GÚR NÁNDOR
GÚR NÁNDOR
GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Schiffer képviselőtársam utolsó mondataival folytatom a mondandót az elsődleges munkaerőpiacon való munkaerő-piaci helyzetkép kialakulása ennek a hároméves kormányzásnak az eredményeképpen, és alapvetően a munka törvénykönyve tavaly nyári intézkedései kapcsán.
Látható, hogy 2011-ben és 2012-ben - államtitkár úrra nézek, mert ő is rám néz - adóforintokat termelő munkahelyek nem létesültek. Tehát a gazdaságban nem születtek munkahelyek, hanem csökkent a munkahelyek száma ezen az elsődleges munkaerő-piaci felületen. Ez óriási probléma. Óriási probléma, mert az újraelosztás alapját nyilván az képezi, hogy van-e, létezik-e ezen a felületen növekedés, foglalkoztatásbővülés; és ha igen, akkor ez a foglalkoztatásbővülés az egyes munkavállalók által megszerzett anyagi javak bővülését hozza-e magával, vagy források vesztését.
Nos, a lényeg valójában az, hogy a probléma multiplikálódik, többszöröződik, mert egyrészt nemhogy dinamikusan, hanem egyáltalán nem nő a foglalkoztatotti helyek száma a gazdaságban, hanem csökken, másrészt a gazdaságban a megszerzett reáljövedelmek mértéke megint csak csökkenő tendenciát mutat.
(17.40)
Ez pedig azt hozza magával, hogy ha kevesebben és kevesebbet keresnek, akkor nyilván a fogyasztás és minden egyéb más visszaszorul, tehát az a körfolyamat, ami dinamizálhatja a történetet, az elmarad. Ennek a kormánynak valójában ez az alapvető felelőssége, bűne - ha szabad azt mondani, én nyugodt lelkülettel mondom -, merthogy nem tett semmit meg annak érdekében, hogy a korábbi ígéreteit alátámasztva olyan helyzetet hívjon életre, ami ennek az ellentettjét, egy elvárt folyamatot hívott volna valósággá.
Az a baj, hogy azok a törvényi szabályozások, amelyek a munka világát érintik - munka törvénykönyve, jelen esetben távolléti díjat szabályozó, egyéb más törvények elfogadása -, mindig a per pillanat igényeihez illeszkedve próbálnak kialakulni, és nem hosszabb távú, megalapozott és a társadalom érdekeit szolgáló folyamatokat helyez előtérbe.
Schiffer képviselőtársam gondolatainak a folytatása kapcsán tehát azt szeretném elmondani, hogy hasonlóképpen látjuk. Nem most, ezt egy évvel ezelőtt mondtuk, hogy az, ami a munka törvénykönyve kapcsán egyrészt rugalmasságról szól, másrészt biztonságról szól, az tavaly nyár, a nyarat megelőző időszakban a rugalmasság tekintetében kiteljesedett, a biztonság tekintetében meg kilúgozódott. Mondtam egy példát, csak nem fejtettem ki: minimálbér. A minimálbér összege köztudott, 2010-ben bruttó 73 500 forint volt. 2012 decemberében 93 ezer, most 98 ezer. 24 500 forintot emelkedett a bruttója a minimálbérnek, ez az, ami után többletterhet fizetnek a munkaadók. A nettója meg úgy néz ki, hogy 60 200 forint volt 2010-ben, 60 900 forint 2012 decemberében, most meg hatvannégyezer-egynéhányszáz forint, de a reálértéke a mai hatvannégyezer-egynéhányszáz forintnak is jóval kevesebb, mint 2010-ben volt az a 60 200 forint.
