GÖNDÖR ISTVÁN
GÖNDÖR ISTVÁN
GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Asszony! Képviselőtársaim! A mai nap van néhány olyan törvényjavaslatunk, és nem véletlenül a korábbi vitánkban is nagyon sokat beszéltünk az üzleti környezetről, az üzleti környezetbe ez is beletartozik, a közbeszerzés, a közbeszerzés átláthatósága, a korrektség javítása. Hiszem, hogy önök is olvasták, egy nagyon érdekes felmérés szerint a közbeszédből az tűnik ki, hogy 80 százalékát nem tartják tisztának a közbeszerzésekben, sőt úgy fogalmaznak, a legjobb járadékvadászat területe a közbeszerzés. Ugyanakkor a vállalkozói oldal azt mondja, hogy aki betartja a szabályokat, fantasztikus versenyhátrányba kerül.
Tisztelt Képviselőtársaim! E bevezető után miért is olyan érdekes, és miért olyan érzékeny a társadalom a közbeszerzésre? Mert itt egy állami, önkormányzati megrendelés elsősorban a közszolgáltatókat is említhetném, de jelen esetben ez nem érdekes, amely egyik oldalról mint megrendelő, nagyon biztos fizető, de a kockázat, hogy nem a saját pénzéről dönt, hanem a közös adóforintjainkról dönt, amikor felhasználásról dönt, és a piacon megszokottnál kedvezőbb feltételekkel lehet hozzájutni egy-egy megrendeléshez, tehát mondhatom úgy is nagyon leegyszerűsítve, sok esetben puhábbak a korlátok még akkor is, ha azokat a tételeket, amelyeket Apáti István elmondott, de azokat én nem korlátnak tekintem, hanem a bürokrácia útvesztőinek leginkább, amelyek lassítják a folyamatot. Tehát ezek után joggal várják el az állampolgárok, hogy az adófizetők pénzének közbeszerzés címén való elköltése nyilvános, ésszerű, hatékony és ellenőrizhető legyen.
Amiért nekem gondjaink vannak, képviselőtársaim, ahogy a teremben körülnézek, vannak itt olyanok is, akik talán emlékeznek rá, hogy a 2011-ben elfogadott törvényt finomhangolás címén már kétszer módosították. Az egyik az volt, amikor az alanyi kört csökkentették, a második, amikor a katasztrófák veszélyének elhárítása címén, és hiába bizonyítottuk be, hogy a hatályos törvényben benne van, mint utólag kiderült, teljesen természetes, a katasztrófák elleni védekezés csak egy fedőnév volt.
(17.50)
Most pedig az európai uniós forrásoknak a jobb felhasználása, maga az ügyintézés gyorsítása szerepel első helyen. Itt hadd jegyezzem meg, és tovább bővítem a kört, amit Apáti képviselő úr mondott: ma Magyarországon nagyon sok olyan uniós pályázat van, amely kész van, megfelelő engedélyekkel rendelkezik, csak valami véletlen során éppen a pályázat beadásának pillanatában vagy azt megelőzően két nappal a forrást a tárca más irányba elterelte. Ezek a beruházások azok, amelyek valóban kivitelezhetők, befejezhetők lennének 2015-re. Tehát mindenféle jogi csűrés-csavarás nélkül csupán annyi kellene, hogy a politikai felhangot száműzni kéne az uniós források felhasználásának folyamatából.
Engedjék meg, egy érdekes összehasonlítást teszek. A 2011-es törvénynél készítettem magamnak egy listát, ami 21 tételből áll, hogy mit szerettem volna még látni ebben a közbeszerzési törvényben, és ezek közül csak olyanokat emelek ki, amelyek a jelen törvénnyel összhangban vannak.
