DR. STAUDT GÁBOR
DR. STAUDT GÁBOR
DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Sok minden elhangzott itt előttem a közbeszerzési törvény módosításának általános vitájában, megpróbálok olyan szempontokat behozni a vitába, amik esetleg nem hangzottak el, de természetesen érinteni vagy megerősíteni fogok olyan tételeket is, amelyeket előttem esetleg elmondtak.
Mielőtt az általános vitában részletesen belemennék az előttünk lévő törvényjavaslatba, néhány gondolat erejéig a közbeszerzési eljárások menetét és az elmúlt évtizedekben kialakult gyakorlatot mindenképpen górcső alá kell venni, és egy kis nemzetközi kitekintést is tenni kell, lévén, hogy azt láthatjuk - és ezt már a jogi karokon is sajnos így tanítják, jómagam is ezt hallottam, amikor oda jártam -, hogy a magyar közbeszerzési jog Európában, de talán a világon is a legbonyolultabb, néhol a legellentmondásosabb és sok esetben a legterjedelmesebb közbeszerzési jog. És ez sajnos nem azért van így, mert a hosszú szakaszokban a tökéletesség búvik meg. Most az új közbeszerzési törvény is közel kétszáz szakaszból áll, számtalan végrehajtási rendelettel. Összehasonlításképpen érdemes megemlíteni, hogy például Norvégiában 12, Finnországban 8 szakaszból áll a közbeszerzési törvény, és mégis ezek azok az országok, amelyek esetében talán a legkisebb a korrupció lehetősége és a korrupció fennállása. De például Dániában egészen egyszerűen nincs közbeszerzési törvény, ott közvetlenül az uniós irányelveket alkalmazzák. Azt is mondhatom tehát, hogy a közbeszerzési törvény hossza és az ország korrupciós fertőzöttsége egyenes arányos egymással, tehát azt látjuk, hogy ahol néhány szakaszban el tudják ezt intézni, érdekes módon ott a korrupció majdnemhogy nem is létezik állami szinten.
Hatalmas energiákat emészt fel az ajánlatkérők és az ajánlattevők részéről is az állandó szabálymódosulásoknak való megfelelés. Nem is nagyon tudják sokszor megfelelő módon alkalmazni, legjobb szándékkal sem, és továbbmegyek, egyébként a jogorvoslatok esetében is azt látjuk, hogy különböző döntések születnek, amelyek mindennek nevezhetők, csak átlátható jogalkalmazásnak nem. Ehhez hozzájárul egyébként a gyakori jogszabályváltozás is és a jogszabályok belső inkoherenciája. És akkor még nem is beszéltünk arról a bürokratikus rendről, ami az iratok benyújtása, a határidők, az igazolások, és minden egyebet foglal magába.
Egy külön probléma, hogy az Európai Unióban létezik egy jogelv, ami egyenlő elbánást vár el az európai uniós tagállamok cégei szempontjából, és úgy tűnik, hogy ebben a törvényjavaslatban is sok átvezetésre kerül, viszont a probléma az, hogy amíg azt látjuk, hogy Nyugaton megoldják, hogy a hazai vállalkozások felé lejtsen a pálya, itt sok esetben ez nem valósul meg; vagy esetleg hazai bejegyzésű multicégek esetében beszélhetnének talán erről, de én azokat nem tartom hazai vállalkozásnak, amelyeknek mondjuk, nagy százalékban vagy majdnem teljes mértékben külföldi tulajdonosai vannak; az esetleg itt bejegyzett cég, de kevéssé tekinthető magyar cégnek. Egyszerű példaként egy francia vagy német kisváros közbeszerzéseinél mindig a végeredmény az, hogy a helyi, környező vállalkozók nyerik meg a pályázatokat. Mint ahogy, ha megnézik, az se túl gyakori, hogy Németországban, mondjuk, francia cégek építenének sztrádát. Valahogy ott meg tudják oldani, hogy csak és kizárólag német cégek kerülnek pozícióba. Tehát kellene ebben a tekintetben is tanulni tőlük, nem csak bedőlni az Európai Unió szép elveinek, amit egyébként Nyugaton nem tartanak önmagukra se kötelezőnek. Tehát az az elv, hogy rugalmasan, egyszerűbben, gyorsan zavarják le a közbeszerzéseket, ez persze szépen hangozhat, de a részletszabályok tekintetében sokszor a kutya itt van elásva.
A közbeszerzési adatbázis jó és előremutató ötlet lehet, ennek a megvalósulását kíváncsian várjuk, hogy ez valóban előre fogja-e mozdítani az átláthatóságot.