Ezzel csak azt akarom mondani, hogy ez a kormány - és nyugodt lelkülettel megerősítve: ez a kormány - pont azon a felületen, ahol a legkisebb jövedelmi pozíciókban élnek az emberek, és ilyen keresetekhez jutnak hozzá, ott nem segítő kezet nyújtott, hanem elfordult, eltolta a segítő kézért kinyújtott kezeket. Alapvetően tehát az a probléma, hogy minden, az Mt.-ben történő szabályozás a korábbiakban is és most is bizonyos értelemben ezt támasztja alá.
2012: munka törvénykönyve, műszakpótlék, délutános lenullázva, éjszakai 30 százalékra redukálva 50-ről. De ha nem ezt nézzük, hanem a mai tárgyalt törvényt szigorúan, a távolléti díj kérdéskörét elemezzük, akkor abban az egy évvel ezelőtti törvénymódosításban, ahol előre, nem most, előre egy évvel ezelőtt mondtuk azokat a mondatokat, amiről az előbb Schiffer képviselőtársam szólt, benne vannak a módosítási javaslatainkban is, hogy ez azt fogja életre hívni, hogy az emberek jelentős hányadának többet kell dolgozni, és kevesebbet fognak keresni. Még egyszer, államtitkár úr: többet kell dolgozniuk, és kevesebbet fognak keresni. Nem most, nem tíz hónap elteltével, hanem egy évvel ezt megelőzően, a törvény befogadását, a törvény elfogadását megelőzően jeleztük ezeket a gondolatokat. Önök ezt cáfolták. Az élet meg önöket cáfolja. És mégis kiállnak, és azt harsogják, hogy a kormány jobban teljesít. Hát persze, a maguk számára, saját maguknak valószínűleg jobban teljesít, de azoknak az embereknek, akiknek ezt el kell szenvedniük, azoknak nem, nem nyújt többet ez a kormány. Sőt, kevesebbet ad és elvesz tőlük.
Most is, amikor arról kell hogy beszéljek a munka törvénykönyvének a változtatása kapcsán, hogy olyan diszkriminációkat vezettek be, ami tudja, államtitkár úr - most azért mondom, és ismétlem meg, elnök úr, elnézését kérve, mert nem volt itt államtitkár úr akkor, tehát nem hallhatta -, hogy a kollektív szerződés keretei között az állami cégek, a köztulajdonú cégek tekintetében a munka törvénykönyve úgy szabályozza a dolgokat, hogy nem térhetnek el pozitívabban. Tudja, a kollektív szerződés arra való, hogy a munkaadó a munkavállalók érdek-képviseleti szervezeteivel a munkavállalók érdekében megegyezzen a munka törvénykönyve kereteiben elfogadott alapszabályozáshoz képesti pozitívabb dolgokról. No itt, ezekben az esetekben, az állami tulajdonú cégek esetében, a köztulajdonú cégeknél ez nem működik, nem lehet. Mi ez? Ez pluszjuttatás? Ez az, amit élvezhettek ezek a munkavállalók? Én nem úgy látom. Ez megszorítás, ez elvétel.
De nagyon sok hasonló dolgot lehetne említeni. Még azt is vissza kell idéznem, ami megint csak annak a vitának a keretei között hangzott el: távolléti díj. Nem, a távolléti díj nem hoz semmilyen negatív tartalmat, nem fognak kevesebbet keresni az emberek, nem. S látjuk, az élet bizonyította be, hogy amit mondtunk egy évvel ezelőtt, az úgy volt. Igenis a távolléti díjjal, annak a számítási metódusán keresztül az emberek kevesebb pénzhez jutottak; kevesebb pénzhez, merthogy a távolléti díj számítási metódusa nem egyenértékű az átlagkereset számítási metódusával, nem ugyanazt a véget hozza, nem ugyanazt a pénzügyi halmazt hívja életre, nem azt a keresetet adja az emberek kezébe; nem azt, hanem kevesebbet. Önök pedig szemrebbenés nélkül mondták itt, egy évvel, tíz hónappal ezelőtt a Parlament falai között, hogy ez nem így lesz. Hiteltelenek és kiszámíthatatlanok!
