DR. ARADSZKI ANDRÁS
DR. ARADSZKI ANDRÁS
DR. ARADSZKI ANDRÁS (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Ez egy jó törvényjavaslat, mert nem szerepel benne a konglomerátum szó, ami talán lehet együvé tartozás is. A viccet félretéve azt kell mondanom, hogy ez egy előremutató törvényjavaslat abból a szempontból is, hogy ugyan egy európai uniós normarendszernek kíván megfelelni, nevezetesen a Szolvencia II. irányelvnek, és abból a szempontból előremutató, hogy nem zúdítja eme irányelv szabályozását rá a biztosítói tevékenységre, a biztosítási piacra, a felügyeletre és az egyéb szereplőkre, hanem a legfontosabbakat kívánja a magyar jogrendszer részévé tenni, és ezen legfontosabbakon túl törekszik majd, jelzi az érintett szereplők részére, hogy a bevezetésre kerülő Szolvencia II. rendszernek milyen elemei vannak, és annak a bevezetése is meg fog történni ütemezetten 2014-15-ig, amely időpontig a biztosítótársaságok és a biztosításban szereplők fel tudnak készülni a bevezetéssel járó változtatások alkalmazására.
(15.20)
Józsa képviselő úr az előző napirendnél említette, hogy különbség van a minőségbiztosítás és a minőség-ellenőrzés között. Most ez a törvényjavaslat fontos gerincét képezi ennek a javaslatnak, hogy a minőségbiztosítás irányába fordítja el a biztosítók működését, egy olyan fontos területet próbál - és nem próbál, reményeim szerint meg is tudja valósítani az alkalmazás során a javaslat - szabályozni, ami a biztosítás legkényesebb és a legfontosabb területe, nevezetesen a kockázatkezelést, a kockázatok értékelését és a kockázatokkal szemben való megfelelő eljárások alkalmazhatóságát. E tekintetben nagyon időszerű a javaslatnak az a tartalma, hogy egy úgynevezett minőségi biztosítási, megfelelőségi vezetőt ír elő a biztosítótársaságok számára. Megjegyzem, egyébként a normálisan működő, az ügyfelek érdekében működő társaságoknál nemcsak a biztosítási piacon, hanem más gazdasági szervezeteknél ilyen megfelelőségi vezető, ilyen megfelelőségi terület, a megfelelőségért felelős rész már működik több éve, a művelt angolok ezt compliance-nak nevezik. Ha esetleg a biztosítótársaságok ezt nem alkalmaznák, vagy nem alkalmazták volna, akkor a törvény hatálybalépésével ez a fajta intézmény a biztosítótársaságok működésének szerves része lesz.
Ezért is fontos, hogy ilyen megfelelőségi területet alakítson ki a biztosítótársaság, mert ahogy említettem az előbb, a kockázatcsökkentés mindenkinek az érdeke, elsősorban, meg kell mondanom, a biztosítótársaságok, a biztosítási szerződések ügyfeleinek az érdeke, mert egy jól működő, prudensen működő, biztonságosabban működő biztosítótársaság kevesebb kockázatot jelent az ügyfél részére, mint egy nem ilyen elvek mellett működő. Már csak azért is fontos, mert a jogrendben a biztosítás még mindig, bár egyre inkább elveszíti ezt az arculatát, de mindig egy bizalmi jellegű jogügylet, egy bizalmon alapuló szerződés. A bizalom iránya azért abban leledzik, hogy a biztosított mindig bízik abban, hogy a biztosítási esemény nem fog bekövetkezni, a biztosító meg abban bízik, hogy nem következik be annyi biztosítási esemény, hogy azok miatt a biztosítási események miatt fizetendő biztosítási összegeket ne tudná kifizetni. Tehát azért fontos, hogy legyen egy ilyen átlátható, jól működő és jól ellenőrizhető biztosítótársasága, biztosítási rendszere egy országnak, hogy ezeket a kockázatokat, ezeket az elvárásokat, ezeket a bizalmi tényezőket mindenféleképpen tudja ez a biztosítási rendszer szolgálni.
