SZABÓ GÁBOR
SZABÓ GÁBOR
SZABÓ GÁBOR, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Végighallgatva minden vezérszónoklatot és az előterjesztők tájékoztatóját a két törvényjavaslatról, néha úgy éreztem magam, mintha egy nagy demokráciamese közepébe kerültem volna, és két csodálatosan hasznos és a demokratikus versenyszabályokat segítő törvényjavaslat tárgyalása került volna ide, a Ház elé. Ezen sokk, amit itt kaptam a vezérszónoklatok, illetve az előterjesztők részéről, arra vezet most engem, hogy először ne a részletekben mélyedjek el, hanem megpróbáljam röviden összefoglalni a Jobbik frakciójának a véleményét, illetve kritikai álláspontját, nem elhallgatva azokat a részeket, amiket esetlegesen támogathatónak tartunk ezen két törvényjavaslatból.
Az egyik legsúlyosabb problémánk az országgyűlési képviselők választása kampányköltségeinek átláthatóvá tételéről szóló törvényjavaslattal kapcsolatosan, hogy teljes mértékben és igazán nem teszi átláthatóvá a pártok kampányköltéseit, és olyan aknákat, csapdákat helyez el a törvény, főleg a közpénzek rendszerből való kifolyatása szempontjából, amelyeket úgy gondoljuk, hogy jó szándékú előterjesztők, törvényhozók csak olyan esetben terjesztettek ide be a Ház elé, hogy teljes mértékben nem gondolták át ennek a javaslatnak a következményeit.
Maga a törvény - és kifejezetten a kampányfinanszírozásiról beszélek - meglátásunk szerint a jelen állapotában csapnivalóan rossz, és több olyan cseles módon bevezetett csapdát, aknát tartalmaz, ami által lehetőség van arra, hogy a pártok demokratikus választási versenyét erősen korlátozza; nem oly módon, ami elsőre teljesen nyílt és nyilvános lenne, hanem ennél jóval intelligensebb, de sajnos aljasabb módon.
Úgy érezzük, hogy ez az átláthatóvá tételről szóló cím inkább, az a félelmünk, egyfajta fedőnév vagy álca a kormánypártok kezében, részéről annak érdekében, hogy minél inkább elősegítse azt a folyamatot, hogy a 2014-es országgyűlési választásokon a kormánypártok érdekeiből érthető módon minél inkább elaprózódott ellenzéki oldal szálljon szembe, illetve legyen a kihívója a Fidesz-KDNP-nek. Hiszen a kormánypártok részéről túl nagy osztódásra számítani nem lehet, viszont ezen iszonyatosan magas és pazarló, és komoly fékeket a rendszerbe be nem építő kampánytámogatás és párttámogatás révén ellenzéki pártok vagy csak simán pártok garmadája fog indulni a választásokon, és ilyen értelemben maga az állam lesz ezen ellenzéki szétaprózódásnak a finanszírozója.
Van azért korrekt és jó rész is a törvényben, ez pedig az egyéni jelöltek kampánytámogatásának a rendezése. Hiszen túl a politikai pártok képviselőjelöltjein, nagyon sok olyan civil vagy független képviselőjelölt van, ami mögött nincs olyan politikai párt, aminek van állami támogatása vagy tartalékolt pénze, tehát az ő számukra tényleg lehetővé válik az, hogy a saját, helyben kialakított választókerületi programjukat a választókhoz el tudják juttatni.
Viszont egy téveszmével szeretnék leszámolni, amit minden kormánypárti képviselő elmondott ma itt a teremben, mégpedig azzal, hogy ezáltal olcsóbb lesz a kampány. Nem, ezáltal jóval drágább lesz az állampolgárok számára a pártok kampányának és a jelöltek kampányának a finanszírozása. 2010-hez képest lehet, hogy egy hajszállal olcsóbb lesz, de ennek az az oka, hogy akkor kétfordulós választás volt, jövőre pedig egyfordulós lesz. Ha megengedik és lesz rá időm, ezt majd igyekszem a számok nyelvén is bebizonyítani, de azt mindössze egy jól hangzó és PR-fogásnak értékelem, hogy a pártok állami támogatásának az elvétele révén több pénz maradt az adófizetők kezében, miközben ilyen túlságosan bőkezűen és sok pártot felülfinanszírozva indul el ennek a törvényjavaslatnak a vitája.
