DR. SZEKERES IMRE
DR. SZEKERES IMRE
DR. SZEKERES IMRE (MSZP): Nem nekünk köszönhetik, hiszen ezek az önök tervei, önök szándékai, az önök döntésein alapuló, éveken át folytatott gazdaságpolitikájuk saját maguk által meghatározott lépései. Ami a legfurcsább az egészben, és ez a jegybank számára is fontos tanulság lehet, hogy ez a nagyon alacsony beruházás - és döntően a versenyszektor beruházásai - egy százalék alatti reálkamatláb mellett következik be. Ilyen a világon nincs még egy.
(11.50)
Tehát itt valami jóval nagyobb baj van, mint amiről egyáltalán a politikai szinten vita folyik.
A negyedik kérdés az export növekedése, amelyről most már hallom, hogy az önök programjának is a központjában van. Tavaly és tavalyelőtt még azzal számoltak, hogy az exportpiacok bővülése nem csupán abból fog állni, hogy esetleg másutt gazdasági növekedés van, és ennek a következtében Magyarország többet tud exportálni, hanem abból is származik, hogy Magyarországon nő a hatékonyság, a magyar gazdaság olyan terméket, szolgáltatást tud előállítani, ami a természetes bővülésen felül is ad mozgásteret. Szeretném elmondani, hogy önök most azzal számolnak, hogy 2010-2015 között maximum annyival bővül az export, amennyi a külső gazdasági növekedés vonzóereje. Nem mi állítjuk, az önök terveiben szerepel.
Az ötödik pont. Önök azt tervezik és azt becsülik, hogy a munkaerőpiacon aktívak létszáma 2010-2015 között csak 150 ezer fővel, vagyis 3,5 százalékkal növekszik. Nem más állítja, önök állítják ezt a tényt. Ennek az értékeiből, aminek örülni lehet egyébként, hogy legalább öt év alatt 150 ezer munkahely létrejön, valamit levon az a tény, hogy ennek a 64 százaléka 2010 előtti gazdasági döntések következménye. De még ezt is hagyjuk; sőt azt is, hogy ha ebből levonjuk a külföldre távozott munkavállalókat, ha ebből levonjuk a közmunka névlegesen megnövelt létszámát, akkor még szomorúbb képet kapunk.
A hatodik tény. Önök azt állítják, és a mai költségvetési módosítás lényege is az, hogy a költségvetési hiány leszorítása megtörtént. Igen, megtörtént, névleges. A költségvetési hiány leszorítása összesen egy, azaz egy tényen alapult. Ha valaki megnézi az elmúlt két év zárszámadását, az idei költségvetést, pontosan kiszámolja, látja: azon, hogy a magán-nyugdíjpénztári járulékok és megtakarítások egy részét erre fordították. Minden más intézkedés az elmúlt három évben nem szólt másról, mint annak az önök által okozott hiánynak a leküzdéséről, ami az úgynevezett lineáris adó és a torz gyermektámogatási rendszer hiánybeli következménye.
Ha valaki ezeket a számokat összeadja az elmúlt három évben, pontosan látja, hogy semmilyen érdemi költségvetési hiánycsökkentés nem történt, csak annyi, hogy a magán-nyugdíjpénztári megtakarítások egy részét erre használták. Igen ám, csakhogy ezzel az a baj, hogy majd amikor azok az emberek, akik eddig magán-nyugdíjpénztári tagok voltak, nyugdíjba mennek, nekik van egy jogosítványuk arra, hogy megkapják nyugdíjukban azt a 25 százalékot, amely a megtakarításaikon alapul. Önök tehát a hiányt a következő 5-10-15 évre prolongálták, és hozták hosszú távon nehéz helyzetbe Magyarországot.
