ERTSEY KATALIN
ERTSEY KATALIN
ERTSEY KATALIN (független): Köszönöm szépen, elnök úr. Csak azért akartam reagálni erre, mert én elfelejtettem a beszédemben említeni azt, hogy a képviselő asszonyok által benyújtott módosító, amely itt tartalmilag számunkra is közelít a megoldáshoz, egy ponton viszont nagyon hibás. A magánindítvánnyá való visszalépés, azt gondolom, hogy abban a szakaszban sem, ahogy államtitkár úr jelezte és mutatta, abban a szakaszban sem elégséges, ugyanis ez azt jelenti, hogy a családgondozó, aki a családnál mindennap vagy rendszeres találkozások során pontosan érzékeli azt, hogy mi történik abban a családban, hivatalból nem léphet fel. Tehát, ha csak a nemrég ismertté vált eseteket nézzük, konkrétan nem tudnak az áldozatok kilépni a bántalmazó viszonyból, és önmaguk nem fognak feljelentést tenni, ez az ősi problémája ennek az ügynek. Ha a családgondozó vagy más, még a nem testi tünetekkel járó lelki bántalmazás esetében szintén nem tud hivatalból eljárni, hanem ezt visszarakják úgymond egy magánindítványos verzióba, azzal nem tudunk egyetérteni, mert pontosan azokat a finom, rejtett, de a családdal rendszeres kapcsolatban levő hivatalos személy számára teljesen egyértelmű és nyilvánvaló dolgokat nem tudja megfogni, amit pedig szerintünk fontos lenni megfogni.
(23.00)
A bizonyíthatóság kérdése merült még föl ezzel kapcsolatosan. Én azt remélem, hogy azért az csak nem okoz már gondot Magyarországon ma, a XXI. században, ahogy államtitkár úr fogalmazott, hogy ellenezték a jogalkalmazók, mert “csak” úgymond egy pszichológus, pszichiáter szakvéleményére lehet alapozni a bizonyítást.
Azt gondolom, hogy amikor bántalmazás ér egy kisgyereket, a pszichológus, a pszichiáter a nevelési tanácsadóban kibeszélteti, kirajzoltatja, kimesélteti a gyerekből. Ugyanezt meg lehet tenni felnőttekkel. Azt gondolom, hogy igenis lehet a pszichológiai szakvéleményre alapozni (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) mint bizonyítékra.
Köszönöm szépen.
