DR. HARANGOZÓ TAMÁS
DR. HARANGOZÓ TAMÁS
DR. HARANGOZÓ TAMÁS, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A Fidesz jogalkotási gyakorlatát jól tükröző, meghökkentő terjedelmű és tartalmú, grandiózus salátatörvény fekszik megint előttünk. Mint ahogy az előterjesztői expozéból is nyilvánvalóvá vált, ez a salátatörvény a szabálysértési eljárás részletszabályaitól kezdve a külföldiek munkavállalási feltételein át a tűzvédelmi hatósági feladatokon keresztül egészen a szén-monoxid-érzékelők kötelező felszereléséig igen szerteágazó tárgyú rendelkezéseket tartalmaz. Ezen már külön meg sem lepődünk, azonban még az elmúlt három és fél év fideszes, mondhatni unortodox törvényhozási gyakorlatban is egyedülálló, hogy e törvényjavaslat másfél héttel ezelőtt benyújtott, 53 oldalas eredeti változatát a bizottsági tárgyalások lezárulását követően, minden előzetes jelzés nélkül múlt pénteken visszavonták, és egy új, 126 oldalasra hizlalt változatot nyújtottak be. Ez az eljárás az önök megfontolt, szakszerű jogalkotási gyakorlatának méltó szimbóluma.
Kérdem én: másfél héttel ezelőtt, amikor a törvényjavaslat első változatát benyújtották, még nem voltak vele tisztában, hogy az uniós jognak való megfelelés érdekében a migrációs tárgyú törvények átfogó módosítására van szükség? Valóban nem lehetett látni másfél héttel ezelőtt, hogy nem egy 53, hanem egy 120 oldalas törvény megtárgyalására és elfogadására van szükség még ebben a félévben? Gratulálunk ehhez az alapos munkához! Ez az eljárási forma, ahogy ezeket a törvénymódosító rendelkezéseket tárgyaljuk, még akkor is elfogadhatatlan volna, ha egyébként az előterjesztett javaslatok tartalmilag kifogástalanok lennének, azonban sajnos ez korántsem elmondható. A törvényjavaslat egyik fajsúlyos része a 2011 őszén elfogadott és múlt év áprilisában hatályba lépett szabálysértési törvény átfogó, nagy terjedelmű módosítása. Mint arra képviselőtársaim is emlékezhetnek, az MSZP az új szabálysértési törvény elfogadását a lehető leghatározottabban ellenezte. Már akkor figyelmeztettük a kormánypárti képviselőtársainkat, hogy ezt a törvényt nem szakmai megfontolások, hanem néhány politikai vezető torz társadalomfilozófiája alapján készítették elő, és az ebben a formában nemhogy végszavazásra, de még általános vitára sem alkalmas.
Nem tudhatjuk, hogy valójában kik voltak a törvényjavaslat megszövegezői, de megkockáztatható az a kijelentés, hogy a törvényjavaslat aligha ment végig az államapparátusban szokásos és elengedhetetlenül szükséges egyeztetéseken. Felkészült szakemberek, mint amilyenek a minisztériumban dolgozó kormány-tisztviselői kar tagjai is, ilyen összecsapott, kiforratlan, gyenge színvonalú munkát nem engednek ki a kezükből, ha hagyják őket tisztességesen dolgozni, ezért feltételezhető, hogy az új szabálysértési törvény előkészítéséből nemcsak a szakmai műhelyeket, de még a kormányzati apparátust is jórészt kihagyták.
