LENDVAI ILDIKÓ
LENDVAI ILDIKÓ
LENDVAI ILDIKÓ (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Elsősorban a 9. ajánlási számon szereplő, Bárándy Gergellyel közösen beadott módosítónkról szeretnék szólni ebben az ünnepi pillanatban, amikor, ha jól látom, az ellenzéknek éppen kétharmados többsége van a kormányoldalhoz képest, ott hárman vannak, itt meg hatan vagyunk. Persze, némi hanyag eleganciával a kormány tisztelt képviselőjét semlegesneműként vettem most figyelembe, annál is inkább, mert inkább a segítségét vagy a közös segítségüket szeretném kérni én is, hogy még jobbá és a mostaninál valamelyest teljesebbé tehető legyen ez a javaslat.
Egyetértek államtitkár úr bevezető szavaival annyiban, hogy nem feltétlenül az határozza meg a társadalmi probléma és kezelésének jelentőségét, hogy teljesen önálló törvényjavaslat szól-e róla, vagy annak mi a terjedelme, bár azt azért szeretném megjegyezni, hogy ebben az esetben nyilván államtitkár úr is azért érezte szükségét annak, hogy ezt a problémát felvesse, mert ha egy önálló javaslat születhetett volna, akkor az nyilván nemcsak az ultima ratióként alkalmazható büntetőjogi megoldásokat tartalmazhatta volna, hanem többünk kívánságának és korábbi megszólalásainak, sőt a civil szervezetek törekvéseinek megfelelően is a nem büntetőjogi eszközökre, a megelőzés, a monitorozás és az áldozatvédelem eszközeire is kitért volna. Tehát ez esetben ez a különbség mégiscsak egy fontos különbség.
A mennyiség sem határozza meg - igaza van államtitkár úrnak - önmagában a megoldás milyenségét, bár az, hogy a hozzátartozók közti vagy családon belüli erőszak ügyében nyolc hónap alatt mindössze egy nem egészen nyolcsoros módosítás született, az talán mégis azt mutatja - és itt többünk hozzászólása szólt erről -, hogy terjedelmileg nem sikerült, nem is sikerülhetett így felölelni mindazt, ami a hétköznapi életben szomorú példáját mutatja a családon belüli erőszaknak.
Most itt, mivel Btk.-módosításról és legnagyobb sajnálatomra nem a probléma egészét felölelő terápiáról van szó, nyilván arra törekedhettünk módosító indítványainkban, hogy legalább az elkövetési magatartások sorát teljesebbé tegyük, hiszen ama bizonyos nyolc hónap alatt megszült nem egészen nyolc sorban - elismerem, nehéz munka volt ez, mert nem könnyű mindig megragadni a tényállásokat - összesen négyféle elkövetési magatartás szerepelt, holott itt magunk nagyjából két perc alatt legalább tizennégyet tudnánk felsorolni a fizikai, de nem csak fizikai erőszak, a hozzátartozók bántalmazásának fogalomköréből. Ezért is adtuk be ezt a bizonyos 9. számú módosító indítványt.
S nyilván nem fogok érdemben érvelni a házszabályellenesnek mondott módosítók mellett, de ezért adtuk be azokat is, voltaképpen kétféle szerkezeti megoldást keresve ugyanarra a problémára. Ugyanaz a probléma abban állt - ahogy az előbb említettem -, hogy az elkövetési magatartások sora az életben jóval számosabb, amit ez a bizonyos, az eredeti javaslatban felsorolt négy eset, négy bűncselekményfajta messze nem tudott kielégíteni. Nem ölelte fel így a javaslat a zsarolás családon belüli tipikus agresszív formáját, nem ölelte fel - erről már szólt Ertsey Katalin is - a gazdasági kiszolgáltatottság és ellehetetlenítés számos formáját, a közös vagyon elvonásának, vagy hadd tegyem hozzá, a közös vagyonban való megalázó szándékú kártétel esetét sem, azt, hogy ami neked kedves tulajdon, azt szétrombolom, elgázolom a kutyádat, eltöröm a számítógépedet és így tovább. Nem tudta felölelni a megalázás és az erőszakkal vagy fenyegetéssel való kényszerítés - a rágalmazást talán már említettem - meg a zaklatás egyéb tényállásait sem.
