történt az elmúlt 8 évben, mi történt az elmúlt 20 évben gondolatmenetet folytatni. Ott kezdeném, hogy ebben a törvényjavaslatban, amelyik előttünk van, nemcsak a hozzátartozók bántalmazása szerepel, bár eddig még csak erről volt szó, számtalan más rendelkezés is van, kisebb-nagyobb rendelkezések, amelyekről beszélni kell, illetve vannak olyanok is, amelyek a módosítások közül esetleg nem kerülnek szóba. Egy salátatörvénnyel állunk szemben, aki nyomon követi az Országgyűlés munkáját, ezzel mindenképpen szembesülnie kell. Ezért előrebocsátom, hogy a fő probléma a végszavazásnál az lesz, amit nyilván majd meg fogunk kapni így vagy úgy, amikor akárhogyan is szavazunk, hogy egyrészről a hozzátartozói bántalmazás esetében - nevezzük így: családon belüli erőszak - ez egy támogatható irányzat, és erről Gaudi képviselőtársam már szólt, és vélhetően fog is a rendes felszólalásában, illetve Gyüre képviselőtársam; viszont például az elektronikus adat végleges hozzáférhetetlenné tétele és az ehhez kapcsolódó végrehajtási szabályok teljes mértékben támogathatatlanok a részünkről.
(13.50)
Tehát megint - és első körben ezt sérelmezném - olyan helyzetbe hoz minket az előterjesztő, hogy amikor majd dönteni kell a zárószavazáson, akkor nehéz lesz gombot nyomni, mert vannak olyan javaslatok, amelyeket támogatni lehet, és vannak olyan javaslatok, amelyek komoly demokratikus aggályokat vetnek fel.
Itt az elhangzott vitában, és tényleg csak a hozzátartozók bántalmazása kapcsán ezzel kezdeném a felszólalásomat, néhány gondolatot említenék, utána áttérnék, ahogyan mondtam, az elektronikus adat végleges hozzáférhetetlenné tételére. Itt azt azért hangsúlyozni szeretném, hogy ebben az esetben is a család tényállását mi megtartanánk annál a körnél, ami egyébként az alaptörvényben szerepel. Lendvai Ildikó felszólalásában, bár eddig nem ment el, de utalt arra a vitára, amely már itt az Országgyűlésben zajlott a család fogalmánál, mi nem tartjuk például családnak az azonos nemű együtt élő párokat. Tudom, hogy ez vitát szül, vagy vannak, akik ezzel nem értenek egyet. Ebben az esetben egyébként az is indokolja, hogy itt legfőképpen a férfiak, nők és mondjuk, a velük együtt élő gyerekek viszonylatáról beszéljünk, mert azt nehezen tudja bárki vitatni, hogy a legtöbb esetben a családon belüli erőszak kapcsán a gyermekek és a nők sérelméről beszélhetünk. Természetesen lehetnek olyan példák, amikor férfi honfitársainkat bántalmazzák, de nem ez a nagy többség, azt hiszem, ebben vita nem lehet köztünk. Tehát az olyan családokat, ahol Ádám és Béla él együtt, azért itt kivenném ebből, nyilván mondjuk, két férfi, ha egymást bántalmazza, az esetleg egy másik körbe tartozik, de ez nem a gyengébb nem vagy egy gyermek, egy kiszolgáltatottabb ember sérelmére elkövetett bántalmazás vagy egyéb sérelem.
(Dr. Stágel Bence elfoglalja a jegyzői széket.)
Azt is tudomásul kell venni, hogy minden társadalmi viszonyt a Btk. nem szabályozhat. Ez egyébként az a határmezsgye, ahol nagyon nehéz beavatkozni. Egyrészről bizonyos esetekben be kell avatkozni, másrészről viszont azt azért figyelembe kell venni, hogy valahogyan egyéb módokon is kell ezt a problémát megoldani. Lehet, hogy ez - itt megint Lendvai Ildikó felszólalására utalnék - 1990 előtt egy bevett módszer volt, hogy ami a Btk.-ba bekerül, az végrehajtható is, és egyébként azt az elmúlt rendszerben megfelelően akár egy ügynökhálózattal ellenőrizni lehetett, hogy a családon belül mi történik, tehát azok a jelentések szépen beérkeztek, ott elképzelhető, hogy ez működőképes volt, de a demokráciában ez egy nagyon nehéz kategória.
