VARGA ZOLTÁN
VARGA ZOLTÁN
VARGA ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Én is ennek a salátatörvénynek a második fejezetéhez szeretnék észrevételeket fűzni, és itt is elsősorban az államháztartási törvényt érintő ügyekről.
Azt gondolom, hogy az a felvezetés, amely Szatmáry államtitkár úr szájából elhangzott itt, közel egy órával ezelőtt, hogy azért szükséges ezen törvények szigorítása, mert az állam az önkormányzatokat megszabadította az adósságuktól, ezért most már meg kell akadályozni, hogy ez az adósság újratermelődjön. Azt gondolom, hogy ez egy elég rossz logika. Ha az állam nem bízik az önkormányzatokban, akkor ebben nagyon komoly gond és probléma van. Azt gondolom, hogy az egymásra utaltság mindenféleképpen szükséges az elkövetkezendő időben, hogy az ország valamire tudjon jutni. Ugyanis az állam nem fog tudni minden gondot és problémát megoldani. Ezek a helyi ügyek helyi döntéseket és helyi érdekérvényesítéseket kell hogy indukáljanak. Ez a törvényjavaslat gyakorlatilag gúzsba köti az önkormányzatokat az elkövetkezendő időszakra.
Másrészt az az adósságrendezés, amely az állam részéről mintha egy kegy lett volna az önkormányzatok számára, azt gondolom, egyre több önkormányzatban tudatosul az, hogy igazából, ha valaki ennek az összegzését megnézi, az önkormányzati szféra ebből rosszul jött ki. Ezt még akkor is állítom, ha egyes önkormányzatok számára persze az adósságelengedés kedvező lehet. De az egész önkormányzati szféra számára ez a szaldó negatív, legalább 150 milliárddal több forrás került el az önkormányzatoktól, mint amennyit az adósságkonszolidáció és mint amennyit az állami feladatok átvétele indokolt volna. Ez persze majd valamikor a jövő évi zárszámadás tekintetében fog kiderülni. De ha megnézzük egy-egy önkormányzat mostani gondját, problémáját és azokat a költségvetéseket, amiket ők elkészítettek 2013-ra, azokból teljesen világos, hogy nagyon sok helyen csökkent a támogatás, nagyon sok helyen úgy tudták biztosítani a nullás költségvetést, amit a stabilitási törvény számukra előírt, hogy olyan bevételeket állítottak be a költségvetésbe, amelyek vagy teljesülnek, vagy nem. Én számos olyan testületi döntésről hallottam és van tudomásom, ahol például egy adott ingatlan bevételét állították be forrásként. Aztán most vagy el tudják adni azon az áron, vagy lehet, hogy még nyomottabb áron sem.
Tehát nagyon komoly gondok és problémák vannak az adósságrendezés, a forrás elvitele tekintetében. És ez a törvényjavaslat, amely salátatörvényként jött be a parlament elé, azt kell mondjam, talán az utolsó szög az önkormányzatiság koporsójában. Meg merem kockáztatni, hogy nem is akármilyen, legalább százas szög, államtitkár úr. Mert miről is szól ez a törvényjavaslat? Több képviselőtársam már említette itt, és nyilvánvalóan mi is adtunk be módosító javaslatokat, de különösen a stabilitási törvény kapcsán kell újból elmondani, hogy azok az előírások, amelyek arra vonatkoznak, hogy akkor lehet egyáltalán majd adósságot keletkeztető ügyletet vállalnia egy önkormányzatnak, ha az adókat, iparűzési adót, vagyoni típusú adót kiveti. Itt ugye, a vagyoni típusú adók az érdekesek, mert iparűzési adót nyilvánvalóan csak olyan településeken tudnak kivetni, ahol van megfelelő háttér, tehát olyan vállalkozások sora, amelyek képesek ilyen dolgot fizetni. De ahol nem képesek, és ezek általában a halmozottan hátrányos helyzetű települések, ezek sorát lehet mondani, ott nyilvánvalóan iparűzési adót nem lehet kivetni. De számukra is, ha egyáltalán valamilyen fejlesztésbe akarnak fogni, és a kormány jóindulatában akarnak bízni, akkor vagy építményadót, vagy telekadót vetnek ki, hiszen ezek tartoznak vagyoni típusú adók sorába a helyi adóról szóló törvény szerint, vagy pedig magánszemélyek kommunális adóját kell kivetnie.