Másrészt nagy hátránya ennek a törvénytervezetnek, hogy egy teljesen ésszerűtlen, pazarló költési spirálba viszi be majd a választási kampány alatt a pártokat. Hiszen ne felejtsük el, hogy mindössze két hónap áll majd rendelkezésre ezen kampányfinanszírozási állami támogatás elköltésére, amely egy olyan politikai párt részére, amely mind a 106 egyéni képviselőjelöltet fel tudja állítani, és ezenkívül a törvény alapján kap még 597 millió forintot - itt ugye már 703 millió forintról beszélünk -, a törvény azt a lehetőséget adja meg, részben érthető módon, hogy ezt a két hónapos kampányidőszakban kell elköltenie.
(10.50)
Most lehet, hogy vannak itt a parlamentben olyan pártok, amelyeknek ez a mutatvány meg a feladat nem kottyan meg, 703 millió forintot ésszerűen két hónap alatt elkölteni, a Jobbik nem tartozik ezen pártok körébe. Úgy látjuk az elmúlt évek működése alapján, hogy igyekeztünk mindig is - amikor volt állami támogatásunk, akkor is, amikor nem volt, akkor is - ésszerűen és nem pazarló módon, több árajánlatot megversenyeztetve szervezni a kampányainkat, és működtetni a pártot. De két hónap alatt, ha minden olyan párt, amelyik megkapja ezt a 703 milliós megatámogatást… - a választópolgárok arra ébrednek majd minden reggel, meg arra fekszenek minden este, hogy tele van a postaládájuk reklámanyagokkal, szóróanyagokkal, mozdulni sem lehet majd a pártok választási plakátjaitól, hiszen óriási, túlzott források állnak majd a pártok rendelkezésére, és mindenki bele lesz kényszerítve abba a spirálba, hogy mivel ez a pénzösszeg át nem vihető egy későbbi időszakra, ezt ezen a két hónapon belül költse el. Félek, illetve nem félek, hanem valószínűsítem, hogy a Jobbik ezen nemes próbán meg fog bukni, mert nem leszünk képesek és nem is akarunk olyan pazarlóan kampányt folytatni, hogy két hónap alatt mi 703 millió forintot költsünk el az adófizetők pénzéből.
Másrészt, ami nagyon nagy veszélye ennek a törvényjavaslatnak - és erre Szakács képviselő úr utalt is, a történelmi példája alapján a tízfős család, amely '90-ben állami támogatáshoz jutott, majd bútorokra költötte el a párt kampánytámogatását, hát itt jó néhány tízfős család, népes famíliák, akár szervezett bűnözői körök fognak erre a lehetőségre, erre a pénzcsapra lecsapni. Ezt is igyekszem majd számok alapján bebizonyítani, hogy egy minimális szervezéssel, minimális felkészüléssel azok, akik az életnek nem a napos, hanem a törvénytelen oldalán járnak, hozzá tudnak jutni ezen pénzösszegek nagy részéhez, és az ő részükről nem feltételezhető az, hogy az állampolgárok pénzét arra költsék el, amire a törvény valójában szánja.
Ezenkívül mint olyan képviselő, akinek volt szerencséje néhány választási kampány szervezésében részt venni, fel kell majd a figyelmet hívnom több olyan ésszerűtlen elemre, amelyik bármelyik párt számára nehezen betartható, márpedig szerintem egyikünk sem szeretne törvényszegést elkövetni. Ehhez viszont szükséges az, hogy az ésszerűtlen elemeket kigyomláljuk és kijavítsuk a törvényjavaslatból.
Nagyon nagy hiányossága a törvényjavaslatnak, hogy nagyon meghatározó elszámolási és eljárási szabályokat ugyebár miniszteri rendeletalkotáshoz köt, ott viszont nem határoz meg határidőt maga a törvény. Ezt egy rendkívül fontos pótolnivalónak tartjuk, ugyanis egyik párt számára sem lenne szerencsés, ha közvetlenül a választási kampány kezdetéig késlekedne az adott miniszter, hogy rendeletben az eljárási szabályokat megalkossa. Amennyiben minél hamarabb elkészülne ez a miniszteri rendelet, volna lehetőség az arra való reflektálásra és az ésszerűtlen elemek kapcsán a figyelemfelhívásra.
