DR. ARADSZKI ANDRÁS
DR. ARADSZKI ANDRÁS
DR. ARADSZKI ANDRÁS (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! A pénzügyi konglomerátumokról szóló törvényjavaslat, illetve az ezen szervezetek kiegészítő felügyeletéről szóló törvényjavaslat - ahogy már korábban is elhangzott mind az előterjesztésben, mind pedig az előttem szóló is elmondta - egy európai uniós irányelv adaptálását jelenti. Összességében azt kell mondanom, hogy ezt a feladatot a törvényjavaslat elvégezte, az előterjesztő Nemzetgazdasági Minisztérium a tőle megszokott magas színvonalon végezte el ezt a munkát. Tehát e tekintetben azt kell mondanom, hogy azok az intézkedések, amelyek a vonatkozó európai uniós irányelvekből, illetve azok módosításából fakadnak, kellő módon, kellő pontossággal és a részletekre történő megfelelő figyeléssel jelentek meg a törvényjavaslatban.
Az is igaz, hogy Magyarországon, mint általában Európában is az ellenőrzési területek megbontott jellegűek, azaz a konglomerátumokra jellemző módon a biztosítást, az értékpapírpiacot és a bankok működését külön-külön ellenőrizte az adott szervezet. Magyarország ebből a szempontból viszonylag jobb helyzetben van, mert nekünk van egy olyan szervezetünk, a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete, amelyik ezeket a külön-külön szabályozott ellenőrzési célpontokat egymaga fogja át, egymaga végez azokon a területeken megfelelő ellenőrzést.
Hogy miért vált szükségessé ennek az irányelvnek a megalkotása és a konglomerátumokra vonatkozó kiegészítő felügyeleti szabályok megalkotása, az elsősorban abból a szempontból számít, hogy ezek a szervezetek jellegüknél fogva egy komplex tevékenységet folytatnak. Tipikusan három ilyen tevékenység tartozhat ezen konglomerátum alá: a banki szolgáltatások tevékenysége, az értékpapír-piaci tevékenységek, valamint a biztosítási tevékenység. Elegendő, ha kettő megvalósul egy olyan szervezeti egységben, amelynek azonos az irányítása vagy azonos a tulajdonosi szerkezete, de a legfőbb döntő szempont itt az irányítás azonossága.
E tekintetben nagyon fontos kiemelnem a szabályozásból, hogy egy ilyen típusú szervezeti egység átláthatósága és ellenőrizhetősége az eddigi gyakorlat értelmében eléggé nehézkes volt. Azt kell mondanom, ha volt is ilyen ellenőrzés, nem a törvényi megalapozottság teremtette meg az ellenőrzés összevontságának a biztosítását, hanem az ellenőrző hatóság józan praxisa, illetőleg az, hogy az egyik ellenőrzési pontból át lehetett menni a másikba, természetesen más jogszabályok és feltételek szerint. Azt gondolom, hogy ez az egységesítés mindenféleképpen pozitív lesz, mert prudenciálisabbá válik a konglomerátumok működése, könnyebben lehet ezt számon kérni. Ezért feltétlenül ki kell emelnem, hogy a prudenciális felügyelete ezeknek a konglomerátumoknak feltétlenül szükséges, és ez is indokolja a pénzügyi konglomerátumok ellenőrzésének speciális szabályait.
S hozzá kell tennem, ha végignézzük azt, hogy mikor keletkeztek Európában az ilyen pénzügyi szolgáltatási, befektetési és biztosítási szervezetek, akkor azt kell mondanom, hogy az Európai Unió egy kicsit késésben van, mert már 1980-tól indult meg az ilyen szervezetek kialakulása, legfőképpen a Benelux államokban, ahol például a banki szolgáltatások 45 százalékát ilyen szervezetek csinálják, de a más pénzügyi kultúrával rendelkező Németország esetében ez csak 10 százalék. Ettől függetlenül kicsit megkésettnek érzem az EU szabályozását, de annyiképpen talán lehet indokolt, hogy az igazi hatékony, piacbefolyásoló, piacszerző, mind a biztosítási, mind az értékpapírpiacon, mind a banki piacon agresszíve piacszerző politikát a megfelelő infrastruktúra kialakításával, a hatékonyabb, gyorsabb informatikai hálózat kiépítésével tudták elérni ezek a szervezetek. Ilyen szempontból a piacon való megjelenésük, agresszivitásuk és térnyerésük igazából a 2000-es évek elején vált teljessé. Ha ezt nézzük, akkor az EU nem volt előrelátó, de azért 2002-től folyamatosan megpróbálta ezeket a szervezeteket szabályozni.
