GÚR NÁNDOR
GÚR NÁNDOR
GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Ennél a törvényjavaslatnál ott kell kezdenem a mondandómat, hogy 2012 nyara, munka törvénykönyve elfogadása, hiszen a munka törvénykönyve keretei között került sor arra, hogy mondjuk, a szabadság megállapításánál, távolléti díj, átlagkereset-számítás, sok minden egyéb más tekintetében vetődtek fel kérdések.
No, nem ismételve önmagamat, most csak annyit szeretnék mondani, hogy már akkor is jeleztük, hogy probléma lesz, gond lesz, nem jó az, ahogy ez a gondolkodás elindul, mert az átlagkereset számítása gyakorlatilag, lehet többféleképpen fogalmazni, de nagyon egyszerűen úgy fogalmazhatok, hogy több pénzt tesz az emberek zsebébe, mint ha azon számítási metódust alkalmazzuk, ami a távolléti díj számítása alapján fogalmazza meg gyakorlatilag a juttatásokat.
Akkor itt, a parlament falai között, ha jól emlékszem - azt hiszem, igen -, Czomba Sándor államtitkár úr, képviselőtársam úgy fogalmazott, hogy nem, nem, szó nincs itt ilyenről. Dehogy, itt csak szóbeli váltásról, megfogalmazásbeli változtatásról van szó, de ez forintálisan semmilyenfajta különbséget nem hoz. Az élet nem őt igazolta ebben a tekintetben, megint cáfolatot adott. Gyakorlatilag azt az alapvetést, azt az alapmondatot kell hogy megerősítsem, amit akkor is mondtunk, hogy olyan változtatásokat hoztak be a munka törvénykönyvébe, amelynek eredménye kapcsán több munkával ugyanannyi vagy kevesebb pénzt érnek el az emberek. Nagyon egyszerű és alátámasztható mindaz, amit mondok e tekintetben.
Egyszerű és alátámasztható mindaz, mert gondoljanak vissza - és nem fogok a részletekben elveszni - a délutános műszakpótlék megszüntetésére, az éjszakai műszakpótlék csökkentésére 50-ről 30 százalékos mértékre. Gondoljanak vissza arra a szabadság megállapításának a mikéntjére, ami arról szólt, hogy megint csak formai változtatás következik be, nem arról fog szólni a történet, hogy bárki szabadságot veszít el, amikor kettébontották, és azt mondták, hogy 20 nap alapszabadság, és a többi pótszabadság. Tudják, ma ebben az országban - ha nem tudják, akkor nem baj, ha utánanéznek, és változtatási szándékot módosító indítványok keretei között akár kapcsolódva is majd beadnak, vagy most még simán - azzal kell szembesülni, hogy több százezren vannak olyanok, akik az alapszabadsághoz hozzá tudnak jutni, de a korábban megszerzett jogviszonyuk alapján a pótszabadságukat elveszítik. Mondjuk, ilyenek, példaként említve, a közfoglalkoztatottak. Természetes, hogy ők, hiszen nekik megy a legjobban ebben az országban, ők azok, akik ma már nem 47 000, hanem 49 400 forintos összegből tudnak dőzsölni az önök hitvallása szerint. No, szóval, egy szó, mint száz, megint azt kell mondjam, hogy önök ott rúgnak, ahol a leginkább segíteni kellene, és ott nem segítenek, ahol pedig az emberek tíz körömmel kapaszkodnak és megpróbálnak megélni.
Műszakpótlékok, szabadság, kollektív szerződések tekintetében az állami tulajdonú cégek - tudják, a köztulajdon keretei közötti cégek - vonatkozásában nem lehet pozitívabb eltérítést tenni a kollektív szerződés keretei között, mint amit a munka törvénykönyve előír. Hosszú évtizedeken keresztül ez nem így működött. A munka törvénykönyve nem más volt, mint egy imakönyv - idézőjelbe teszem -, mint egy alaptörvény, mint a munka világának az alkotmánya, és a munka törvénykönyvén túl a munkaadó és a munkavállaló megegyezett a kollektív szerződés keretei között pozitív eltérítésekben a munkavállaló javára. Ma az állami tulajdonú cégek, a köztulajdonban lévő cégek esetében ez a megengedő feltétel nem adott.
