DR. GAUDI-NAGY TAMÁS
DR. GAUDI-NAGY TAMÁS
DR. GAUDI-NAGY TAMÁS (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. A vita utolsó szakaszában este 11 óra körül valóban azt kell megállapítani, hogy a családon belüli erőszakkal kapcsolatos törvénymódosítás megvitatásának időpontja megint nem mondható ideálisnak, de azért ne mutatkozzunk úgy, mintha mindig mindenben az el nem fogadható vagy kellemetlen, kifogásolható elemeket keresnénk.
Én mindjárt azzal kezdeném, hogy szeretném megköszönni az államtitkár úrnak, hogy a vita elején, tényleg szinte példátlan módon összefoglalta a kormány álláspontját az általános vitában elhangzottakkal kapcsolatban. Előremutatóan reagált az általános vitában elhangzottakra és már előrerajzolta azt az irányváltást, ami bekövetkezett ezek szerint, és ezt üdvözölnünk kell. Tehát a népi kezdeményezés eredeti szándéka szerinti bővítettebb tartalmú törvényi tényállás kézzelfogható közelségbe került, hiszen két fideszes képviselő asszony, Czunyiné Bertalan Judit és Talabér Márta - megpróbáltam a nevüket pontosan elmondani, mert fontos -, úgy tűnik, megértették, hogy miről van szó, és a mai keltezéssel ezt a javaslatot benyújtották. Ez most már megpróbálja kiterjeszteni nemcsak a fizikai erőszakos cselekményekre, hanem a lelki bántalmazásra és a gazdasági jellegű elnyomatásra is a büntetőjog hatályát. Ez azért jó hír, mert még a mai emberi jogi bizottsági ülésen Gáva államtitkár úr még most délelőtt is bizonygatta, hogy miért nem oldható meg a lelki bántalmazás és valakinek a gazdasági kényszer alá hajtása kapcsán a törvényi tényállás megalkotása. Azonban úgy látszik, hogy most ez a folyamat felgyorsult, ennek mindenképpen örülünk.
Én is szeretném támogatni Ertsey Katalin ezzel kapcsolatos eredeti módosító javaslatait. Hozzáteszem, hogy kapcsolódó módosító javaslatként a mai napon mi is benyújtottunk a teljesség érdekében olyan szövegezésű javaslatokat, amelyek a közös gazdálkodás körébe tartozó vagyonelemekkel való visszaélést, függő helyzetbe hozást, tehát a gazdasági kényszert és a függésbe hozást szankcionálnák, illetve a lelki bántalmazást próbálja megragadni több kapcsolódó módosító javaslatunk. Külön kiemelném azt is, hogy bár most már azt kell mondanom, lehet, hogy ez a megoldás, amit a képviselő asszonyok előterjesztettek, sokkal jobb is, de az sem lett volna rossz legalább, hogy a veszélyes fenyegetés vagy a becsületsértés mint szabálysértések rendszeres elkövetése bekerült volna a törvényi tényállásba, és ez váltotta volna ki a komolyabb büntetést.
Mindenképpen jó ez az irányváltás, azonban tartalmilag egyet kell érteni azzal a kritikával, hogy még tovább javítható. Nagyon bízom benne, hogy az isztambuli egyezmény, amelyet még nem ratifikált Magyarország, de amelynek ratifikálását már szorgalmaztuk, mint egy iránymutató alapdokumentum fontos nekünk ebben az ügyben. Ottani definíciók szerinti kategóriákat tudjunk mi is megvalósítani ebben a törvényszövegezésben. Itt pedig el kell mondani azt, hogy valóban a “súlyos nélkülözésnek teszi ki” fordulat a gazdálkodással kapcsolatos függésbe helyezéssel túlzottan leszűkíti ennek a fordulatnak az alkalmazhatóságát. Tényleg olyan széles körben alkalmazott, bevett módszerekről van szó, amelyek sokkal finomabbak ennél, ugyanakkor hatásukban a kényszer és a függésben tartás, illetve a kizsákmányolás hatásában meg olyanok, amelyeket viszont a büntetőjognak szankcionálni kellene. Tehát tovább kellene lépni, nagyon biztatom a kormányzatot, hogy ez a kapcsolódó módosító javaslat még erősödjön fel, és egy zárószavazás előtti módosító javaslat formájában próbáljuk megtalálni azt a legjobb formát, ami végül is a népi kezdeményezés eredeti aláíróinak, támogatóinak szándékát is kiteljesítheti.
Az a tény, hogy valóban magánindítványra lesz majd csak üdvözölhető ez a cselekmény, itt is egyet kell értenem Ertsey Katalin képviselőtársammal, ez nem jó. Nem jó megoldás. A civileknek ez volt az egyik legerőteljesebb követelménye a civil egyeztetésben, amelyre az államtitkár úr büszkén hivatkozott, sőt elmondta, hogy tulajdonképpen az bizonyítja, hogy milyen sikeres volt ez a civilekkel történő egyeztetés, hogy többek között a közvádas jellegét ennek a bűncselekménytípusnak elfogadták, beemelték. És rendszerelem, rendszerjellemző az, hogy az érintett hozzátartozó saját akaratából nem elég bátor, nem elég elszánt, túl sok kötelem, túl sok fenntartás, túl sok bizonytalanság van azzal szemben, hogy megtegye a feljelentést, míg valóban egy intézményesen, az adott családdal kapcsolatba került személy, ha hivatalosan észlel olyan jellegű jelenségeket, amelyek lelki, fizikai bántalmazásra vagy gazdasági kényszerre utalnak, ő már megtehetné a feljelentést. Tehát jó lenne az eredményes üldözhetőség szempontjából, ha a lelki bántalmazást és a gazdasági kényszerhelyzetbe hozatalt a magánindítványos kategóriába helyezéssel nem választanánk le a fizikai bántalmazástól.