Áttérve a konkrét kritikára, illetve adott esetben a pozitív, támogató javaslatokra a törvényjavaslat kapcsán. Fontos és előremutató - és itt rögtön az első szakaszra ugrok -, hogy a jelenlegi hatályos szöveg, amely az áru származása esetében közösségi áruként a vámjogi státusra utal, megváltozik, és a közösségi származás lesz a mérvadó. Így legalább, ha az európai vagy európai uniós országok áruit nem is, de az olyan árukat, amelyek már beléptetésre kerültek az Unióba, tehát a vámjogi státusukban megkapták a közösségi árut, de teszem azt, Kínából származnak, legalább bizonyos esetekben ki lehet zárni a közbeszerzésből, vagy a kört meg lehet húzni az európai uniós termékeknél. Ez egy fontos előrelépése a törvénynek.
Az egybeszámításról nagyon sok vélemény elhangzott, én úgy gondolom, hogy ez megint egy kétélű fegyver, lévén, hogy ennek előnyei és hátrányai is lehetnek. Sok esetben azzal próbálják meg kikerülni a közbeszerzést, hogy szétbontják a különböző beszerzendő értékeket, ez önkormányzatoknál is, nem azt mondom, hogy elfogadott, de nagyon gyakran alkalmazott tevékenység. Ez nem jó, tehát ha ilyen történik, akkor nyilván annak sokszor visszaélés a célja. De a másik fele se jó, ha egy nagyobb projektet esetleg szétbontva és még mindig a közbeszerzés hatálya alatt tartva esetleg könnyebben tudunk elérhetővé tenni a magyar kis- és középvállalkozóknak. Tehát az sem cél, hogy a közbeszerzési határ fölött gigaprojekteket hozzunk létre, vagy minél több részletet egybe kelljen számítani, mert így bizony ki fogjuk zárni a nem túl tőkeerős, nemcsak mikro-, kis-, hanem nagyon gyakran középvállalkozásokat is.
A 7. §-ban szerepel, hogy az ajánlattételi szakaszban tett ajánlatában az ajánlattevő módosíthatja az alvállalkozókra vonatkozó nyilatkozatot. Ez egyébként a Schiffer képviselőtársam által elmondottakat támasztja alá, itt nem ismételném meg, hogy nem jó az, ha túl gyakran lehet módosítani az alvállalkozói kört, hiszen akkor egyfajta konzervanyagokkal el lehet majd indulni a közbeszerzésen, és ha esetleg nyernek egy-egy tenderen, akkor még meg lehet változtatni az abban részt vevő alvállalkozókat.
Azt sem tartom jónak, hogy az ajánlatkérőnek - ez a 8. §-ban van - választási lehetősége van arra, hogy mérlegeljen a későn érkezett kérdések jelentőségéhez képest, hogy megválaszolja-e ezeket. Ez is egy fontos garanciális szempont lehet, de nem hiszem, hogy ez oly mértékű elhúzódáshoz vagy leterheltséghez vezetne, hogy ne lehetne a törvényjavaslatban benne tartani, és jó lenne, ha a jelenlegi szabályozás itt folytatódna.
Az egy pozitív előrelépés lehet a 12. §-ban, hogy az ajánlatkérőnek a közbeszerzés becsült értékét ismertetnie kell, ha beáll az ajánlati kötöttség. Ez talán egy átláthatóságot növelő tényező.
A 14. §-ban a részletes indokolásban szerepel, hogy a módosítás hatályon kívül helyezi azt a szabályt, amely szerint a hiánypótlás során nem lehet új gazdasági szereplőt bevonni az eljárásba. Tehát ez megerősítése annak, amit mondtam, és ez kérdéses lehet, hogy visszaélésekre nem ad-e további lehetőségeket.
A 17. §-ban viszont szerintem egy előremutató rendelkezés szerepel. Itt arról van szó, hogy az üzleti titok körét, fogalmát szűkebbre próbálják venni az átláthatóság érdekében. Itt a Ptk.-ra utalnak, és a Ptk. kivételesen tiltó intézkedései, ami a közpénzeket illeti, kerülnek beidézésre. Ez egy fontos garanciális szempont, reméljük, hogy a gyakorlatban is így szerepel majd.
Ami viszont a 24., 25. §-oknál elmondható, ez is egy fontos rész, hiszen a meghívásos eljárásokat, a felhívással induló eljárásokat taglalja.