Amikor olvastuk képviselőtársaimmal ezt a törvényjavaslatot, akkor néhány nagy könnycseppet eldörzsöltünk a szemünk sarkában az Állami Számvevőszék munkatársai iránt érzett részvétünk kapcsán, ugyanis az Állami Számvevőszék munkatársaira ez a törvényjavaslat eléggé nagy és komoly terheket fog rakni. Viszont azt is el kell mondanom, hogy jelenleg az Állami Számvevőszék szakembergárdáját és szakembereit érezzük annak a szakembergárdának, akik magas színvonalon, kifogástalan módon ezeket az ellenőrzési feladatokat el tudják majd látni. Tehát azt a néhány könnycseppet majd igyekszünk a törvényjavaslat tárgyalásánál zuhogó sírássá változtatni, ugyanis mi még pluszban megterhelnénk az Állami Számvevőszék munkatársait, bízva az ő szakértelmükben, és bízva abban, hogy a közpénz kifolyását, illetve konkrét ellopását az ő részvételükkel meg lehet majd akadályozni.
Szintén problémának érezzük, és sérelmezzük, hogy az elmúlt években több civil szervezettel volt közös tanácskozás, nem csak az a múlt heti, amit Vejkey képviselő úr említett, volt azért 2012-ben - még Lázár János védnöksége alatt - több egyeztetés civil szervezetekkel és a pártok képviselőivel, amelynek során azért történtek ötpárti nyilatkozati aláírások, történtek elköteleződések, történtek egyeztetések. Most pedig mintha az elmúlt éves közös munkát egyszerűen összegyűrve a szemeteskukába hajították volna az előterjesztők, nagyon sok közösen elfogadott megállapítását nem vették figyelembe.
De hogy ne csak a rosszat soroljam, korrekt módon nem hallgathatom el azt sem, hogy a törvénytervezetnek vannak pozitív részletei is. Amit mi nagyon fontosnak tartottunk mint Jobbik-frakció, és amely kapcsán Volner János támadó ékként próbált behatolni a magyarországi politikai pártok közé: nagyon nagy örömmel tapasztaljuk, hogy a Volner János által felvetett témák, beadott határozati javaslat főbb gondolatai bekerültek a kampányfinanszírozási törvény javaslatába. Így a Jobbik azt messzemenőleg támogatni tudja, hogy minél inkább lehetetlenné tegyük törvényi szabályozás szintjén is azt, hogy akár külföldi gazdasági, politikai érdekkör, külföldi csoportok, külföldi alapítványok, külföldi jogi, természetes személyek befolyást tudjanak szerezni azáltal, hogy politikai pártot támogassanak. Az elmúlt időszakban volt több vérlázító eset, egyrészt, amikor kiderült, hogy Bajnai Gordonnak a Haza és Haladás Alapítványát komoly, amerikai államhoz közeli civil szervezetek segítik és támogatják, ami - ismerve az amerikai állam működését, és ismerve azt, hogy az Egyesült Államok mennyire szeret más államok belpolitikájába beavatkozni - még annak a gyanúját is felveti, hogy itt maga az amerikai állam vagy az amerikai titkosszolgálat finanszírozott egy magyarországi politikai csoportosulást egy civil fedőszervezeten keresztül. A titkosszolgálatokat, főleg az Egyesült Államok titkosszolgálatát azért egy törvényjavaslattal kicselezni nem fogjuk, de mindenesetre támogatandó irány, hogy próbáljuk szűkíteni ennek a jogi lehetőségét.
Mint az is egy támogatandó irány, hogy megtiltja a törvénytervezet a belföldi jogi személyeknek a pártok számára adható támogatási lehetőséget.
(Az elnöki széket Balczó Zoltán, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
Itt lehet, hogy a MOL meg az OTP igazgatótanácsi ülésén ennek a javaslatnak nem fognak örülni, mert nem tudják továbbvinni majd a támogatási politikájukat akkor, amikor Bajnai Gordonéknak jogerősen is bejegyzésre került a politikai pártja, viszont az is egy vérlázító eseménysor volt az elmúlt időszakban, hogy állami, illetve államhoz közeli nagyvállalatok nyíltan politikai csoportosulásokat pénzeltek.
