Z. KÁRPÁT DÁNIEL
Z. KÁRPÁT DÁNIEL
Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az előttünk fekvő törvényjavaslat, amely a pénzügyi konglomerátumok rendezési tervével vagy legalábbis egyes típusú túlkapásaik visszafogásának tervével került elénk, nyilvánvalóan európai uniós elvárásra került az asztalra. Egyébiránt a törvényt vélhetően azért terjesztette be a kormány, mert a G20-ak találkozóján az Unió vállalta a beavatkozást a pénzpiac túlkapásai kapcsán - ez helyes. Nagyon ritkán szoktuk dicsérni az Uniót, de ez a törekvése helyes, viszont az eszköz véleményünk szerint nem elégséges; ezt még akkor is fenntartom, ha adott esetben támogatni fogjuk ezt a törvényjavaslatot.
Fontos olyan fogalmi tisztázásokba belemenni, amelyek valóban már egyfajta rendszerkritikának a héját kapirgálják, hiszen ma bankokról lényegében már nem beszélhetünk, csak olyan pénzügyi tevékenységet végző, összefonódott rendszerekről, amelyeket alig lehet egymástól megkülönböztetni, és azt se, hogy hol húzódik a határ egyik és másik között, de jellemzően több tevékenységet folytató csoportosulások tengeréről van szó. Illusztris példája volt ennek az is, hogy azok a beruházási banknak és biztosítónak nevezett amerikai bejegyzésű pénzügyi óriások, amelyek a bajokat okozták az utóbbi években, több száz önállónak tűnő vállalkozásból állnak, a bennfentesek számára ugyanakkor világos és egyértelmű, tudottan közösen egy irányítás állnak ezek a társaságok, jellemzően gyakran csupán egyetlen ügyre specializálódnak, viszont felépítésük mind-mind az átláthatatlanságot célozza.
Ráadásul tovább súlyosbítja a helyzetet - és ez Magyarországot is érinti -, hogy tömegesen található köztük olyan off-shore bejegyzésű társaság, amely mindenfajta átláthatósági szemponttal szembemegy, így az EU-tól egyébként értékelhető cél, de hiú ábránd az, hogy kiegészítő felügyelettel tökéletesen szabályozható legyen ezen egész rendszer működése. Az előttünk fekvő előterjesztésről is világít az, hogy itt egy brüsszeli kérés, brüsszeli diktátum teljesítése zajlik, de a magyar kormányzat megspórolta a továbbgondolást és egyáltalán a gondolkodás művészetét, hiszen itt a polgári szempont, az egyszerű magyar ember szempontja szinte tökéletesen hiányzik ebből az egész rendszerből, mind az előterjesztésből, mind pedig azokból a felszólalásokból, amelyek indokolni próbálták ezt.
Látható ugyanakkor, hogy ha még jó is lenne ez a megközelítés, az 5. § például olyan szabadságot ad a felügyeleti hatóságnak, miszerint ha úgy ítéli meg, akkor nem szükséges ezt a törvényt alkalmazni. Tehát ez az elképesztő lehetőség vagy kiskapu egész egyszerűen olyan esetben, ahol aránytalanul nagy munka lenne az összefonódások kibogozása, lehetővé teszi a kiegészítő felügyelet számára, hogy azt mondja, ez nekem túl nagy munka, levetem ezt a terhet és felelősséget magamról, nem csinálok semmit. De mi van akkor, ha valamilyen érdeke fűződik akár a szervezetnek, akár egyes tagjainak ahhoz, hogy megspórolja ezt a munkát? Elképesztő dolog törvényi szinten lehetővé tenni számára, hogy kibújjon az elvégzendő munka felelőssége alól.
Azt is láthatjuk, hogy ilyen értelmetlen kitételek szerepelnek, mint például a b) pontban, miszerint nem kell figyelembe venni egy konglomerátumhoz való tartozást, ha három év során jelentős változás, különösen egyesülés, szétválás következett be, csakhogy az ilyen konglomerátumokban egyetlenegy dolog állandó: ez pedig pontosan a változás, pontosan az átláthatatlanság irányába történő lépések sorozata.
(14.30)
Ezek tetszés szerint formálódnak, mint egy amőba, és ezt a tulajdonságot az ellenőrzés elkerülésére tökéletesen fel lehet használni. Ha az ellenőrzés lehetőségeit ilyen kitételekkel gyengítik, akkor bizony látható, hogy teljesen hasztalan lesz mindenfajta hasonló próbálkozás.
