DR. NYIKOS LÁSZLÓ
DR. NYIKOS LÁSZLÓ
DR. NYIKOS LÁSZLÓ, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Előrebocsátom, hogy a Jobbik frakciója a számvevőszéki tájékoztatót, beszámolót nem tartja megfelelőnek, és a vele kapcsolatos határozati javaslatot sem fogja megszavazni. Vezérszónoki minőségemben ismertetni fogom a legfontosabb szakmai kifogásokat, amelyek ismeretében a tisztelt Ház és az érdeklődő állampolgár látni fogja, hogy az Országgyűlés pénzügyi és gazdasági ellenőrző szervének tavalyi teljesítményéről szóló beszámoló miért nem fogadható el.
Seszták képviselőtársam, aki az előttem elhangzott vezérszónoklatot mondta, közben kiment. Egészen fenyegető felhangokat éreztem hozzászólásának a végén. Tudniillik az ő felfogása szerint a Számvevőszéket csak hódolat illeti és nem bírálat, ahogy Madách mondta Az ember tragédiájában, és aki bírálatot mond, az rögtön megkapja a jelzőt, megkapja a stigmát, hogy elfogult, szubjektív, szakszerűtlen és így tovább. Szeretném hangsúlyozni, hogy én szakmai kifogásokat fogok sorolni sine ira et studio, ahogy a képviselő úr mondta, tehát harag és elfogultság nélkül. S már most jelzem, elnök úr, hogy szeretném majd kihasználni az általános vitában azt a lehetőséget, hogy még egyszer szót kapjak azért, hogy azokra a problémákra felhívjam a figyelmet, amelyek azt jelzik, hogy Magyarországon olyan alacsony színvonalú a közpénzek ellenőrzése, a közvagyon használatával való elszámoltatás, hogy ez méltatlan egy parlamentáris demokráciához, ezért erről a kérdésről elég sokat kell beszélni itt, ebben a Házban is.
Tisztelt Képviselőtársaim! Többször elmondtam már ebben a Házban is, hogy a hatályos számvevőszéki törvény rossz. Most nem a törvény a tanácskozásunk tárgya, de ugyanakkor azt is gondolom, hogy egy jogállamban a rossz törvényeket is be kell tartani, mindaddig, amíg azokat ki nem cserélik. A dilemma ilyen esetben az, hogy lehet-e egy rossz törvényi szabályozással magas színvonalú vagy legalább elfogadható színvonalú független pénzügyi ellenőrzést végezni. A számvevőszéki beszámoló azt mutatja, hogy nem lehet. Ezt azért is említem, mert Domokos elnök úr részese volt a hatályos számvevőszéki törvény megalkotásának, noha ő maga nem volt előterjesztő, csak az egyetértését jelezte, amikor a készítők, az általam nem ismert anonim készítők a törvényt kidolgozták, és Rogán képviselőtársunk közreműködésével a gazdasági bizottság behozta ebbe a Házba a törvényjavaslatot, és az ellenzéki frakciók támogatása nélkül fogadta el a tisztelt kormánytöbbség.
Egy ilyen dilemmás helyzetben mi a probléma? Az egyik: az a szakmai munka, amit az ÁSZ tavaly végzett, az mennyiségileg – hangsúlyozom: mennyiségileg - kevés. A számvevőszéki törvény szerint - idézek a számvevőszéki törvényből - az ÁSZ ellenőrzi a központi költségvetésből gazdálkodó szervezeteket, intézményeket. Ezek száma közel hétszáz: hivatalok, mint például a megyei kormányhivatalok, igazgatóságok, például a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság, hatóságok, mint például a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság, kórházak, egyetemek, főiskolák, könyvtárak, törvényszékek, ítélőtáblák, nemzeti parkok, vízügyi igazgatóságok, büntetés-végrehajtó intézetek, rendőr-főkapitányságok, katasztrófavédelmi igazgatóságok, gyermekotthonok és idősek otthonai, múzeumok, levéltárak, Magyar Állami Operaház, Országos Egészségbiztosítási Pénztár, Országos Meteorológiai Szolgálat, Országos Mentőszolgálat, Terrorelhárítási Központ, és így tovább. Ezek az intézmények évente elkészítik a beszámolóikat - összesen 684 költségvetési szervet tartalmaz a Magyar Államkincstár törzskönyvi nyilvántartása -, és ezekkel a beszámolókkal, noha hozzáférhetők, a Számvevőszék nem tud mit kezdeni. Tájékoztatója szerint összesen 13, a 684-ből 13 intézményi beszámolót auditált. Ez elfogadhatatlan, ha figyelembe vesszük azt az elvi követelményt, hogy az intézmények pénzügyi beszámolóit évente valakinek meg kellene nézni, hogy stimmelnek-e az elszámolások. Ahogy a könyvvizsgáló megnézte a Számvevőszék pénzügyi beszámolóját, a Számvevőszéknek vagy valakinek - a törvény szerint a Számvevőszéknek - meg kellene néznie, hogy ez a több mint hatszáz intézményi beszámoló rendben van-e, hű képet, valós képet fest-e az intézmények pénzgazdálkodásáról, vagyonkezeléséről, hogy kezelték az állam vagyonát, ami náluk működik.
