DR. STAUDT GÁBOR
DR. STAUDT GÁBOR
DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Igyekszem nem kihasználni, de lévén, hogy csak az általam és Hegedűs Lorántné által beterjesztett módosító javaslatok kerültek ebbe a vitaszakaszba, tehát már ezért is illik néhány mondatban megindokolni a módosítóink lényegét. Mert ezek, bár szétbontásra kerültek, és itt úgy tűnik, mintha több módosítóról lenne szó, valójában egy témakör köré csoportosíthatók.
Ez nem más, mint hogy annak a kritériumait, hogy mit fogunk konglomerátumnak nevezni, mely méret alapján állapítható meg a konglomerátum fogalma, és ez alapján a kiegészítő vizsgálat mely méret fölött vonatkozhat ezekre a pénzügyi szektorban tevékenykedő társaságokra, szeretnénk egy kicsit lejjebb tornászni. Lévén, hogy úgy gondoljuk, a szabályozás jó abban a tekintetben, hogy az ágazati ellenőrzés mellett megteremti annak lehetőségét, hogy átfogóan is ellenőrzésre kerülhessenek ezek a cégek. Itt emlékeztetnék, olyan esetekről van szó, amikor egy konglomerátumhoz tartozó cégrendszerben bankok, biztosítók, befektetési alapkezelők és mindenféle pénzügyi műveletekkel és pénzügyi dolgokkal foglalkozó mamutcégrendszerekkel állunk szemben. Úgy gondoljuk, hogy a magyar piacon még azok a cégek is, amelyek ez alapján a beterjesztett törvényjavaslat alapján nem minősülnének konglomerátumnak, kellően nagyok ahhoz, hogy adott esetben igaz legyen rájuk az, hogy ezt a kiegészítő és átfogó szemléletű vizsgálatot, a vizsgálat lehetőségét ki kelljen rájuk terjeszteni.
Elmondtuk az általános vitában azt is, hogy itt a fő szempont, ami minket vezérelne az, hogy az emberek szempontjából, a fogyasztók szempontjából közelítsük meg a kérdést, és ne az legyen a fő szempontrendszer, hogy egy adott cég mennyire tud hatékonyan működni, mennyire tudja elkerülni a csőd közeli helyzetet. Nagyon jól láttuk, hogy a gazdasági válság kapcsán sok olyan bank volt, amely komoly profitokra tudott szert tenni, és nemhogy nem dőlt össze, hanem extraprofitok folytak be hozzá, és annak ellenére, hogy sok esetben sok bank vagy a pénzügyi szektorban dolgozó társaság rosszhiszeműen járt el, a fogyasztókat és az ügyfeleiket becsapta, megkárosította, visszaélt az erőfölényével, ettől függetlenül nagyon prudensen, nagyon sok hasznot termelve és nagyon erősen tudott jelen lenni a piacon.
Azt kérem államtitkár úrtól, hogy a jövőben, mert ez egy jó lépés, de próbáljunk meg arra is figyelni, hogy ne csak az legyen fokmérő, hogy egy nagy cég mondjuk csődbe megy vagy nem, az államnak meg kell-e mentenie vagy nem, hanem az is, hogy ő milyen pénzügyi termékeket kínál a piacon. Számtalan esetben megtörtént, hogy a fogyasztóvédelem és a PSZÁF egymás közt dobálta a - mondjuk egy bank ellen beérkezett - panaszokat. Mert egyik szervezet sem gondolta úgy, hogy az ő dolga lenne fellépni, mondjuk, egy panaszban meghatározott problémával szemben, és míg az egyik, mondjuk, a PSZÁF ezt fogyasztóvédelmi kérdésnek tekintette, gondolom azért, mert kicsit makro módon tekintett egy bank működésére, a fogyasztóvédelem viszont azért zárkózott el, mert megriadt attól, hogy neki egy banki terméket vagy egy komoly bankot kellene ellenőriznie, és esetleg fellépni ellene.
Úgyhogy ezt a gyakorlatot kellene megszüntetni, és a jövőben olyan törvényeket várunk, amelyek azon túl, hogy odafigyelnek, hogy ezek a nagyobb pénzügyi szereplők ne menjenek csődbe, de a másik felét, az emberi tényezőt is megteremtik, és a banki termékekre, ezeknek az ellenőrzésére koncentrálnak. Ehhez kell egyébként az is, amiket a módosító javaslatunkban megfogalmaztunk, hogy azt a limitet lejjebb tornásszuk, aminél egy cégrendszer, mondjuk, adott esetben konglomerátumnak számíthat. Nem baj, hogyha az átfogó ellenőrzés és a felügyelet rémképe minél több pénzügyi szektorban dolgozó társaság felett ott lebeg. Szerintem ez elősegítené talán - vagy lépéseket tehet abba az irányba -, hogy megfelelőbb termékeket kínáljanak, és az embereket kevésbé károsítsák meg.
Köszönöm szépen, hogy meghallgattak.