Igaza van államtitkár úrnak, hogy ezek többsége valamilyen más törvényhelyen szerepel a Btk.-ban, de egyáltalán nem mindegy, hogy hol szerepelnek. Többek között - és erre már az általános vitában is igyekeztünk felhívni a figyelmet - azért sem, mert itt a hozzátartozók közti tényállás eseténél fontos kritérium az ismétlődés. És ha valami családon belüli agresszió, de nem itt sorolódik fel, akkor azt hiába követi el ötször egy esetleg itt felsorolt más eseménnyel együtt az agresszív családtag, ez nem fogja kimeríteni az ismétlődés, méghozzá a rövid időn belül való ismétlődés megjelölt kritériumát. Ezért követtünk kettős logikát.
(22.50)
Bizonyos eseteket ide soroltunk bele a nyitott paragrafusba, bővítve az elkövetői magatartások sorát, más eseteket viszont - ezt a legnagyobb fájdalmamra házszabályellenesnek ítélték -, máshol, a más törvényhelyen szereplő bűncselekmények esetében mint minősítő, tehát súlyosabb büntetéssel járó körülményt írtunk volna elő. Hiába mondom, hogy meggyőződésem szerint az általunk megnyitott paragrafusok nagyon is összefüggtek tartalmilag a nyitva álló paragrafussal. Értem, hogy valamilyen okból - értem, legfeljebb nem értek vele egyet -, valamilyen okból ezt a bizottság házszabályellenesnek minősítette, holott más esetekben az összefüggést meglehetősen lazán szoktuk értelmezni a nyitott és nem nyitott paragrafusok között, de akkor legalább a 9. §-ról szólva nagyon szeretnénk, ha ezek az újabb esetek, nagyjából a megalázás és a kényszerítés és bizonyos gazdasággal összefüggő bűncselekmények esetei bekerülhetnének a nyitott törvényhelyre is.
Ez a 9. módosító indítványunk még egy dolgot tartalmaz. Nem állítom, hogy a legfontosabb vitapontnak magam azt tartom, hogy hogyan hívjuk ezt az erőszakformát, hozzátartozók közti vagy családon belüli erőszaknak, mégis megkíséreltük, hogy a családon belüli erőszak egyébként a köznyelvben általánosan használt elnevezését helyreállítsuk, egyszerűen azért, mert mindenki így hívja, másrészt meg semmi, ha úgy tetszik, racionális magyarázatot nem hallottunk arra, hogy akkor miért nem lehet így hívni. Főleg, hogy a nemzetközi szakirodalom is vagy family violence-ről beszél, vagy domestic, tehát egy háztartáson belüli - ennek szintén van jelentősége, de ez sem azonos a hozzátartozók körével - erőszakról, vagy éppenséggel intimate partnersről beszél, tehát megint csak intim partnerek érzelmi közösséget, valamilyen felfogásban családot alkotó partnerekről beszél. Eddig azt az egyetlen érvet találtuk arra, pontosabban önök azt az egy érvet mondták el a vitában, hogy a család szép és nemes fogalmát nem akarták belekeverni a családon belüli vagy hozzátartozók közti abúzus vagy erőszak fogalmába. Számos publicista is fölhívta már a figyelmet, hogy ezzel az erővel se hazaárulásról, se apagyilkosságról, de még szabadságvesztésről se szabadna beszélni, hiszen mind a haza, mind a szülők, mind a szabadság, ezek nemes fogalmak, mégis persze hogy használjuk más összefüggésben is őket. De talán fontosabb érv az eredeti és köznyelvi állapot helyreállítása mellett az, hogy az eredeti aláírásgyűjtés, aminek eleget tett valamilyen szinten - szerintünk hiányos szinten - a benyújtó a javaslattal, az is a családon belüli erőszakról beszélt, ami a legjobb példája annak, hogy minimum százezer ember ebben az országban, feltehetőleg az érintettek, vagy egy részük érintett is, így hívja azt, amiről beszélünk. Jobban örülök, ha a sértettek, a potenciális vagy a valóságos áldozatok ráismernek arra, ami velük történik egy adott törvényhelyen, de az elnevezésnél, még egyszer mondom, fontosabbnak tartom a lehetséges tényállások kibővítését.