Ennél is siralmasabb a helyzet az államháztartás helyi alrendszerében. A számvevőszéki törvény szerint - amit, hangsúlyozom, Domokos elnök úr egyetértésével alkotott meg a kormánytöbbség - az ÁSZ ellenőrzi a helyi önkormányzatok és a nemzetiségi önkormányzatok, továbbá ezek társulásai gazdálkodását. 3200 helyi önkormányzat pénzügyi beszámolójának az auditálásával az Állami Számvevőszék egyáltalán nem foglalkozik. A tájékoztató szerint az ÁSZ a helyszínen 63 városnál befejezte és további 13-nál megkezdte a pénzügyi helyzet ellenőrzését. Itt megjegyzem, a pénzügyi helyzetről a beszámolók tájékoztatnak. Az auditálásnak nem az a feladata, hogy a helyzetet feltárja, mert azt a menedzsment, a közpénzek kezeléséért felelős vezető a beszámolójában nyilvánosságra hozza. Az ÁSZ-nak azt kellene megállapítani, vagy valakinek, hogy ez a tájékoztató, ez a beszámoló korrekt-e, a vagyonváltozás tényleg megjelenik-e benne úgy, ahogy az ki van mutatva.
(11.10)
De kérdezem, hogy a 63 és további 13 városon kívül mi a helyzet a többinél? 328 városból 63-at, illetve 13-at megnéztek abból a szempontból, hogy a pénzügyi helyzete milyen. Mi van a kisközségeknél, amelyek mellesleg még jelentős szakmai segítségre is szorulnának, mivel a szakember-ellátottságuk érthető módon nem megoldott? Ezzel a tempóval, amit jeleznek ezek a számok, a Számvevőszék olyan negyvenévente jut el egy településre, ami nyilvánvalóan komolytalan. (Babák Mihály: Ez nem teljesen igaz!)
Hozzáteszem, hogy a kormány sem ellenőrzi a helyi önkormányzatok pénzügyi beszámolóit. Azt a felelőtlenséget, amit a magyar parlamenti többség jóvoltából Magyarországon a helyi önkormányzatok ellenőrzése ügyében gyakorolnak, mármint a helyi önkormányzatoknál lévő közpénzek és közvagyon ellenőrzése terén gyakorolnak, ez példa nélküli Európában, kedves képviselőtársaim, ilyen nincs. A miniszterelnök úr bejelentette, hogy bemutatja az Európai Uniónak, hogy tudunk késsel, villával enni. Nem tudunk, jelentem tisztelettel, ezen a területen Magyarország nem tud késsel, villával enni, mert még azt a szintet sem érte el a törvényi szabályozás, amit a XIX. század végén egyszer már elért, amikor a jegyző által készített pénzügyi beszámolót a járási főszolgabíró, a megyei alispán, majd a belügyminisztérium főszámvevősége megnézte, és volt egy világos kép arról, hogy a falvak, városok hogy állnak a pénzügyi helyzetükkel. Ilyen ma nincs, nincs ellenőrzés! (Babák Mihály: Ez a Kincstár!)
Nem szól a tájékoztató a közalapítványok ellenőrzéséről, sem az Országgyűlés, sem a kormány által alapított milliárdos közvagyonnal gazdálkodó közalapítványokról; nem sorolom a nevüket, de például a Gandhi Közalapítvány vagy a Holokauszt Közalapítvány vagy a Tempus Közalapítvány. Nincs szó a köztestületek, az egyesületek és egyéb kedvezményezett szervezetek pénzügyi ellenőrzéséről. Nincs szó az Összefogás az Államadósság Ellen Alap ellenőrzéséről. Emlékeztetőül mondom képviselőtársaimnak, hogy ezt az alapot egy győri plébános kezdeményezésére hozták létre azért, hogy a civil állampolgárok és vállalkozók is közvetlenül támogatni tudják az államadósság csökkentését. Ennek az ellenőrzéséről sincs szó.