Konkrétan még szeretnék szólni a 9. és 10. ajánlási pontban előterjesztett javaslatainkról, amelyet azért terjesztettünk elő, mert mindkettő szeretné az alkalmazandó büntetési tételeket növelni. Ez egy régi vita. A Jobbik álláspontja az, hogy sokkal határozottabb és erőteljesebb büntetési rendszer jobban szolgálhatja a bűncselekmények visszaszorítását. Nyilván a felderítéssel, megelőzéssel és minden más eszközrendszerrel, amit egyébként a büntető igazságszolgáltatásnak és a büntetőpolitikának alkalmazni kell. Azonban arra a felismerésre jutottunk, hogy az új, családon belüli erőszakkal kapcsolatos, immár háztartáson belüli erőszak… Ez egyébként helyeselhető elnevezés végül is, hiszen az angol domestic violence magyar megfelelőjének minősül. Nyilván nem kell mindig átvenni a külföldi megfogalmazásokat, de ennél jobbat jelen pillanatban nem találtunk. Talán a családon belüli erőszak lenne valóban a legjobb, hiszen az adja vissza tartalmilag azt, amiről szól a történet, de a háztartáson belüli erőszak is megfelelőnek mondható.
Azonban a lényegesebb az, hogy 3 évig terjedő szabadságvesztést irányoz elő a hozzátartozó terhére rendszeresen elkövetett könnyű testi sértés és tettleges becsületsértés esetén. Ha azt az esetet vizsgáljuk meg, ami nem hozzátartozókon belüli ilyen cselekmény elkövetését jelenti, tehát mondjuk, van egy olyan civil személy, aki nem hozzátartozó terhére elkövet rövid időközön belül egy, majd egy másik civil terhére másik tettleges becsületsértést, akkor ez a magatartása halmazati minősítést kell nyerjen és ebben az esetben 3 éves szabadságvesztéssel fenyegetett, ezzel kell szembenéznie. Ehhez képest a nagy áttörésként most megjelenített bántalmazási tényállás a hozzátartozó sérelmére elkövetett rendszeres tettleges becsületsértést, akár 8-10-15 alkalmas becsületsértést csupán 3 éves szabadságvesztéssel rendeli büntetni. Tehát gyakorlatilag azt kell látnunk vagy tapasztalnunk, hogy lényegében enyhébb megítélést kap a hozzátartozók körén belüli, családon belüli erőszakos magatartás, mint a hozzátartozói körön kívüli kör sérelmére elkövetett bántalmazás. Ezt szeretné a javaslatunk helyrebillenteni, és ezért szeretnénk, ha 3 év helyett 5 évig terjedő szabadságvesztéssel lenne fenyegetett az a) pontban írt két bűncselekmény elkövetőivel szemben kiszabható legmagasabb szabadságvesztés büntetés. A b) pont szerinti súlyos testi sértés, illetve személyi szabadság megsértése, kényszerítés esetén az 1-5 éves szabadságvesztés kategória helyett a 2-8 évig terjedő mérték lenne álláspontunk szerint szükséges, hogy szintén ezt a fajta arányosságot tudjuk biztosítani.
(23.10)
Tehát hogy ne kerülhessen lényegében kedvezőbb helyzetbe a hozzátartozók sérelmére ilyen bűncselekményeket rendszeresen elkövető. A bizottsági vitában, az alkotmányügyi bizottságban volt már erről szó, és akkor államtitkár úr utalt arra, hogy folytatólagos egység valósul meg, ha ugyanazon sértett sérelmére követi el valaki a cselekményt több alkalommal, és ebből fakadóan a minősítés vagy a kiszabható büntetések mértékében mégiscsak van különbség. Most ezt újra átgondolva azt kell mondanom, hogy én azért nem látom ezt így, mert ha egy hozzátartozói körön belül, mondjuk, több személyt bántalmaz valaki rendszeresen, akár két gyermekét, akkor ebben az esetben a minősítése és a büntetés kiszabhatósága tekintetében az az álláspontom, hogy mégiscsak enyhébb megítélést fog kapni az a cselekmény, mintha ez egy nem hozzátartozói körben elkövetett bántalmazás lenne.
Tehát úgy érzem, hogy indokolt mindenképpen a büntetési tétel emelése. Ezért kérem, támogassák azt, hogy valóban kellő elrettentő erővel bíró büntetések fűződjenek ennek a jelenségnek az elkövetőihez. Természetesen azt szintén el kell mondanunk, bár többször elmondtuk már, hogy az igazi megoldás az lenne, hogy azt a nemzeti stratégiát végre megvalósítaná, és tető alá hozná a kormányzat, amelynek alapján egyébként 2003-ban, még a szocialista kormányzat idején egy országgyűlési határozat szólítja fel a mindenkori kormányt. Azóta viszonylag kevés intézkedés történt ezen a téren, ezért fontos lenne, hogy azok a jelzőrendszerek is jól működjenek, amelyek már kiépültek, illetve a teljes monitoringozás történjen meg az intézményrendszer minden szereplőjére kitérve, és a megelőző tájékoztatás és sok minden más elem, amit már elmondtunk itt az általános vitában, mind kellenek ahhoz, hogy ezt a jelenséget visszaszorítsák. Ennek figyelembevételével vagy előrebocsátásával kérem önöket, hogy támogassák a módosító javaslatainkat.
Köszönöm.
