DR. KOLBER ISTVÁN
DR. KOLBER ISTVÁN
DR. KOLBER ISTVÁN (független): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! A 2012-es költségvetést kilenc alkalommal módosították, a 2013-as költségvetésnek pedig ez a negyedik módosítása. Varga Mihály miniszter úrnak is jut már két módosítás. De azt gondolom, hogy ilyen törvényjavaslatot még nem látott az Országgyűlés, de talán más ország parlamentje sem. Az előterjesztő a törvényjavaslat indokolásában ugyanis azt közli, hogy a saját javaslatát feleslegesnek tartja. A törvényjavaslat ugyanis arra irányul, hogy biztonságosabbá tegye az Európai Uniótól elvárt hiánycél teljesítését, de az indokolásban a kormány közli, hogy valójában nem tartja szükségesnek, mert szerinte az elvárt hiánycélnak a hatályos költségvetési törvény is megfelel. Azt gondolhatnánk, hogy ez egy vicces helyzet, de én azt gondolom, hogy ez mégsem vicces, inkább elszomorító. Elszomorító részben ez a mutogatás.
(13.10)
Ugyanakkor kétségtelen, hogy ez a költségvetési módosítási törvény a számokat tekintve nem egy nagy horderejű törvény - egyébként az lenne -, de mindenképpen tanulságos, hiszen ez a vita újra előhozza a költségvetés és a gazdaságpolitika hiányosságait, előhozza a költségvetés feszültségeit például az oktatás területén, az egészségügy területén, az önkormányzatok területén. Előhozta itt már az adórendszer anomáliáit, az adósságkezelés problémáit, a növekedési gondokat, a gazdaság, a jogállam problémáit vagy épp a vállalkozói környezet gondját.
A törvényjavaslat egyébként a néhány napja meghirdetett Varga-csomag - háborús kifejezéssel élve - első lépcsője, hiszen miniszter úr azt hirdette meg, hogy első lépcsőben zárolásokkal, az államigazgatás kiadásainak csökkentésével próbálkoznak, a másodikban a kormányzati beruházások leállításával és a harmadikban majd újabb adóemelésekkel: a bankadó meg a tranzakciós illeték emelésével.
Szeretném mindenekelőtt leszögezni, hogy a Demokratikus Koalíció önmagában helyesli azt, hogy a kormány az alacsony hiánycél elérésére és ehhez a kiadások csökkentésére és a bevételek növelésére törekszik. Helyesli azt is, hogy arra törekednek, hogy az ország kikerüljön a túlzottdeficit-eljárás alól. Azt is gondoljuk, hogy az államháztartás stabilitása elsőrendű és közös nemzeti érdekünk. Kétségtelen dolog, és kevés önkritikus hang hangzott el - hadd mondjak ilyet is -, kétségtelen, hogy a 2000-es évek első felében a kormányok nagyvonalúan kezelték mind a hiányt, mind az államháztartás kiadásait és bevételeit. Vonatkozott ez egyaránt az első Orbán-kormányra, 2000-2002 között a Medgyessy-kormányra és az első Gyurcsány-kormányra is. Azonban a második Gyurcsány-kormány már radikális fordulatot hajtott végre az államháztartás kezelésével, és ezt folytatta a Bajnai-kormány is, és ennek eredményeképpen egyébként 2010-re sikerült stabilizálni, helyrehozni az államháztartás helyzetét, noha - tudjuk jól - súlyos áldozatok árán.
Arra is jól emlékszünk, hogy a Fidesz eredetileg újabb hiánynövelésre tervezte alapozni a növekedést, a növekedés gyorsítását, de ehhez Brüsszelben nem járultak hozzá, és erre a második Orbán-kormány központi céllá tette a hiány csökkentését és az államadósság leszorítását. Ezeket a célokat, azt gondolom, egyébként helyesen határozták meg, ezeket lehet támogatni, a Demokratikus Koalíció is helyesli ezeket. Csakhogy a költségvetési politikának nem az a fő kérdése, hogy akarjuk-e csökkenteni a hiányt, hanem az, hogy milyen módon kívánjuk csökkenteni a hiányt, milyen bevételeket növelünk és milyen kiadásokat csökkentünk.
