DR. STAUDT GÁBOR
DR. STAUDT GÁBOR
DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Valóban egy fontos törvényjavaslat, ami az Országgyűlés elé került, és bizonyos problémákra lehet, hogy megoldást jelenthet, de én egy másik szempontrendszert kívánok itt a vitába behozni, ami a pénzügyi szektort érinti, és úgy gondolom, hogy nagyon sok ember nevében beszélhetek, főleg a pénzügyi válság óta kialakult helyzet okán.
Az általános indokolásban szerepel, hogy az Európai Uniónak való megfelelés, az európai uniós joganyagnak való megfelelés ihlette az előterjesztést, ami egyrészről nyilván így van, másrészről eszébe jut az embernek, hogy miért nem jutott ez előbb eszébe akár a kormányzatnak, akár a Magyar Országgyűlésnek, hiszen a felvetett probléma valós, és ebben az esetben nem feltétlenül kellett volna arra várni, hogy az Európai Unió felől megjöjjenek az instrukciók vagy a konkrét joganyag. Tehát lehet, hogy ezeket a pénzügyi szervezeteket előbb egy hatékonyabb vizsgálat és felügyelet alá lehetett volna vonni.
Egyetértek azzal, hogy nem elegendő a szakágankénti felügyelet biztosítása, lévén, hogy vannak olyan mega pénzügyi vállalkozások, egyébként magyarországi alapításúak is… - hozzáteszem, hogy a legtöbben a magyar tőke és a magyar tulajdonosi arány már jelentősen lecsökkent, bár bizonyos pénzügyi intézményeket nagyon sokan úgy tekintenek, mint magyar tulajdonú bankokat vagy biztosítókat, sajnos a legtöbb esetben az egyébként nyilvános cégadatokból az derül ki, hogy ez legfeljebb egyfajta magyar nemzetiségű irányításként vagy befolyásként szerepel, de sajnos a tulajdonosi viszonyok mást mutatnak. De az mindenképpen igaz, hogy összehangolt tevékenységgel akár a biztosítási, banki, befektetési szektorban olyan hatásokat lehet elérni, amelyek túlmutatnak az egyes ágazati törvényeken.
Ez a felismerés önmagában jó, viszont amit én hiányolok, és ebben a törvényjavaslatban sincs benne, az a megközelítés, ami az emberek oldaláról közelítené meg a pénzügyi szektort. És az emberek, ha úgy tetszik, a fogyasztók… - bár itt a fogyasztókba a kis- és középvállalkozások is beleértendők vagy akár bizonyos esetekben a nagyobb vállalkozások is, amelyek az ilyen hatalmas pénzügyi mamutokkal szemben ugyanúgy apró pontnak tűnnek. Nos, ezek a szempontok sajnos kimaradnak ezekből a javaslatokból, és egyfajta makroszemlélet jelenik meg. Tehát a fő szempont az, hogy az átláthatóságát, a megfelelő működését, a tőkekövetelményeket biztosítsa ezeknek a konglomerátumoknak, de elfelejti azt, hogy ez néhol eléggé távol kerül attól, hogy mondjuk, milyen pénzügyi termékeket forgalmaznak az emberek felé.
És hogy mennyire nem légből kapottak ezek az aggályok: az alkotmányügyi bizottság elé is került többször az a dilemma, és megkeresések érkeztek különböző szervezetek részéről, hogy bizonyos esetekben a PSZÁF és mondjuk, a fogyasztóvédelem egymás között labdázott az ügyekkel, és úgy gondolta mindkét szervezet, hogy a másihoz tartozik egy fogyasztói panasz vagy mondjuk, egy nem megfelelő termékről a döntés, és annak kimondása, hogy ez esetleg nem szabályosan és nem a törvényeknek megfelelően vagy akár rosszhiszeműen került bevezetésre. És egyébként hozzátéve, a devizahitelezés kapcsán is pont ez a szempontrendszer merült fel, hogy kinek és milyen módon kellett volna jeleznie, hogy például ezek a hitelszerződések nemcsak hogy rosszak, hanem nem áll mögöttük valódi deviza, és az embereket tulajdonképpen átverik.
Ennek a kimondására egyébként a mai napig senki nem vállalkozott. Természetesen zárt ajtók mögött vagy parlamenti folyosón folytatott beszélgetésekben akár a kormányoldalról is sokan ezt beismerték.
(14.20)
De addig senki nem jutott el - akár politikailag, akár közgazdaságilag -, hogy elismerje, hogy például a devizahitelekkel átverték az embereket, és nem arról volt szó, hogy ezek a bankok devizában behozták volna ezeket a pénzeket és kihitelezték volna, hanem bizony forintot adtak forintért, és ezeket hozzákötötték egyfajta devizaárfolyamokhoz, amelyekkel extranyereséget értek el.
Attól tartok - és erre ez a törvényjavaslat sem ad megoldást -, hogy ezeket az eseteket a jövőben sem sikerül majd kiszűrni. Természetesen nem ugyanilyen esetekben fog ez felmerülni, hanem olyan más módokon, amire esetleg ma még nem gondolunk, de a pénzügyi szektort felügyelő szervezeteknek, például a PSZÁF-nak igenis dolga lenne, hogy ezt a kontrollt fenntartsa. Tehát ez az, ami mint szemlélet általában hiányzik ezekből a törvényekből.
