SZILÁGYI GYÖRGY
SZILÁGYI GYÖRGY
SZILÁGYI GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Babák Mihállyal sokat szoktunk vitatkozni, most azt kell mondanom, Babák úr, amit elmondott, minden szavával egyetértek. Valóban tudok azonosulni is azzal, amit mondott.
Egyetlenegy dolog az, ami valahol furcsa volt ebben a beszédben, amikor ön mindig azt mondta, hogy mi. Engedje meg, hogy felolvassak valamit: “Biztos vagyok benne, hogy minden anya úgy cselekedne, mint én, még azok is, akiknek négy hónapos gyermekükkel a karjukban nem kellett átélnie azt, hogy a szék karfájába verik a fejüket, még azok is, akiknek nem szorítanak párnát az arcukra, hogy ne hallatszódjon a sikolyuk. Velem mindez, még ennél is szörnyűbb dolgok történtek.” Nyilatkozta ezt egy öntől három méterre ülő - most nincs itt - képviselőtársának a volt felesége.
Tehát a problémám az, hogy ön ezektől az emberektől is megkérdezte-e azt, hogy vajon erkölcsileg vállalható-e, hogy egy olyan pártban, a Fideszben, ahol az ön elvei szerint, amit most elmondott - én egyetértek vele maximálisan, de - erkölcsileg vállalható-e, hogy ilyen emberek üljenek az önök padsoraiban. Hiszen engem ez - megmondom őszintén - bánt ebben a vitában. Hogyha ez így történt, szerintem erkölcsileg aggályos, hogy öntől tényleg pár méterre ül az az ember, akinek a felesége ezt nyilatkozta. (Taps a Jobbik padsoraiból.)