Az egy jó irány egyébként, és lehet, hogy eljárási dolog, de jó irány, hogy a magánindítvány intézménye kikerül abból a körből, tehát nem kell a sértett feljelentése, magánindítványa ahhoz, hogy elinduljon az eljárás. Szerintem ez önmagában már legalább egy akkora vívmány, mint egy új tényállás kreálása, sőt továbbmegyek, bizonyosan nagyobb vívmány is, hiszen az esetek többségében azért nem indul eljárás, mert a magánindítvány hiányzik. Egyébként a törvénytervezet indokolásában szerepel ez a megállapítás, hogy ennek ellenére szükséges a sértett együttműködése. Ezt nyilván arra a körre kell érteni, mert magában a korpuszban, tehát a törvénymódosítás tételes jogi szövegében ez így nyilván nem szerepel, de ezt egy olyan megállapításnak értékeltem, amely a realitás talaján állva megjegyzi, hogy amennyiben teljesen elutasító az a személy, aki a sérelmet elszenvedte, akkor nagyon nehezen tud a hatóság bármit tenni. Egyébként itt jöhet be az egyéb szerveknek az egyéb segítő intézményrendszer, amely mondjuk, egy megindított eljárásban segítséget tud nyújtani, esetleg bátorítani tudja a sértettet, hogy az őt ért atrocitásokat valóban tárja fel. Hozzáteszem, azért arra is van néhány példa, hogy a családon belüli viszonyokban, legalábbis láttam már ilyet, visszaélésszerűen is gyakorolhatják. Erre kevesebb példa van, de azért egy eldurvult viszonyban, egy válóperben azért egymás feljelentgetése is sajnos megesik, de itt ezt csak érintőlegesen tettem hozzá.
Azt ugye, el kell ismerni, a népi kezdeményezés volt az, ami idehozta ezt a javaslatot, illetve az azutáni körülmények, bár ezzel azért nem foglalkoznék részletesen, mert idekerült, és a kormánypárt úgy döntött, hogy legyen egy önálló tényállás. Tehát ebben a körben valami valóban elindult, és jó lenne arra koncentrálni, hogy ezt minél jobb tartalommal kitöltsük. Itt egyébként le is zárnám ennek a témakörnek az ecsetelését, és áttérnék egy legalább ennyire fontos témára, az elektronikus adat végleges hozzáférhetetlenné tételére. Nem mostani a téma, már az új büntető törvénykönyvbe is bekerült, és ez többször módosításra került, illetve a büntető törvénykönyv hatálybalépéséhez kapcsolódó törvényben kiegészítésre került ideiglenes intézkedésekkel, illetőleg akár most a távszerencsejáték kapcsán.
Itt arra hívnám fel a figyelmet, hogy az alkotmányügyi bizottság tagjaként kaptunk egy levelet, amelyet az Országos Bírósági Hivatal elnöke, Handó Tünde és a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság elnökhelyettese, Mátrai Gábor jegyez, ebből egy-két mondatot szeretnék idézni, hogy az Országgyűlés előtt is elhangozzon. Arról ír a két levélíró, hogy milyen problémák lehetnek itt a technikai bevezetéssel, és arról számolnak be, hogy tartottak erről egy egyeztetést, amelynek a végső megállapítása: “Annak ellenére, hogy a megbeszélések során számos alternatív megoldást megvizsgáltak szakértőink, egyelőre egyetlen olyan megoldást sem találtak, amely minden tekintetben megfelelt volna a hatályos rendelkezéseknek, így világossá vált, hogy a két szervezet nem tudja teljesíteni a törvényben megjelölt 2013. július 1-jei határidőre a biztonságos kézbesítés valamennyi követelményét, tekintettel a szükséges informatikai rendszerek beszerzésére vonatkozó hosszú közbeszerzési határidőkre is.” Miről van itt szó? Egyébként egy 2014. július 1-jei határidőt jelölnek meg a hatálybalépésre. Itt arról van szó, hogy önmaguk az érintett szervek is úgy nyilatkoznak, hogy ezt az új rendszert nem tudják bevezetni. Úgy gondolom, a kormányzatnak figyelembe kellene vennie ezt, hogyha egy ilyen megkeresés érkezik.
A konkrétumokra rátérve: amit önök be szeretnének vezetni, és ebben a törvényjavaslatban is megjelenik, nem pusztán az elektronikus adatok hozzáférhetetlenné tétele, mert ez elfogadható lehet, ha valaki jogsértést követ el, és mondjuk, egy honlapon vagy egy blogbejegyzésen esetleg olyan súlyos jogsértések kerülnek fel, mondjuk, a gyermekpornográfia, ami vitathatatlanul ebbe a körbe tartozik, akkor nyilván mindent meg kell tenni, hogy eljárjunk, és lehetetlenné tegyük, hogyha egyébként bírósági döntés van, ezeknek a megjelenését. Ez a dolog egyik köre. Hozzáteszem, ez azért kiterjesztődött, és itt a gyermekpornográfiát egyfajta sikktémaként bedobva mindenki számára érthető témaként, hogy ezért van szükség a szabályozásra, könnyű indokként felhozni, de bizony ez átcsúszhat abba az esetbe, hogy akár a véleménynyilvánítás szabadsága is korlátozható lenne.
