DR. STEINER PÁL
DR. STEINER PÁL
DR. STEINER PÁL (MSZP), a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Először is emlékeztetnem kell arra, hogy az indítványunk, amelyet megtettem Tóbiás József és Lendvai Ildikó képviselőtársammal együtt, először úgy látszott, hogy elvérzik az oktatási bizottság ülésén, hisz az oktatási bizottság első körben nem tartotta általános vitára alkalmasnak.
(10.00)
Helyeslem és elismeréssel szólok arról, hogy a kormánypártok frakciói felülbírálták az álláspontjukat, és szavazati magatartásukkal lehetővé tették, hogy az Országgyűlés foglalkozzon általános vitában az előterjesztésünkkel, amely véleményünk szerint sok fontos ügyet tartalmaz. Azért mondom azt, hogy sok fontos ügyet, mert azt vélem, hogy a határozati javaslatunknak az elfogadásában a társadalom felé sok olyan kérdésben van kisugárzása, amelyek alapvetően befolyásolhatják a magyar társadalom emlékezetkultúráját - gondolok itt az oktatásra, gondolok itt a párbeszédre vagy gondolok a jog eszközeire.
Tisztelt Országgyűlés! Nyilvánvaló az, hogy a szocialista frakció elismeri azt a tényt, hisz maga is számtalan esetben részt vesz és megszólal ezeken a megemlékezéseken, hogy a magyar társadalom, a magyar állam, a demokratikus erők megfelelően, méltósággal és tisztességgel emlékeznek meg a holokauszt áldozatairól. Ezért - nem felsorolva azokat a visszatérő eseményeket, amikor ezekre a megemlékezésekre sor kerül - azt gondolom, hogy ebben teljes mértékű konszenzus van a demokratikus erők között, hogy ezeket a megemlékezéseket, amelyek akár a holokauszt emléknapjával függenek össze, akár a budapesti gettó felszabadításával függenek össze, akár más, a holokauszthoz kötődő eseményekkel függenek össze, a magyar közvélemény, a demokratikus erők többsége méltósággal ünnepli meg. Csak emlékeztetni szeretnék az élet menete több tízezres rendezvényére az elmúlt hónapban, amikor is a magyar társadalom többsége hitem szerint kifejezte a véleményét, hogy hogyan viszonyul az ezzel szemben álló véleményekhez.
Ugyanakkor azt kell mondanom, hogy van egy rendkívül fontos erkölcsi kötelezettségünk, mindannyiunknak, szülőként is, a közélet szereplőjeként is, szakemberként is, és minden olyan viszonyrendszer alapján, amikor részt veszünk a magyar közéletben, részt veszünk a társadalmi emlékezet alakításában, és ami ennél talán fontosabb: szülőként, tanárként, szakemberként részt veszünk a gyermekeink, a fiataljaink erkölcsi nézetrendszerének kialakításában, az ő nevelésükben, és megadjuk nekik azt az esélyt, hogy saját maguk a tapasztalataik alapján alakíthassák ki az erkölcsi világképüket, méghozzá úgy, hogy az igazat ismerjék meg, a sokszínű igazságot ismerjék meg, de valódi igazságot ismerjenek meg.
Ezért terjesztettük elő ezt a határozati javaslatot, mert véleményünk szerint az emelkedett és nagyon fontos erkölcsi kötelességünk folyamán csak akkor tudjuk ezt a feladatunkat megfelelően végrehajtani, ha naponta figyelünk ezekre az ügyekre. Ennek a figyelemnek a középpontjában természetesen az oktatás a legfontosabb, az oktatás, amikor is azok, akik alakítják a gyermekeink nézeteit, alakítják az ismereteiket, ismereteket adnak át nekik, megfelelő erkölcsi és szakmai felelősséggel viszonyuljanak ezekhez a kérdésekhez. Nagyon fontos, hogy a gyermekeink tapasztalatokat szerezzenek. Minden didaktikus oktatás mellett szerintem ugyanolyan fontossága van annak, hogy egy fiatal, aki befogad, aki ismerkedik, aki most látja meg a világot, aki most tapasztalja meg, hogy a világ mennyire összetett, mennyi benne a jó, mennyi benne a rossz, tapasztalatokat szerezzen, és lássa a valóságot, még akkor is, ha ez a valóság időnként elrettentő.
Ugyanakkor az előterjesztés előkészítése során végiggondoltuk szakmai szervezetekkel együtt, hogy hogyan is lehet ezt csinálni. Ennek a tevékenységnek a magyarországi közéletben az egyik legjelentősebb szakmai szervezete a Steven Spielberg által alapított alapítvány, amely nagyon szakszerűen foglalkozik ezzel a kérdéssel. Az első és legfontosabb az, hogy a fiataljainkat fel kell készíteni arra, hogy mit fognak látni, arra, hogy mit fognak tapasztalni, arra, hogy ez hogyan történhetett. Ennek be kell mutatni a történelmi előzményeit, be kell mutatni a legborzalmasabb állomásait, és bizony be kell mutatni a jelenkori negatív véleményeket is. Ez az alapítvány például és más szakmai szervezetek is nagyon jelentős eredményeket értek el, nagyon jelentős munkásságot végeztek, és számtalan esetben bizonyították - és érdemes megnézni az ő anyagaikat -, hogy egy helyes előkészítés után a tapasztalat bizony erősíti az erkölcsi és világnézeti nevelést és a helyes értékítéletet, nem pedig kontraproduktívan egészen másfelé viszi el a befogadó fiatal nézetrendszerét.