Azt gondolom, ezek a példák is alátámasztják elég vastagon azt, hogy mi is volt annak a munka törvénykönyve elfogadásának a filozófiai háttere. És mi lett ennek a következménye? Vagy még bekapcsolva két gondolatot a történetbe, mi is volt ez előtt a munka törvénykönyve elfogadása előtt, mit mondtak önök az állampolgároknak, akik önöket a kormánypártiságukban megerősítették 2010-ben? Azt mondták, hogy erős gazdaság lesz, növekedés, 7 százalékos. Azt mondták, hogy egymillió új munkahely lesz. Igen, több bérrel természetesen. Radikális adócsökkentés lesz. Ilyeneket mondtak. Olyanokat mondtak, hogy a beruházás erősödni fog, hogy a fogyasztás természetszerűleg ennek okán erősebb lesz, hogy a bérek növekedni fognak. S mivel találtuk magunkat szembe? 27 százalékos, európai csúcsot döngető áfával, sárgacsekk-adóval, telefonadóval, tranzakciós illetékkel, kutyaadóval, a Jóisten tudja, még mi minden mással.
Egy szó, mint száz, a munkaerőpiacon is visszaköszönt mindez. A foglalkoztatáspolitikában odavezetett, hogy ma Magyarországon kevesebben dolgoznak, mint akár a pénzügyi világválság beköszöntekor, akár a kormányváltást követő első negyedévben. Igen, azért, merthogy a statisztikák alkalmasak arra, hogy segítsék mindazt, hogy azt mutassák ki, mintha jó lenne a helyzet, holott messze nem az.
Mondok önöknek néhány adatot ehhez illesztetten, és ennek a függvényében vizsgálják majd ezt a törvényjavaslatot is. Ebben az országban ma nagyjából 80-100 ezerrel több a részmunkaidőben foglalkoztatottak száma, mint mondjuk, három évvel ezelőtt volt. Ez nem baj. Ez nem lenne baj akkor, ha közben a teljes munkaidőben foglalkoztatottak száma is hasonló növekedést mutatna, és nem stagnálással vagy csökkenéssel párosulna.
(16.20)
Nem lenne baj akkor sem, hogyha a közmunka keretei között történő foglalkoztatás tekintetében nem az lenne az elsődleges eszköz, hogy megint a statisztikai képet javítsák. Nem lenne baj, hogyha az a beismerő vallomás, amit Matolcsy megtett - 500 ezren hagyták el ezt az országot -, azzal is párosulna, hogy a statisztikai nyilvántartási rendszereken keresztül korrigálnák, megmutatnák a valós foglalkoztatási helyzetet Magyarországon. És az sem lenne baj, hogyha azon intézkedéseik kapcsán, ami most jelesül ennek a törvénynek a keretei között távolléti díj vonatkozásában visszaköszön, megmutatnák az embereknek azt, hogy a korábban - nyolc hónappal ezelőtt vagy kilenccel, nem tudom pontosan - elfogadott munka törvénykönyvén keresztül mennyi forrást vettek el, főleg azoktól az emberektől, akik messze döntő többségét képviselik a munkaviszony keretei között az embereknek, tehát nem a magas jövedelmi pozícióban lévő emberektől, hanem az alacsony keresetű emberektől. Nem lenne baj, mert akkor tisztán és világosan lehetne látni, hogy mi a helyzet Magyarországon.
Tudják, nem mélyedve el ezekben a dolgokban, azért azt is meg kell mutatnunk, hogy mindezek az intézkedések legkiváltképp ott hoztak még hátrányosabb helyzetet, ahol egyébként is hátrányos volt a szituáció. Halmozottan hátrányos helyzetű térségekben? Igen. Nő a munkanélküliség, csökken a foglalkoztatás, még nagyobb arányban, mint egyébként az országos átlag. Vagy épp a pályakezdő fiatalok esetében? Hát igen, ha megint csak nem csalnak meg emlékképeim, akkor Czomba képviselőtársam, államtitkár úr itt mondta a parlament falai között talán azon éjszaka, de lehet, hogy nem, hanem egy másik alkalommal, hogy a pályakezdőknek adott esetben a minimálbér 80 százalékát kellene fizetni.
