ROMÁN ISTVÁN
ROMÁN ISTVÁN
ROMÁN ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Országgyűlés! A pénzügyi konglomerátumok kiegészítő felügyeletéről szóló törvényjavaslat a pénzügyi világ egy kis szeletét kívánja szabályozni. Még néhány évvel ezelőtt, amikor a pénzügyi világ szabályozása szóba került akár a közbeszédben, akár egy-egy országgyűlési vitában, kevesebb figyelem övezte, pedig elmondhatjuk, hogy a 2008-as gazdasági válság, illetve a 2008. őszi események következtében egyre nagyobb figyelem fordul mind a kormányzatok, mind pedig a közbeszéd részéről a pénzügyi világ szabályozására.
Az elmúlt években nagyon jól láthattuk, nagyon sokan a bőrükön tapasztalhatták, hogy a pénzügyi világ szabályozatlansága milyen nehézségeket okoz, alkalomadtán milyen emberi tragédiákhoz is vezet. De az Országgyűlésben is az elmúlt években nem egy olyan törvényjavaslat szerepelt, amellyel kapcsolatosan újra és újra fellángolt az a vita, hogy hol vannak azok a határok, ameddig egy-egy kormány, egy-egy nemzet a törvényalkotás tekintetében elmehet, tehát hol vannak azok a határok, ahol szabályozhatja a pénzvilág működését, és hol van az a határ, amin túl esetleg már a beavatkozásával több kárt tesz, mint segíti az ebben a világban való eligazodást, és szabályozni kívánja ezt a világot. Az elmúlt években tehát több ilyen vita folyt az Országgyűlésben, és látható volt, hogy különböző álláspontok alakultak ki ezzel kapcsolatosan. Mi a magunk részéről, a Fidesz és a Kereszténydemokrata Néppárt részéről mindig is azt az álláspontot képviseltük, és egyébként képviseljük ezen törvényjavaslat kapcsán is, hogy igenis egy erős államnak olyan szabályozási rendszert kell hoznia, amely a pénzügyi világot egyfajta mederbe tereli, és mind a közösséget, mind pedig az egyéneket segít megvédeni.
(14.00)
Ha az elmúlt éveket áttekintjük, akkor láthatjuk, hogy több olyan intézkedés is volt, amely arról szólt, hogy a Magyar Országgyűlés olyan törvényeket hozott, amelyek szigorítottak a korábbi szabályozási formákon, sőt nagyon sok olyan területtel is találkozhattunk, ahol igazából nem volt szabályozva a pénzügyi világ működése. Itt a devizahitelesek esetét említeném meg mindannyiunk számára, ez volt egy olyan terület, ahol az elmúlt három évben nagyon sok és komoly olyan törvénykezési munka folyt - ami egyébként még nincs lezárva -, amely arról szólt, hogy az állam igenis avatkozzon be, szabályozza a pénzügyi területet. De hát ide lehet sorolni a kamatplafon meghozatalával kapcsolatos intézkedést is.
A mai törvényjavaslat, amiről beszélünk, a pénzügyi világnak egy kisebb szeletéről szól, a pénzügyi konglomerátumok kiegészítő felügyeletéről. Államtitkár úr előterjesztésében is elhangzott, hogy ez egy európai uniós irányelv alapján történik meg. Meg kell jegyeznem, ritka az olyan eset, amikor az Európai Unió részéről olyan irányelvvel találkozunk, amely szabályozni kívánja a pénzügyi területet, gyakoribb az az eset, amikor abban volt “szerencsénk”, hogy egy-egy intézkedést, amely a pénzügyi világ szabályozását érintette, meg kellett védenünk, mert másféleképpen gondolkodtunk róla mi itt Magyarországon, és másféleképpen gondolkodtak róla Brüsszelben. Ha ilyen szemszögből nézzük, akkor biztató ez a fajta irányelv, amit át kell ültetnünk kötelezően a magyar jogrendben. Mi is biztatnánk a kinti döntéshozókat és döntés-előkészítőket, hogy mi szívesen látunk olyan irányelveket itt Magyarországon, amelyek a pénzügyi világ szabályozását segítik elő.
Szeretnék néhány gondolatot vagy néhány pontot kiemelni és megerősíteni a törvényjavaslatból, elsősorban azért, mert úgy gondolom, hogy ezek a kulcsfontosságú pontok, és ezek mindenféleképpen külön említést is igényelnek. Az egyik, amit nagyon fontosnak tartok, a tartalmi szerkezeti egybeépítése a korábbi törvényeknek. Azt gondolom, hogy ez az átláthatóságot mindenféleképpen elősegíti, és ezáltal is hozzájárul a hatékony munkavégzéshez.
A másik, ami nagyon fontos a törvényjavaslat kapcsán, hogy felügyeletként a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletét nevezi meg a törvényjavaslat. Az elmúlt három évben, a kormányváltást követően azt tapasztaltuk és azt láttuk, hogy a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete szakmailag megerősödött, sőt az Országgyűlés több olyan törvénymódosítást is meghozott, amelyekkel a törvények oldaláról is megerősítette a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletét. Ezért azt látom, azt gondolom, hogy ez a szervezet mindenféleképpen alkalmas arra, hogy a felügyeleti szerepkört betöltse ebben a tekintetben. S az elmúlt években az árfolyamgát vagy a végtörlesztés kapcsán folytatott tevékenysége is azt mutatja, hogy hatékonyan és kellő határozottsággal fel tud lépni, ha úgy kívánja a magyar nemzeti érdek, illetve úgy kívánják az emberek érdekei.
Nagyon fontosnak tartom megemlíteni, hogy a pénzügyi konglomerátumokra vonatkozóan kötelezettségeket ír elő a törvény. Előírja a konglomerátumok konglomerátumszintű belső kontrollrendszerét, kockázatkezelését a tőkemegfelelés tekintetében - ez egy új elem egyébként a korábbiakhoz képest -, és előírja a kötelező kockázatelemzést és stressztesztek végrehajtását a rendszeren.
Összességében ezek azok a pontok a törvényjavaslatban, amelyek újat hoznak a korábbiakhoz képest, és amelyek - szeretném még egyszer megerősíteni - abba az irányba mutatnak, amerre három évvel ezelőtt mi is elindultunk, vagyis hogy szabályozottabbá, rendezettebbé váljon az a pénzügyi világ, ami körbevesz bennünket. Úgy gondoljuk, hogy ez az ország érdeke és ez a magyar emberek érdeke. A javaslatot ezért is támogattuk, és nagy örömmel vettük, hogy mind a gazdasági és informatikai bizottság, mind pedig a számvevőszéki és költségvetési bizottság ülésén egyhangú támogatást élvezett ez a törvényjavaslat.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)