A 2011 őszén kifejtett álláspontunk helyességét az elmúlt másfél év nyilvánvalóan visszaigazolta. A kormány már egy-két héttel az új szabálysértési törvény 2012. április 15-ei hatálybalépése előtt arra kényszerült, hogy a legnyilvánvalóbb technikai hibákat kiküszöbölje, tehát annak átfogó módosítását kezdeményezte. Alig több mint egy évvel a nagyjavításon átesett törvény hatálybalépése után - szégyenletes módon - ismét a szabálysértési törvény átfogó módosításáról kénytelen tárgyalni az Országgyűlés. Most még inkább érvényes a szabálysértési törvény tavalyi módosítása során tett megállapításunk. Ez, tisztelt képviselőtársaim, a jelenlegi kormányzati struktúra totális csődjének a jele, ami megkérdőjelezi mind az ágazatot felügyelő miniszter, Pintér Sándor, mind a jogalkotásért felelős miniszter, Navracsics Tibor, mind pedig az egész kormányzati munka egészéért az Országgyűlésnek felelős Orbán Viktor alkalmasságát. (Dr. Józsa István: Így van!) Vitathatatlan, hogy az előttünk fekvő javaslat szabálysértési törvényt módosító rendelkezései alapvetően előremutatóak. Különösen üdvözölhető a kártérítésre és a visszafizetésre vonatkozó rendelkezések beépítése, a döntés felülvizsgálatára és a jogorvoslatra vonatkozó szabályok módosítása. Bár a változások előremutatóak, azonban nem orvosolják a szabálysértési törvény általunk korábban erősen kritizált alapvető koncepcionális hibáit.
Mint azt korábban is kifejtettük, a szabálysértési jog eredeti funkciója a kisebb súlyú jogellenes cselekmények szankcionálása; azon cselekményeké, amelyek társadalmi veszélyessége nem éri el azt a szintet, hogy a büntetőjog eszközeivel kelljen közbelépni. A szabálysértések tehát viszonylag egyszerűbb megítélésű, kisebb szankcióval büntetendő cselekmények, ezért a büntetőeljárásnál egyszerűbb, kevesebb garanciával övezett eljárás keretében is elbírálhatók. Az új szabálysértési törvénnyel azonban a kormány kiforgatta a szabálysértési jog logikáját: a szankciók tekintetében a büntetőjogra jellemző szigort vezetett be, miközben nemhogy megtartotta volna az egyszerűbb, kevesebb garanciát biztosító eljárást, hanem lényegesen ki is bővítette az eljáró hatóságok mozgásterét. Így a kormány lényegében visszaélt a szabálysértési jogban rejlő lehetőségekkel, és a büntetőeljárás garanciáinak mellőzésével tette lehetővé az állam hatóságai számára, hogy kényük-kedvük szerint a legkeményebb eszközökkel lépjenek fel akár a legkisebb jogsértésekkel szemben is.
A szabálysértési elzárás alkalmazásának kiterjesztése, a pénzbírságok összegének felemelése, a közérdekű munka büntetés bevezetése mind-mind a hatóságok mozgásterének radikális bővítését szolgálja, anélkül, hogy érdemi garanciát biztosítana a visszaélésszerű jogalkalmazással szemben. Az általános szabálysértési hatósági jogkört ráadásul kivették a helyi társadalmi viszonyokat ismerő jegyzők kezéből, és a jóval kevesebb ismerettel és ebből következően feltehetően jóval kevesebb empátiával rendelkező járási hivatalok hatáskörébe utalták.
Bár az eljárási garanciák tekintetében a most benyújtott módosítás jelent némi előrelépést, azonban az imént vázolt összképet érdemben nem változtatja meg, az új szabálysértési törvénynek ugyanis már a kiindulópontja is elhibázott, éppen ezért javíthatatlan. Az új szabálysértési törvény ugyanis csak egy láncszem azon törvények sorában, amivel az orbáni gazdaságpolitika által kitermelődő, szélsőségesen egyenlőtlen társadalmi szerkezetet próbálják meg stabilizálni. Ez a második világháború előtti módszereket eleveníti fel: az egyenlőtlenségekből, a szegénységből eredő feszültségeket nyers erő alkalmazásával, rendészeti eszközökkel próbálják elfojtani. Ezért érik egymást a büntető törvénykönyv és a szabálysértési törvény módosításai, ezért hat át minden jogszabályt a rendpártiság, a nyers erő, a szigorítás szelleme.
Három év távlatából azonban látható, hogy pusztán a szigorításokkal, a nyers erő politikájával nem lehet érdemi eredményt elérni. A bűnügyi statisztikák folyamatosan romlanak, és az országot járva is egyértelműen látszik, hogy az ígéretekkel és a várakozásokkal ellentétben a magánszemélyek sérelmére elkövetett, tulajdon elleni szabálysértések tekintetében következett be áttörés, sőt az Orbán-kormány alsóbb társadalmi rétegeket sújtó, mélységesen igazságtalan társadalompolitikája és a halmozottan hátrányos helyzetű térségek hanyatlásának elmúlt három évben tapasztalt felgyorsulása sok helyütt soha nem látott mértékben ásta alá a közbiztonságot.
