DR. ÁNGYÁN JÓZSEF
DR. ÁNGYÁN JÓZSEF
DR. ÁNGYÁN JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Horváth János bátyám felszólalása indított arra, hogy még egy-két gondolatot elmondjak.
Valóban, ami létezik, az lehetséges - ebben egyetértek -, és nem kell kitalálni. Hadd mondjak erre egy példát: nem versenyképtelen, sőt hatékonyabb az a szerkezet, ami Nyugat-Európában kialakult, nem véletlenül szorítanak ki bennünket is a saját piacunkról. Pedig - s itt hadd mondjak konkrét adatokat megint - Franciaországban az átlagos birtokméret 52 hektár. A nagybirtok, ami a felső 20 százalékot jelenti - van erre egy metodika, hogy hogyan számolják ki -, Franciaországban 274 hektár. A nagybirtok! Véletlen lehet ez? Ki kell ezt nekünk találni? Persze, ez egy szövetkezéssel párosul, hogy amikor feldolgoz, amikor értékesít vagy amikor beszerez, azt együtt teszi, mert így lesz hatékonyabb a dolog. De nem gigabirtokokat hoz létre. Abszolút egyetértek azzal a felvetéssel, amit Horváth János bátyám, professzortársam itt elmondott.
A másik dolog, amit szeretnék még szóba hozni: a nemzeti vidékstratégia programokat nevesít, nemzeti programokat nevesít, amelyeket jó volna nyomon követni. Látnunk kéne, hogy megvalósulnak-e ezek a nemzeti programok. Ezek között szerepel - és itt a demográfiára utalok - a demográfiai földprogram. Nevesítve van. Mi találtuk ki. Jobb, mint az európai rendszer, ahol csak az idős gazda, fiatal gazda gazdaságátadás működik. Itt arról volt szó, hogy ha egy fiatal pár vállalja, hogy letelepszik, gazdálkodik, és vállalja, hogy két vagy több gyereket világra hoz és tisztességgel fölnevel, akkor mindenféle segítséget megadunk neki. És figyelnünk kéne, hogy történik-e ennek hatására valami. Nyoma sincs se a vidékstratégiában, vagy hogy a demográfiai földprogram hogy áll, de az új földforgalmi törvényünk meg se említi, hogy létezne a demográfiai földprogram vagy olyan fiatal párok, akiknek a földet kellene juttatni.
Azt hiszem, hogy nem jó ez így. Köszönöm szépen. (Taps.)
