DR. APÁTI ISTVÁN
DR. APÁTI ISTVÁN
DR. APÁTI ISTVÁN (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Hosszú éveken keresztül jogalkalmazóként volt szerencsém megismerkedni a közbeszerzések meglehetősen bonyolult, szövevényes, keszekusza világával, most pedig jogalkotói szemszögből vizsgálom a törvény szövegét. Több tucatnyi eljárást bonyolítottam le vagy működtem közre a lebonyolításában, főleg önkormányzati és kistérségi árubeszerzések, szolgáltatásmegrendelések és építési beruházások vonatkozásában, és pontosan ezért azt kell mondanom, hogy ha úgy tetszik, ez egy gazdasági varázspálca is lehet. Valóban szolgálhatja a mikro-, kis- és középvállalkozások megerősítését, megrendelésekhez való juttatását. Állítom, hittel állítom, hogy nagyon komoly megtakarításokat lehet vele elérni, feltéve, ha ez a képzeletbeli varázspálca jó szándékú varázsló kezében van. Azonban, ha sötét szándékú varázsló kezében van, akkor sajnos azt is látni kell, hogy a korrupció melegágyává válhat mindez, és hát nagyon hosszú az a történet, hogy a mai magyar politikai elit és a gazdasági holdudvara milyen módon erősödött meg, hogy ezt a hosszú, sötét utat olajszőkítések, privatizáció fedőnevű rablóhadjárat, off-shore ügyek, trafikmutyi, és hát sajnos a közbeszerzések kövezik ki.
Mert nagyon sok esetben nem azt látjuk, hogy a közbeszerzések pontosan az árcsökkentés, a megtakarítás, az olcsóbbá tétel eszközei lennének, hanem valami elképesztő drágulás forrásaivá válnak, holott ezeket akár törvényi, akár rendeleti szinten már réges-régen meg lehetett volna fogni, feltéve, hogy akár a Fidesznek, akár a baloldalnak lett volna hozzá politikai akarata. Az egyik legfontosabb az építési beruházások kérdése, főleg azért, mert az építőipar a gazdaság egyik legerősebb motorja kellene hogy legyen, és ez Magyarországon - főleg annak északi és keleti megyéiben, túlzás nélkül állíthatom - most agyhalál közeli állapotban van, tehát rengeteg építőipari cég és rengeteg kisvállalkozás ment tönkre az elmúlt években. Ezeket kellene helyzetbe hozni a közgépes 100 meg 200 milliárdos megrendelések helyett, és valóban az lenne az üdvözítő, ha már a mikro- és a kisvállalkozások is érdemi megrendelésekhez jutnának. Azonban az esetek jelentős részében ezt csak akkor tudják megtenni, ha azokat a 10-20-30 százalékokat bizonyos politikusoknak, megrendelői köröknek vagy éppen pártkasszáknak visszacsorgatják, ami sok esetben a minőség rovására megy, ki kell spórolni az anyagot, olcsóbb, képzetlenebb munkaerőt kell alkalmazni, és hát a garanciákat most sem látom.
Egyik fontos garanciális elem lehetne az építési beruházások vonatkozásában - többször elmondtam már az elmúlt két vagy három alkalommal is, a közbeszerzési törvény vitái alkalmával -, hogy fajlagos költségkorlátokat kellene felállítani, meglehetősen egyszerű módon, nem feltétlenül a túlzott részletekbe menően. Itt egész egyszerűen arra gondolok, hogy akár új építéseknél, akár felújításoknál, bővítéseknél lenne egy forint/négyzetméterben meghatározott fajlagos költséghatár, ami természetesen reális, tisztes vállalkozói hasznot tartalmazzon, ami felett, pláne az uniós pályázatoknál nem lehetne tervezni. Mert ha csak egy tisztes vállalkozói hasznot hagyunk benne a rendszerben az előbb elmondottak alkalmazásával, akkor a korrupciót, ha nem is szüntettük meg - mert ugye, a korrupciót magam a szellemi prostitúció egy formájának tekintem, és ahogyan hagyományos értelemben a prostitúció egyidős az emberiséggel, úgy ez a sajátos értelmű szellemi prostitúció is ugyanúgy egyidős az emberiséggel -, tehát nyilvánvalóan kiölni, teljes mértékben felszámolni nem lehet, de a csökkentésére, a számottevő mérséklésére törekedni kell, főleg jogalkotóként. Ezzel a rendkívül egyszerű módszerrel gátat lehetne szabni akár mélyépítések, akár magasépítések területén a korrupciónak, hiszen ha csak egy tisztes haszon marad a rendszerben, akkor már vagy nem lesz miből visszaosztani a vállalkozónak a megrendelő - főleg a politikusok - felé, vagy legalábbis ezek a lehetőségek jelentős mértékben beszűkülnek.