Nincs szó a jelentésben - és következésképpen a Számvevőszék ezzel nem foglalkozott - az állami tulajdonban, résztulajdonban vagy többségi tulajdonban lévő gazdálkodó szervezetek vagyonérték-megőrző, vagyongyarapító tevékenysége kapcsán például a MOL vagy a BKV vagyongazdálkodásáról. A MOL már itt szóba került. A MOL legnagyobb kisebbségi tulajdonosa a magyar állam, 500 milliárd forint körüli összegért vásárolta be magát a MOL tulajdonosai közé. (Babák Mihály: Ez tény!) Ez egy közérdekű probléma, hogy vajon ezzel a megnövekedett vagyonnal, résztulajdonnal mit kezd a magyar állam és annak képviselője.
Nincs szó a jelentésben az államháztartás számviteli rendjének a betartásával kapcsolatos tapasztalatokról, bár felveti a beszámoló azt a javaslatot, amivel én magam szakmailag egyetértek, hogy időszerű lenne megvizsgálni annak a lehetőségét, hogy az államháztartás térjen át a pénzforgalmi szemléletű számvitelről az eredményszemléletű államszámvitel alkalmazására. (Babák Mihály: Úton van a dolog.) Persze, mindent nem lehet ellenőrizni, azt én tudom, ez teljes képtelenség, csak azért sorolom ezt föl, mert a rossz törvény nem mondja meg, hogy milyen gyakorisággal kellene ellenőrizni; nem mondja meg a szakmai tartalmát annak, hogy mi célból ellenőrizzen a Számvevőszék. Pedig a Számvevőszék ehhez a feladatcsomaghoz jelentős pénzösszeget kap, 7-8 milliárd forintot kap évente a költségvetésből. Egy olyan költségvetése van a Számvevőszéknek a tisztelt kormányoldal jóvoltából, ami szintén példa nélküli Európában, hogy a Számvevőszék költségvetése nem lehet kevesebb, mint az előző évben volt. Ilyen biankó csekket én még nem láttam költségvetési szervnek adni. És ezt a függetlenség követelményének tulajdonítják egyes képviselőtársaim.
Nem fogadható el minőségileg sem a Számvevőszék múlt évi munkája, mert számos kérdés szakmailag tisztázatlan. Például azt mondja a beszámoló, hogy kockázatelemzéssel és statisztikai mintavétellel kiválasztott önkormányzatok. A szakma szabályai szerint a mintavétel nem az ellenőrizendő egységek számára vonatkozik, nem a 3200-ból kell kivenni egy mintával valahányat, 63-at vagy nem tudom, mennyit, hanem a mintavétel a pénzügyi tranzakciókra vonatkozik egy vizsgált szervezetnél. Ez egy alapvető szakmai tévedés. Bázakerettyén más a helyzet, mint Hajdúszoboszlón vagy Kőszegen! Azt nem lehet statisztikai mintavétellel kivenni, és odamenni, hogy a statisztikai mintavétel ezt megmutatja. Vagy nem lehet a kockázatokat sem ilyen szempontból értékelni. Tehát számos szakmailag tisztázatlan kérdés van.
A törvényalkotó, az Országgyűlés nem mondta meg az ellenőrzés célját. Mi a célja a számvevőszéki ellenőrzésnek? Fegyelmezni? Fenyegetni? Szankcionálni? Vagy komolyan venni az INTOSAI sztenderdjeit, amelyekről a beszámoló említést tesz? Nem ez a feladata, a nemzetközi sztenderdek szerint két fontos feladat van; az egyik: megítélni azt, hogy szabályszerűen, törvényesen kezelik-e a közpénzeket az ellenőrzött szervezeteknél, a másik, hogy emellett - ami szükséges, de nem elégséges feltétel - ésszerűen, célszerűen, hasznosan, hatékonyan használják-e a közpénzeket. Erről kellene bizonyosságot adni a számvevőszéki vizsgálatnak, és erről kellene tájékoztatni többek között az Országgyűlést, és segítséget adni az ellenőrzött szervezeteknek.
Nem számol be a Számvevőszék azoknak az erőforrásoknak a felhasználásáról, vagy csak érintőlegesen említi azokat, amelyekkel gazdálkodik. Nem mutatja ki a létszámának az összetételét. Még azt sem mondja meg, hogy mennyi az összlétszáma. Hogy mennyi az összlétszáma, azt meg lehet tudni máshonnan: 514 fő volt az éves átlagos állományi létszám, teljes munkaidős létszám. Nem számol be a vezetők személyi juttatásairól. Ezt is meg lehet tudni természetesen máshonnan, csak nem a beszámolóból, hanem a költségvetési beszámolóból. Ez közérdekű adat, azt gondolom, érdekes adat: az ÁSZ elnöke és alelnöke együtt tavaly 42 millió forint személyi jövedelmet élvezett. Ezért a pénzért, azt gondolom, hogy magasabb szintű munka is elvárható a Számvevőszék vezetői részéről.