A választási eljárásról szóló törvény módosításáról nagyon sok észrevételt hallhattunk itt az előterjesztők részéről. Itt általánosságban annyit tudok elmondani, hogy a Jobbik-frakció annak idején nem szavazta meg ezt a törvényt, úgy éreztük, hogy egy rossz szabályozás és rossz törvény született, viszont a módosítások kapcsán el kell azt mondani, hogy a módosítások döntő többsége szépségtapasz, és pici, érdemi javítások ezen a rossz törvényen, aminek a rosszaságából, gyengeségéből, alkalmatlanságából ezek a pozitív előrelépések nem vonnak le semmit pluszban.
Rátérve a részletes kifejtésére annak a törvénytervezetnek, amit önök “a kampányköltségek átláthatóvá tételéről” fedőnévvel láttak el; ennek a részletes kifejtésébe csapnék most bele.
(11.00)
Ami pozitív irány és elmozdulás, az egyéni képviselőjelölteknek nyújtandó 1 millió forintos állami támogatás; nem is igazán a parlamenti pártok, illetve a kis pártok jelöltjei kapcsán, hanem nagyon sok olyan civil szervezet van vagy független jelölt az országban, akiknek jó helyi elképzelésük és programjuk van, de eddig a minimális anyagi lehetőség miatt nem tudtak elindulni a választáson.
Amire föl szeretnénk hívni a figyelmet itt az egyéni jelöltek 1 millió forintos támogatása kapcsán, hogy jó megoldásnak tartjuk a kincstári kártya használatát. Teljesen érthető, hogy az erre a lehetőségre esetleg rácsapó szélhámosok, gengszterek vagy szervezett bűnözői körök előrejutását tudjuk azzal kizárni, ha ezt az 1 millió forintos készpénzt nem egy az egyben adjuk oda annak a képviselőjelöltnek, aki persze valószínűleg csak a kisebbségét alkotja a jövendő egyéni képviselőjelölteknek, és nem a kampányra költené vagy saját magára, vagy a Szakács úr által említett bútorbevásárlásra. Viszont itt is fontosnak tartom elmondani, hogy a kincstári kártya rendezése kapcsán a törvény azt írja elő, hogy a miniszternek kell ennek eljárási szabályait rendeletben kidolgozni. Itt is fontosnak érezzük, hogy ez a miniszteri rendeletalkotás határidőhöz legyen kötve, hogy azok az egyéni jelöltek, akik komoly pénzügyi alapismeretekkel nem rendelkeznek, és indulni akarnak a választásokon, és nem pártszínekben indulnak, minél több idejük legyen az ezzel kapcsolatos fölkészülésre.
Azt tudni érdemes a törvényjavaslat elolvasása után, hogy azért akár egy független jelöltnek, akár egy kis párt képviselőjelöltjének a kampányidőszak első felében igazán komolyan nehéz dolga lesz. Nehéz dolga lesz, mert lényegében elő kell finanszíroznia a kampányát. És most nem a nagy pártok jelöltjeiről beszélek, nem a parlamenti pártok jelöltjeiről beszélek, hanem a független jelöltek vagy a kis pártok egyéni képviselőjelöltjeinek a nehézségeiről. Hiszen nagyjából a választás előtt egy hónappal tudja leadni majd a kopogtatócéduláit, és a törvénytervezet azt írja elő, hogy a nyilvántartásba vétele utáni 5 munkanapon belül kell utalni neki ezt az 1 millió forintos támogatást úgy, hogy a két hónapos kampányidőszakból azért egy hónap eltelt, akár a családi kassza előfinanszírozása révén. Nekünk az a javaslatunk, hogy erre a viszonylag egyszerű műveletre 5 napot nem szabadna hagyni, hanem inkább szűkíteni kéne a határt. A javaslatunk erre a 3 munkanapon belüli utalás lesz; főleg hogy az 5 munkanap bruttóban egy teljes hetet jelenthet a hétvégével együtt.
Amit szintén az egyéni jelöltek esetében támogatandónak tartunk, hogy akik képviselőjelöltként nem ugorják meg a 2 százalékos határt, azoknak ugyebár az összeget a törvényjavaslat szerint vissza kell fizetni. Amennyiben ez a rendelkezés nem marad benne a törvénytervezetben, vagy felpuhításra kerül, amire itt most hallottunk szándékot, az ebben az esetben megduplázhatja, triplázhatja csak a pénzügyi nyereségvágyból elinduló egyéni képviselőjelöltek számát. És mind a későbbi ellenőrzés során, mind pedig onnantól kezdve, ha szubjektív elem kerül bevezetésre, ugyebár ennek a 2 százalékos határnak az objektivitásával szemben, akkor ez meg fogja növelni a nem jó szándékból és nem jóhiszemű módon induló egyéni képviselőjelöltek számát, és visszaélésekre inkább adhat lehetőséget.
