VOLNER JÁNOS
VOLNER JÁNOS
VOLNER JÁNOS (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Először is tisztelettel szeretném köszönteni az Állami Számvevőszék itt megjelent munkatársait. Örülök ennek a találkozásnak, és minden alkalommal várom hasonló módon a beszámolókat.
Előrebocsátom, hogy a kritikai észrevételeim egytől egyig jobbító szándékkal fogantak meg, nem a személyeskedés szándéka vezérel, de mégiscsak el kell mondjuk, hogy mi az, amit nem tartunk jónak.
Eddig minden évben, amikor tárgyaltunk erről a beszámolóról, illetve az ennek megfelelő éves beszámolókról, elmondtuk, hogy publicisztikai stílusú, kis terjedelmű és nem eléggé részletes az a beszámoló, amit kapunk. Én tudom, elnök úr, nem lehet kétséges most a parlamenti létszámarányokat nézve, hogy ez egy kis közérdeklődésre számot tartó beszámoló, de nagyon fontos jelentősége van. Ha mondjuk, az MSZP-re gondolok, egy fő képviseli őket, a Demokratikus Koalíciót egy sem. Az LMP-t most Vágó Gábor - bár ebben a széttöredezett csapatban nem is tudom, hova tartozik, de őket is csak egy fő képviseli. Tehát látható, hogy valóban a képviselőket különösebben nem foglalkoztatja. De állítom önnek: lehet, hogy tízen vagyunk az Országgyűlésben, akik gazdaságpolitikai érdeklődésűek, és kifejezetten kíváncsiak lennének a részletekre, de ennek a tíz embernek a kedvéért is érdemes volna részletesebb jelentést készíteni. Rendszeresen látogatjuk az Állami Számvevőszék honlapját, olvassuk a Pénzügyi Szemlét online és nyomtatott formában is, rendszeresen figyeljük, hogy milyen tevékenységet végez az Állami Számvevőszék. Éppen ezért mondom, hogy ha jól emlékszem, negyven-egynéhány oldalas ez a beszámoló, nem túl sok, nem túl részletes.
Mondok önöknek egy példát erre, csak egy idézet. Egy egész gondolatot idézek: “Az elmúlt évben többek között értékeltük a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatásához, a közoktatásban részt vevő nonprofit szervezetek, a vasúti közlekedési és a fővárosi tömegközlekedési közfeladatok ellátásában részt vevők részére, valamint a közutak felújításához, fenntartásához nyújtott támogatásokat.” Van itt egy nagy csokor, számos nagyon fontos és egyébként a költségvetési pénzek szempontjából jelentős terület. Mi következik ebből? Ebből a rövid idézetből nem tudom meg azt, például a megváltozott munkaképességűeknél mi az ellenőrzés eredménye, mi az ellenőrzés tanulsága, és milyen változtatásokat javasolnak. Tudom azt természetesen, hogy nagyszámú, száz fölötti jelentést készít egyébként egyes területekről az Állami Számvevőszék, el szoktam ezt olvasni, de egy ilyen beszámolónál azt tartanám célszerűnek, ha az elnök úr, illetve a jelentés készítője részletezi ezeket, mondjuk, a mai internetes kor kihívásaihoz mérten belinkeli például ezeket az adatokat, ha volt erre vonatkozóan ellenőrzés.
(11.50)
A képviselők számára átláthatóvá teszi azt, hogy mi az Állami Számvevőszék véleménye, hol javasolnak ezen a területen változásokat. Most csak a megváltozott munkaképességűeknél maradva, jelentősen változott a finanszírozási környezet, több tízmilliárdban mérhető az az összeg, amit ez a terület felölel, több ezer ember foglalkoztatását biztosítja ez a terület, tehát nagyon fontos lenne az, hogy részleteket is láthassunk, tudhassunk.
