DR. HORVÁTH JÁNOS
DR. HORVÁTH JÁNOS
DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az Állami Számvevőszék jelentését, tájékoztatóját vizsgálva, róla vitatkozva, véleményt alkotva, igen jó, hogy ilyen gondolkozó, odafigyelő szellemben történnek a hozzászólások, így jöttek, és ez jó, méltó válasz volt arra, ahogyan az elnök úrtól a beszámolót hallottuk.
Az írásban benyújtott tájékoztatón túl az Állami Számvevőszék elnöke elmondta az Országgyűlésnek… - és tudom én azt, hogy az Országgyűlésen keresztül a hallgatóság igen széles szerte az országban, a népben mégiscsak van olyan, akiket ez érdekel, különösen a szakembereket, legyen az szakérdeklődés a kormányzati szféráról vagy pedig a magánszféráról. Később pár szót mondanék erről, hogy a magánszférában is micsoda, mekkora jelentősége van ennek a témának.
Az rendjén van, és különösen üdvözlöm, hogy ebben az esztendőben mintegy visszatérő témája, muzsikus nyelven azt mondanám, a leitmotifja az elnök úr tájékoztatójának a közpénzügyek. Ez a szó nekem úgy tetszik, ezt kevesebbet használtuk régebben; hogy ez most jött így össze vagy nem, de igen jól kifejezi azt, amiről szó van: “köz” és “pénz” és ennek az ügyei, ebből egy szó lett, olyan jó ez így. Ez bizonyos mértékig könnyebbé teszi számomra is és mások számára is, hogy nem kell körülírt félmondatokat vagy akár paragrafusokat használni ahhoz, hogy kommunikáljunk.
Valóban, a közpénzügyek ellenőrzése - ahogy a jelentés mindjárt az elején mondja - összehangolt és egymásra épülő folyamatok összessége, mondhatnánk, hogy egy épület, amely téglákból és épületelemekből és mi mindenből tevődik össze. Az, hogy a közpénzügyek ellenőrzése milyen hatásos lesz, mennyit ér az egész dolog, attól függ, hogy mennyire értjük meg, hogy miről van szó, és e tekintetben az utóbbi esztendőkben előrelépés történt, tisztelt Országgyűlés. Vagyunk, vannak ebben az országban polgártársak, de itt a törvényhozók között is vagyunk, akik ezt esztendők óta figyelemmel kísértük, és ez egy folyamat, olyan, ami előrelépés.
Talán ezt az értékelést és megbecsülést egy mondat erejéig még tovább viszem. Egyike vagyok azoknak, akik a globális összefüggésekben figyelik ezt a szakmát, a Számvevőszéket, a számvitelt, a költségvetések ellenőrzését. Vannak olyan országok, ahol ez egy egész tudomány hosszú ideje, és e tekintetben a magyar Számvevőszék, az állami számvitel, a közpénzek kezelése terén jól állunk globális viszonylatban, szakmai szempontból jól állunk. Szakemberek csinálták évtizedek óta, és mondhatom azt, hogy a saját megítélésem szerint, de inkább mondjam azt, tegyem hozzá azt, hogy tudom, sok helyen a világban hogyan tekintik a magyar számvitel, az Állami Számvevőszék szakszerűségét.
(11.30)
Ismételten aláhúzottan hangzik, gondolom, amikor mondom, hogy a szakszerűségét, ugyanis van ennek egy másik vetülete is, a politikai és közéleti elem. Az a kívánatos természetesen, hogy a politika, a kormányzás, a törvényhozás javára váljon az, amit az Állami Számvevőszék végez, ez kívánatos. Annál is inkább, mert hiszen az Állami Számvevőszék elejétől fogva és véges-végig a Magyar Országgyűlés szerve. Nem a kormányé, nem ezé, nem azé, hanem a Magyar Országgyűlésé, ez az Országgyűlés hozta létre, ide ad jelentést, innen van felhatalmazása, és a Magyar Országgyűlésnek elvárásai vannak. Nekünk vannak elvárásaink az Állami Számvevőszék irányába.
E tekintetben jut eszembe egyebek között az is, hogy nézetem és rálátásom különbözik attól, amit Boldvai László képviselő úrtól hallottunk korábbi felszólalásában, ahol úgy hallom, hogy ő több súlyt, több figyelmet irányít politikai aspektusok felé, és azok a politikai aspektusok persze függenek az emberek nézeteitől, attól, hogy ki hol áll. Van egy ilyen régi bölcs mondás, nemde, hogy mit látsz, attól függ, hogy hol állsz. Azt hiszem, Boldvai képviselő úr hozzászólásából is kihangzott ez is.
Persze, hogy üdvözlöm Boldvai képviselő úr és minden képviselő dicséretét vagy rosszallását vagy elmarasztalását, amikor azonban az elmarasztalás vagy a dicséret olyan mértékig ideológiai vagy filozófiai tényezőktől függ, akkor annak az értéknek az értéke kevesebb lesz, inflálódik, hígul. Nos, az ez évi beszámoló nem tartalmaz 170 oldalt vagy az előző esztendők vastag kötetét, ahogy a képviselő úr mondja, hanem annak egyharmadát terjedelemben. Persze a papírral takarékoskodó társadalom és a természetvédők ezt meg is tapsolnák, hogy kevesebb papír használódik el valamilyen kommunikáció véghezvitelére, különösen ha az a kommunikáció annyit ér vagy még többet is. Néha van olyan - talán most kicsit közmondásoskodok -, hogy kevesebb szóval néha többet lehet mondani, mint sokkal. Talán az országgyűlési irodalom, okmányok, amiket kapunk, néha olyan vastagok, hogy nem lepődnék meg, ha képviselőtársaim közül jó néhányan azért nem olvassák el, nem olvassuk el, mert 80 oldal, és ha 18 oldal volna, akkor valószínű, hogy inkább elolvasnánk. Nos, lehet, hogy egy kicsit tréfásan hangzik, de tudjuk, hogy van ebben valami valóság.