Ebből a szempontból elég átfogó ez a módosítás. Nagyon sok pontosító, értelmező szabályt alkalmaz és tesz közkinccsé. A legalapvetőbb dolog, például a biztosítási tevékenység fogalmát is átírja, nagyon pontosan végre elmondja, mi is az a biztosítási tevékenység, statisztikai, matematikai módszerekkel elvégzett kockázatelemzés alapján kialakított egyensúly, amelynek a végén mindenki jól jár, remélhetőleg a biztosító is és a biztosított is, amellett hozzá kell tenni, ne legyünk túl - hogy mondjam - ájtatosak ebben a kérdésben. A biztosítás rettentő üzlet volt világéletében, kezdve a római kortól, kezdve a nagy biztosítási központok kialakulásáig, ami általában a tengerészethez kapcsolódott elsősorban, és ez a jó üzlet azért sokakat bátorított fel olyan kockázatok felvállalására, amelyek értelmetlenek voltak, vagy az üzleti működés szempontjából voltak értelmetlenek, emiatt azután az elmúlt években több olyan botrányos biztosítási történet kerengett itt ebben az országban, amelyek az ilyen rendelkezések alkalmazásával, amit ez a jogszabálytervezet tartalmaz, feltételezhetően nagyobb biztonsággal elkerülhetők lettek volna.
Azt azért még hozzá kell tennem, és egy kis kerülőt hadd tegyek, a törvényjavaslat nem tartalmaz rendelkezéseket a viszontbiztosítás területére. Ennek a megalkotása azért hiányos és hiányzik, mert Magyarországon nincs viszontbiztosítási tevékenység. Ha az előbbi hozzászólásomat is nézik, a viszontbiztosítás területén is nagyfiúk vannak. De azért érdemes elgondolkozni, jó-e ez nekünk, hogy nincs Magyarországon kifejlesztett, megfelelő garanciákat biztosító viszontbiztosítási tevékenység, már csak abból a szempontból, mert mindig felvetődött itt, a Ház falai között is, hogy az ipari, gazdasági tevékenységekre nézve tegyük kötelezővé az úgynevezett felelősségbiztosítások megkötését. Ez nagyon jól és elegánsan hangzik, de azt is hozzá kell tenni, hogy az ipari termelés kapacitását nézve, ami Magyarországon van, azt a kockázathalmazt nézve nincs ma Magyarországon olyan biztosító, amelyik ezeket a rendszereket tudná a kötelező elrendelés esetén megfelelő szinten és megfelelő biztonsággal biztosítani. Ennek legfőbb oka az, hogy főleg a gazdálkodó szervezetek döntő része - a középvállalatokra gondolok - képtelen bekapcsolódni abba a viszontbiztosítási piacba, amely csökkentené a magyarországi biztosítók kockázatát, ezáltal csökkentené, megfizethetővé tenné a felelősségbiztosítás díját. El kellene ezen gondolkozni, hogy főleg az állami gazdálkodó szervezetek kockázatainak a csökkentésére egy viszontbiztosítási kreáció magyarországi megteremtésére is tegyünk lépéseket.
Hozzá kell tennem azt is, hogy nagyon fontos szabályozás történt, és hiánypótló szabályozás történt a biztosítók felszámolásával kapcsolatos rendelkezésekkel. Ez volt az a terület, és nagyon előremutató a szabályozás, ahol eddig képtelenség volt - tehát aki jogász, ismeri ezeket a problémákat -, egy biztosítót végelszámolással lehetetlen volt megszüntetni, ezek szerint az értelmetlen lehetőséget a jogszabálytervezet negligálja, kiszűri, és a felszámolással kapcsolatos felügyeleti kontroll megteremtése ellenben biztosítani tudja megfelelő anyagi kondíciók mellett, hogy az ügyfelek úgymond a pénzüknél lesznek. Ennek két módja lesz, az egyik az állományátvállalás. Meg kell jegyeznem, ez egy elég bonyolult folyamat, ennek a gyakorlata Magyarországon hosszú évtizedek alatt alakult ki, a másik pedig az egyedi elszámolás az adott ügyfélnek, ha adott esetben a biztosítótársaság megszűnik, vagy az adott területen való biztosítási tevékenységét szünteti meg.
