DR. HARANGOZÓ TAMÁS
DR. HARANGOZÓ TAMÁS
DR. HARANGOZÓ TAMÁS (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Röviden reagálva az államtitkár úr előbbi hozzászólására, szeretném mondani, hogy nekem sajnos vagy hál’ istennek nem volt szerencsém személyesen részt venni a világhírű nagy ózdi nemzeti konzultáción, és ebből lehet, hogy a nemzeti együttműködés rendszerében még bajom is lehet (Dr. Kontrát Károly: Elnök úr...), de arra azért nem válaszolt, államtitkár úr, hogy attól a magyar embereknek miért lesz jobb, ha 2 hónap után külföldi menekülteket nyelvtudás, helyismeret, mindenféle tapasztalat és kapcsolat nélkül önök kiraknak az utcára. Mi fog velük történni, államtitkár úr? Bűncselekmény áldozatai lehetnek, vagy bűncselekmény elkövetői lehetnek; erre nyilvánvalóan az államtitkár úrnak lesz majd lehetősége válaszolni a végén.
Az előterjesztő, illetve az előttem szóló kormánypárti felszólaló már hosszasan ismertette és méltatta a körözési nyilvántartásokról és a körözési eljárás lefolytatásáról szóló javaslatot. A körözési eljárás szabályozásának megújítása mellett felhozott érvekkel az MSZP is egyetért. Egy új, átfogó törvény megalkotásának szükségességét az adatvédelmi jog elmúlt évtizedben lezajlott fejlődése, a jogalkalmazási tapasztalatok és az alapvető jogok biztosa által e tárgykörben múlt hónapban közzétett számos hiányosságra rámutató jelentése is alátámasztja. Az előterjesztő által megfogalmazott megoldások megítélésünk szerint alapvetően előremutatóak és támogathatóak, azonban sajnos a törvényjavaslat tárgyalásakor is szembesülnünk kellett azzal a rossz kormányzati gyakorlattal, hogy az alapvetően támogatható előterjesztésekbe olyan vitatható rendelkezéseket is belecsempésznek, amelyeknek semmi közük az adott témához.
E törvényjavaslat esetében két ilyen elemre szeretném felhívni a figyelmüket. Az egyik egy kormányzati beismerés, persze nem nyílt és őszinte, egyetlen kormányzati szereplő nem mondta ki nyilvánosan, bocsánat, tévedtünk, bocsánat, rosszul számoltunk. Amint arra önök is emlékezhetnek, néhány hete itt, az Országgyűlésben interpellációt intéztem a belügyminiszterhez a személy- és vagyonőrök számára előírt kötelező továbbképzés témájában. Interpellációmban arra hívtam fel a figyelmet, hogy a jelenlegi formájában egyébként erősen kritizálható továbbképzési kötelezettségeket az előírt év végi határidőre képtelenség lesz a mintegy 80 ezer vagyonőrnek teljesítenie úgy, hogy április közepéig még a tananyagot sem hozták nyilvánosságra. Erre tekintettel többek között arra szólítottam fel a belügyminisztert, hogy módosítsák az év végi tarthatatlan határidőt. Természetesen akkor a Belügyminisztérium nem mutatott erre nyitottságot, interpellációmra épp az itt jelen lévő Kontrát Károly államtitkár úr csupán annyit közölt megnyugtatásul, hogy a képzések már elindultak.
Nos, hogy az akkori kormányzati kommunikációval szemben a tervezetthez képest valóban jelentős csúszásban van a továbbképzések megszervezése, éppen az előttünk fekvő törvényjavaslat igazolja.
(19.50)
A törvényjavaslat 46. §-a ugyanis a továbbképzések teljesítésére előírt december végi határidőt öt hónappal, 2014. május 31-éig tolja ki. Ezzel a módosítással legalább annak a veszélye elhárul, hogy év végén vagyonőrök ezreinek kelljen munkahelyük elvesztésétől tartaniuk az átgondolatlan kormányzati intézkedés miatt.