A jelentésben van egy mondat: “a gazdasági válság egyik fő tanulsága, hogy a közpénzt és a közvagyont meg kell becsülni”. Valóban nagyon fontos, de hogyha elnök úr most arra gondol, a nemzeti vagyonkataszterünk gyakorlatilag nincs kész, nem teljes még most sem, felelős állami vagyongazdálkodást anélkül folytatni, hogy számba vennénk azt, hogy mink van egyáltalán, és mit szeretnénk ezzel a vagyontömeggel kezdeni, nyilvánvalóan nem lehet. Adott esetben én azt tudnám épkézláb elképzelésként elképzelni, hogy először számba vesszük, amink van, utána alkotunk arra egy stratégiát, hogy mit szeretnénk ezzel tenni, mi az, amit esetleg visszavásárolunk, mi az, amit esetleg el szeretnénk adni, bérbe szeretnénk adni, bármilyen egyéb konstrukcióban hasznosítani, és ezeknek a tanulságai lennének nagyon fontosak, hiszen óriási vagyontömegről van szó. Itt én például az önök szakvéleményére rendkívül kíváncsi lettem volna.
Még egyszer mondom, el szoktam olvasni az önök online tartalmait, illetve nyomtatásban is a Pénzügyi Szemlét, ebben rendszeresen nagyon magas színvonalú, jó anyagokat találok. De adott esetben ez például egy olyan kérdés, amiben én azt gondolom, hogy az Országgyűlésnek kiemelt felelőssége van, én személy szerint is mint gazdaságpolitikus, ezt ezzel a kérdéssel kapcsolatban érzem.
Az Állami Számvevőszék működésének függetlenségéről szeretnék néhány szót ejteni. Elég drámaiak sajnos ebben a kormányzati ciklusban a tapasztalatok. Egyrészt van egy személyi átfedés elnök úr és a volt Fidesz-frakció tagjai között, ez ugye mindannyiunk számára ismert. Na most, ezen túlmenően azért tapasztaltunk olyan dolgokat, ez nem az önök intézményénél történt, hanem a Kehinél; a Kehi vezetője elment haknizni az MTV Este című műsorába egy könyv szerzőjével, és népszerűsítette a könyvet. Tehát egy fontos, ellenőrző funkciót ellátó hatóság vezetője egy politikai indíttatásból íródott - egyébként nagyon sok valóságtartalommal rendelkező - könyvet adott esetben népszerűsít. Én úgy gondolom, hogy ezeket az eseteket nyilvánvalóan célszerű volna elkerülni, illetve arra ügyelni, hogy legalább olyan kritikus szellemben vizsgálják a jelenlegi vizsgált területeket, illetve a 2012-es évet, mint ahogy megtették ezt az úgynevezett elmúlt 8 év, tehát a szocialisták által uralt 8 éves kormányzati ciklus időszakában.
Nagyon fontos az, hogy a témaválasztásnál az Állami Számvevőszék megkezdte a kockázatalapú kiválasztás, illetve ellenőrzés rendszerét. Ezt azért tartom nagyon fontosnak, mert jelenleg zajlik a világban, elsősorban az Egyesült Államokban egy olyan folyamat, amit Big Data néven ismer a világ. Nagy mennyiségű adatból bizonyos tapasztalati tényekre alapozva - ott már vannak olyan állami adóhivatalok, az Egyesült Államok tagállamain belül, amelyek eszerint már működnek, és adott esetben ez jelenti a kockázatelemzésen alapuló módszertan kiterjesztését - választanak ki adott esetben ellenőrizendő alanyokat, így választanak ki adott esetben fókuszokat, és ilyen módon tudják az ellenőrzés hatékonyságát növelni. Egyébként azt például örömmel láttam, hogy a Nemzeti Adó- és Vámhivatalnál is hasonló rendszerek kezdenek működni. Azt gondolom, hogy ez a technológia, illetve az ehhez kapcsolódó IT-infrastruktúra folyamatosan fejlődik, egyre professzionálisabbá válik. Én ezt egy ilyen fejlődési iránynak javaslom az önök számára.