A tisztességtelen előny kérdése. Itt hadd hozzam szóba az új eljárásfajtákat. Tehát az összeghatár, nem ismétlem, ebben egyetértek Apáti képviselő úrral, ez pont fordítottja, mint a hirdetett ige, nem a kis- és közepeseket szolgálja, hanem az annál nagyobb vállalkozásokat. De az, hogy tárgyalás tartása nélkül kerülhessen erre sor, erről egyenesen azt gondolom, hogy nem korrekt, nem helyes. Látszólag igaz, hogy gyorsítja a folyamatot, de valójában arról van szó, hogy az ajánlatkérő előre kiválaszthatja azt az egy ajánlattevőt, akivel később szerződést fog kötni. Mindennemű verseny, tehát ha nagyon durva példát akarnék mondani, akkor azt mondanám, hogy a három meghívottból kettő olyan, aki talán nem is biztos, hogy teljesen képes az adott feladat elvégzésére.
Az egybeszámítási kötelezettség. Tisztelt Képviselőtársaim! Ha emlékeznek rá, ez akkor, 2011-ben is egy kérdés volt, mert az egybeszámítás szorosan összefügg megint a kis- és közepes vállalkozásoknak a munkához, a szerződéshez jutás feltételeivel. Itt most az elmozdulás az “egy beszerzés” megközelítésen alapuló szemlélet felé mozdul el, én úgy érzem. És a funkcionálisan egybe nem tartozó beszerzések érték-egybeszámításának kötelezettsége ezek után már nem terheli az ajánlatkérőket. Tehát hiszem, hogy azzal tudunk segíteni a kis és közepesnek, akár egyszemélyes vállalkozásnak, ha részekre lehet bontani. És nem azért, hogy kijátsszák a közbeszerzési szabályokat, hanem azért, hogy ők is versenyezni tudjanak.
És itt kell hogy megemlítsem, amit ugyancsak érintett Apáti képviselő úr. Ha a kis- és közepes vállalkozásokról beszélünk, akkor nem hagyhatjuk figyelmen kívül az alvállalkozói minőségben való részvételt a közbeszerzésekben. És azok a garanciális elemek, amelyek jelenleg szerepelnek a hatályos törvényben, azok szinte kizárják kisebb vállalkozások részvételét, merthogy nekik kell helytállni a fővállalkozó nemteljesítése esetén. Tehát ez egy olyan irreális pénzügyi vagy gazdasági, ha szépen fogalmazok, vagy alkalmassági feltétel, amibe még belevágni sem mer. Az egy más kérdés, hogy őt kifizetik vagy nem fizetik, erre, én úgy érzem - és ebben vitatkozom Apáti képviselő úrral -, hogy az igényelhető előleg intézményének erősítése még nekem nem elég. Tehát mutathat abba az irányba, hogy esetleg az alvállalkozók előbb jutnak a pénzükhöz, de nem elégséges. Tehát itt valami további lépésre lenne szükség.
A tartalékkeret kérdése, igen, ez egy érdekes dolog, aki foglalkozott közbeszerzéssel vagy foglalkozott a Közbeszerzések Tanácsa jelentéseivel, az tudja, hogy a szabályszegések döntő hányada esett abba a körbe, amikor pótmunkák címén jóval nagyobb összeget számoltak el a végén, mint amekkora az elején a közbeszerzési ajánlatkérésben mint feladat szerepelt.
Az előlegdolognál vagy akár még a tartalékkérdésnél is, azt gondolom, hogy itt annyit lehetne fordítani, hogy ez bár legyen az ajánlattevőnek egy lehetőség, mert ha az ajánlatkérőt terheli az, hogy neki idő előtt kell fizetni, az valójában a pénzügyi, gazdasági erősségét mutatja egy ajánlattevőnek, ha azt mondja, hogy nekem csak ennyi idő múlva és ilyen fok elérése után ennyi előlegre van szükségem. Ez egy valós és értékelhető körülmény lenne.
A keretmegállapodásban teljesen egyetértek Apáti képviselő úrral, szóval számomra is ez egy újabb nagy csapda, amikor azt mondja, hogy négy évnél hosszabb időre is meg lehet kötni egy keretmegállapodást. Hát, nem tudom… Érdemes lenne erről külön egy vitát folytatni, hogy mi lehet emögött, és miért szükséges ez.