A Demokratikus Koalíció azt viszont már nem helyesli, ahogy az Orbán-kormány a bevételeket növelni kívánja, és ahogy a kiadásokat csökkenteni kívánja. A néhány napja meghirdetett Varga-csomag egyenes folytatása az Orbán-kormány elmúlt három évben folytatott gazdaságpolitikájának, ilyen értelemben, azt gondolom, igazából nem történt változás abban, hogy új minisztere van ennek a fontos területnek, és ami előttünk van, ezzel a törvénymódosítással sem igazából mit kezdeni. Például a kiadások csökkentése részben úgy történik, hogy különböző állami szervek esetében befizetéseket írnak elő - például a PSZÁF esetében és más állami szervek esetében is -, hát ez inkább játék: egyik zsebből teszik át a pénzeket a másik zsebbe; és hát itt van a kormányzati zárolások kérdése is, ami egy potenciális kiadáscsökkentés, de az, hogy milyen kiadásokat fognak csökkenteni ennek révén, nyilván majd a végén derül ki, amikor ez véglegesen megtörténik. Azt azonban már előrevetíti, hogy leginkább az EMMI esetében az oktatás, a kultúra és az egészségügy fogja majd a kárát szenvedni ennek a pénzelvonásnak.
Itt szeretném arra ráirányítani a figyelmet, hogy az elmúlt három évben az oktatás, a kultúra, az egészségügy és a szociális ellátások jelentős elvonásokat szenvedtek. Ezeket az elvonásokat a Demokratikus Koalíció nem helyesli. Nem helyeseljük azért, mert úgy gondoljuk, hogy súlyos károkat okoztak a magyar gazdaság távlati növekedési lehetőségének, és súlyos károkat okoztak a társadalmi kohéziónak; főképpen az oktatást szeretném ezen a területen kiemelni. Éppen ezért egyébként a Demokratikus Koalíció ezt a módosító törvényjavaslatot elutasítja.
Fontosnak tartom, tartjuk jelezni azonban, hogy helyesebbnek láttuk volna, ha azt vették volna előre, amit a miniszter úr a második lépcsőként jelölt meg, tehát egy fordított sorrendet. Vagyis azoknak a beruházásoknak a leállításával kellett volna kezdeni - vagy el sem lett volna szabad kezdeni -, amiről egyébként már itt a vitában is szó esett. Ilyenek például a stadionberuházások, de ilyen egyébként a Kossuth tér átépítése is. Hiszen nyilvánvaló, hogy a mai labdarúgás vagy legalábbis az élsport egy üzleti vállalkozás, a csapatok a nagyvilágban magánvállalkozások, a stadionok a magánvállalkozások állóeszközei, a piacgazdaságban pedig a magánvállalkozások beruházásait - legalábbis az ilyen típusú beruházásait - a futballkluboknak kell megépíteni, azoknak kell létrehozni, és nem pedig az adófizetők pénzéből finanszírozni. Akkor, amikor a gazdaság ilyen mértékű bajokkal küzd, amikor növekedési problémáink vannak, amikor szűkek a munkalehetőségek, akkor ezeket a pénzeket sokkal helyesebb lett volna inkább a foglalkoztatás növelésére és a növekedés elősegítésére fordítani.
Azt gondolom, hogy még nem késő esetleg ezeket a beruházásokat leállítani, nincsenek még olyan stádiumban, hogy felesleges lenne ezt leállítani, tudnának megtakarítást elérni. De hát azt is tudjuk, hogy ez miniszterelnök úrnak az egyik hobbija; mint ahogy van egy másik hobbija is, ez pedig az 1945 előtti Magyarország iránti nosztalgia, amihez hát a Kossuth tér átépítése kötődik, és ennek máris áldozatul esett a Rákóczi-szobor, a Károlyi-szobor, a József Attila-szobor, és most már Kovács Béla szobra is, és áldozatul estek a fák is. Azt gondolom, ezeket sem az adófizetők pénzéből kellett volna megvalósítani, felesleges kiadást jelentettek. Ha valahol megtakarítást kellett volna, lehetett volna elérni, akkor ezen beruházásokat nem lett volna szabad elkezdeni vagy folytatni.