A Nemzeti Földalapról érintőlegesen szól a jelentés. Ezt azért tartom fontosnak elmondani, mert 65 ezer hektár bérbeadásáról határozott az állam, a 65 ezer hektár bérbeadása olyan módon történt meg, ami rendszeres politikai viták kereszttüzében van. Nem ismertek a pályázati feltételek, számos olyan, egészen konkrét információ az én képviselőtársaim elmondásaiból is napvilágot látott, ami azt sejteti, hogy az átláthatóság, a tiszta verseny elvei nem érvényesültek ezeknél a pályázatoknál. Mivel tehát közpénzt, közvagyont érintő kérdésekről van szó, itt egy részletesebb beszámolót vártunk volna az Állami Számvevőszéktől, hiszen ezt az ellenőrző funkciót, amit a parlament gyakorol, gyakorlatilag önökön keresztül tudjuk ezeken a területeken elsősorban elérni.
Az államadósság alakulásánál több olyan kérdés volt, amit én hiányoltam. Elolvastam több kiadványukat, ezekben rendszeresen elemezték is ezeket a helyzeteket. Vannak olyan összefüggések, amiket - azt gondolom - a kormány nem kezelt megfelelő módon, nem megfelelően működött a jegybankkal való viszonya. Itt elsősorban természetesen a Greenspan-Guidotti-szabállyal összefüggő kérdésekre, az m2-szabállyal összefüggő kérdésekre, a jegybanki tartalékolást érintő kérdésekre gondolok. Itt azt láttuk az elmúlt időszakban, hogy 80 százalékos lefedezettsége volt például a rövid lejáratú papíroknak. Értelemszerűen ez nyomás alá helyezte a Magyar Nemzeti Bankot és ezen keresztül a fizetőeszközünket is. Itt például részletesebb javaslattételt, részletesebb feltárást vártam volna elnök úrtól, például, hogy ezek a fő mutatók, az m2-szabály vagy a Greenspan-Guidotti-szabály hogyan teljesült, milyen tanulságai vannak ennek a Nemzeti Bank gazdálkodásában, milyen módon jelentek meg ezek az elemek.
Az önkormányzatoknál érdekesnek találtam azt, hogy bár rendkívül nagy vagyontömegről van szó, de valóban egyébként, én külön-külön is Nyikos képviselőtársamtól utánaszámoltam ennek: ha a jelenleg vizsgált önkormányzatok számát nézem, akkor valóban, évtizedes távlatban jutnak el egy-egy önkormányzat ellenőrzéséig. Itt is értelemszerűen azt szeretném önöknek javasolni, hogy ha az adatáramlást központosítják, és itt azt gondolom, hogy lenne mit javítani bőséggel, erről majd külön szót ejtek, akkor az ellenőrzés hatékonysága fokozható lenne azzal, hogy beérkeznek az adatok, önök pedig ezeknek az adatoknak az alapján pontosan tudják azt, hogy milyen önkormányzatokat lenne érdemes ellenőrizni. És amiért én a pontosítást javasoltam önnek, elnök úr, az az volt, hogy emlékszünk itt olyan évre, amikor több tized százalékkal megnyomta az önkormányzatok adóssága a teljes magyar államadósság-mutató alakulását, itt viszont azt látom, hogy az államháztartás információs rendszerét kellene megújítani és felgyorsítani az adatáramlást. Mert ha emlékeznek erre az időszakra, az ugye az volt, hogy a központi költségvetésnél lehetett látni valamit, hogy többé-kevésbé hogy alakul, az önkormányzatok eredményét viszont nem lehetett tudni. Volt egy jelentős bizonytalansági faktor, és bizony az történt, hogy 0,4-0,5 százalékra becsült hiány-hozzájárulás történt gyakorlatilag az önkormányzatok részéről elvileg, gyakorlatilag pedig, 0,9 százalék. Tehát ez a teljes államadósság alakulását tekintve is egy jelentős tételnek tekinthető, és éppen ezért abban várnék javaslatot önöktől - önök ismerik ezt a területet nyilvánvalóan, ellenőrző funkciójukból adódóan a legjobban -, hogy hogyan lehet javítani az információáramlást, hogyan lehet naprakésszé tenni ennek a területnek az áttekintését.