A normaszöveg elején egy kivételi szabályt találunk - mert a teljesség igénye nélkül az általam legfontosabbnak tartott részek vonatkozásában azért végigmennék a 15 perces időkereten belül a normaszövegen -, azt, hogy személyszállítási szolgáltatások esetében kivételi szabályt határoznak meg, személy szerint én elfogadhatónak tartom, a szolgáltatás speciális jellegére való tekintettel. Itt legfeljebb annyi észrevételünk lenne, amit módosító indítvány formájában már be is nyújtottunk, hogy a “haladéktalanul” megfogalmazást, amit én bármilyen típusú törvényben elég pongyola megfogalmazásnak tartok, konkretizáljuk. Nekünk a három napon belüli határidő vagy a három napon belüliség tűnik megfelelőnek. Egyrészt, mert egyes állásfoglalások szerint a “haladéktalanul” megfogalmazás pontosan ezt takarta eddig is, másrészt sokkal egyszerűbb ezt annak érdekében pontosítani, hogy később semmilyen kibúvót ne biztosítsunk ezáltal bizonyos, nem feltétlenül jó szándékú jogalkalmazóknak.
Ami a becsült érték egybeszámítása, a részekre bontás tilalma szabályrendszerét illeti, ez jóval izgalmasabb. Mert itt is azért, ha nem jó szándékú a jogalkalmazó, akkor nagyon komoly visszaélésekre adhat okot, főleg az eljárásrendi besorolások tekintetében, hogy közösségi eljárásrend, nemzeti eljárásrend, vagy amit most önök kibővítenek, és erről még fogok beszélni, nagyon veszélyes a - nevezzük csak így -, közvetlen megküldéses eljárásrend, ez ugye egy nem hivatalos kifejezés a részemről. Uniós előírás ide vagy oda, ezt sem tartom teljesen megnyugtatónak, hogy gazdasági és műszaki funkciók szerinti megfogalmazás. Kezdettől fogva azt éreztem ebben az egybeszámítási szabályrendszerben, hogy kicsit olyan, mint a középiskolai verselemzés. Attól függ, hogy ki mit akar beleérteni a költő vagy az író szavaiba, és ennek megfelelően lehet indokolatlanul kiterjesztő vagy indokolatlanul megszorító jogértelmezéseket is alkalmazni. Én személy szerint a saját gyakorlatomban inkább a túlzott szigort alkalmaztam, ezáltal legfeljebb csak jó szándékúan, jó irányba lehetet tévedni. Tehát a lehető legnagyobb mértékben az egybeszámítás szabályait úgymond kiterjesztettem ilyen értelemben. Tehát ezt most sem tartom túlságosan megnyugtatónak és konkrétnak.
A központosított közbeszerzés szabályrendszere: itt engedjék meg, hogy jó szokásomhoz híven egy gyakorlati példát hozzak föl. Egy informatikai beszerzés kapcsán, amelynek két évvel ezelőtt bruttó 26 millió forint körül volt az értéke, felhívtam telefonon, illetve személyesen is érdeklődtem, hogy ha ezt a központosított közbeszerzés rendszerén keresztül szerezné be az ajánlatkérő, akkor az egyébként a pályázat benyújtásától eltelt két év alatt mennyivel lett olcsóbb, tehát a 26 millió forintba belefér-e, vagy mégis a központosított közbeszerzés rendszerén keresztül ez mennyibe kerülne. Kérem szépen, azt a választ kaptam, hogy legszerényebb becslések szerint 30 millióba. Innentől kezdve nem volt kérdés a kérdés, lefolytattuk az eljárást, és - láss csodát, világ - 15 millió 800 ezer forintból be lehetett szerezni ezeket az informatikai eszközöket, vagyis 10 millió 200 ezer forintot takarítottunk meg, amelyet ennek az összetett uniós projektnek az építési beruházás részébe vissza tudtunk forgatni támogató hatósági engedéllyel, hiszen az építkezés költségei időközben elszaladtak, ott pedig nagy szükség volt erre a pénzre. Így ez nem veszett el, hanem hasznosult az építési beruházás objektív, mindenkitől független, senkinek fel nem róható pluszköltségeire.
Tehát ahelyett, hogy 4 millió forintot még elő kellett volna húzni a cilinderből, 10 millió 200 ezer forintot takarítottunk meg azáltal, hogy vettük a fáradságot, és lebonyolítottuk ezt az eljárást az akkori törvény egyszerű eljárásrendi szabályai szerint. Innentől kezdve vannak nekem erős félelmeim és balsejtelmeim a központosított közbeszerzés rendszerével összefüggésben. Mert ha csak arról lenne szó, hogy az állami feladat alá tartozó közalapítványoknál, költségvetési szerveknél, különböző szervezeteknél egyszerűsíteni, gyorsítani akarunk, akkor el tudom fogadni. Csak attól tartok, hogy főleg a bizonyos árubeszerzések és szolgáltatásmegrendelések tekintetében, mert az építési beruházásokat nem lehet a központosított rendszeren keresztül beszerezni, ez megint csak a korrupció egyik nagyon erős melegágyává fog válni.