Szeretném idecitálni azt az ÁSZ-jelentést, amely gyakorlatilag arról szól, hogy sajnos Magyarországon nagyon sok kistelepülésen és különösen a hátrányos helyzetű településeken, ma már ezen adófajták kivetése illúzió.
(17.10)
Tehát a kormánynak mindenféleképpen át kell gondolnia ezt a javaslatát, vagy pedig lemond a magyarországi vidékről, de azt gondolom, hogy itt legalábbis olyan hozzászólásokat lehet hallani, hogy ez nem célja a kormányzatnak, ami teljesen logikus.
Az, hogy az előírások alapján nincs szükség kormány-hozzájárulásra különböző ügyekben - és itt Staudt képviselőtársam már említette ezeket a különböző összeghatárokat -, nem tisztem védeni a kormányt, hogy ne rántson magára ennyi feladatot. Ugyanis ha például ez a 10 millió forint összegű fejlesztési célú határ marad, akkor gyakorlatilag azt kell mondanom, hogy reményeink szerint, ha azokat a fejlesztési forrásokat el akarjuk érni, amelyek számunkra nyitva vannak az Európai Unióban és minél több helyen ezek a fejlesztések megvalósulnak, akkor azt gondolom, hogy nagyon sűrűn, nagyon sok kormányülést kell majd tartani, hogy ne késlekedjenek ezek a döntések. A bizottsági ülésen nem egy képviselőtársam, kormánypárti képviselőtársam volt az, aki példákat mondott, hogy hogyan és mi módon tartott, még egyszer hangsúlyozom: tehát kormánypárti politikusnak több mint fél évig tartott, hogy az ilyen típusú kormányzati hozzájárulást meg tudja szerezni. Mi van akkor, ha mondjuk, egy olyan település vagy egy olyan város polgármestere vagy testülete fordul a kormányhoz majd engedélyért, aki esetleg nem kormánypárti támogatottságú, hanem mondjuk, az ellenzék egyik polgármestere vagy képviselője?
Tehát azt gondolom, hogy ezeket mindenféleképpen módosítani szükséges. Ebben adtunk be módosító javaslatokat, reméljük, hogy támogatni fogja a kormány.
Ezen kívül még nagyon sok olyan ügy van, amely, azt gondolom, hogy figyelmet érdemel. Újból bejönnek a stabilitási törvény változtatása során az önkormányzatok különböző fegyelmezési és különböző fenyegetettségi dolgai is, például az önkormányzati biztos címszó alatt. Azt talán lehet díjazni, hogy az önkormányzati adósságrendezés kapcsán most már próbálják a bürokráciát csökkenteni, és az önkormányzati biztos megnevezése és az ő felelősségi köre talán rendben van, de egyáltalán nem értjük azt, hogy ha például egy helyi önkormányzat által irányított költségvetési szervnél - és most már nem olyan sok van, mert nagy részét elvitte az állam - a 30 napon túli lejárt esedékességű, elismert tartozásállomány mértéke két egymást követő hónapban eléri az eredeti kiadási előirányzatnak a 10 százalékát, akkor azonnal jön az önkormányzati biztos, és akkor gyakorlatilag csak a biztoson keresztül lehet nyilvánvalóan bármiféle ilyen működést rendezni.
Ez adott esetben nagyon le fogja lassítani az önkormányzat életét, és itt van még egy másik kitétel, hogy vagy 10 százalék, vagy 150 millió forint. Megint ez a százalékos korlát elsősorban a kistelepüléseken okoz olyan gondot, problémát, ahol mondjuk, például még óvodai működtetés van, mert ott azt kell mondanom, hogy egy ilyen kis óvodának a működtetése éves költségben nem egy egymilliárdos költségvetési főösszeg, hanem jóval szerényebb, és nyilvánvalóan ennek a százalékos értéke sem akkora ügy, hogy ebből már két egymást követő hónapban szükséges lenne az önkormányzati biztos kirendelése.
