DR. SCHIFFER ANDRÁS
DR. SCHIFFER ANDRÁS
DR. SCHIFFER ANDRÁS (független): Köszönöm szépen, elnök úr. Megkímélek mindenkit attól, hogy a 15 percet végigbeszéljem. Az a kivételes helyzet áll elő, hogy Vas Imre képviselőtársammal egyet kell értsek. Természetesen az LMP támogatni tudja ezt a törvényjavaslatot, fontos lépés.
Viszont, amit én már bizottsági ülésen is próbáltam pedzegetni, hogy valószínűleg ez a lépés nem elégséges. Ha valaki az elmúlt időszakban megnézte azokat a híreket - elsősorban a bulvársajtóban -, amelyek megjelentek a végrehajtói kamara, illetve a végrehajtói kar működésével kapcsolatban, és megnézte azt, hogy az egyébként is a kiszolgáltatottság, az egzisztenciális megsemmisülés szélére sodródott családokkal hogyan babráltak ki egyes végrehajtók, az talán érzékeli azt, hogy itt alapvetően ezzel a rendszerrel van probléma. Itt lenne az ideje, hogy a devizahitel-krízis és az annak kapcsán felmerülő végrehajtási anomáliák kapcsán kinyissuk azt a kérdést, hogy jó döntés volt-e a parlament részéről 1994-ben, hogy egy autonóm közigazgatási egységként, kamaraként szervezi meg a végrehajtói kart.
Tisztában vagyok azzal, illetve elfogadom azt, amit államtitkár úr a bizottsági ülésen mondott, hogy ma egyik pillanatról a másikra átgondolni a kamarai rendszert, az súlyos kiadásokat jelentene az államnak. De van egy olyan szempont a végrehajtói karnál, ami megkülönbözteti az ügyvédségtől, némiképpen egyébként a közjegyzői kartól, mindenképpen megkülönbözteti a mérnöki vagy az állatorvosi, orvosi kartól, hogy a végrehajtó, a bírósági végrehajtó állami akaratot hajt végre. Innentől kezdve az államnak nem pusztán egy törvényességi felügyeleti felelőssége van. Az állami akarat végrehajtásánál egy szoros állami kontrollra lenne szükség, és mondom ezt azzal, hogy nem kétlem, a végrehajtói kar tagjainak a többsége tisztességes, szakmailag felkészült ember, de az is látszik, hogy ez a kamarai rendszer az állami akarat végrehajtásának dolgában nem képes a visszaéléseket kiszűrni.
(0.10)
Egy olyan tevékenységnél, ahol egyfelől az állami akarat végrehajtásáról van szó, másrészt viszont olyan állampolgárokkal szemben kell tömegesen - főként az elmúlt években a devizahitel-csapda miatt - érvényesíteni az állami akaratot, akik egyébként is megrendültek, hogy úgy mondjam, az érdekérvényesítési képességükben, végletesen kiszolgáltatott, a hajléktalanság elől menekülni próbáló emberekkel szemben kell a jogot érvényesíteni, itt a visszaélés veszélye, kockázata sokszorosan megnő.
Csak arra szeretném kérni az államtitkár urat, illetve a kormánypárti képviselőket, hogy azt gondoljuk át végre, nem lenne-e véletlenül itt az idő arra, hogy a ’94-es végrehajtói kamarai rendszert újragondoljuk. Ezt nem tartanám szentségtörésnek, hiszen egész más dolog szakmai autonómiáról beszélni autonóm szakmáknál, akiknek a művelői többségükben nem az állam kötelékében dolgoznak, és egészen más dolog szakmai munkáról, szakmai felelősségről beszélni egy olyan területen, ahol az állami akarat végrehajtásáról van szó. Még egyszer szeretném hangsúlyozni, hogy olyan emberekkel, olyan családokkal szemben érvényesül ilyenkor az állami akarat, akik egész egyszerűen végletesen kiszolgáltatottak. Ezt azért is érdemes hangsúlyozni, mert el lehet mondani azt, hogy például a Vht. milyen jogorvoslati jogokat biztosít, de pontosan tudjuk, sok tekintetben - elnézést az analógiáért - hasonló a helyzet, mint a munkajogban, hogy olyan személyek kapják meg a jogorvoslati lehetőséget, akik pontosan a kiszolgáltatottságuk, a félelem miatt nem feltétlenül vannak abban a pszichés állapotban, hogy ezekkel a jogaikkal élni tudnának. Éppen ezért ilyenkor belép az állam fokozott felelőssége, és belép a jogalkotó felelőssége is, hogy az államnak azt a kontrollfunkcióját biztosítsa, amelyik nemcsak az állami akarat hatékony végrehajtását szavatolja, hanem azt is, hogy azoknak a kiszolgáltatott embereknek, családoknak a joga, jogos érdekei viszont ne sérüljenek, akikkel szemben az állami akaratot ugyanakkor végre kell hajtani.
Ezért kérném azt, hogy túl azon a törvényjavaslaton, próbáljon meg a kormányzat abban előremozdulni, hogy a ’94-es kamarai rendszert, ami, azt gondolom, egy álszent megoldás, gondoljuk végig.
Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)