(18.30)
Ez mindig egy veszélyes terep, hiszen, ha az ajánlatkérő az, aki úgymond felhívással élhet, meghívhatja azokat, akiktől ajánlatot kér, akkor bizony szelektálni is tud közöttük, és sok esetben ez visszaélésre adhat módot. Ezt jobb nagyon szűk körre valahogy leszűkíteni. Sajnos, itt nem ez történik. Viszont annyi azért pozitív módon elmondható, hogy egy olyan kitétel fogalmazódik meg, hogy 5 nappal az ajánlatkérés megkezdését megelőzően fel kell tüntetni a honlapon, hogy elindul egy ilyen eljárás, és bejelentkezhetnek olyan vállalkozók, akiknek majd ezután szintén meg kell küldeni az ajánlatkérést. Itt az 5 napot én túl rövidnek tartom. Ehhez egy módosító javaslatot is benyújtottam. Itt egy hosszabb időpont kell ahhoz, hogy eljuthasson ez a kis- és középvállalkozásokhoz.
Ami viszont ebben a szakaszban nagyon sérelmes lehet, hogy a módosítás nyomán nem lesz kötelező minden esetben kizárólag kis- és középvállalkozásokat ajánlattételre felhívni. Ha ez a jövőben már csak egy lehetőségként áll fenn, akkor ez egy visszalépés lesz, és ezt jobb erőteljesebben kikötni. Ez előre mutatna, mint ahogy a 25. §-ban is jó lenne, ha az 5 nap szintén garanciális szabályként itt is a honlapon való közzétételt jelenti, itt is hosszabb lenne, és a mikro-, kis- és középvállalkozások felhívása itt is kötelezően meg kellene hogy történjen. Nem ismételném itt meg egyébként, amit Apáti képviselőtársam mondott, sokszor a 25 milliós, illetve építési munkáknál a 150 milliós határ is nagyon magas. Itt azért át kellene alakítani úgy a rendszert, hogy valóban tudjanak pályázni a kis- és középvállalkozások. Jelen pillanatban egy átlagos vállalkozásnak elérhetetlen egy 150 milliós tender.
Az egy érdekes kérdés, mennyiben jó, hogy a döntőbizottság figyelembe veheti a cégnél korábban felelős döntéshozó személyek körében bekövetkezett változást. Itt önök arra utalnak, hogy ha egy menedzsment, mondjuk, egy cégben megváltozik, és ez figyelembevételre kerül a korábbi szabálytalanságoknál, akkor esetleg arra ösztönözheti a céget, hogy több visszaélést, a korábbi menedzsmentet érintő visszaélést tárjanak fel, vagy legalábbis legyenek együttműködőbbek a döntőbizottsággal. Ha valóban ez a cél megvalósul, ez jó is lehet. Én egy kicsit kétségekkel fogadom. Azért itt talán a betyárbecsület vagy általában a menedzsmentek egymás után való következésében azért az az összetartás megvan, hogy nagy áttörést ettől ne várjunk. De a gyakorlati tapasztalatokra nagyon kíváncsi leszek.
A 36. §-ban pozitívnak tartom, hogy bővül az elfogadandó biztosítékok köre banki készfizető kezességvállalással. Főleg akkor, ha ez mint járulékos biztosíték, egyfajta könnyebb pozícióba hozhatja a bankot is, hiszen hivatkozhat az alapjogviszonnyal kapcsolatos kifogásokra. Tehát, és ez a következő lépés lehet, vélhetően ezt a banki formát, a készfizető kezességvállalást olcsóbbá teszi, mint ami jelen pillanatban, mondjuk, egyéb garanciavállalásoknál, automatikusan lehívható garanciavállalásoknál fennáll. Azért itt nagyon jó lenne arra is odafigyelni a jövőben, hogy valóban megtörténik-e az, hogy a bankok esetleg jobb termékeket vagy olcsóbb termékeket tudnak nyújtani ezáltal, hogy az ő kockázatuk is csökkenhet, és ezáltal elő tudják segíteni azt, hogy minél több, lehetőleg kis- és középvállalkozás indulhasson el a különböző közbeszerzési pályázatokon. Ezt azért figyelemmel kellene kísérni, és ennek is a kontrollrendszerét megteremteni.
Tehát mindent összefoglalva, vannak előremutató javaslatok a törvényjavaslatban, reméljük, hogy módosító javaslatainkat is megfontolják, és támogatni fogják. De mindezzel együtt úgy érzem, hogy még mindig nem elég egyszerű és nem eléggé a korrupciót kiszűrő a közbeszerzési eljárás. Utalnék itt valóban arra, amit felszólalásom elején elmondtam, hogy nálunk szerencsésebb történelmi fejlődésű országokban sokkal rövidebb közbeszerzési törvények is elégségesek ahhoz, hogy betartsák, és a korrupciót kiküszöböljék. Egy olyan irányba kellene elindulni, hogy valóban ezek hatékonyan működjenek, és legalább a belső koherencia és a jogbiztonság ezek alapján működhessen, és a valódi céljukat elérhessék a közbeszerzések.
Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Szórványos taps a Jobbik soraiban.)
