NYAKÓ ISTVÁN
NYAKÓ ISTVÁN
NYAKÓ ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Istenigazából nem ezzel kezdtem volna, sőt nem is akartam szóba hozni, de ha Tarnai képviselőtársam - aki már nincs jelen - szóba hozta, és véleménye szerint ezek szerint a holokauszttagadás pártja, antiszemita párt a Magyar Szocialista Párt, akkor súlyos szövegértési problémái vannak. Zuschlag János idétlen, otromba és kegyeletsértő mondata után Zuschlag Jánosnak meg kellett válnia parlamenti mandátumától, képviselőtársaim. Továbbmegyek: ha egyébként a nyilas parlament egyik tagjának, Nyirőnek a kultuszát elkezdi egy párt építeni - nyíltan antiszemita volt - és ápolni, akkor önök közül hány képviselőnek kell véleményük szerint követnie adott esetben Zuschlag János példáját?
Tudom, vannak, akiknek kellemetlen, mai szóval ciki erről beszélni, ezzel a kérdéskörrel foglalkozni. Kellemetlen, mert olyan kurzust, olyan világot kívánnak újra szalonképessé tenni, amelyik a tömeggyilkosság előszobájának számított történelmünkben. A Horthy-korszak, a Horthy-rendszer restaurációja nem lehet más, mint a magyar nemzet egyik legnagyobb háborús tragédiájáért közvetlenül felelős politikusok és politikai rendszer hivatalossá tétele. Ennek a politikai erőnek a Horthy-rendszer politikai berendezkedése, autoriter jellege, társadalmi és trafikpolitikája, azaz urambátyám világa nagyon tetszik, viszont - hozzáteszem rögtön, hála istennek - nagyon kellemetlen és elutasítandó, ha jól értettem, a holokausztügy.
Ezeknek a politikai erőknek viszont, akiknek Horthy a példaképe, a Horthy-rendszer pedig követendő példa, szimbolikus értelemben is fontos - amiről picit beszélt Lendvai képviselőtársam - a múlt helyreállítása. Például itt van a kinti példa: a Parlament előtti tér, a Kossuth tér áhított 1944 előtti képének helyreállítása. Nos, úgy látom egyébként, kint a munkálatok jól haladnak, hiszen néhány hónap alatt hetven évet változott a Kossuth tér képe, most éppen a ’45. januári állapotokat láthatjuk, olyan, mintha a második ukrán front megint átgyalogolt volna Budapesten.
A Duna-part, a Korzó szép, nyugodt, divatos hely lehetett, hölgyeim és uraim, ’44-ben, sőt a budai Vár környéke is nagyon szép lehetett, emlékezetes a turisták számára 1944-ben, utána viszont kivégzőhely volt, mészárszék és a földi pokol a Duna-parttól kezdve a budai Várig, mert az 1944 előtti állapotokat a ’44 utáni állapotok követték, és az ok-okozati összefüggés nyilvánvaló: így ezek a politikai erők, akik a Horthy-kultusz újjáélesztésében gondolkoznak, egyébként magukra veszik a ’44 és ’45 utáni állapotokat is. Hölgyeim és Uraim! Én azt kérem, hogy ne tegyék, ne vegyék magukra a Horthy-éra bűneit, és így egyszerűbb, hogy ne mondjam, kézenfekvőbb lesz támogatniuk az előttünk lévő javaslatot, javaslatokat.
Tisztelt Ház! Sajnos olyanok is vannak ma itt ebben az országban, akik napi politikai indítékból eltitkolnák a tömeges deportálás, a tömeggyilkosságok tényét, eltitkolnák azt, hogy több százezer magyar állampolgárt az akkori magyar hatóságok közreműködésével a nácik elpusztítottak. Vannak, akik tagadják vagy bagatellizálják a rémtetteket. Miért teszik? Azért, mert ők a mai Magyarországon csak azokkal az ordas eszmékkel tudnak híveket szerezni, amelyek több százezer magyar állampolgár bestiális lemészárlásához vezettek. Nekik biztosan nem jó, sőt katasztrofális eredménnyel járna, ha a fiatal magyarok ezrei személyesen látják, hogy hol pusztult el hatszázezer magyar. Láthatnák a szó szerinti végállomást, az auschwitzi rámpát, láthatnák a pokol kapujára felfüggesztett táblát: “A munka szabaddá tesz!”, láthatnák a gázkamrákat, ahol anyák gyermekeikkel haltak halálnak halálával, láthatnák a krematóriumot, láthatnák a levágott hajakat, művégtagokat, szemüvegeket, amelyek hegyekben állnak az auschwitzi haláltáborban.
Ezeknek a politikai erőknek, hölgyeim és uraim, halálos csapás lenne, ha a mai magyar tinik, lányok és fiúk saját szemükkel látnák, hogy hetven ezelőtt élt magyar kortársaikkal, az akkori tinikkel, lányokkal és fiúkkal mi történt, hol szálltak le a marhavagonokból, hol vetkőztették őket meztelenre szelektálás előtt, láthatnák a gázkamrák ajtaját, ami rájuk csukódott, és hadd ne folytassam tovább. Biztos vagyok benne, hogy az a gyomorideg, ami ilyenkor hatalmába keríti az embert, hányingerré formálódik, ha ránéznék a hóhérok mai magyar követőire, mert ezek a gyerekek már fogják érteni, hogy mi történt akkor ott. Hát ezért reszketnek az újnyilasok, újnácik az igazságtól, és féltik a fiatalokat az igazságtól. Nekünk pedig, tisztelt képviselőtársaim, ezért nem kell félni, sőt akarni kell az igazságot és azt, hogy minden magyar fiatal lássa azt.
S végül egy személyes emlék. Néhány éve egy abaúji kistelepülésen, Krasznokvajdán méltóságteljes megemlékezés keretében két emlékkövet avattunk fel. Az egyiken a második világháború hősi halált halt honvédjeinek, a másikon a második világháborúban elhurcolt zsidó áldozatok, teljes családok nevei szerepeltek. Nekem ott akkor a két kő és a nevek egy emlékműre kerültek fel, és erre az emlékműre természetesen képzeletben odakerültek a málenkij robot áldozatainak nevei is. Ők mindannyian - a recskiekkel, a sopronkőhidaiakkal, a kitelepítettekkel, az ’56-osokkal, Bajcsyval és sok névtelen hőssel és mártírral együtt - a mi drága halottaink, s indokolt, hogy fiataljaink halljanak és lássanak mindent. Éppen ezért bízom benne, hogy gyerekeink osztálykirándulás keretében állami támogatással eljutnak a világ nagyobb magyar tömegsírjához Auschwitzba, és amíg az út tart, addig az osztályfőnök pedig nyugodtan beszélhet a katyni mészárlásról.
Nagyon szépen köszönöm, hogy meghallgattak, mind a három javaslatot az MSZP támogatja. (Taps az MSZP padsoraiból. - Közbeszólások a Fidesz soraiból: Borzalmas! - Szégyen!)
