HERMAN ISTVÁN ERVIN
HERMAN ISTVÁN ERVIN
HERMAN ISTVÁN ERVIN (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Lendvai Ildikó képviselő asszony vezérszónoki hozzászólása számomra a szerecsenmosdatás benyomását keltette, még akkor is, ha mély pátosszal adta elő a gondolatait.
Hiszem és vallom, hogy minden nemzet annyit ér, amilyen ifjúságot nevel. A világ legostobább embere az, aki saját magát becsapja. Ne csapjuk hát be magunkat, és a történelmi hamisítás korszakát zárjuk már le a XXI. század hajnalán, és az ifjúságunknak mutassuk be e heroikus küzdelmet vállaló eleinket, akik a hazáért, a szabadságért feláldozták egzisztenciájukat, vagyonukat, akár az életüket. Természetesen mutassuk be azon vadhajtások torzóit is, amelyek szégyenbélyegként árnyat vetnek ránk. Mély meggyőződésem, hogy a vihar mindegy, hogy jobbról vagy balról jön, az vagy a Gulagon, vagy Dachauban, vagy éppen Recsken áll meg.
Emlékezzünk, mert az emlékezés sokasága maga a történelem, és mint ahogy államtitkár asszony is már megfogalmazta az imént, a történelem pedig az élet tanítómestere. A múlt tanulsága legyen hát vezérlő fonalunk: számunkra, a jövő nemzedékének.
Köszönöm szépen, elnök úr.