Ugyanis egy dolgot le szeretnék itt szögezni. Nem tudom, mennyire követték figyelemmel a választási eljárásról szóló törvény módosulását, de az eddigi választásokhoz képest irtózatosan könnyű lesz egy egyéni képviselőjelöltnek a választási induláshoz szükséges ajánlást összeszedni. Jóval nagyobbak lettek a választókerületek, nincsenek kopogtatócédulák, 500 aláírást kell összeszedni. Ráadásul egy választópolgártól több jelölő szervezet is kérhet ajánlást. Ennek megvoltak az előnyei is, amikor ez törvénybe lett foglalva, viszont ez a hatás azzal jár, hogy még akár komoly háttér, komoly program vagy komoly elképzelés nélkül is, egy ismeretségi körben jól szervezett, előkészítő kampány során komolytalan, illetve program, a választók érdekeit nem képviselő elképzelések nélkül is hozzá tudnak jutni ehhez az 1 millió forintos összeghez. Ezzel nincs probléma akkor, ha emögött nemcsak szervezés, nemcsak mutyizás áll, hanem valódi társadalmi támogatás.
Ami irtózatosan nagy gondja ennek a törvényjavaslatnak, az a pártok számára ebben a két hónapos időszakban adott irtózatosan magas összegű támogatás. Azt mondom, hogy az alapelgondolás lehetne korrekt is, illetve most nem mondom azt, hogy a szándék mögött nem a jóhiszeműség vagy korrektség áll. Itt ugyebár nagyon sokan azzal érveltek, hogy ez azért jó, mert a pártok bevételeinek nagy része ezáltal átláthatóvá válik. Hozzáteszem, hogy minket eddig sem veszélyeztetett, és a jövőben sem fog veszélyeztetni a törvény által előírt választási költési felső plafon átlépése. 2010-ben sem veszélyeztetett ez. De az elmúlt 23 évben mi is láttunk sok mindent, főleg, amikor még nem országgyűlési képviselők voltunk, hanem az eseményeket követő állampolgárok, hogy a nagy pártok milyen iszonyatos költekezésbe mentek bele a kampány során.
Azt jó iránynak tartjuk, hogy a közös listát állító jelölő szervezetek mindössze egy párt támogatására, egy nagyobb összegre jogosultak, tehát nem lehet tovább osztódni. Ami viszont irtózatosan nagy probléma, az a pártok számára adandó állami támogatással való nagyon egyszerű visszaélés. Nézzünk egy picit körbe az országban! Nézzük meg, hogy milyen gazdasági helyzetben van hazánk, a társadalmunk, a lakosság, és nézzük meg a bűnügyi híreket is, hogy hány olyan eseményről kapunk tájékoztatást, amikor néhány száz forintért is ölre mennek egymással az emberek, egyes emberek milyen csalássorozatba tudnak anyagi nyereségvágyból belemenni. Itt pedig nem is kell nekik olyan sokat dolgozniuk, hogy egy átlagember vagy egy átlagcsoport számára hatalmas összegű, vissza nem térítendő költségvetési támogatáshoz tudjanak jutni. De a törvény azt írja elő, hogy ha 27 jelöltet állít egy adott politikai párt, akkor közel 150 millió forinthoz hozzájut állami támogatásként. Ehhez mindössze 13 500 embernek kell az aláírását megszerezni 27 választókerületben. Ha egy párt 54 jelöltet állít, akkor 298,5 millió forint állami támogatáshoz tud jutni, nem beszélve azokról a pártokról, amelyek mind a 106 jelöltet kiállítják, és 597 millió forintot kapnak normatív módon.
