DR. HORVÁTH JÁNOS
DR. HORVÁTH JÁNOS
DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Igen-igen szomorúan: nem tudom, hogy mit mondjak. Tudom, hogy mit mondjak: azt, hogy itt fogalmi köd van, vagy még a ködnél is sötétebb.
A közgazdaság-tudomány szerte a világon jól begyakorolt, használt, koherens fogalmakkal dolgozik. Én vagyok a bűnös nyilván, nem követtem azt, ami itt az elmúlt hónapokban vagy hetekben történt. Miről van szó? A nemzeti vagyon az minden, ami Magyarországon van, tekintet nélkül, hogy ki a tulajdonos; és arany vagy pedig vasút, és az, hogy a GYSEV-é vagy a MÁV-é, vagy ki a tulajdonosa annak a szállodának. Az is a magyar nemzeti vagyon. Ahogy összekeveredik itt a beszélgetésekben az, hogy ki a tulajdonos, a magyar nemzeti vagyon tulajdonosai; egyik fő tulajdonosa a magyar állam, ami a kormány és az Országgyűlés, hát ahogy vagyunk. Aztán önkormányzati, aztán magános, egyén, korporáció és így tovább.
Én nem kívánok ebbe belemenni most, de nem is lehetséges, mert itt egy törvény van előttünk, és abból majd valami lesz, és rájövünk gyorsan vagy mi, vagy hamarosan valaki, hogy ami törvény ebből megszületik, ami itt történik, az hamarosan módosításra és kiegészítésre szorul, ha úgy akarunk kommunikálni, hogy a fogalmak tiszták, és úgy kívánjuk a világban is magunkat érezni.
A nemzeti vagyon az, hogy ki a tulajdonosa; hogy eljön-e egy osztrák és a vasútnak egy részét, vagy egy kanadai, aki itt elkezd földgázt kitermelni, az mind nemzeti vagyon mindaddig, amíg Magyarországon van. Az viszont, ami magyar tulajdon és Svájcban van vagy valahol, ezeket a fogalmakat is tisztázni kell. De a nemzeti vagyon és az állami vagyonnak az olyan összekeveredése, amit itt mi most művelünk, hát éljünk vele és hozzunk egy törvényt, de hadd prófétáljam, hogy az bizony hamarosan majd adjusztálásra fog szorulni.
Elnök Úr! Sajnálom, hogy ilyen szomorú hangokat mondok, de szakmai kötelesség. Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiban.)