Hát ilyen konstruktív, előremutató és nyilván a foglalkoztatási szándékot és hajlandóságot növelő intézkedések sokaságát szülték önök a munka törvénykönyve keretei között. Most ezeknek a részbeni, nagyon halvány, kicsi felületen történő módosításai jelennek meg bizonyos értelemben ezen törvénytervezet keretei között. Ezért erre nagyon büszkének lenni, megint csak azt tudom mondani, nem kell, mert önök nem jót tesznek igazából, hanem a rossz korrekcióját próbálják megtenni, de azt is csak halvány részletekben, azt is csak nagyon-nagyon vékony szeletekben.
Egy szó, mint száz, számomra azért hiteltelen mindaz, amit csinálnak, mert egy esztendővel ezelőtt kőkeményen egészen mást tettek, egészen más irányba mozdították a folyamatokat, és ennek az az eredménye, hogy az emberek messze döntő többsége rosszabbul él ebben az országban sajnos, mint ahogy élt a korábbi esztendőkben.
Mondhatnak önök bármit, mondhatják azt, hogy jobban teljesít a kormány, hirdethetik ezt az igét, persze, tehetik, csak látniuk kell azt is, nem hülyék az emberek, nem, hülyíteni lehet őket, de hülyének nézni nem. Nem lehet hosszú időn keresztül fenntartani azt a helyzetet, hogy önök csak a propaganda eszközeivel akarnak eljutni odáig, hogy azt tudatosítsák, hogy jó, valami jó, ami nem az.
Akkor konkrétan, nézzük ezt a törvénytervezetet az általánosabb gondolatok mellett. Ez a törvénytervezet alapvetően négy felületet érint. Ebből én kevesebbet foglalkoznék azzal, amely már Varga Zoltán képviselőtársam által is említésre került, azzal a részével, inkább azzal, ami a munka törvénykönyvét, a közalkalmazotti törvényt érinti, illetve az Áht. keretei közötti változtatásokat érinti.
Az, ami az adójogszabályi változásokat hordozza magában, tehát hogy ne fizessen, legalább adófizetési kötelezettsége ne legyen annak, aki katasztrófahelyzetben segítséget nyújt, ezek szerintem rendben vannak, tehát azt kell hogy mondjam Ékes képviselőtársamra nézve, hogy igen, mosolyogva, igen, egyetértve, igen. Vannak olyan dolgok, amelyek jók, ezeket támogatom, abszolút, mert ez Magyarország és a magyar emberek érdekeit is szolgálja. De mindazzal szemben, ami nem az, mindig kritikai észrevétellel fogok élni, akkor is, hogyha ezt az adott esetben majdani saját kormányom fogja tenni, akkor is, nem csak akkor, amikor ellenzékből beszélek e tekintetben.
A munka törvénykönyve vonatkozásában. A munka törvénykönyve tekintetében alapvetően két kérdés van meg három kiegészítő kérdés, amit fontosnak tartok megemlíteni. Az egyik a távolléti díj kérdése, a másik a vasárnapi pótlék kérdése.
Távolléti díj. A szabadság számításának alapja, mint mondtam, nem mindegy, hogy átlagkereset alapján vagy távolléti díj alapján történik. Ez a mai törvénytervezet annyi pluszt hordoz magában, hogy a korábbi kaotikus helyzetet, ezt a 173-174 napos szabályt gyakorlatilag kilúgozza, likvidálja, és azt hozza, hogy ha havi fixet keres valaki, akkor ennek a számításnak az alapján nem veszít el forintokat, amit már korábban persze elveszített. Most már ennyiben helyénvaló, tisztázza, nem veszíti el.
De szeretném jelezni, az átlagkereset alapján történő számítás jobb pozícióba hozza a munkavállalókat. És itt nem az a kérdés, hogy a munkaadónak nehezebb-e kiszámítani az átlagkereset-számítás alapján vagy könnyebb, hanem az a kérdés, hogy a munkavállaló zsebébe mi tud jutni. Azt gondolom, hogy mindegyikünknek az kell hogy legyen az érdeke, hogy főleg azoknak az embereknek az esetében, ahol nincsenek erős, nagy jövedelmi pozíciók, ott igenis az átlagkereset-számítás alapján számított magasabb összegű juttatásokhoz tudjanak hozzájutni.