Látnunk kell azt is, hogy a 8. § szerint a kiegészítő felügyelet alá eső vállalkozás köteles tájékoztatni a felügyeletet és a nyilvánosságot is szervezeti struktúrájáról, de éppen ezen amőbaszerű működés és a folyamatos változások miatt ezen társaságok bonyolult szerkezete pont az átláthatatlanságot szolgálja. És egyébként bebizonyosodott több nyugat-európai gazdaságban, hogy ha előírják, hogy legyen átlátható, akkor - más irányba alakítva magát - ismét sötétté válik.
Ez nagyon sokszor és nagyon sok nemzetgazdaságban bekövetkezett. Megmondom, mi az eredménye. Az, hogy legközelebb nem egy 30 oldalas törvényjavaslatról fogunk vitatkozni, hanem egy 300 oldalasról, ami megpróbálja majd még kiterjedtebben szabályozni ezt a területet, de a végső megoldásról ezen kormányzati előterjesztés kapcsán nem esik szó. Nyilván megpróbálom én is a következőkben kifejteni, hogy mit látnánk mi a megoldás felé vezető lépéssorozatnak. De ehhez ismernünk kell a probléma magvát, velejét és lényegét, hiszen végső soron ezen konglomerátumok érintettek abban is, még az EU bankjaiba is kívülről érkeztek olyan spekulációs támadások és olyan követelések - ezt egyébként érdekes módon még Barroso is elismerte május 7-ei beszédében -, amiért aztán a kormányoknak kellett helytállniuk. Ezen konglomerátumok cselekménye révén az adófizetőket rövidítik meg, és ezzel, ennek kikerülésével nem foglalkozik elég hatékonyan ez a törvényjavaslat.
Ezen említett hatalmas teher a 2012. őszi jelentés szerint mintegy 5086 milliárd euró, tehát a 27 tagállam bruttó hazai össztermékének a 40,2 százaléka. Elképesztően tetemes összegről van szó, és az összes tagállam államadóssága ennek körülbelül a duplája egyébként, tehát 82,5 százalék a bruttó hazai össztermék tekintetében, és erről a bankokat mentő, az adófizetőket terhelő kötelezettségvállalásról nemhogy a brüsszeli politikusok nem beszélnek, de még a magyarországiak sem. Kormányzati tisztviselőtől pedig erről hallani - ez valami elképesztő szentségtörés lenne, hiszen Brüsszelt jól szolgálják.
Látnunk kell ugyanakkor, hogy ha érdemben akarna tenni valamit a kormányzat vagy Brüsszel, vagy az Európai Unió a polgárok megvédése érdekében, akkor megszüntetné az úgynevezett nagyfrekvenciás kereskedést. Lássuk be, lehet, hogy ez unortodox lépésnek tűnik, de ez az egyetlen módszer, amely a megoldás irányába vezet.
Mi ez a nagyfrekvenciás kereskedés? Ez egyes, főként úgynevezett dark poolokban zajló pénzügyi fogadásoknak a tömege. Ekkor nagyteljesítményű számítógépek milliomodmásodpercek alatt döntéseket hoznak, miután átfésülték mások - adott esetben létező ügyfelek - kereskedési információit a tőzsdei és főleg a tőzsdén kívüli kereskedelmi platformokon.
Látható, a statisztikák rövid megvizsgálása alapján, hogy az USA-ban 70 százalékban már ilyen szervereken zajlik a pénzpiaci forgalom. Európában pedig 40 százalék körüli ez az arány. Tehát a pénzpiaci forgalom tetemes része nem emberek által, nem valós folyamatok által, hanem számítógépes fogadások alapján zajlik, és ezt a rendszert ellenőrizni, átláthatóvá tenni pusztán kormányzati és ilyen eszközökkel, ilyen részeszközökkel, ami előttünk van, szinte lehetetlen.
Mondok egy példát, hogy az egyes állampolgár is közelebb érezhesse magához a probléma nagyságát. 2010. május 6-áról vannak adataink. Az egyik, úgynevezett off-shore befektetési alap 20 perc alatt akkora zavart okozott az általam említett robotkereskedőjével, hogy 1000 milliárd dollárral esett az összes tőzsdei részvény értéke, tönkretéve ezzel évtizedek megtakarításait, hisz a nyugdíjalapokat is érintette ez a krach, és emberek százezreit. Ezt túlzás nélkül mondhatjuk.
Miért történik ez? Ugyanis ha ilyen gyors áresés következik be, akkor jellemzően a kisemberek, kisrészvényesek egy része nagyon gyorsan kiszáll azért, hogy a további veszteségeket elkerülje, és igaz, hogy az árfolyam utána visszamozdulhat egy tisztességesnek nevezett szintre, de ez azt jelenti, hogy nagyon sok kicsi elvesztette a vagyona egy részét, és nagyon kevés nagy pedig jobban járt. A nagyon kevés nagy mögött szoktak állni ezek a pénzügyi konglomerátumok, ezért szükséges az ő fokozott szabályozásuk.