Éppen ezért most kínomban, lévén, hogy a többi módosító javaslatunkról nem beszélhetek, kínomban, de azért nagyon jó meggyőződéssel szeretném megtámogatni Ertsey Katalin 10. és 11. számon szereplő indítványát, valamint Dorosz Dávid és Szabó Timea 14. számon szereplő indítványát, mert hasonló logika alapján ők is próbálták szélesíteni, életszerűbbé tenni az elkövetői vagy elkövetési magatartásokat. Különösen a figyelmébe ajánlanánk mi is államtitkár úrnak, az előterjesztőknek és mindazoknak, akik a módosítókról döntenek, hogy lehet, hogy nem sikerült a bíróságok számára vagy a parlamenti többség számára elég egzakt módon megfogalmazni egyfelől a lelki bántalmazást, másfelől a különböző gazdasági jellegű kiszolgáltatottságot előidéző cselekményeket, de akkor legyenek segítségünkre ugyanennek a dolognak egy pontosabb megfogalmazásában, hiszen egy egész minisztérium, ha más időszakot nem nézek, de a legutóbbi 8 hónapos munkája bizonyára számtalan kísérletet tett már erre, de ne vesszen el a sok ellenzéki és kormánypárti bába között a gyerek. Tehát valamilyen egzaktul kodifikálható módon mégiscsak ezeket a tényállásokat is alkalmazni kell. Mi a “megalázás” szóval próbáltuk a 9. számon beadott módosítóban azért a lelki bántalmazást valamilyen módon körbeírni, Ertsey Katalin, illetve Dorosz Dávid és Szabó Timea más módon közelítettek ehhez, de a lényeg, hogy megtaláljuk a megoldást.
Szeretném tudniillik fölhívni a figyelmet arra is, hogy az az isztambuli egyezmény, amit az általános vitában többen emlegettek, emlegettünk, és amihez az európai uniós országok, az európai országok, az Európa Tanácsban egyesült országok többsége után én őszintén remélem, hogy Magyarország is minél hamarabb csatlakozik, erre kitűnő alkalmat adna, megjegyzem, éppen ennek a kérdéskörnek a vitája. Még ez az egyezmény is ismeri az agressziónak, a családon belüli - vagy bánom én -, hozzátartozók közti erőszaknak a szélesebb körét, a lelki bántalmazás kategóriájába eső körét is. Magyarán, amint remélem, és nem hallottam ellenkező érvelést a kormánytól sem, előbb-utóbb csatlakozunk az isztambuli egyezményhez, akkor úgyis muszáj lesz újból elővennünk ezt a törvényhelyet, és valamilyen megoldást találnunk erre, akkor nem lenne jobb elébe menni annak a sajnos a parlamentben nem ritka gyakorlatnak, hogy 8 percenként módosítjuk ugyanazt a törvényhelyet? Ebben kifejezetten kérem és remélem államtitkár úr és munkatársai személyes segítségét is.
Szintén Ertsey Katalin és Szabó Timea, Dorosz Dávid javaslatának még egy pontja van, amire mi magunktól nem gondoltunk, de mélyen egyetértek vele, hogy ugyanebbe a fogalomkörbe tartozik azoknak a gondozottaknak valamilyen bántalmazása, akik amúgy is, szerencsétlenségükre nem családi körben, hanem valamilyen intézményi gondozás keretében élnek idősek otthonában, nyugdíjasotthonban, gyermekotthonban vagy más hasonló szociális intézményben. A helyzet ugyanaz, hogy az, akinek a gondozására rá vannak bízva, az, akibe különleges bizalmat kell hogy vessenek, az élt vissza azzal a helyzettel, és alkalmazott testi vagy lelki erőszakot, vagy nyugdíjas gondozásánál a visszaélések között ez is előfordul éppenséggel, a nyugdíj elkobzásával - olyan részének elkobzásával, amit nem szabadna - való gazdasági visszaélést. Ez tipikusan ugyanaz, hiszen, ha nem is biológiai értelemben család, de egyfajta családpótló intézmény falai között élnek ezek a gondozottak, és ha szabad azt mondanom, még kiszolgáltatottabbak, mert itt nincs szomszéd, aki meghallja a kiabálást, itt nincs jó barát vagy rokon, aki följelentést tegyen. Ezért, noha nem mi nyújtottuk be, de tisztelettel ajánlom a kormány és a jelen nem lévő parlamenti többség figyelmébe az ő módosító indítványuknak ezt az elemét is.
Köszönöm szíves figyelmüket.
