DR. ÁNGYÁN JÓZSEF
DR. ÁNGYÁN JÓZSEF
DR. ÁNGYÁN JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Mindenekelőtt az 1. ponthoz szeretnék hozzászólni, az ajánlás 1. pontjához. Bencsik János képviselőtársammal nyújtottunk be egy módosító indítványt. Röviden szeretném indokolni, hogy miért is gondoljuk azt, hogy manapság már nem az agrárgazdaságról kell egy termelési jelentést készíteni, hanem ennél sokkal szélesebben kell értelmezni azt a jelentést is, ami a folyamatok nyomon követését hivatott szolgálni, és a gördülőtervezés segédeszközeként kell hogy működjön.
1997-ben a Horn-kormány fogadta el az agrárgazdaság fejlesztéséről szóló törvényt. Egy kifejezetten tőkés nagybirtok irányú, iparszerű, monokultúrás mezőgazdaságot támogató elképzelés volt az, egy, az export és a termelésvolumenek növelésére koncentráló fejlesztési stratégia, és az ennek nyomon követését szolgáló jelentést hívta úgy, hogy agrárgazdasági jelentés. Ez egy egydimenziós ügy volt, miközben a mezőgazdaság sohasem egyszerűen egy termelőágazat volt, egy a sok közül, hanem sokkal több funkciót ellátott a vidéki térségben mindig is. Ez egy, mondjuk így, zsákutcás fejlődés a mezőgazdaság történetében, amikor az egyik dimenziót kiemeljük, és az összes többi dimenziót, tehát a környezeti dimenziót és a foglalkoztatási, szociális, regionális, kulturális dimenzióját a dolognak mintha elfelejtenénk.
Noha egy ilyen stratégiát követünk, amit az 1997-es, mondom még egyszer, szocialista kormány által megfogalmazott agrárstratégia, akkor ahhoz persze illeszkedik egy agrárgazdasági jelentés, amely ezt a termelési folyamatot megfelelő módon, méghozzá elég alaposan és jól nyomon követi. De ha egyszer azt hirdettük, és ezt hirdettük, sőt nemcsak hirdettük, hanem az elmúlt év március 28-án ki is hirdettük, egy kormányhatározattal hirdettük ki a nemzeti vidékstratégiát, amely azt mondja, hogy mi az európai agrármodellt akarjuk követni, amely egy többfunkciós agrármodell, amely azt mondja, hogy úgy akarunk előállítani értékes, egészséges és biztonságos élelmiszereket, és itt mindenen hangsúly van, a jelzőkön is, hogy közben fenntartjuk a tájat, az élővilágot, egy élhető környezetet tartunk fenn magunk körül, és ráadásul ezt úgy tesszük, olyan rendszerekben és olyan üzemszerkezetben tesszük, hogy a lehető legtöbb embernek adjunk munkát és megélhetést a vidéki térségekben, tehát legalább ebben a három dimenzióban akarunk előrehaladni, akkor nyilvánvaló, hogy egy 1997-es egydimenziós törvényhez kapcsolódó agrárgazdasági jelentés alkalmatlan arra, de nem is vállalható jogfolytonosság azzal a stratégiával. Ez egyszerűen politikailag is értelmezhetetlen a számomra. Döbbenetes volt egyébként valóban a mezőgazdasági bizottság ülésén, amikor az hangzott el, hogy itt egy folytonosság van ebben, 15 éves folytonosság, kár lenne változtatni ezen a folytonosságon.
Min nem akarunk változtatni? Azon a stratégián, amit 1997-ben a Horn-kormány fogalmazott meg, és azon a jelentésen, amely ennek a folyamatát hivatott nyomon követni? Ezen nem akarunk változtatni? Nagy baj lenne, vagy legalábbis a szavahihetőségünk erősen megkérdőjeleződne. A nemzeti vidékstratégia öt területet jelöl meg, és mondom még egyszer, a kormány az elmúlt év márciusában egy kormányhatározattal, mégpedig a 1074/2012. kormányhatározatával, amely a nemzeti vidékstratégia végrehajtásával összefüggő feladatokról szólt, kihirdette a vidékstratégiát, és megfogalmazta, hogy mik azok a fő stratégiai területek, amelyeken előre kell haladjunk, és természetesen itt figyelnünk kell a folyamatokat.
Nem véletlenül próbáljuk tehát Bencsik János képviselőtársammal rávenni a saját kormányunkat, így kell sajnos mondanom, János bátyám, sajnos még nem tartunk ott, hogy ez egy általánosan elfogadott vélemény lenne, bár én abszolút egyetértek vele, hogy ennek így kéne történnie, megpróbáljuk rávenni a saját kormányunkat, hogy ne a Horn-kormány által meghirdetett stratégia jogfolytonosságát deklaráljuk egy agrárgazdasági jelentéssel egy dimenzióban, hanem próbáljuk meg nyomon követni azokat a fő területeket, amelyeket a saját vidékstratégiánkban fogalmaztunk meg, és amit meghirdettünk. Mik ezek a területek? Nem ördögtől való területek. Azért teljes volt a konszenzus az emberekkel, amikor ezt végigtárgyaltuk.
1. Tájaink természeti értékeinek, erőforrásainak megőrzése - hát hogy megmaradjunk!
2. Sokszínű és életképes agrártermelés. Persze, a gerince az agrártermelés, és ennek megvannak az indikátorai, fontos indikátorai, de egy az öt terület közül.
3. Élelmezési és élelmiszer-biztonság, az egyik legfontosabb nemzetbiztonsági kérdésünkké válik. Hát figyelnünk kell, hogy mi történik az élelmiszerfronton.
4. A vidék gazdasági létalapjának biztosítása, a vidéki foglalkoztatás növelése. Hát azt szeretnénk, hogy a föld minél több embert tartson el, és ennek az indikátorai ott vannak a vidékstratégiában, amit elő is ír, hogy ezeket kell követni, vidékstratégiai jelentést ír elő a kormányhatározat maga minden évben.
5. A vidéki közösségek megerősítése, a vidéki népesség életminőségének javítása.
Vitathatók ezek a területek? Nem ez a mi stratégiánk? Ha nem ez, akkor tessenek szólni! De ha leszavazzuk ezt a módosító indítványt, ez azt jelenti, hogy mi a ’97-es Horn-kormány stratégiájával értünk egyet, és az annak megfelelő jelentést akarjuk továbbvinni.
Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik és a függetlenek padsoraiban.)
