CSÓTI GYÖRGY
CSÓTI GYÖRGY
CSÓTI GYÖRGY (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! A Kárpát-medence leghányatottabb sorsú nemzeti közössége a kárpátaljai magyar nemzetrész. Az elmúlt 93 év alatt hat felségjelzés váltogatta egymást a fejük felett: magyar, csehszlovák, magyar, csehszlovák, szovjet és végül ukrán. A XIII. században indult meg nagyobb mértékben a ruszinok betelepedése a Kárpátaljára, elsősorban a szomszédos Halicsból. A XVI. század közepéig e terület lakosságának 65-70 százaléka magyar volt, 1880-ban már csak 25 százaléka. 1910-ben 185 ezren, 2001-ben pedig 152 ezren vallották magukat magyarnak a Kárpátalján - ez utóbbi 12 százalékos részarányt jelent -, egész Ukrajna 45 milliós lakosságához viszonyítva azonban már csak 0,33 százalék. Ma a legbizonytalanabb sorsú magyar közösségnek számítanak a Kárpát-medencében, mégis példásan tartják a magyarságukat, gondot jelent azonban a politikai megosztottságuk.
Az autonómia gondolata nem idegen e tájon; már a trianoni békediktátum előtt komolyan felmerült a XIX. században nemzetté formálódott többségi lakosság, a ruszinok autonómiája. Az 1991. december 1-jén megtartott népszavazáson Kárpátalja lakosságának 78 százaléka a területi autonómiára voksolt, ezen belül a beregszászi magyar autonóm körzet létrehozására a helyi lakosság 81,4 százaléka szavazott. Kijev azonban hallani sem akar erről, a népakaratot figyelmen kívül hagyták, a nagy létszámú orosz kisebbségtől félve, erősen központosított nemzetállamban gondolkodnak. Ennek ellenére az elmúlt húsz évben a ruszin lakosság több sikertelen kísérletet hajtott végre a területi autonómia megvalósítása érdekében.
A kárpátaljai magyarok számára a személyi elvű kulturális autonómia lehetősége először 1991 végén, a magyar-ukrán alapszerződés aláírása után merült fel. Az ukrán parlament 1992-ben elfogadta és hatályba léptette a nemzeti kisebbségekről szóló törvényt. Ez többek között előírta, hogy azokon a településeken, ahol magyarok élnek többségben, a hivatalos intézményekben a magyar nyelv és a nemzeti szimbólumok is használhatóak, a beregszászi magyar autonóm terület létrehozására azonban nem került sor, noha arról Antall József miniszterelnök és Leonyid Kravcsuk ukrán elnök 1993. április 30-i találkozójukon megegyezett. A magyar nyelvhasználat sem vált általánossá, valójában a törvényt nem tartották be, a kisebbségekre vonatkozó legújabb, előremutató nyelvtörvényt pedig szelektíven alkalmazzák: míg az oroszajkúak élvezhetik annak előnyeit, a magyarok nem kapják meg ezt a lehetőséget. A meglévő magyar iskolák állandó anyagi gondokkal és adminisztratív nehézségekkel küszködnek, a beígért kulturális autonómiáról tehát szó sincs. A magyar többségű választókörzetet is megszüntették, pedig ennek helyreállítására a magyar politika a legmagasabb szinten is szót emelt.
(2.00)
Tisztelt Képviselőtársaim! Joggal föltehetjük a kérdést: lesz-e magyar autonómia a Kárpátalján? Ennek két szükséges és egy elégséges feltétele van. Alapvető szükségesség az, hogy a 152 ezres lélekszámú magyarság megosztottsága megszűnjön, egységesen lépjen fel az ősi földjén neki járó kollektív jogokért. A másik szükségesség a magyarországi politika ez irányú egyértelmű és erőteljes támogatása a magyar-ukrán kapcsolatrendszer minden pontján, valamint a nemzetközi színtéren. Elégséges feltétel pedig az lenne, ha a mindenkori ukrán hatalomnak bátorsága lenne ahhoz, hogy az ország lakosságának 18 százalékát kitevő orosz kisebbség kérdését ne kapcsolja össze a 0,33 százaléknyi magyar lakosság ügyével.
Magyarország az Európai Unió tagjaként, visszaszerezve térségbeli vezető pozícióját, sokat segíthet Ukrajnának. Magyarországnak ugyanakkor alapvető érdeke egy stabil, gazdaságilag és társadalmilag lendületesen fejlődő Ukrajna léte. A kölcsönös érdekek érvényesülését erősítheti a kárpátaljai magyar nemzetrész tényleges és teljes körű autonómiája.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.)
