LENDVAI ILDIKÓ
LENDVAI ILDIKÓ
LENDVAI ILDIKÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Nagy sajnálattal mondom - nem örülök neki -, hogy azt az ismert mondást kell idéznem: vajúdtak a hegyek és egeret szültek.
Minden tiszteletem a hegyeknek, hogy megpróbáltak szülni valami érdemesebb és teljesebb jogszabályt, hiszen tudom, hogy nem könnyű dolog önálló tényállássá megfogalmazni azt, amiről beszélni szeretnék, a legfontosabb részét vagy a társadalmilag legérzékenyebb részét az előttünk fekvő javaslatnak, mármint a családon belüli erőszakot nem könnyű így megfogalmazni.
De - de! - ha már vállalkoztunk rá és helyesen tettük, ha már ekkora társadalmi nyomás volt - helyesen -, hogy mind jelképes, mind valóságos értelemben hívjuk fel a társadalom figyelmét a családon belüli, a hozzátartozók közötti erőszak veszélyeire; ha már közel fél évvel sikerült túlhaladni azt a vállalt határidőt, amiről eredetileg szó volt; ha már a civil szervezetek bevonása csak felemásan sikerült, hiszen fölálltak tárgyalás közben; akkor ennyi idő múltán nagyon szerettük volna, ha az a megszülető jogszabály nem pusztán egérméretű.
Elnézést az aktualizálásért, de terjedelmében és mélységében ez az egérméretű jogszabály egy vak komondornak még reggelire sem elég. Nem fogja meggátolni vagy igazán elriasztani mindazokat, akik a hozzátartozók közötti erőszakra egyáltalán hajlamosak. El fogjuk mondani, el fogom én is és jogász hozzáértő barátaim is, hogy mi minden maradt ki ebből a tényállásból, de el szeretném mondani azt is, hogy mi minden maradt ki abból a társadalmi terápiából, amelynek eszköztára messze túl kellene hogy mutasson a büntetőjog területén.
Lehet, hogy azért született egér a hegyek vajúdásából, mert ahogy már utaltam rá, a bábák egy részét elidegenítették. Nagyon helyesen és nagyon üdvözlendő módszerrel indult a törvényjavaslat előkészítése, a dologban szót emelő civil szervezetek bevonásával. Azonban ilyen vagy olyan okból - nem tudhatjuk, mert az ellenzék bevonására nem került sor - a civil szervezetek úgy érezték, hogy javaslataik nem találnak kellően értő fülekre, és java részük, jó részük, épp azok, akik már évtizedes harcot folytatnak a jelenség megfékezése ellen, végül nem kísérte végig az egyeztetés egész folyamatát. Tudom, hogy az ő véleményük sem egyezik föltétlenül mindenben. Ehhez joguk van, azért civilek. De mégis azt hiszem, hogy a jogszabályalkotóknak, adott esetben a kormánynak a lehető legszélesebb medret kellett volna vájnia ahhoz, hogy beleférjen mindazon valóságos probléma, ami ezen a területen a büntetőjog eszközeivel egyáltalán megragadható.
Elismerem - és ezzel nem számolhattak -, hogy különösen pechje van a kormánynak a javaslat tárgyalásának időzítésével. Tovább húzni már nem lehetett, hiszen év elejére ígérték a jogszabályt, és ha most be nem nyújtják, akkor kifutunk a tavaszi parlamenti évadból is, ami végképp világ szégyene lenne a jogalkotó számára.
(13.10)
De Isten nem ver bottal, az időhúzó taktikának ez a nagyon feszes időzítés lett az eredménye. Éppen az, amikor a Fidesz-frakció egyik volt tagja, szintén nagy pechjére, olyan komondort tartott, amelyen átesik minden arra járó családtag, és ezért maradandó sérüléseket kap. De a peches időzítés része, hogy éppen tegnap nem adta ki a parlament többsége azt a szintén fideszes képviselőt, aki ugyan nem hozzátartozóját, de orvosként föltehetőleg egy neki kiszolgáltatott személyt, történetesen egy nőt bántalmazott.
Ez az aktualizálás nyilván nem kedvező az indítványozók számára, de mégis alkalmat teremt arra, hogy megnézzük, vajon minden, a valóságban előfordult és előforduló eset kiszűrésére alkalmas-e az így most megfogalmazott önálló tényállás. Az a határozott véleményünk, hogy nem. Épp ezért jogász kollégáim készítettek is olyan módosító indítványt, amelyben megpróbáljuk valamelyest tágabbra venni, életszerűbbé tenni azoknak a tényállásoknak a körét, amelyek bizony a hozzátartozók közti erőszak számos példáját adják. Félreértés ne essék! Nem akarom lebecsülni azokat az erőfeszítéseket, utaltam rá, hogy nem volt könnyű dolguk, amelyeket a jogalkotó szakemberek elkövettek. Még azt is mondanám, hogy ha egy egér születik, az is jobb, mint ha semmi nem születik, mert legalább az megtörtént, hogy egy önálló tényállás ezzel a címszóval megfogalmazásra került, és ennek lehet, bizonyára van is jelképi figyelmeztető ereje.