Na most, azokkal az érvekkel szemben, amelyek azt mondják, hogy ez a konstrukció olcsóbb lesz az adófizetők számára, hadd mondjak el néhány tételes összeget, számot. Egyrészt a pártok állami támogatását a 2014. évre meg kívánja vonni ezen javaslattal párhuzamosan, ugyebár, a kormányzat. 2014-re 2 milliárd 549 millió forint lenne a pártok éves állami támogatása. Most abban az esetben, ha ez a törvényjavaslat változtatás nélkül lép életbe, akkor ennél jóval többet kell költeni a jelenlegi négy nagyobb parlamenti pártra. Hiszen azt feltételezzük egymásról, hogy mind az MSZP vagy mondjuk, egy baloldali összefogás, mind a Fidesz-KDNP, mind a Jobbik, mind az LMP képes lesz arra, hogy mind a 106 körzetben egyéni képviselőjelöltet állítson, tehát hozzájussanak a jelöltjei a 106 millió forinthoz, ezenkívül az 597 millió forinthoz.
(11.10)
Ez összesen 703 millió forintos állami támogatás két hónapra, és ez csak a jelenlegi parlamenti pártokkal felszorozva majdnem 300 millió forinttal több, mint ha a pártok állami támogatását ezen kampányfinanszírozási javaslat nélkül érvényben hagytuk volna, nem beszélve azon jelölő szervezetekről és politikai pártokról, amelyek ezen törvényjavaslat változtatás nélküli elfogadása után gombamód fognak alakulni és szaporodni. Ugyanis a jelenlegi könnyített, választásokon való indulás kapcsán egyáltalán nem nagy kunszt, főleg ha egy politikai pártnak, vagy egy élelmesebb viccközösségnek, vagy pedig egy szervezett bűnözői csoportnak van fél éve-háromnegyed éve felkészülni, vagy egy népes családnak, ugye, a Szakács úr által említett tízfős család megkeresi a másik ezerfős rokonságát az országban, és ezekkel a rejtett erőforrásokkal komoly mozgósító erőre képesek. Így lehetősége van arra, még akár úgy is, hogy egy kisebb összeget bele is invesztálnak magába a gyűjtésbe, illetve az előkészítésbe, tegyük fel, hogy 500 forintot fizetnek egy aláírásért egy aláírásgyűjtőnek, így 500 forint/aláírás számolás alapján - és most nem azt az esetet mondom, amikor aláírást vásárol egy rossz szándékkal induló kisebb politikai párt vagy olyan politikai párt, amely mögött bűnözői csoport áll - mindössze 6 millió 750 ezer forintot kell beinvesztálnia abba, hogy hozzájusson 149 millió forint állami támogatáshoz.
Annak, aki nem az életnek a becsületes oldalán éli a mindennapjait, azért nem olyan nagy probléma - sokunkkal ellentétben - ennek a megszerzett közel 140 millió forintos összegnek legalább a felét különböző ügyeskedésekkel úgy számlákkal ellentételezni, hogy utána az Állami Számvevőszék se találjon benne semmi kivetnivalót. Hozzáteszem, hogy így irtózatos módon be fog indulni a pártbiznisz, eddig soha nem látott politikai pártok fognak megalakulni, csak azért, hogy akár 597 millió forintos állami támogatáshoz hozzájussanak, és közben az ellenőrzési oldala nem kellően alátámasztott és megalapozott - az egyéni jelölteknek igen, de ezen nagy összegekhez hozzájutó politikai pártoknak sajnos nem, ez ügyben fogunk majd módosító javaslatokat is benyújtani.
Hadd kérdezzem meg, hogy ha egy szegény független egyéni képviselőjelölttől elvárjuk, hogy az egymillió forinttal számoljon el, de cserébe azért 2 százalékot érjen is el a választáson, hogyhogy nem vezetjük be ugyanezeket az eredményességi küszöböket olyan politikai pártok számára, amelyek több százmillió forintot fognak kapni, akár azért, mert van társadalmi támogatottságuk, akár azért, mert nagyon ügyesen a háttérben jól megszervezték a közpénzek lenyúlásának a lehetőségét.
Tudom, hogy nem volt szívderítő, amit eddig mondtam, de az este folyamán folytatni fogom, ugyanis a kritikáimnak mindössze 30 százaléka fért el ebben a szűk 30 percben, viszont minket az vezérel, hogy még ebből a rossz, csapnivaló törvényjavaslatból is szülessen egy olyan elfogadható törvényjavaslat, amely megakadályozza azt, hogy több milliárd forint állampolgári, adófizetői pénz ellenőrizetlen módon, vissza nem szerezhető módon áramoljon ki a magyar adófizetők zsebéből.
Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)