Ugyanakkor a felkészítés után, azt gondolom, minden magyar fiatalnak, aki ezt akarja, és akinek a tanára, a szülője vagy bárki, aki a közösségében tud neki segíteni, joga van, ha akar, eljutni Auschwitz-Birkenau emlékhelyére, joga van a saját szemével meggyőződni arról, hogy mit is jelentett a soá, avagy a holokauszt. Joga van megismerni, hogy hogyan néz ki, és látni a maga szörnyű valóságában a krematóriumokat, ahol emberek millióit pusztították el, joga van megnézni a szemüveghalmokat, amelyek hegynyi méretűek, joga van megnézni az emberbőrből készített lámpákat, és joga van megnézni a hatalmas hajhalmokat. Mert ha ezt a kettőt össze tudja rakni magában, akkor világossá válik az a következtetése, hogy a XXI. században ilyen típusú szörnyű cselekményre nem kerülhet sor, és a fiataljaink értékítélete, erkölcsi felfogása a biztosíték arra, hogy valóban ne is kerüljön sor erre.
Tudom, hogy majd a vita során számos vélemény el fog hangozni, hisz az oktatási bizottság vitájában már megismerkedtem néhány érveléssel, de szeretném azért azt előre elmondani, hogy az egyik bűn soha nem relativizálja a másikat. Az egyik bűnnel soha nem lehet igazolni a másik bűnt. Ha a történelmet nézem, akkor a történelemben számos szörnyű cselekmény történt. Ugyanolyan szörnyű volt Savonarola tevékenysége és a máglyák, ugyanolyan szörnyű volt Torquemada Tamás inkvizíciója, és ugyanolyan szörnyű volt például az örmény nép ellen elkövetett genocídium, mint amilyen szörnyű volt a náci hordák által megvalósított szörnyű népirtás.
(10.10)
Ez a népirtás azonban egy dologban különbözik a többi szörnyű genocídiumtól. Az pedig az a tudatos, szinte mérnöki munka, ahogy az állam pénzén megszervezték ezt a folyamatot, állami hivatalnokok, azt kell mondjam, állami precizitással, és azért is fontos, és meg kell ezzel ismerkedni, mert bizony arról is meg kell emlékezni, és nem szabad eltagadni, hogy Magyarországon szintén az állam segítségével történt meg ez az iszonyatos tragédia.
Volt egy olyan mondat is, amely azt érvelte, hogy Magyarországon a holokauszt emléknapja azért tér el az európai emléknaptól, mert a magyar történelem felé akartuk húzni az eseményt. Azt kell mondjam, hogy Auschwitznak szörnyű aktualitása van, ha szabad ezt a szót használni, hisz aki elmegy és megnézi azt a térképet, ahol a transzportokat mutatják leltárszerűen, láthatja, hogy állami segítséggel Magyarországról deportálták a legtöbb magyar polgárt, aki zsidó származású volt. Ez az igazi aktualitása ennek az auschwitz-birkenaui tábornak, és ezért tekinthető az egyik legfontosabb magyar kegyhelynek, ami ezt a népirtást illeti.
Végül az előterjesztésemnek vagy az előterjesztésünknek az is a szándéka volt, hogy egyvalamire szeretném felhívni a figyelmet, nevezetesen arra, hogy az antiszemitizmus nem a zsidó identitást vállaló magyar polgárok ügye. Azt kell mondjam, hogy aki a zsidó identitását vállalja, az teljes mértékben magánügy. Magánügy, hogy ő vallásos zsidó-e, magánügy, hogy ő neológ zsidó-e, magánügy, hogy ő szekuláris zsidó-e. Ez az ügy a többség ügye. Ez az ügy, a magyar nemzet és Európa ügye, és annak a demokratikus többségnek az ügye, akik hajlandóak-e, tesznek-e és megmutatják-e azt, hogy meg tudják akadályozni, hogy Magyarországon újra terjedjenek a szélsőséges nézetek, újra megjelenjen az antiszemitizmus, újra legyen okuk embereknek félni, vagy pedig, amit, azt gondolom, a XXI. század békés körülményei között mi közösen meg tudunk tenni, hogy a demokratikus erők kiközösítik ezeket a nézeteket, kiközösítik a nézetek képviselőit, nem ülnek be velük egy kávéházba, egy klubba, nem vesznek részt közös rendezvényeken, és nem veszünk tudomást ezekről a nézetekről. Már csak azért sem, mert ezek a nézetek a XXI. század körülményei között nevetségesek, gyávák, és igazándiból semmi másról nem szólnak, mint néhány ember haszonszerzéséről, aki ezen az ágon próbál valamilyen olcsó és rendkívül veszélyes népszerűséget szerezni magának.
Ezért tartjuk azt nagyon fontosnak - és ezért tettük meg a határozati javaslatunkat -, hogy a magyar fiatalok megnézhessék ezt az emlékhelyet, és arra kérjük a kormányt, amennyiben elfogadásra kerül ez a határozati javaslat, hogy vonja be a szakmai szervezeteket, vonja be mindazokat a szervezeteket, akik foglalkoznak ezekkel a kérdésekkel, kérjék ki a véleményüket, és a teljes társadalom ezzel foglalkozó rétegének, ezzel foglalkozó szakembereinek, a véleménynek az abszolválása után alakítsák ki a határozat végleges változatát.
Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok és az MSZP soraiban.)