Visszatérek itt annak a gondolatnak a végére, ami a minimálbért érinti. Azt mondtam, hogy a munkaadó jóval több járulékterhet fizet, és igaz. Nem tudja megcáfolni. Nem több a minimálbér! Az a minimálbér több, a bruttója, amely alapján a munkaadó több járulékterhet fizet, a munkavállaló pedig kevesebb vásárlóerő-értékű pénzhez jut hozzá. És ki az egyetlen haszonélvező? Ott a bársonyszékekben, a kormány. Az egyetlen a haszonélvező a kormány, aki beszedi azokat a többletbevételeket, amelyeket a munkaadók a járulék-többletteher kapcsán megfizetnek. S miért tették ezt? És miért engedték meg a munkaadóknak ezt követően a munka törvénykönyvén keresztül, hogy bizonyos értelemben megszoríthassák a munkavállalóikat, hogy kiszolgáltatottabb helyzetbe hozzák? Hát, ezért. Ezért, mert róluk is lehúztak egy bőrt. Őket is a falhoz szorították. Igen, akár így, járuléktöbblet beszedése kapcsán. Ők cserébe annyit kaptak, hogy ők még a munkavállalóikon üthettek egyet. No de a munkavállalónak mi jutott? Neki csak egy jutott, hogy kevesebb megszerezhető pénzhez juthatott hozzá, kevesebb lett a keresete. Ehhez, ehhez jutott a munkavállaló. Ehhez jutott ott, amikor az átlagkereset helyett a távolléti díj alapján történő számításokról esett szó.
És akkor nem ragozva ezt a történetet tovább, mert talán így már államtitkár úr számára is érthetővé válik - és szívesen veszem, ha viszonválaszol, mert akkor meg tudjuk beszélni a dolgot, és nem úgy cselekszik, mint ahogy szoktak, hogy majd a vita végén összefoglalja, vagy még azt sem teszi meg.
A másik része a történetnek, amiről mindenképpen szólni kell ennek a törvénynek a kapcsán, mint mondtam az előbb egy kétperces tekintetében: az önkormányzati kötelezettségvállalások kapcsán az Orbán-kormány a sor végén kullog. 8200 milliárd forintról van szó 2007 és 2013 között. Államtitkár úr, cáfoljon! Cáfoljon! 2010-ben 5. helyen állt a magyar kormány a tekintetben, hogy a forrásfelhasználások tekintetében nagyságrendjében milyen részarányt képviselt a kihelyezett, lekötött szerződéssel megalapozott forráskihelyezés. Most az első húszban nem találom Magyarországot.
Mi ennek az oka, államtitkár úr? Hogyan gondolják komolyan azt, hogy majd akkor ezt a 8200 milliárd forintot fel tudják használni, és a magyar emberek javát szolgálóan tudják majd érvényesíteni? És akkor most meg bevezetnek olyan szabályozásokat ezen törvény keretei között, ami arról szól, hogy ha 10 millió forint feletti hitelt vesz fel az önkormányzat, akkor ehhez külön kormányzati garancia kell, engedély kell? A legkisebb települések sorában, ha egy valamilyen óvoda-, iskola-, akármilyen típusú fejlesztésre kerül sor, akkor ott nem 10 millió forintos nagyságrendről van szó. Én értem a biztonságot, mindent megértek, elfogadom. Csak azt nem hiszem, hogy azt a fajta rugalmasságot ebben a rendszerben nem lehet biztonsággal működtetni, ami arról szól, hogy közben a pénzügyi források felhasználása is megtörténhessen, és az emberek javát szolgáló intézkedések is életre tudjanak hívódni.
(17.50)
De nemcsak egyfajta gondolkodásnak kell érvényesülni, annak, hogy ne legyen majd olyan hitelnagyságrend, ami utána kezelhetetlen - igen, ennek érvényesülnie kell -, de van emellett egy másik is, hogy le tudjuk hívni azokat a forrásokat, amelyekhez illesztetten akár saját forrás tekintetében hitelfelvétel is párosulhat, hogy azt értelmesen, a magyar emberek érdekében tudjuk kamatoztatni.