Hozzáteszem, hogy a 7. §-ban a megfogalmazás is erre utal, lévén a kiegészítő felügyelet céljaként a pénzügyi konglomerátum csoportszintű prudens működésének felügyeletét határozza meg, tehát magának a konglomerátumnak a hatékony, megfelelő, átlátható működését, de ez nem az, ami esetleg az emberek számára is védelmet nyújtana. Hogy szintén egy példával éljek, egy vállalkozás, mondjuk, egy konglomerátum vagy akár egy kisebb pénzügyi vállalkozás attól még működhet kiválóan, hatékonyan, és sok profitot is termelhet, hogy a fogyasztóival szemben esetleg tisztességtelen módon lép fel, és - a saját ügyfeleit kihasználva - erőfölényét kihasználja. A kettő két teljesen különböző jogi fogalom, attól ő még makroszinten lehet egy nagyon erős, jól jövedelmező vállalkozás, de az ő ügyfeleit bizony senki nem fogja megvédeni. Az elmúlt példák is - ahogy említettem - erre mutatnak rá, hogy ebben az esetben bizony sem a PSZÁF, sem a fogyasztóvédelem nem fogja feltétlenül felvállalni a probléma kezelését.
Volt ezzel kapcsolatban - csak ajánlani tudom - egyébként egy Amerikában készült film, Bennfentesek volt a címe, és szerintem mindenkinek, aki nem látta, javasolhatom a megtekintését: ott egy nagyon komoly riportsorozattal próbálták feltárni a pénzügyi válságot és az odavezető utakat. Teljesen egyértelműen kiderült, hogy azoknak a cégeknek, pénzügyi szektorban létező cégeknek vagy akár a nagy hitelminősítőknek is a csalárd, rosszhiszemű eljárása okozta ezt a válságot, ami már egyébként korábban kimutatható volt, és tudatosan vezették félre akár az államokat, akár a saját ügyfeleiket.
És amikor egyébként megdöbbentő módon - ez is szerepel a felvételen - Amerikában a szenátusnak egy bizottsági ülésén próbálták felelősségre vonni, most nem nevezem meg, de az egyik közismert nagy hitelminősítőt, hogy miért és milyen formában tudta a legjobb minősítést adni az egyébként várhatóan bedőlő hiteleknek, akkor megvonták a vállukat, és azt mondták, hogy mi csak hitelminősítők vagyunk, javaslatokat teszünk, de ezeket nem kell elfogadni, ez csak a mi véleményünk. Ennyire cinikus módon állnak hozzá, és egyébként így döntenek országok sorsáról is, ahogy egyébként Magyarországot is és nagyon sok országot is, úgymond, a véleményük alapján - amit persze nem kell senkinek komolyan vennie, ezt ők mondták - leminősítenek, de utána azoknak az országnak nagyon komoly felárat és nagyon komoly árat kell fizetni ezért.
Úgyhogy engedtessék meg, hogy a pénzügyi szektorba vetett hitünk nagyon alacsony, sőt negatív szintről induljon, és úgy gondolom, ezzel a választópolgárok véleményét is tolmácsolni tudom: ahol nincs kemény kontroll és fogyasztóvédelem - ez a legfontosabb szó, hogy “fogyasztóvédelem” -, ott a jövőben nem lesznek elkerülhetőek a hasonló visszaélések.
Zárszóként még arra szeretnék kitérni a pénzügyi konglomerátumok fogalmának és kritériumainak meghatározásánál, hogy nagyon szeretném, és ehhez módosító javaslatot is nyújtottam be, bár természetesen lehet ezzel nem egyetérteni… - ahogy Aradszki képviselőtársam fogalmazott, itt nagyfiúkról van szó, a legnagyobb pénzügyi vállalkozásokról. Úgy gondolom, hogy azok a kritériumok, amelyek itt a konglomerátumok tekintetében meghatározásra kerülnek, még mindig túl tágak, tehát ezeket még mindig szűkíteni és szigorítani kellene. Véleményem szerint ezek alapján, ha ilyen formában fogadjuk el a törvényt, azok is, akik úgymond a törvény alapján már kisfiúnak minősülnek, oly erővel bírhatnak a piacon, ami esetleg indokolttá teszi azt, hogy őket is a jelentős, akár a konglomerátumok szintjét elérő vállalkozások szintjére hozzuk. Tehát a módosító javaslatom ezt célozza, hogy tágítsuk ezt a kört, ahol konglomerátumnak nevezhetünk egy pénzügyi csoportot, és így ezt a kiegészítő felügyeletet, ami ebben a formában rájuk vonatkozik, megteremtsük.
Tehát mindent összevetve egy jó irányba tett lépéssel állunk szemben, de nagyon várnám a kormányzatot, hogy valóban a fogyasztói szempontot és az emberek szempontját jelenítse meg a jövőben. Bár nagyon örülünk neki, hogy odafigyelnek arra, hogy ezek a pénzügyi mamutintézmények ne dőljenek be, és szigorú makroszabályozás alá legyenek vetve, de nagyon kérem, hogy ugyanilyen módon figyeljenek oda, sőt sokkal jobban figyeljenek oda arra, hogy azok a termékek, amelyeket ezek a pénzügyi intézmények nyújtanak, megfelelőek legyenek, ne legyenek rosszhiszeműek, ne verjék át a fogyasztókat, és ha ilyen történik, akkor a legszigorúbban, a legkegyetlenebbül járjon el az állam és a megfelelő szervei, hogy a reparációt és ezeknek a cégeknek a kordában tartását meg lehessen tenni.
Köszönöm szépen, hogy meghallgattak.