Ráadásul - és ez az, ami valóban súlyossá teszi - itt nemcsak arról van szó, hogy a bíróság hoz egy ítéletet, és egy tárhelyszolgáltatót kötelez arra, hogy azt a honlapot mondjuk, tegye hozzáférhetetlenné, vagy ne engedje, hogy hozzáférhető legyen, hanem ezen túlmegy, mert hiszen a belföldi tárhelyszolgáltató esetében ez talán még elég is lett volna, ha túlmegy ezen, és olyan megoldást vezet be, amely tulajdonképpen az elektronikus hírközlési szolgáltatót kötelezné arra, hogy ezt végrehajtsa. Ha egyébként a tárhelyszolgáltató ezt nem teszi, ami elsőre nem tűnhet vészes dolognak, viszont ha hozzátesszük, hogy egyéb esetben, mondjuk, ha egy külföldi tárhelyszolgáltatóval állunk szemben, akkor egy nemzetközi jogsegély-megkereséssel lehetne ezt megtenni, amely esetben egyébként a nemzetközi megkeresési jogsegély kapcsán az ottani állam és az ottani állami szervek vizsgálnák, hogy megfelel-e a megkeresés az ő törvényeiknek is, és mondjuk, nem ütközik-e a szólásszabadságba.
(14.00)
Nyilván a gyermekpornográfia esetén ez fel sem merülhet, tehát ott ezek a jogsegélyes megkeresések működtek együtt is, viszont ha az ottani államban, mondjuk Amerikában úgy gondolják, hogy komolyabban veszik a szólásszabadságot, és nem teljesítik ezt a megkeresést a magyar állam kérésére, akkor eddig nem lehetett mit tenni, hiszen a tárhelyszolgáltató Amerikában volt. Ebben az esetben viszont az új szabályozás alapján az itteni internetszolgáltatókat kötelezik, hogy mondjuk, azt az elérhetőséget tegyék hozzáférhetetlenné. Tehát hiába, mondjuk, a Föld többi részén elérhető a honlap, de Magyarországon nem lesz elérhető.
Ez azért is aggályos, mert önök úgy szerepeltetik ebben a törvényben és átvezetik a jogszegély rendszerén ezt a javaslatot, mintha ez egy bevett eljárás lenne, mintha az egy bevett eljárás lenne, hogy amikor egy jogsegéllyel élünk egy külföldi államhoz, mondjuk, Amerika felé, akkor beleírhatjuk abba a jogsegély-megkeresésbe, hogy amennyiben ők 30 napon belül ezt nem teljesítik, akkor egyéb módszerekkel ettől függetlenül megakadályozzák az elérhetőségét azoknak az információknak és honlapoknak. Ez egy kicsit nekem inkább a kínai típusú demokráciára emlékeztet, lévén, hogy ha valamit szabályos rendben, jogsegélyekkel nem sikerül elérni, akkor ezen túlmutatva más módon, úgymond blokkolva azokat a honlapokat kell megtenni.
Elnök úr, majd egy perc hosszabbítást kérek. Köszönöm szépen, akkor be tudom fejezni.
Tehát ez így ebben a formában nem elfogadható, és véleményem szerint a nemzetközi demokratikus gyakorlattal sincs párhuzamban. Egyébként erre majd egy módosító javaslatot is benyújtunk, illetve már benyújtottunk Gaudi és Gyüre képviselőtársammal. Azt szeretnénk, hogyha megfelelő, szabályozott rendben, a jogsegélyegyezményeknek megfelelően menne végig ez az eljárás, és nem úgy, hogy 30 napot adunk egy külföldi államnak. Tehát önök sem gondolják komolyan, hogy mondjuk, megkeresik az Egyesült Államokat, és ők 30 napon belül érdemben el tudják bírálni, hogy az a határozat, az a megkeresés, amit a magyar kormányzaton keresztül, mondjuk, az igazságügyi miniszteren keresztül ők kaptak, megfelel-e a magyar és amerikai jogszabályoknak, végrehajtható-e ez Amerikában, és még ennek a végrehajtási fázisa is le tud zajlani 30 napon belül, hiszen a törvényjavaslat a megkeresésről úgy fogalmaz, hogy ha ennek nem tudnak eleget tenni, akkor a magyar hatóságok azon nyomban blokkolni fogják ezeket az elérhetőségeket.
Arról már nem is beszélek, és ezt korábban is felvetettük aggályként, hogy például mi van, hogyha egy nagy közösségi oldal esetében kerül fel olyan tartalom, ami mondjuk, a magyar hatóságoknak nem tetszik, akkor az egész közösségi oldal elérhetőségét fogják ez alapján blokkolni, ami egy kicsit abszurd. Persze lehet azt mondani, hogy a sok jogsértő tartalom alapján jogszabály alapján ezt is megtehetik, de kíváncsi vagyok, hogy ha valóban ezeket a nagy közösségi oldalakat önök úgymond lelövik, blokkolják, akkor az milyen közfelháborodás elé fog nézni, és önmagukat is véleményem szerint nevetségessé teszik, arról nem is beszélve, hogy a jogszerűségnek ez a módja nem állja ki a törvényesség próbáját.
Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik padsoraiból.)