Orbán Viktor dölyfös, arrogáns kormányától már nem várhatjuk, hogy ilyen esetben beismerjék, hogy hibáztak, elszámolták magukat; ehelyett inkább arra bátorítjuk önöket, hogy ha már máshogy nem megy, akkor például a tengeri moszatok életét szabályozó törvényjavaslatba elrejtve, de legyenek kedvesek, korrigálják a vagyonőrök továbbképzését előíró jogszabályok többi anomáliáját is. Biztosítsanak fizetett szabadságot a tanfolyam és a vizsgaidők időtartamára, ne számítsanak fel tanfolyami díjakat azoknak, akik azon részt sem tudnak venni, hanem csak arra kapnak lehetőséget, hogy az interneten közzétett anyagokból készüljenek a vizsgákra.
Persze, ha igazán komolyan gondolnák a magán biztonsági szektor színvonalának emelését, akkor eleve nem ilyen pár órás, az érintett személyek által vegzálásként és pénzbehajtásként megélt továbbképzésről hoznának törvényt. Kormánypárti képviselőtársaim is jól tudják ugyanis, a területet egykori cégtulajdonosként különösen jól ismerő Pintér Sándor belügyminiszter számára pedig bizonyára nem kétséges, hogy valódi eredményeket a személy- és vagyonőrök szakképzési rendszerének megújításával és a tisztességes munkakörülmények megteremtésével lehetne elérni. Elsősorban nem a minimálbérért robotoló vagyonőrökkel szemben, hanem az őket alkalmazó magán biztonsági cégekkel szemben kellene minőségi követelményeket megfogalmazni, és azok betartását kikényszeríteni.
A törvényjavaslat másik figyelemre méltó eleme - aminek szintén semmi köze nincs a körözési nyilvántartásokhoz - a teljes kormány-tisztviselői és kormányzati ügykezelői állomány megbízhatósági vizsgálat alá vonásának megkezdése. Mint emlékezetes, a megbízhatósági vizsgálatról szóló törvénymódosítást még 2010 őszén fogadta el az Országgyűlés fideszes többsége, ami arra adott felhatalmazást a Pintér Sándor által irányított Nemzeti Védelmi Szolgálatnak, hogy a rendészeti dolgozókat eljárásuk során titkosszolgálati eszközökkel megfigyeljék, és az esetleges jogsértésért akár bűncselekmény elkövetésével is provokáljanak.
Sokáig nem kellett várni arra, hogy ismét bebizonyosodjon, hogy minden megszorítás, szigorítás, méltánytalanság, amit az Orbán-kormány a rendészeti dolgozók esetében bevezet, idővel a lakosság széles rétegeit fogja sújtani. Ezt láttuk a korhatár alatti nyugdíjak rendszerének teljes szétverésekor, ami emlékezetes módon a szolgálati nyugdíjrendszer elleni támadással kezdődött. Ez zajlik az egyes szakmák gyakorlóinak korporativista elvek mentén szervezett karokba kényszerítésével, ami a Magyar Rendvédelmi Kar felállításával kezdődött, és mára odáig jutott, hogy a pedagógusokat kényszerítik hasonló szervezetbe.
Ez a helyzet a megbízhatósági vizsgálattal is. Az Orbán-kormány a meglehetősen durva eszköz bevezetését 2010 őszén a rendőri korrupció elleni küzdelem népszerű célkitűzésével igazolta a lakosság előtt, azonban már tavaly nyáron egyértelművé vált, hogy ezt idővel az egész kormány-tisztviselői állományra ki akarják terjeszteni, és erről akkor törvényt is hoztak. Az előttünk fekvő törvényjavaslat megkezdi e szándék gyakorlatba ültetését, amelynek következtében a kormánytisztviselők széles rétege számíthat arra, hogy július 1-jével megbízhatósági vizsgálat és ezzel akár bűncselekménnyel provokálás célpontjává válhat, ráadásul azt sem tudjuk biztosan, hogy hol lesz ennek a folyamatnak a vége. Tegnap a rendészeti dolgozók, ma a kormánytisztviselők kerülnek célpontba; nem tudhatjuk, hogy a jövőben kikkel bővül még a totális ellenőrizhető és provokálható személyek köre.