De jelképnek ez meglehetősen sovány, és nagyon sok problémába ütközik majd az igazságszolgáltatás, és ami nagyobb baj, az áldozattá váló családtagok, ha ezt a tényállást valóban minden lehetséges esetre alkalmazni akarják. Összesen négyfajta olyan tényt fogalmaz meg itt ez a módosítás, ami szerinte a hozzátartozók körében elkövetett erőszak fogalmát, mondjuk így, hogy kimeríti. Az életből tudjuk, hogy sajnos nem így van. Az életből tudjuk, hogy nem csak a testi sértés, a becsületsértés, a kényszerítés és a személyi szabadság korlátozása - ezeket sorolja fel a javaslat - jelent erőszakos, agresszív, inzultáló magatartást a családtagok között. Hadd tegyem mindjárt hozzá, lehet, hogy a gondolkodást az is szűkítette, hogy elsősorban a valóban leginkább szemet szúró eseteket láthatta a szeme előtt a jogalkotó, mármint amikor a nőket éri a bántalmazás.
De ahogy a korábbi vitában, a bő fél évvel ezelőtti vitában is hangsúlyoztuk, ez nem a nemek háborúja, nem egyik oldalon a nők, másik oldalon a férfiak állnak. Legalább olyan sokszor válhat áldozattá a gyerek vagy a kiszolgáltatott idős ember vagy a családnak bármely olyan tagja, adott esetben a fiú és a férfi is, aki valamiért, akár lelki, akár fizikai okból kiszolgáltatottabb helyzetben van valakivel szemben, aki viszont csak vagy elsősorban az erőszak nyelvét érti. Éppen ezért különösen aggályos, hogy kimaradnak olyan tényállások, amelyek bántalmazott nők, bántalmazott gyerekek, bántalmazott idős emberek életében napi tragédiákat okoznak.
Nem világos, hogy miért nem csoportosítódott ide, ehhez a tényálláshoz a Btk.-ban más helyen ugyan meglévő, de nem ebbe a tényállásfajtába besorolt zaklatás, ami az egyik legtipikusabb formája különösen a volt házastársak és élettársak kapcsolatában beálló erőszakos inzultusoknak. Nem világos, hogy miért maradnak ki olyan vagyoni-gazdasági jellegű erőszakos akciók, amelyek méghozzá a Btk. más helyein sem nagyon szerepelnek. Gondoljuk végig! Egy család vagy házaspár esetében közös tulajdonnak számít, ami a családnak van. Éppen ezért, ha valakinek összetörik a számítógépét, elégetik a családtagjai fényképét tartalmazó fényképalbumát, eltörik a kedvenc lemezeit, kidobálják a kedves könyveit, széttépik az új ruháját, vagy, bár az legalább az állatkínzást kimeríti, elgázolják a kutyáját, az ilyen módon a hozzátartozók között elkövethető erőszak kategóriájában pillanatnyilag nincs benne. Pedig sajnos, ahol ennyire elszabadulnak az indulatok, ott ez éppolyan életszerű, mint a testi sértés, az elcsattanó pofon.
De nincs benne, és ezen próbál a kollégák módosító indítványa segíteni, a megfosztás az életfenntartáshoz, az alapvető szükségletek kielégítéséhez kellő javaktól. Nincs benne az, hogy például nem engedem, hogy azt tegye, amit akar. Gondoljunk a gyermekbántalmazásokra! Nincs benne az, hogy valamilyen módon, nem föltétlenül úgy, hogy rázárom az ajtót, tehát nem meríti ki föltétlenül a személyi szabadság fizikális korlátozását, de meggátolom, hogy a neki tetsző munkát válassza, egyáltalán, hogy elmenjen dolgozni. Meggátolom abban, hogy saját maga tervezze meg a fogamzásgátlását. Mind tipikus példái sajnos a hozzátartozók közötti erőszaknak, és nincs benne.