Nem értünk egyet azzal, hogy különösen a gépjárműadó tekintetében, ahol most már egy megosztott bevétel van az állam és a helyi önkormányzatok között, újabb szigorításokat vezetne be a kormány, és újabb bürokratikus lépéseket szeretne megvalósítani.
Azt gondolom, mivel az önkormányzatok élete ma már az Állami Számvevőszék előtt nyitott, az Állami Számvevőszék rendszeresen ellenőrzi az önkormányzatokat, teljesen fölösleges a Kincstárnak olyan jogosítványokat adni, ami tovább bővíti ezt a bürokráciát. Ez nem más, mint megint csak a bizalmatlanság, megint csak az önkormányzatok életébe való nagyon durva beavatkozás. Nem is értem, hogy miért gondolja azt az állam, hogy az önkormányzatok nem tartják be azokat a törvényeket, amelyeket a parlament hoz. Tehát ha egyrészt elvonták a gépjárműadót, akkor nyilvánvalóan az adott település önkormányzata a meghatározott időben a Kincstár számára ezt az összeget befizeti, ehelyett önök mindenféle adatszolgáltatást kérnek, amelyet öt évig meg akarnak őrizni, ami nyilvánvalóan a helyi önkormányzat számára hátrányos, mert bárki, bármikor betekinthet ebbe a nyilvántartásba. Ne adj’ isten, ha végül pedig valaki valamilyen oknál fogva késedelembe esik, akkor rögtön megfenyegetik azzal, hogy majd a meglévő kormányrendeletben, amelyet persze még nem is ismerünk, hogy majd ennek az egész procedúrának milyen lesz a kormányrendelete, akkor abban a rendeletben meghatározott mértékű bírságot kell majd fizetni, amelyet a Kincstár határozatában szab, és ez ellen a kincstári döntés ellen persze jogorvoslat nincs, mehetünk bíróságra.
Azt gondolom, hogy ezek az ügyek igazából nem szükségesek, már csak azért sem, mert szerintem, ha a kormány is úgy gondolja - és miért ne gondolná úgy -, akkor az önkormányzatokat ezekben az ügyekben inkább partnernek kellene tekinteni, mintsem ellenségnek, és olyan háttérnek, amely mondjuk, akadályozza a kormány munkáját. Ráadásul úgy, hogy ma úgy tűnik, legalábbis a dolgok mostani állása szerint, hogy az önkormányzati vezetők többsége gyakorlatilag a kormányhoz közel álló vagy kormányzati politikus. Bár lehet, hogy a kormány éppen tudja, hogy 2014-ben komoly változások jönnek, és ezért csinál olyan törvényt, amely megfegyelmezi, legalábbis a kezébe adja azokat a lehetőségeket, amelyekkel a polgármestereket vagy a renitens képviselő-testületeket meg lehet fegyelmezni.
Tehát azt gondolom, hogy ezek a törvényjavaslatok nem támogathatók, ráadásul azért sem, mert még ha lennének is olyan elemei, amelyeket az ember jó szívvel támogatna, pontosan a salátatörvény okai miatt, mivel összelapátolnak Tolnát-Baranyát, ezért nyilvánvalóan egy törvényjavaslatra a végén vagy igent vagy nemet tud mondani az ember, de módosító javaslatokkal nyilvánvalóan próbáljuk a törvényjavaslatot javítani. Bízom benne, hogy a kormánypárti képviselők és különösen az önkormányzati emberek, az önkormányzatban felelősséggel dolgozó polgármesterek és testületi tagok azért átgondolják ezeket a javaslatokat, mert aztán majd nekik otthon, helyben kell elszámolni ezekkel a döntésekkel.
Köszönöm szépen a lehetőséget, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)