(17.40)
Ami a kizáró okokat illeti munkaügyi szabályszegések, szabálysértések esetén, ha már valóban komolyan gondoljuk, hogy a vállalkozásokat helyzetbe hozzuk, akkor a kétszeres értékelés sajátos büntetőjogi elvét próbáljuk közbeszerzési nyelvre lefordítani, és én erősnek tartom a kétéves kizárást, azalatt simán tönkre tud menni egy ilyen cég. Azt indokoltnak látom egy évre lecsökkenteni, azzal együtt, hogy az egyébként is kivételi, vállalkozóknak kedvező esetköröket pedig érdemes lenne bővíteni, mert valljuk be őszintén, azért a munkaügyi, munkavédelmi felügyelőségek is sokszor “a kákán is csomót keresek” szemlélettel mennek ki, és mindenáron hibát akarnak találni akár egy építési beruházásnál. Ebben az esetben is az építési beruházások a legjelentősebbek, akár más típusú beszerzéseknél, és tudjuk jól, hogy aki nagyon akar, előbb-utóbb talál is valamilyen hibát, és innentől kezdve ezeket a cégeket egy kétéves kizárással sújtani, sőt talán még így menet közben azt mondom, hogy az egészet ilyen értelemben alaposabban át kellene gondolni.
Amire egy kicsit részletesebben kitérnék, az a legalább három ajánlattevőnek való megküldés, árubeszerzések és szolgáltatásmegrendelések esetén a 25 millió, építési beruházások esetében 150 millió forintig tennék lehetővé. Ha jól emlékszem, a mostani 80 millióról emelnék ezt közel a duplájára, 150 millió forintra. Itt nettó összegekről beszélünk, tehát ha hozzászámítjuk a 27 százalékos áfa összegét, akár bruttó 200 millió forintig elegendő lenne legalább három ajánlattevőnek közvetlenül megküldeni.
Tehát kérem tisztelettel, én ilyen esetekben szinte mindig azt alkalmaztam, hogy legalább ötnek megküldtük, annak érdekében, hogy a bizonyos segítő ajánlatok vagy a közbeszerzések egy részének kamu, látszólagos jellegét messziről is megpróbáljuk elkerülni. Annak érdekében, hogy valódi verseny alakuljon ki, soha nem tartottam elégségesnek, legalábbis az esetek többségében nem tartottam elégségesnek a három ajánlattevőnek való megküldést. Ugyanis nagyon gyakori, nyilván az önök ismeretségi körében is lehet erre példa, országszerte kisebb és nagyobb településeken egyaránt, különösen az önkormányzati ajánlatkérők vonatkozásában, hogy úgy akarnak megrendeléshez juttatni adott építőipari céget vagy árubeszerzés vagy szolgáltatás megrendelése esetén vállalkozókat, hogy tulajdonképpen csak egy ajánlat van, ami igazán versenyez, egy ajánlattevő van, aki igazán versenyben van, a másik kettő csak a futottak még kategóriájában, hogy meglegyen a neve, hogy meglegyen az ajánlattevők kellő létszáma, és valójában az komolytalan, sok esetben érvénytelen vagy éppen elég nevetséges ajánlatokat tartalmaz.
Ennek érdekében azt a javaslatot nyújtottuk be, hogy ezt a 80 millió forintot nemhogy növelni, hanem inkább csökkenteni lenne indokolt, mondjuk, egy 50 millió forintos nagyságrenddel, bár erről lehetne vitatkozni, hogy ezt pontosan hol húzzuk meg. Ami ettől is fontosabb, hogy legalább öt - tulajdonosi szerkezetét tekintve egymástól független - ajánlattevőnek küldjük meg. Lehet, hogy ez egy kicsit bonyolultnak tűnik, csak minél több a minimálisan bevonandó ajánlattevők száma, minél magasabb az ő számuk, annál kisebb a korrupció lehetősége. Gyanítom, hogy egyrészt az nem a mikrovállalkozások érdekét szolgálja, mert ha már építési beruházásoknál tartunk, és megnézünk egy átlagos mikroméretű építőipari céget Magyarországon, amely amúgy sem tud minden szakiparra és minden mestermunkára szakembereket kiállítani, akkor ez a 150 millió forint már nem őket szólítja meg, ez már nem nekik szól, hanem a jóval nagyobb, talán már inkább középméretű vállalkozásoknak.