Ezzel összefüggésben korábban is többször kifejtettük, és most ismételten szeretném leszögezni, hogy a korrupcióval szemben a lehető leghatározottabban fel kell lépni, és a korrupt személyektől mind a rendészeti, mind az államigazgatási szerveknek meg kell válniuk; ez vitán felül áll. Egyetértünk azzal, hogy szükséges a korrupció elleni harc eszköztárának újragondolása és megerősítése, azonban a megbízhatósági vizsgálat jelenlegi formájában történő kiterjesztése teljesen elfogadhatatlan és álszent megoldás. Önök a teljes államigazgatás totális ellenőrzését foglalják törvénybe, kivéve természetesen a milliárdos döntéseket meghozó minisztériumok csúcsán ülő politikai vezetőket, valamint az állami vállalatok fideszes vezetőit.
Múlt év nyarán is elmondtam: képmutató és vérlázító az a javaslat a magyar Közgép társaság időszakában, ahol Orbán Viktor udvaroncai nyerges vontatóval talicskázzák ki a közpénzeket (Derültség a Jobbik padsoraiban. - Mirkóczki Ádám: Ez már költészet.), ahol mára intézményesítették a korrupciót. Döbbenetes, hogy az a Fidesz szorgalmazza a kormánytisztviselők és ügykezelők titkosszolgálati eszközökkel történő megfigyelését, amely az erre hivatott szervek helyett titkos magánmegbeszéléseken maga dönt arról, hogy ki és hol nyithat trafikot, mint ahogy fideszes képviselőtársuk le is bukott ezzel, amelynek elnöke nyíltan arról beszél, hogy ha akarták volna, akkor egyetlen baloldali pályázó sem lett volna a győztesek között. Olyan országban hangzik el ez a javaslat, amely a földmutyitól és a trafikmutyitól hangos, ahol szinte az összes jelentősebb beruházás mondvacsinált okokból közbeszerzés alóli mentesítéssel zajlik, ahol ha a miniszterelnöknek megtetszik egy épület buszozgatás közben, akkor annak elvételéről egyszerűen törvény hozható.
Önök köntörfalazás nélkül, mindenki szeme láttára élnek vissza az államhatalom eszközeivel, és szervezetten nyúlják le az országot, monopolizálják saját kezükbe gazdasági erőforrásait. Ilyen körülmények között, álszent módon, a már amúgy is rettegésben tartott kormánytisztviselők, ügykezelők fokozott ellenőrzésével, megfélemlítésével akarják azt a látszatot kelteni, mintha harcolnának a korrupció ellen. Szégyelljék magukat!
Csak megismételni tudom a múlt év nyarán megtett javaslatunkat. Ha valóban vissza akarják szorítani a korrupciót, tisztelt kormánypárti képviselőtársaim, akkor ne habozzanak, és ne a kormánytisztviselőket vegzálják, hanem a kormány tagjait, és az őket háttérből irányító oligarchákat, valamint az őket kiszolgáló politikai vezetőket tegyék a törvényjavaslat tárgyává.
Összefoglalva: üdvözöljük a körözési nyilvántartásokra és eljárásra vonatkozó szabályok korszerűsítését, helyes irányba tett lépésnek tartjuk, de keveselljük a törvényjavaslatnak a vagyonőrök továbbképzésére vonatkozó rendelkezését, ugyanakkor álszentnek, képmutatónak és ezért elfogadhatatlannak tartjuk a megbízhatósági vizsgálat kiterjesztésére vonatkozó javaslataikat.
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Dr. Józsa István tapsolva: Bizony! Ki kell adni a körözést.)