Az MSZP-re és a demokratikus ellenzék erőire vár a feladat, hogy jövőre, a kormányváltást követően megtörje ezeket a káros folyamatokat. Igen, mi is valljuk, hogy a jogsértőkkel szemben határozottan fel kell lépni, a jogszabályok megsértése nem maradhat következmények nélkül. A közbiztonság javítása erőteljes állami beavatkozást kíván meg. Ehhez a jogsértéssel arányos, és igen, a törvényekkel tudatosan és rendszeresen szembehelyezkedők esetében szigorú szankciókat biztosító törvények kellenek, azonban az elmúlt három év világosan bebizonyította, hogy önmagában a szigorú büntetések kilátásba helyezésével még nem lesz jobb a közbiztonság.
Mi olyan társadalompolitikát fogunk folytatni, amely nem generálja, hanem tompítja a társadalmi feszültségeket. Olyan politikát kívánunk folytatni, ami nem kriminalizálja, hanem a gyermekvédelmi ellátórendszerben megfelelően kezeli a fiatalokat. A már közzétett programunkban vállaljuk, hogy húsz év késlekedése után megkezdjük és végigvisszük a rendészet modernizációját. A létszámerő és a feladatok radikális újraelosztásával megerősítjük a végrehajtó állományt, az új szervezeti és szolgálati rend keretei között megháromszorozzuk a területért felelős, a lakossággal közvetlen kapcsolatban álló körzeti megbízotti szolgálat létszámát, és olyan előmeneteli és illetményrendszert vezetünk be, ami végre megbecsüli azokat is, akik járőrként vagy körzeti megbízottként az utcán teljesítenek szolgálatot.
Ezen intézkedések összegeként és nem önmagában a szigorú büntetésektől várhatjuk azt, hogy ha két hét alatt nem is, de néhány éven belül a közbiztonság tekintetében érdemi javulás váljon érzékelhetővé olyan területeken is, ahol a bűnözéstől való félelem ma az egyik legsúlyosabb társadalmi probléma.
A törvényjavaslat migrációs tárgyú rendelkezéseivel összefüggésben is több kritika hozható fel. Azzal összefüggésben komoly kétségeink vannak, hogy a közösségi szálláson, befogadó állomáson eltölthető idő radikális, 18 hónapról 2 hónapra csökkentése valóban az érintettek társadalmi integrációját és az ésszerű költségvetési megtakarítás céljait szolgálja-e. Kiváltképp abban a tekintetben, hogy Pintér miniszter úr a tegnapi meghallgatásán a fideszes többséggel egyetemben az egyik legnagyobb problémaként említette a Magyarországon növekvő illegális migrációs nyomást, és több fideszes képviselő maga is szóvá tette, hogy lassan élhetetlenné válnak olyan települések, amelyek környezetében ilyen befogadó állomások vannak.
(18.30)
Én nagyon kíváncsi lennék arra, hogy a kormány azt hogyan gondolja, hogy ha 18 hónapról 2 hónapra leviszik azt a kötelező időt, amíg egyébként ezek a helyeken el lehet helyezni az ilyen migránsokat, akkor velük utána másnap mi fog történni. Hogyan fognak ők beilleszkedni, hová fognak beilleszkedni? Hová fogják ezeket az embereket, egyébként tömegesen, a kormány részéről az önök megítélése szerint elhelyezni Magyarországon? Vagy mi lesz az ő sorsuk? A mi megítélésünk szerint ezzel a szabállyal minden további más szabály bevezetése nélkül és minden további valódi anyagi ráfordítás nélkül egyszerűen rászabadítják ezeket a külföldi migránsokat a magyar lakosságra.
Összegezve, az imént ismertetett tartalmi kifogásokon túlmenően, az MSZP ezt a salátatörvényt már csak a benyújtás formája és a tárgyalás módja miatt sem tudja támogatni. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Dr. Józsa István tapsol.)