(14.10)
Én azt emelném ki a törvényjavaslat indoklásából, hogy igazából megmarad a régi biztosítási, bankfelügyeleti és értékpapír-felügyeleti rendszer azokban az esetekben, amikor ezeket a tevékenységeket nem konglomerátumhoz tartozó cégek végzik. De ha végignézünk a magyar piacon, akkor azt látjuk, hogy az itt lévő hasonló szervezetek, a nagyok, az úgynevezett nagyfiúk bizony, ha nem is magyarországi székhelyű alapítással, de magyarországi tevékenységet nézve igencsak meghatározói a piacnak. Tehát nekünk létkérdésünk volt az, hogy ez a fajta ellenőrzési lehetőség most már jogszabályilag alátámasztott módon valósuljon meg, és a PSZÁF, amelynek a szakmai felkészültségét senki nem szokta vitatni - volt idő, amikor vitatni kellett, gondoljunk a devizaadósságok elterjedésére, ott a PSZÁF 2010 előtti tevékenysége azért erős kritikát érdemel meg, de alapvetően azt kell mondanom, hogy azért rendben van a tevékenysége ennek a szervezetnek -, lesz abban a helyzetben, most már jogszabályilag is megalapozottan, hogy a banki biztosítási és értékpapírpiacot működtető és uraló szervezetek tekintetében hatékony ellenőrzési eszközük lesz.
Fontosnak tartom kiemelni, hogy ez azért is fontos, mert a törvényjavaslat értelmében együttműködésre kötelezettek az illetékes felügyeletek, a határon túli, EU-n belüli országok felügyeletei. Az ő ellenőrzésük abban az esetben terjed ki a magyarországi tevékenységre is, ha egyébként a konglomerátum tevékenységét megkezdő céget az adott országban alapították. Ha például egy nemzetközi banknak, amit Hollandiában alapítottak, konglomerátumi tevékenysége van Magyarországon, akkor a felügyeletet a holland illetékes felügyelet látja el. A magyar résznek ebben a dologban ilyen közreműködő, együttműködő szerepe van. Ez azért fontos, mert ahogy említettem volt, Magyarországon is vannak konglomerátumok, de ezeknek a magyar alapítású szervezeteknek a száma igen csekély, döntően a magyar piacon a külföldi alapításúak vannak. Ha megnézem, és akkor azt nézem meg, hogy annak a hármas feltételnek megfelelő, hogy banki, pénzügyi, értékpapír-piaci és biztosítási tevékenységet végző és úgynevezett törvény szerint magyar alapítású ilyen szervezet nagyon kevés van, talán egy kezemen meg lehet számolni, a felügyelet jövőbeni tevékenysége döntően nem az a fajta koordinátori tevékenység lesz, hogy a Magyarországon létesített szervezetek tekintetében ő látja el a koordinatív szerepet, hanem igen erős közreműködői szerepe lesz majdan az adott ország felügyelete irányában, és az adott ország felügyelete irányában, ha jogszabálysértést, konglomerátum szintű jogszabálysértést érzékel, vagy a tevékenységét jogellenesnek érzékeli Magyarországon, akkor erőteljes jelzéseket tud küldeni.
Én úgy gondolom, hogy mindenféleképpen szolgálja a jogszabálytervezet az átláthatóságot, mindenképpen segíti annak a vizsgálatnak a lefolytatását, mert igen kockázatos dolgokra is képes lenne a nem prudensen működő szervezet, nevezetesen: a fizetőképességnek az elleplezése a legkönnyebb lehetne az ilyen konglomerátumoknál, ha nem lenne egy ilyen erős kontroll és nem lenne ilyen erős ellenőrzés. E tekintetben, úgy gondolom, hogy Európára nézve még az igazán keserű tapasztalatok előtt sikerült az EU-nak ezt az ellenőrzési formát kialakítani és megfelelő szintű jogszabályba önteni, vannak más országok, ahol ezek nem mindig sikerültek ilyen szépen és ilyen pontosan. De azt lehet mondani, hogy összességében az elénk terjesztett törvényjavaslat minden szempontból megfelel ezeknek az elvárásoknak, ezeket az elvárásokat megfelelő formába öntötték. És azt is el kell mondanom, hogy ezek igazolását látom abban, hogy a gazdasági bizottság ülésén sem folyt erről vita, és igazából, azt hiszem, ebben közmegegyezés lehet, hogy ezt a törvénytervezetet fogadjuk el, mert ez elsősorban - tekintettel a pénzügyi konglomerátumok szerepére Magyarországon - igen markáns és erőteljes magyar érdek.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiból. - Dr. Józsa István tapsol.)