Fontosnak tartom a tervezetben azt a részt is, amely közreműködők, a biztosításközvetítők feltételrendszerét, illetőleg az alkalmazhatóságuk feltételeit írja elő. Itt is egy joghézagot tesz rendbe. Tehát olyan szabályt ír elő, hogy ha valaki letette ugyan a szükséges vizsgát, de 5 évig nem tevékenykedik, akkor 5 év után újra kell vizsgáznia, csak akkor lehetséges újra a gyakorlatot folytatnia, visszajönni erre a piacra vagy erre a tevékenységre.
Az is érdekes jelenség ebben a dologban, hogy az úgynevezett unit-linked biztosításokkal kapcsolatban átgondolja a tervezet a unit-linked biztosítások kezelését, szabályozza ezt. A unit-linked biztosítások egy nagyon szenzitív rész. Nem kevés áthallással mondom, a biztosítás legyen biztosítás és ne bankbetét, ez nem hasonlít a krumplilevesre, de azért valahol ide vissza kellene menniük a biztosításoknak is. Igazából a nagyobb gondok minden esetben akkor jelentkeztek a biztosítókkal kapcsolatban, amikor ez a két terület összemosódott, nem lehetett élesen elválasztani, és nem lehet a felelősséget és a kockázatokat elkülöníteni elég praktikus és pragmatikus módon.
(15.30)
Visszautalva az előző napirendre: a pénzügyi együvé tartozásról szóló törvényjavaslat, illetve annak a fokozott ellenőrzéséről szóló törvényjavaslat ebbe a dologba is belenyúl. Tehát a kettőt nem lehet egymással szembeállítani, és nem lehet kikerülni a két dolgot.
Én azt látom, hogy ez egy nagyon alapos munka, kellő részletezettségű, és fontos hiányokat pótol, nevezetesen a biztosítási csalások kezelését. Én nem osztom Staudt Gábor képviselőtársamnak az adatszolgáltatással kapcsolatos felvetését, mert ez nem egy hétköznapi adatátadás, a biztosító adja át biztosítónak, és a biztosítókra vonatkozó adatvédelmi szabályok eléggé kikristályosodtak, eléggé masszívak, mind a két biztosítót kötelezik. Ez a fajta megengedő szabály a célhoz kötöttséget azért hangsúlyozza. Nem lehet ezeket az adatokat felhasználni, mondjuk, piacszerzésre, és higgyék el, képviselőtársaim, a versengő biztosítók között ezeket az adathalászó módszereket pont a piac, pont a versengés fogja kiszűrni. Mindemellett azt gondolom, hogy hatékony eszköze lehet a biztosítási csalások leleplezésének, mindemellett úgy gondolom, hogy az a piaci önkorlátozás, illetve biztosíték, hogy nem lehet az adatátadásokkal visszaélni, a PSZÁF fokozottabb ellenőrzését is megköveteli, mert ebben a kérdésben valóban nem engedhetünk. Tehát itt az állampolgárok érdeke az elsődleges. De önmagában az a szabályozás, ami ebben a tervezetben le van írva, nem ördögtől való, annak az alkalmazása segíti annak a veszélyközösségnek a biztonságát, amelybe mindenki beletartozik, akik annál a társaságnál az adott biztosítási termékben biztosítottak vagy szerződéskötők.
Én azt látom, hogy mind az indoka, mind az alapos kimunkálása alapján ez a törvénytervezet elfogadásra alkalmas. Remélhető, hogy a Szolvencia II. további elemeinek a bevezetésére a társaságok fel fognak készülni, és ezt a bonyolult piacot, amely annak idején úgy kezdődött, hogy kimentek a hajók Londonban, akkor egy ember körberohangált, aláírták, hogy ennyit és ennyit teszek arra a hajóra - ezt úgy hívták, hogy underwriter -, ettől az egyszerű módszertől azért elég messze léptünk, és ehhez az eléggé cizellált és bonyolult rendszerhez igazodó jogi szabályozás szükséges. Mint láthatjuk, ez a biztosítási törvény terjedelmében is évről évre növekszik, de még mindig voltak benne, azonban remélhetőleg egyre kevesebb joghézagot tudunk benne találni. Ezeknek a joghézagoknak a megszüntetésére eredményes kísérletet tesz a javaslat.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)