Még két dolgot ebben a normál felszólalásban. Az egyik az, amiről megint csak képviselőtársam az előbb szólt, hogy hova jutottunk ebben a három évben, hova jutottunk a munkaügyi szabályozásokon keresztül, mi lett a bérek tekintetében az, ami a következmény. Ő hét pontot sorolt fel, én is így látom, de én ebből csak kettőt exponálok.
Az egyik a pótlékok kérdésköre, a műszakpótlék, a délutános pótlék, az éjszakai pótlék tekintetében. Tudja, hogy hány embert érintett ez Magyarországon? Kíváncsian veszem majd, hogyha egy vitában elmondja nekem, hogy mennyit. Ha nem, majd segítek. Csak kíváncsi lennék, hogy nagyságrendileg tisztában van-e azzal, hogy a műszakpótlékok elvétele és csökkentése hány embert érintett ebben az országban. A másik dolog, ami legalább ilyen fontos: az előbb említett átlagbér és a távolléti díj különféle számításainak a metodikája alapján tudja, hogy milyen különbséget képeztek a kezekbe jutható források tekintetében? Ez a különbség nem pluszos, nem, ez mínuszos. De tudja, tisztában van vele, hogy ez 10 forint, 100 forint, 1000 forint vagy akár ettől több-e havonta átlagosan? Kíváncsi vagyok rá. Ha nem, ebben is értekezhetünk.
Ha ezekre a válaszokat közösen megtaláljuk, életre hívjuk, akkor utána végiggondolhatjuk azt, hogy az a szabályozás, amit önök tettek a munka törvénykönyve keretei között, meg amit tesznek akár most is ezen törvény keretei között, mennyire szolgálja a magyar emberek érdekeit, és mennyire szolgálja azoknak az embereknek az érdekeit, akik alapvetően nem abba a körbe tartoznak, mint akik mondjuk, a bársonyszékben ülnek, vagy a bársonyszék mögötti székekben ülnek kereseti viszonyok tekintetében, mert nem mindegy, és nem ugyanaz a rájuk való hatás az ön vagy az ő esetükben.
Tudja, csak azzal az egy intézkedésükkel, ami ugyan nem a távolléti díjhoz illeszkedő, de ahogy az egykulcsos személyi jövedelemadó-rendszert bevezették, az átlagkereset alatt lévő emberek az adójóváírás kivezetésével párosítottan, főleg a minimálbér szintjén oda jutottak, hogy akár havonta nettóban 10 ezer forinttal kevesebb pénzhez is hozzájuthattak, ha ezt eredménynek lehet tekinteni.
Utolsó mondatom pedig az, hogy az összes munkaügyi szabályozás mellett, még lenne másfél percem, ha elnök úr azt az egy percet hozzáteszi, ami jár, akkor azt is el kell mondanom, hogy az az orbáni szolidaritás (Közbeszólás a Jobbik padsoraiból.) - fogok -, amely a hátrányos helyzetben lévő társadalmi rétegek sokaságát érinti, mondjuk, a gyermekek neveléséhez illesztett adókedvezmények tekintetében, úgy köszön vissza, csak azért mondom el, hogy ön is tudja (Az elnök csenget.) - köszönöm -, hogy ha ön nevel három gyereket, akkor az 99 ezer forint adókedvezményt jelent önnek, hogyha minimálbéres ember nevel három gyermeket tisztességgel, neki meg 15 600 forintot. Na, ez az orbáni szolidaritás. Azt gondolom, hogy ez így nincs rendjén. Segíteni ott kell, ahol tisztességgel, jó szándékkal az emberek azért kaparkodnak, hogy megéljék az életüket, felneveljék a gyerekeket.