Az elektronikus tájékoztatás. Ahogy körülnézek, Ékes képviselő úr, Szűcs képviselő úr itt volt az előző ciklusban is, már az ezt megelőző törvénynél is egy kulcskérdés volt az elektronikus tájékoztatás, az elektronikus adatkezelés, mert azt hiszem, hogy azok a feltételek, amelyekről az elején beszéltem, hogy nyilvános, átlátható, ellenőrizhető, ezen ez a folyamat segít. Tehát én itt azt várnám és azt erősíteném, hogy a törvényjavaslatban szereplő helyett ezt tovább kellene erősíteni. Belül vannak ilyen gondolataim, most engedjék meg nekem, hogy ellenzéki képviselőként azt mondjam, hogy az a határidő, hogy 2013. november 1-je, még az is messzinek tűnik, de tudom, hogy korábban is mindig emiatt kellett módosítani, hogy még kijjebb, még kijjebb, még kijjebb, csak az a baj, hogy ma már lehet érezni, hogy ez a határidő-kijjebbcsúsztatás nem azért van, merthogy a feltételek nincsenek meg vagy nem teremthetők meg, hanem pont azért, hogy a nyilvánosság és az átláthatóság minél távolabbi határidőre kiszoruljon.
Tehát így, ilyen szempontból pozitívnak értékelem ezt az ingyenes, elektronikus közzétételi rendszert, és én személy szerint is nagyon sokat várok ettől. Örülök, hogy én most úgy látom, hogy a kormány abba az irányba határozottan elmozdul, hogy ez az elektronikus rendszer, a közbeszerzési adatbázis a Közbeszerzési Hatóságnál kell hogy legyen. Talán emlékeznek rá, erről korábban nagyon sok vita volt, hogy ki a honlapján, és ki itt, ki ott. Most ebbe az irányba erősebb az elmozdulás, tehát csak azok maradhatnak külön honlapon, akik ezt nem tudják valamilyen formában megoldani.
Külön kell beszélni arról, amikor azt mondja, hogy egyszerűbbé és rugalmasabbá teszi a rendszert. De képviselőtársaim, megint csak azt mondom, a hiánypótlás kérdése az, ami mindig minden törvényalkotásnál szóba jött és szóba jön. Én azt egyszerűen túl meredeknek érzem, hogy hiánypótlás címén akár új gazdasági szereplőt is be lehessen vonni a rendszerbe.
(18.00)
A hiánypótlás számomra az, ha valami kisebb adat, információ kimaradt, azt lehet pótolni, de azt, hogy új gazdasági szereplőt lehessen a rendszerbe beemelni, mint a szerződés teljesítésében részt vevő alvállalkozó, ezt nehezen tudom elfogadni hiánypótlás címén.
A munkaügyi szabálytalanságokkal kapcsolatos kérdést egyszerűen úgy nevezem, hogy ez lazítás azoknak az irányában, akiknél egyébként nem rendezettek a munkaügyi kapcsolatok. Elfogadom azt, amit mond Apáti képviselő úr, hogy a hatóság sok esetben olyankor is szabhat ki bírságot, amikor már a kákán csomót keres, de azt hiszem, ezt a bírság összegével lehet, a mérlegelés lehetőségével lehet szabályozni, de amikor már odáig megyünk, hogy nem azon a telephelyen, hanem egy másik telephelyen, és összesen egy alkalommal, ezek már mind olyan kivételek, amelyeket nehéz támogatni, már nehéz jó szívvel elfogadni.
Összességében, azt hiszem, érzékelhető, mi támogatnánk azt az irányt, hogy gyorsítási folyamat, átlátható folyamat és egyszerűsítés legyen a közbeszerzésben, de a meggyőződésünk az, hogy ezek a változások, amelyek most bekerülnek, a visszaélések lehetőségét erősítik. Azokat a vállalkozásokat hozza helyzetbe, amelyeket éppenséggel nem kellene vagy nemkívánatos, és a kis- és középvállalkozások előnyben részesítése helyett éppen a fordítottja, háttérbe kerülnek.
Egyedül, ami pozitív volt, ez az adatbázisrendszer, ez viszont ahhoz kevés, hogy ezt a törvényjavaslatot támogassuk. Mi magunk is nyújtunk be módosító indítványokat, és a végén készek vagyunk revideálni az álláspontunkat.
Köszönöm szépen a szót, elnök úr. (Pál Béla tapsol.)