De ha már utaltam arra, hogy nemcsak férfiak és nők közti konfliktusokról van szó, habár számos esetben arról, és nem véletlen, hogy a civil szervezetek éppen ilyen ügyekben szólalnak meg, de gondoljunk azokra a kiszolgáltatott öregekre, akiktől elveszik a nyugdíjukat a nyugdíjfizetés napján, és meggátolják abban, hogy a számára fontos szükségleteket kielégítse. Nincs benne a tényállásban. Ezek szerint nem számít hozzátartozók közti erőszaknak. Nincs benne például a levéltitok megsértése. Olyan borzasztó könnyen és sajnos gyakran is előfordul, hogy elkobzom a nekem vagy a velem éppen konfliktusban álló társ, házastárs, élettárs leveleit. Nincs benne, hogy a személyes információkhoz való jogát megsértem. Nincs benne, hogy fölviszem internetre… - gyorsan abbahagyom az egyes szám első személyben való fogalmazást, nehogy úgy nézzen ki, hogy én szeretném ezeket elkövetni -, tehát nincs benne a tényállások között, hogy X. Y. az interneten nyilvánosságra hozza valamilyen titkomat, magánéletemnek egy részét bosszúból. És hány ilyen esetet tudunk, és akadt is már, a sajtóból tudhatjuk, számos ilyen eset. Szintén nincs benne a felsorolt tényállások között.
Ezek egy része, tudom, szerepel a Btk. más helyén. De nem mindegy, hogy hol szerepel. Miért? Azért, mert ahhoz, hogy a hozzátartozók közötti erőszak tényállása fennálljon, nemcsak az együtt élő vagy a korábban együtt élt hozzátartozók sérelmére kell az agresszív cselekedetet az illetőnek elkövetnie, hanem ennek a cselekedetnek ismétlődőnek, rendszeresnek is kell lennie. És ugyan a javaslat indoklásában, nem magában a javaslatban, ami törvényerőre emelkedik, ha így szavazzuk meg, benne van, hogy akár két eset is ismétlődés, ez azért így a paragrafus szövegéből nem derül ki. Ad is alkalmat egy elég laza értelmezésre. De ebből a szempontból, hogy hány tényállás-lehetőség maradt ki, külön jelentősége van.
Tudniillik azt mondja a jogszabály, egyébként helyesen, hogy a rendszeresség nem csak úgy fordulhat elő, hogy ötször megverik a gyereket vagy az asszonyt vagy az idős családtagot, hanem úgy is, hogy egyszer a testi sértést, egyszer meg a személyi szabadság korlátozását, egyszer meg a becsületsértést alkalmazzák. És itt álljunk meg egy pillanatra! Ebből a szempontból egyáltalán nem mindegy, hogy milyen tényállások vannak fölsorolva. Tudniillik a családon belüli erőszaknak éppen az a tipikus formája, hogy különböző agresszív cselekedetek láncolatot képeznek. Általában nem csak az egyik vagy csak a másik fordul elő. Az ismétlődés és a rendszeresség szempontjából pedig fontos, hogy ide beleszámít-e, mondjuk, a zaklatás vagy az említett vagyontárgyak tönkretétele. Mert ha itt föl lenne sorolva, akkor az a bizonyos verés, verekedés nem egyetlen és kizárólagos eleme lenne az erőszak jelenlétének, hanem kimutatható volna, hogy a hozzátartozók közti erőszak tényállásának egy másik fajtájára ebben a családban akár rendszeresen már sor került. És akkor alkalmazható volna ez a tétel. Így nem alkalmazható.
Az ismétlés, a rendszeresség ténye amúgy is meglehetősen laza megfogalmazás, de így, hogy az agresszió különböző formái közül ez a tényállás csak négyet sorol fel, az ismétlés és a rendszeresség lehetséges bizonyítását korlátozza az áldozatok számára.
(13.20)
Azt már csak mellesleg jegyzem meg, hogy ez a - elismerem, hogy - jó szándékú, csak nem teljes és a probléma megoldásától kilométerekre lévő javaslat is világossá teszi, hogy mennyire elszúrta a kormánytöbbség a család definícióját, hogy hogy kell most kitágítani a hozzátartozókra, mert különben szabad lenne a vásár a közös gyermekkel nem rendelkező élettársak között, vagy szabad lenne a vásár az élettárs és az élettársa gyermeke vagy apja, anyja közti bántalmazásban. Nagyon örülnék, ha a családdefiníció tökéletes alkalmatlanságát nemcsak az ilyen negatív példákkal lehetne bizonyítani, hanem kellőképpen levonnák azt a következtetést, amit önöknek most többek között a büntetőjogászok is segítettek felismerni.
De a tényállás szűkreszabottsága és a rendszeresség körvonalazatlansága mellett az igazi baj az, hogy most csak a Btk. módosításáról tárgyalunk. A büntetőjog az ultima ratio, ezt az áldozatok és az erőszak általános ellenfelei pontosan tudják. Amíg nincs monitorrendszer, amíg nincsenek kiképezve a helyzet felismerésére védőnők, orvosok, óvónők, pedagógusok, rendőrök, szociális munkások, családgondozók, addig még az itt megfogalmazott akarat sem teljesülhet (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), mert fölismerni sem fogják a kívülállók ennek a tényállásnak a fennállását.
Bővítsük tehát a Btk. megfelelő paragrafusát, és bővítsük a társadalmi terápia büntetőjogon túli eszközrendszerét is. Köszönöm szíves figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)