Azt gondolom, hogy nem kis erőforrás-pazarlás van a számvevőszéki tevékenységben. Van egy árulkodó adat - egyébként kevés az egzakt információ a tájékoztatóban, de az az adat érdekes -, ami szerint tavaly 61 856 közvetlen ellenőri napot használtak föl. Ebből vissza lehet számolni azt, hogy hány számvevőszéki dolgozó foglalkozik ellenőrzéssel, hány meg nem foglalkozik ellenőrzéssel. (Babák Mihály: Ezt komolyan mondja? Hát ez hülyeség! - Közbeszólás a Fidesz soraiból: Jézus Mária!) Ugyanis, ha a naptári időalapból lehántom a hétvégi napokat, lehántom a szabadságokat, a betegségeket, akkor 185-188 körüli produktív nap marad, ennyivel dolgoznak a korszerű számvevőszékek. És ha ezt a számot veszem, akkor 330 fő végez ellenőrzést a Számvevőszéknél. A többi mit csinál? Nyilvánvalóan szükség van jogászokra, szükség van informatikusokra, szükség van titkárnőkre, adminisztrátorokra és így tovább, de mekkora ez az arány? Ez körülbelül 10-15 százalékkal magasabb, mint a fejlett számvevőszékeknél, közel 40 százalékos arány, amit ha redukálunk, mondjuk, Szlovénia szintjére, akkor olyan 60-80 körüli extenzív létszámtartalék van az Állami Számvevőszéknél. Tehát nem lehet tudni, hogy mit csináltak. Itt van a nézők között a Számvevőszék főtitkára például, nem tudni, mit csinál, mert az arról szóló ábra, ahová be van kötve a főtitkár, lóg a levegőben, nincs alatta semmi, semmiféle szervezet.
(11.20)
És erre mondják azt, hogy ez áttekinthető, hatékony, példamutató, és még nem tudom, hogy milyen jelzőket használtak ebben az apológiában, amit itt elmondtak a kormánypárti képviselőtársaim, miközben azt sem tudjuk, hogy mivel mérhető a Számvevőszék teljesítménye, mi az a produktum, amit 7-8 milliárd forintért nyújt az adófizetőknek. Bedobjuk, mint gyeplőt a lovak közé, elkölti a 7-8 milliárd forintot, aztán idehoz egy ilyen jelentést, amelyből mindenki azt olvas ki, amit akar, csak a tényeket, kedves kormánypárti képviselőtársaim, a tényeket, a szakmai követelményeket nem veszik figyelembe. (Babák Mihály a KDNP padsoraiban képviselőtársaival konzultál.) Lehet nekem hátat fordítani, attól még a tények makacs dolgok, és azokat a követelményeket, amelyekre itt utalások vannak leginkább lózungok formájában, nem látjuk teljesítettnek.
Kérem, a Számvevőszék évente annyi pénzt költ el, amennyit Gödöllő város vagy Mosonmagyaróvár, vagy Orosháza költ önmagára egy esztendőben, 7-8 milliárd forintot. Hát ennyi pénzért azért többet kellene nyújtani! Vannak olyan számvevőszékek, amelyek kimutatják, hogy mennyi az a hozadék, amit az ellenőrzésnek köszönhetően produkálnak az adófizetők számára. Vannak olyan arányok, hogy 10:1, sőt vannak annál magasabb arányok is, tehát egységnyi befektetéssel tízszeres vagy tizenötszörös hozadékot mutatnak ki, például az angol számvevőszék, de a lengyel számvevőszék és a német számvevőszék is.
Ilyenfajta kísérletek… - azt mondja az elnök úr, hogy nincsenek ilyen normák. Hát tessék ilyeneket produkálni! Nem az a sikermutató, hogy hányszor hivatkozik a Számvevőszékre a parlament. Nem PR-ral kell foglalkozni, kérem szépen! A Számvevőszéknek egy tisztességes ellenőrzése kapcsán nem celebnek kell lenni, médiacelebnek, hanem szürke eminenciásnak, elnök úr, szürke eminenciásnak. Nem az dönti el a kérdést, hogy hányszor szerepel itt vagy máshol. Mellesleg olyan lehetősége a Számvevőszék elnökének szerintem a világon sehol nincs, ahol 35 percet kap arra, hogy ismertesse az általa végzett tevékenységet és azokat az eredményeket, amelyeket az apparátusa egy év alatt produkált.
Összességében tehát ezt a jelentést és a hozzá kapcsolódó határozati javaslatot a Jobbik nem fogja megszavazni, és már csak azért sem, mert olyan biankó csekket fog megszavazni a kormánytöbbség az IDI-nak való donori hozzájárulás formájában, ami teljesen példátlan.
Elnök úr, köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)