Az önkormányzati alrendszeren belül újra kell gondolni a feladatellátást és a hozzá kapcsolódó finanszírozást is. Ez részben már a kormány részéről egy államreform-kezdemény formájában meg is történt, de ha megnézem azt, hogy milyen szakszerűséggel történik ez a szervezeti átalakítás, akkor bizony nagyon sok kifogásolnivalója lehetett volna az Állami Számvevőszéknek. Itt konkrétan arra gondolok, hogy ha egy vállalatnál megtörténik egy strukturális átalakítás, akkor tudom azt, hogy most hogy néz ki a szervezet, milyen közfeladatokat látnak el ezen belül, öt év múlva vagy két év múlva hogyan fog kinézni, és mi a célállomása ennek az egésznek. Hogyha most az államreform alakulására gondolok, hiszen itt egy nagy alrendszert érintő átalakításról van szó, ami élénk társadalmi reakciókkal járt, akkor egyelőre azt sem tudjuk, hogy milyen közfeladatokat látnak el jelenleg a különböző rendszerek. Ezek nincsenek számba véve; ezt ugye 2007-ben az államreform keretén belül egyébként a szocialista kormányok megtették, akkor például 9045 állami és önkormányzati közfeladatot számszerűsítettek.
(12.00)
Volt egy helyzetfelmérés hatszintű funkcionális csoportosításban arról, hogy hogyan néz ki az állami közfeladatok rendszere, ki felel érte, mit lát el pontosan, és ez lehetne - egy ilyen helyzetfelmérés, ilyen világos, áttekinthető kép - egy majdani államreform alapja. Most úgy folynak az átalakítások, és erre utalás gyakorlatilag az önök jelentésében nem volt, hogy nem tudjuk, mi a végcél, hogyan szeretnék ezt a szervezetet megreformálni, mitől fog jobban működni. Azt látjuk, hogy elindult valami, elindultak a kormányhivatalok, elindultak a járások, de nincs egy világos szervezeti struktúra fölvázolva sehol, ahol meg tudnánk azt nézni, hogy ez a célállomás, hány lépésben, mikorra, hogyan szeretnénk ide eljutni. Ez tehát az áttekinthetőség és a hatékonyság szempontjából is fontos lenne.
Az eladósodottság újratermelődésének a megakadályozása egy olyan kérdés, amiben, azt gondolom, elég nagyot lépett előre a kormány, de tökéletes munkát még mindig nem végzett az önkormányzatoknál. Látni lehet azt, hogy az önkormányzatok vagyonfelélése az elmúlt időszakban folyamatos volt, ennek megakadályozására gyakorlatilag még nem kaptunk teljes körű garanciákat. Ez is egy olyan kérdés, amit itt a jelentésben elvártunk volna, hogy kitárgyalják.
Végül, de nem utolsósorban - és elnézésüket kell kérnem, de egyéb közfeladatok miatt vissza kell mennem az irodaházba, és nem fogok tudni a vita további részére maradni - az uniós forrásoknál, amit hiányoltam volna a célszerűség és a költséghatékonyság kérdésében, az, hogy az uniós forrásoknak csak 15,4 százaléka megy a versenyképességünk javítására, tehát egy rendkívül alacsony arányról van szó. A többi pedig elsősorban különböző, nem szorosan ehhez a területhez kapcsolódó infrastrukturális beruházásokra megy el. Gyakorlatilag a gazdag nyugat-európai államok Magyarországon saját maguknak építenek infrastruktúrát. Nyilvánvaló, hogy a magyar gazdaságot ez a pálya eladósította az elmúlt időszakban - erre tapasztalati számaink vannak, tehát meglehetősen nehéz is vitatni -, és nyilvánvaló az is, hogy változtatni kellett volna ezen. Ebben is vártam volna egy részletesebb kitekintést.
Köszönöm szépen a megtisztelő figyelmüket. (Taps a Jobbik soraiban.)