A vasárnapi pótlék tekintetében. Kinek is jár a vasárnapi pótlék? Azt mondják, pontosításra és egyértelműsítésre kerül sor. A többműszakos munkarend keretei között tevékenységet folytatók kapcsán, a készenléti jellegű munkakörökben, a kereskedelmi vagy turisztikai tevékenységet folytatók körében, illetve a rendkívüli munkavégzés esetében jár.
Vannak viszont olyanok, akik a korábbiakban megkapták, most meg ezen törvénytervezet tekintetében már nem fogják megkapni a vasárnapi pótlékot, holott a vasárnap az vasárnap. Kereszténydemokrata képviselőtársaimat kérdezem, akik itt vannak - nem túl sokat látok közülük, bár fideszest se -, hogy a vasárnap az vasárnap, vagy mi van ezzel a vasárnappal? Voltak olyan törvénymódosítási javaslataik a parlament falai között a kereszténydemokratáknak, amelyek a vasárnapi foglalkoztatással kapcsolatosan mentek szembe az ügyekkel, emlékeznek rá biztos, kereskedelmi nyitva tartás, sok minden egyéb más tekintetében, most meg nem hallom a hangjukat. Most meg, amikor a vasárnapi pótlékot elveszik embercsoportok sokaságától, akkor azt látom, hogy bénultság, hallgatag viselkedés van. Hol vannak? Hol vannak, kereszténydemokrata barátaim? Nem figyelmeztették a fideszes kollégáikat, hogy hát a vasárnap az mégiscsak vasárnap? Szóval, talán egy kicsit erre is oda kellene figyelni.
Még két dolog. Az egyik az, hogy ebben a törvényben gyakorlatilag annak a legitimálására is sor kerül, hogy ha a munkaadók a munkavállaló munkaviszonyának a jogellenes megszüntetését hívják életre, akkor a korábbi élethelyzetekkel ellentétben most 30 napra redukálják azt az időtartamot, amíg a munkavállaló ezzel szemben jogorvoslatot indíthat el. Olyan bírósági határozatokat ismerünk a korábbi múltból, amelyek hároméves futamidejű fellebbezési lehetőséget, jogorvoslati lehetőséget adtak. Önök ezt most 30 napra redukálják. Hát, erősítjük a pozícióját a munkavállalóknak!
Vagy épp a munkaszüneti napokra, egy augusztus 20-a vagy bármilyen más, a betegszabadság kérdéskörét érintően milyen intézkedéseket hoznak? Olyanokat, hogy csak akkor jár a betegszabadság, az ellátás, hogyha aznap munkatevékenységet folytatott volna, ha be lett volna osztva, mondjuk, aznapra munkába az érintett ember.
Vagy olyan intézkedéseket foganatosítanak, amelyek tételesen az idényjellegű vagy a megszakítás nélküli munkarend keretei között lévő emberekre, tehát a rendeltetés folytán folyamatos 0-24-ben dolgozó emberekre már a vasárnapi pótlékot nem adják meg.
No, szóval, egy szó, mint száz, és nincs itt a vége, tudom, az idő lejár lassan. De azt akarom mondani, nincs vége a mondandónak, ezernyi dolog lenne. (Az elnök csenget.) Tudom, köszönöm szépen, elnök úr. Ezernyi dolog lenne még, amit hozzá lehetne tenni, hogy hol, hogyan és miképpen vesznek ki forintokat, és pont onnan, pont arról a területről, azon emberek zsebeiből, kezeiből, akiknek minden egyes forint számít, akiknek a legnagyobb szükségük lenne arra, hogy ezekhez a juttatásokhoz, a kedvezőbb elbírálási lehetőségekhez hozzá tudjanak jutni, és ezzel is a saját megélhetésük, a családjuk boldogulását tudják megteremteni.
Egy szó, mint száz, ezen és egyéb más el nem mondott indokok alapján ezt a törvénytervezetet ebben a formájában nem lehet támogatni. Megpróbálunk néhány módosító javaslatot tenni annak érdekében, hogy javítsuk, bár hitem szerint azzal sem tudjuk olyanná tenni, ami teljesen jó lenne. De a kísérletet nem adjuk fel, én úgy gondolkodom erről, a remény hal meg utoljára, úgyhogy megtesszük, amit megtehetünk.
Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiból.)