A jelen jelentés, az Állami Számvevőszék szerepe a pénzügyi rendszerben azért igen hasznos, mert rámutat azokra a tennivalókra, azokra a szférákra, ami a feladata: a közpénz; legyen az a kormányzatban, az önkormányzatban vagy másféle tagolódásban, és jó, ha ezeket a tagolódásokat, hogy hol is van közpénz, világosabban látjuk, és még egyszer ránézünk. Mert a hatása ennek a vizsgálódásnak attól is függ, hogy ez a közpénz honnan jön és hova kerül. Lehet az egy egyszeri válasz, hogy jön a kincstárból, adószedőtől bevasaljuk a pénzt, bekerül a kincstárba, és elköltjük, az a közpénz. És itt az elköltési oldalról tanácskozunk.
Mégis, ez a teljes nemzetgazdaságnak egy vetülete. Noha az állam költekezéséről van szó, ez a missziója az Állami Számvevőszéknek, és nem missziója az, hogy a magánszféra pénzgazdálkodását vizsgálgassa, de nem mentes attól, hogy tegye ezt. Időnként elváratik - és hangsúlyozom, hogy még inkább elvárnám, mint ahogy történik -, hogy igenis az Állami Számvevőszék legyen tudatában annak, hogy a magánszférában mi történik a közpénzzel. Tehát a magánszféra, a vállalkozó, vagy nevezzük bármilyen címmel, aki a döntést hozza, nem az államkincstárból és az államkincstár által odairányított összeget költi, de az államkincstár révén valami olyan pénzhez jut, ami közpénz.
Mondhatok egy példát: adókedvezmény. Különböző adórátákat állapít meg az Országgyűlés a végtelen bölcsessége folytán - ismerjük magunkat -, ebből bizonyos vállalkozásokhoz több jut, bizonyos vállalkozásokhoz kevesebb. Hogy erre az Állami Számvevőszék ránézzen-e vagy nem, ez egy érdekes téma, nem ez volt az elsődleges szándék, mégis itt egy országgyűlési vitában vagy beszélgetésben itt van annak a helye, hogy erre is emlékeztessük magunkat.
Számomra, tisztelt képviselőtársaim, ez egy vissza-visszatérő dilemma vagy kísértés, hogy ha megírom a beszédemet a témáról például az Állami Számvevőszékről, és itt hallva a tanácskozást, valahogy úgy érzem, hogy a megírt beszédemnél fontosabb az, hogy megosszam gondolataimat annak kapcsán, amit hallottam. Ezt művelem, kísérelem meg megint most is, itt is. Tehát amikor a nemzetgazdaság egészében szemlélem és hívom képviselőtársaimat, hogy szemléljük az Állami Számvevőszék jelentését, akkor ez a gondolat vezet.
Mert az állam, a nemzet, az önkormányzat és a magángazdaság, a különböző szférák gazdálkodásai összefüggenek valahogyan, és az, hogy mi a közpénzek elköltésének vizsgálatát, vizsgálódását vizsgáljuk, az igen hasznos azon túlmenően is, amit olvasunk ebből az okmányból, és ami konvencionálisan ott van, hogy igen, úgy kell elkölteni a közpénzt, ahogy a döntéshozó azt megmondta, tehát a költségvetési törvény vagy valami hasonló diktátum, vagy pedig valami más - hogy is mondjam? - hely van arra, hogy más szempontok, fölmerüljenek és döntések szülessenek.
Ami aztán a legfontosabb a végén - nem a végén, de az egyik legfontosabb -, mindezek folyamán a bizalom. És azt tanácsolnám az Állami Számvevőszéknek, elnök úrnak, hogy a vizsgálódásai során a következő években valahogyan a bizalom, a megbízhatóság fogalma legyen jelen.
Valami olyasmi szó jut eszembe, mint régen, de most is használatos szó, az erkölcsi bizonyítvány. Nem mondtam szüzességi bizonyítványt (Derültség.) de a köznyelvben vannak ilyen kifejezések, amelyek a tisztaságnak, a feddhetetlenségnek valamiféle kifejezései.
(11.40)
Az erkölcsi bizonyítvány valamikor nagyon fontos volt, nem is tudom pontosan, hogy Magyarországon ma ennek mekkora súlya van a magánéletben és a közéletben, de vannak társadalmak és vannak korok, amikor nagyon fontos. Valaki kiállít egy erkölcsi bizonyítványt valakiről, és legyen az hatóság vagy pap vagy tanító vagy szülők vagy valaki. Váljon lehetővé, hogy az Állami Számvevőszék nyilatkozatai tekintessenek úgy, hogy az egyfajta erkölcsi bizonyítvány. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Barátaim, hol vagyunk mi ettől?
Elnök úr, ha szabad mondanom egy ötletet! Talán az Országgyűlés eljut majd odáig, hogy feladatként is adja az Állami Számvevőszéknek, hogy ez az erkölcsi bizonyítvány jelleg, a megbízhatóság, hogy mit lehet elvárni ennek az országnak a megbízhatóságától és a különböző funkciókban, a magán- és az állami szektorban.
Köszönöm a meghallgatást. (Taps a Fidesz padsoraiból.)