Tehát ha komolyan gondoljuk azt, hogy valóban az egyszerű kőműves, ács szakemberek, mesteremberek jussanak munkához, akkor higgyék el, lehet, hogy még az 50 millió forint is túl magas, de a 150 millió forint egészen biztosan. Ha pedig kerülni akarjuk, hogy a korrupció árnyéka ránk vetüljön, akkor pedig érdemes ezt a legalább hármas létszámot vagy számot megemelni ötre. Persze lehet azt mondani, hogy adott ajánlattevők nyugodtan eldönthetik, bevonhatnak akár 8-at, 12-t, 20-at, 50-et, akármennyit, de ismerve azt, hogy mindenki, pláne egy ilyen bonyolult munkafolyamat esetén, mint a közbeszerzési eljárás lebonyolítása, mindenki a könnyebb ellenállás és a minimális munkavégzés irányába szeret elmozdulni, legalábbis az esetek többségében, ezért utópisztikus feltételezés, hogy ha a háromban húzzuk meg a minimumhatárt, akkor majd az lesz az általános, hogy ettől többnek fogják megküldeni. Az esetek 99 százalékában ez meg fog maradni háromnál, amely pláne a 150 milliós nagyságrendet tekintve nagyon veszélyes, és egészen biztos, hogy nemcsak az egyszerűsítést és az uniós pénzek gyors felhasználását fogja előmozdítani, hanem a korrupciót is nagymértékben meg fogja növelni. Mellesleg beszéljünk már arról is, nemcsak a közbeszerzési eljárásoknál van a kutya elásva, főleg az uniós projektek vagy a hazai forrásból megvalósuló projektek esetében, hanem sokszor a pályázati ügyintézéssel, a közreműködő szervezetek, támogató hatóságok hozzáállásával, akik szintén a kákán is csomót keresnek. A legutolsó számlalevélen ha a település irányítószáma és az utca, házszám nem jól van feltüntetve vagy nincs közte vessző, képesek visszaküldeni. Amit megküldhetnének egy hiánypótlásban, azt nyolc hiánypótlásban küldik meg, hogy ne egyszer tizenöt, hanem majd nyolcszor tizenöt nap teljen el. Ez nemcsak az uniós források felhasználását nehezíti meg, hanem a vállalkozókat is sok esetben tönkreteszi, mert nekik addig működni kell, finanszírozni kell a saját működésüket, üzemanyagot kell venniük, fizetni kell az embereket, a bérüket, az adót, a járulékokat, és egy ilyen hosszú, sokszor fél évre, évre elhúzódó, a közbeszerzéstől teljesen független ügyintézési hiba és fogyatékosság miatt tönkremennek.
Végül, de nem utolsósorban az előleg és a biztosíték kérdése: ezt egy jó irányú és jó szándékú változtatásnak tartjuk, azzal együtt, hogy érdemes lenne viszont ezen a részen még emelni. Az előleg a vállalkozói, a biztosíték pedig a megrendelői oldalt hivatott védeni. Valóban fontos, pontosan az ügyintézési problémák és anomáliák miatt, főleg az uniós projekteknél, hogy a hatóságok sok esetben nagyon vaskalapos és nem túl korrekt hozzáállását próbáljuk azzal ellensúlyozni, próbáljuk azzal kompenzálni, hogy a kötelező mértéket, megkockáztatom, hogy 5-ről érdemes olyan 10 százalékra megemelni, a 68 millió forintos abszolút összegszerű határ pedig nyugodtan maradhat. Érdemes elgondolkodni, hogy minél nagyobb előleget folyósítsanak, ha már a kedvezményezett is megkapja, akkor azt adja tovább a vállalkozónak.
A biztosítékot tekintve pedig nyilván a megrendelői érdekek mellett sem lehet szó nélkül elmenni. Itt is indokolt egy 10 százalékos meghatározás. Nem gondolnám azt, hogy korrekt ügyintézés, magas összegű előleg és a fizetési határidőn belüli kifizetéseket, részszámla- és végszámla-kifizetéseket feltételezve egy 10 százalékos valamilyen jogcímű és konstrukciójú biztosíték, főleg egy komolyabb építési beruházás, főleg egy komolyabb magasépítési beruházás vagy mélyépítési beruházás esetén ördögtől való lenne.
Ha mindezeket a javaslatainkat megfontolják, és ebből minél többet beépítenek, akkor higgyék el, sokkal magasabb színvonalú lesz ez a törvényjavaslat. Ha a korrupciót is tudjuk csökkenteni, kiszűrni, a korrupciós ártalmat tudjuk csökkenteni, akkor nem kizárt, hogy a Jobbik is esetleg támogató szavazatait adja ehhez.
Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiban.)
