DR. GAUDI-NAGY TAMÁS
DR. GAUDI-NAGY TAMÁS
DR. GAUDI-NAGY TAMÁS (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. A három javaslat vitájában nagyon nehéz azért elvonatkoztatni attól a szemponttól, amit úgy tudok összefoglalni, hogy igenis különbséget kell tennünk a kompenzáció, tehát mind a szellemi, oktatási kompenzáció erőforrásai között, mind pedig a pénzügyi jóvátétel szempontjai között, amikor a különböző diktatúrák időszakát vizsgáljuk. Mit értek ez alatt? A kettős mérce tilalma teljesen adekvát és szükséges ebben az ügyben. De! Ne felejtsük el, hogy négy évtizedig egy olyan kommunista rendszer működött Magyarországon, amely csak és kizárólag egy diktatúra bűneiről beszélt, kizárólag ezeket mutatta be, erre építette föl ideológiai eszmerendszerét, és közben folyamatosan újratermelte, megismételte azokat a bűnöket, amelyeket az általa elítélt rendszer alkalmazott.
Így járt például Rácz Sándor is, akire most emlékezünk, akit ma kísérünk utolsó útjára, a magyar ’56-os szabadságharc egyik vezéralakjára, aki 5 évet ült Kádár börtöneiben. Az ő esete is mutatja, hogy azért igenis a mai generációk számára fel kell mutatni azokat az emblematikus alakokat, akik képesek voltak ellenállást kifejteni, erőt adni azoknak az embereknek, akik a diktatúra ellen küzdöttek. És a négy évtizedes hihetetlen pusztítás és torzítás, ami történt a történelemszemléletben, a fiatal generációk gondolkodását is befolyásolja a mai napig, ezért az oktatásban egyáltalán nem hiba, ha adott esetben sokkal nagyobb hangsúlyt helyezünk arra, hogy a kommunizmus bűneinek bemutatását még erőteljesebbé tegyük. Hiszen a mai napig egy egyenlőtlenség mutatkozik a kettő között, és ezt az egyenlőtlenséget helyre kell állítani. (Szórványos taps a Jobbik soraiban.)