Végül a hetedik kérdés az államadósság csökkenése. Kérem szépen, nem csökken, nem csökken, az önök adatai szerint nem csökken. 79,4 százalék volt a Puskás képviselő úr által említett hiány 2010 májusában, most pedig 82,3 százalék. Lehet, hogy én Jászapátiban rossz általános iskolába jártam, de ott azt tanultam, hogy a 82,3 több, mint a 79,4. Nem csökken annak ellenére, hogy mint ahogy az előbb elmondtam, a magán-nyugdíjpénztári megtakarítások nagy részét arra fordították, hogy az éves költségvetési hiány csökkenjen.
Mi történt akkor valójában, miért nem csökken ez az államadósság? - föl kell tenni ezt a kérdést és meg kell vizsgálni. Azért nem csökken, mert az adósság finanszírozásának önök a drágább módját választották. Orbán Viktor miniszterelnök úr mondta, igaza volt, pontosan azt tette, amit mondott ebben az esetben: hogyha drágább is, akkor is a nyílt pénzpiacon vesszük fel a hiteleket. Igen, drágább, általában 2 százalékkal drágább ez a kamat. Ezért nem csökken az államadósság.
Azt gondolom tehát, hogy ezek a tényezők, amelyek az önök programjaiban szerepelnek, amelyek az önök terveiben szerepelnek, amelyek az önök eddigi gazdasági teljesítményét mutatják, hosszú távon nagyon negatív kihatással lesznek a magyar gazdaságra és így a társadalomra. Ha ehhez még hozzávesszük azt a tényt is, hogy veszélyben van az európai uniós támogatások egy része, amely eddig még nem lett lekötve és nem lett felhasználva, akkor azt gondolom, hogy a baj igen nagy.
Mit lehet egy ilyen helyzetben tenni? Természetesen ez is egy szükségszerű és logikus kérdés, és ellenzéki politikusoktól is, mint ahogy kormányoktól is elvárható, hogy erre vonatkozóan legyen érdemi elképzelésük. Az, amit önök most itt költségvetési módosításként ideterjesztettek, nem érdemi elképzelés, az önök bevallása szerint sem szolgál másra, mint hogy névlegesen eleget tegyenek a túlzottdeficit-eljárás alól való kikerülés névleges követelményeinek.
Mit lehet egy ilyen helyzetben csinálni? Ez egyébként nem könnyű helyzet, sem itthon, sem Európában, sem a világon. Az első pont úgy szól, hogy ahhoz, hogy legalább érdemi gazdasági növekedés legyen és így valamiféle érdemi munkahelyteremtés legyen a gazdaságban, az európai uniós támogatások hátralévő részét döntően erre kell fordítani. Erre rendkívül kevés idő van, az, amit 2013. december 31-ig nem köt le Magyarország, és amelyet 2015. december 31-ig nem használ fel, el fog veszni.
Mit kell annak érdekében tenni, hogy az a gazdasági növekedésre irányuljon? Öt dolgot: 1. Az összes olyan állami fejlesztést, amely folyamatban van, EU-s forrásból kell finanszírozni. 2. Biztosítani kell az önkormányzatoknak, hogy rendelkezésükre álljon a fejlesztések társfinanszírozása. Itt nyilván egyetlen érdemi korlát a fenntartási költségek lehetnek. 3. Igen, többet kell költeni a megvalósítható fejlesztések előkészítésére, hogy még legyen esély a pénzfelhasználásra. 4. Ehhez elengedhetetlen, hogy egyszerűsítsék a pályáztatást és az elbírálást. 5. Hogy bizonyos hitelgaranciát, adókedvezményt biztosítsanak villámgyorsan a szóba jöhető pályázóknak. Ez az az öt lépés, amivel még ilyen rövid idő leforgása alatt is talán lehet érdemi változást elérni.
Mi a másik lehetséges és szükséges feladat? Azzal szemben, ami itt elhangzott, hogy a 2013-as költségvetés sziklaszilárd, stabil, semmi nem rengetheti meg, ehhez képest szeretném jelezni, hogy elég nagy kockázatok vannak, s ezt a kockázatot maga a kormány is elismeri, nem a költségvetési vita keretében, hanem egyéb megnyilatkozásaiban.