Ez a játék viszont csak egyetlenegy esetben szűnhet meg. Ez a játék akkor szűnhet meg, ha megtiltanák azt az algoritmikus, számítógépes robotokkal folyó, ezredmásodpercek alatt bekövetkező kereskedést, ami az egésznek a rákfenéje, ami az összes problémát okozza, hiszen ezt nem tudja ellenőrizni egyetlen hatóság sem. Jelen pillanatban sincsenek olyan eszközeik, amelyek alapján ezeknek elejét lehetne venni a maga teljes egészében, ezért ez a törvényjavaslat jó irányba mutat. Az alapfilozófiája is elfogadható számomra, de pótcselekvés, hiszen teljes körű megoldást nem hoz.
Ha pedig a dolog mélyrétegeibe akarunk hatolni, akkor végig kellene gondolni, hogy nem vezetne a megoldás felé az, ha az úgynevezett tőke szabad áramlását végre korlátoznánk. Nagyon sokszor elmondtuk azt, hogy a tőke szabad áramlásának korlátozása, mondjuk, a földkérdés tekintetében elengedhetetlen volna. Sajnos szent tehénként kezelik ezt még a magyarországi parlamentben is, nyilván nem a jobbikos padsorokban, de a kormányzati padsorokban biztosan, de mi azt mondjuk, hogy a tőke szabad áramlása az a szemét szabad áramlásává is vált: hibás pénzügyi termékek, rossz konstrukciók lepik el a piacokat, okoznak az általam előbb felsorolt példák alapján szó szerint ezermilliárdos károkat ügyfeleknek, a hatóságok pedig lekövető magatartással, nagy fáziskéséssel megpróbálnak valamit tenni. Tehát én ezt nem vitatom el, és egyáltalán nem vagyok ellendrukker. Bárcsak egy kiegészítő felügyelet rendbe tudná tenni ezt a problémát!
Csak azt kérem a magyar országgyűlési képviselőktől, hogy ne áltassuk magunkat a tekintetben, hogy egy ilyen megoldás világszinten vagy akár európai vagy a magyar piac szintjén elejét tudja venni ennek a valóságtól teljesen elszakadt, perverz, undorító kereskedési módszernek, hogy különböző szerverparkokkal, számítógépes eszközökkel kisemberek megtakarításait, évtizedek megtakarításait lehet lenullázni percek, napok alatt. Meg kell tehát védeni nem csak Európa polgárait, engem Magyarország polgárai érdekelnek sokkal jobban.
Ezzel ugyanakkor ellenkező irányba mutat az Európai Unió legutóbbi törekvéssorozata, amely mögé egyébként Magyarország kormánya is látszólag beáll; remélem, nem így van, biztos megcáfolják majd akkor. De múlt decemberben elfogadták az úgynevezett bankunió tervét, ami azt jelenti, hogy az Európai Központi Bank ellenőrzi, felügyeli az egész bankrendszert, a bankokat egyenként. Tehát a bankrendszer ellenőrizné saját magát végső soron. Egy teljesen önmagából és a természetből kifordult rendszerről van szó, és nyilvánvaló, hogy a kormányokra ezzel párhuzamosan rakott 5086 milliárd adósságról ne is beszéljünk, ezt már említettem a korábbiakban. Ekkora terheket raknak az adófizetőkre, az államokra. Képtelenség lenne ezt szolgai módon és mindenféle harc, csata lehetőségének lebegtetése nélkül elfogadni, én ezt nem tudom elfogadni semmi esetre sem.
Még egyszer hangsúlyoznom kell: Isten óvja Magyarországot ezektől a pénzügyi machinátoroktól és spekulánsoktól! És azt is ígérhetem, hogy ha a Jobbik adott esetben olyan felhatalmazást kap vagy olyan pozícióba kerül, első három lépésének egyike a hasonló spekulánsok kiűzése lesz. Ehhez viszont alapfeltétel az - a kiűzéshez -, hogy ezek azonosíthatóak legyenek, rálátást lehessen szerezni irányukba, ennek pedig az eleve kizáró megoldási formulája az lenne, ha megtiltanánk az algoritmikus számítógépes robotokkal folyó, ezredmásodperceken belül megnyílt és lezárult kereskedést. Más utat nem látunk a teljes körű megoldás felé.
Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik padsoraiban.)