Ha már itt a fejlesztéseknél tartunk, viszont a gázpedálra kellene, kellett volna lépni már régebben az európai uniós források felhasználásában. Hiszen a mai Magyarországon a fejlesztési források szinte kizárólagos módon az Európai Uniótól érkeznek, ezek viszont az elmúlt időszakban megtorpantak. Ezen a területen olyan átszervezések történtek, amelyek csak arról szólnak, hogy kinek a fennhatósága alá tartozik az európai uniós pénzek elosztása, azt gondolom, ez helytelen. A pályázatokat kellett volna gyorsítani, hatékonyabbá tenni, amennyiben lehetséges, a gazdaságfejlesztésre átcsoportosítani és koncentrálni. Nem beszélve arról, hogy a 2014-2020 közötti időszak tervezése sem ismert, nem ismerjük ezeket a terveket, a mostani tervidőszakból pedig már csupán egy esztendő van vissza. Sajnos előrevetül az, hogy ezeket a pénzeket Magyarország nem tudja felhasználni. Még szeretném önöket emlékeztetni arra, hogy az első nemzeti fejlesztési terv pénzeit hiány nélkül, maradéktalanul felhasználta az ország.
Szeretném jelezni a Demokratikus Koalíció harmadik lépcsővel kapcsolatos álláspontját, ami az adóemeléseket illeti, ezeket nem helyeseljük.
(13.20)
Nem helyeseljük, mert itt lelhető fel az Orbán-kormány gazdaságpolitikájának az alapproblémája, legsúlyosabb baja, nevezetesen az, hogy olyan adóemelésekkel igyekezett egyensúlyba hozni a költségvetést, amelyek a másik oldalon aláásták a gazdasági növekedést - ilyen volt a bankadó, a különadó -, amelyek visszavetették Magyarországon a beruházásokat, és kihúzták a talajt a gazdasági növekedés alól, és ehhez még hozzájárult a tranzakciós illeték, a telefonadó bevezetése is. Ha ezeket kívánják tovább növelni, akkor a gazdasági növekedés lehetőségeinek ártanak.
Azt gondolom, hogy ezzel visszajutunk a kiindulóponthoz, hogy vajon miért kételkedik az Európai Unió és miért kételkednek a befektetők abban, hogy stabil az a költségvetési pálya, amelyet az Orbán-kormány a maga konvergenciaprogramjában megjelöl, miért nem nyugtatja meg őket az Orbán-kormány által megígért hiányszám. Azért nem, mert nem látják megalapozottnak a kormány növekedési ígéreteit, és azt gondolom, hogy joggal, hiszen a kormány továbbra is növekedést veszélyeztető adóemeléseket tervez. Azt gondolom, hogy itt van a kutya elásva; nem abban, hogy Magyarország szuverén állam-e, azt gondolom, hogy igen, szuverén állam, egy nagyon fontos szövetségi rendszer része, hála istennek, és inkább ezeket a szálakat növelni kell, erősíteni kell annak érdekében, hogy Magyarországon a gazdaság még stabilabb legyen, a társadalmi összetartás és kohézió még erősebb legyen, hiszen ez a közösség egy olyan értékrendet fejez ki, amelyet emelt fejjel vállalhatunk és vállalunk is.
A Demokratikus Koalíció így elutasítja ezt a Varga-csomagot, legalábbis a jelen törvényjavaslatot, nem tartjuk alkalmasnak a stabil költségvetési pálya kialakítására. Olyan költségvetési politikát tudunk támogatni, ezt több ponton is jeleztem, amely megalapozza a tartós gazdasági növekedést. A magyar újkori demokrácia történetéből, hála istennek, tudunk erre példákat hozni, mert ilyen volt a Horn-kormány költségvetési politikája, amely közel 10 évre megalapozta az ország gazdasági növekedését, de úgy gondolom, hogy ilyen volt a második Gyurcsány-kormány és a Bajnai-kormány költségvetési politikája is. Abban bízunk, hogy 2014 után a demokratikus pártok egy olyan kormányt tudnak alakítani, amely újra stabil államháztartási pályára vezeti vissza Magyarországot.
Köszönöm szépen. (Dr. Varga László tapsol.)
